Az előzetes adatközléskor még csak a fő mutatókat ismerteti a KSH, ezért nem ismerhetjük a részleteket. A statisztikai hivatal annyit közölt, hogy az éves alapon mért (szezonálisan és naptárhatással igazítva) 0,3%-os visszaesésben az ipar és a piaci szolgáltatások, utóbbin belül főként a kereskedelem, illetve a tudományos, műszaki és adminisztratív tevékenység visszaesése játszotta a legnagyobb szerepet. A csökkenést a mezőgazdaság jó teljesítménye mérsékelte. A szolgáltatások hozzáadott értékének mérséklődését részben ellensúlyozta a humánegészségügyi, szociális ellátás nemzetgazdasági ág jelentős növekedése.
A havi részadatok ismeretében az előző negyedévhez mért 0,9%-os GDP-növekedéshez a termelő ágazatok járulhattak hozzá, legalábbis az ipar, (minimálisan) az építőipar, illetve a mezőgazdaság teljesítménye javulhatott.
A fentiek alapján a nagy gazdasági kép a következőképpen nézhet ki: a szűk belső kereslet miatt a lakossági fogyasztás és a beruházások gyengélkednek, a kivitel teljesítménye javul, de ez még nem volt elegendő arra, hogy az egy évvel korábbihoz képest a gazdaság növekedjen. A GDP változásához nagyon jelentősen járulhatott hozzá a kis súlyú mezőgazdaság, amely a tavalyi nagyon rossz éve után idén erős terméseredményeket szállított. A második negyedévben az éves GDP-indexet az agrárszektor 1,7 százalékponttal húzta felfelé, valószínűleg a harmadik negyedévben legalább ekkora lehetett a hatás. Ez azt jelenti, hogy az időjárásfüggő mezőgazdaságon kívüli gazdaság éves alapon még mindig legalább 2% körüli mértékben zsugorodhatott, ezt mentette 0,3%-os visszaesésre az agrárszektor.
A mai adattal együtt a KSH kicsit átgyúrta a múltat is, a revíziók eredményeképpen a második negyedévben a 0,2%-os negyedéves alapú zsugorodás stagnálásra (0%) javult. Ezzel tulajdonképpen a recesszió nem is most, hanem az előző negyedévben ért véget, vagyis a recessziós periódus nem négy, hanem három negyedévig tartott.
A friss adattal már biztosra vehető, hogy az idei év egészében a magyar gazdaság zsugorodni fog. Az első három negyedév -1,2%-os GDP-változást hozott, ezt az utolsó negyedév már nem tudja a pozitív tartományba felhúzni. A mai adat alapján az sem biztos, hogy a piaci előrejelzések konszenzusánál, a 0,5%-os éves átlagos visszaesésnél nem lesz gyengébb a 2023-as év.
A jövő év ennél biztosan jobb teljesítményt hoz majd. A legfontosabb változás, hogy míg az idén a magas infláció miatt visszaeső reálbérek a lakossági fogyasztást erősen fékezték, jövőre már számíthatunk a fordulatra. A bérek várhatóan két számjegyű éves ütemben fognak bővülni 2024-ben, eközben az átlagos infláció az 5-7%-os tartományba fog szelídülni, vagyis a háztartások vásárlóereje erősödni fog. Ugyanakkor a kilátásokat több tényező is beárnyékolja. A beruházásokat a magas kamatok a jövő év elején is fékezik majd, ennél még erősebb hatás, hogy az állami költségvetés nehéz helyzete az infrastrukturális fejlesztéseket rakják holtvágányra. A helyzeten ugyanakkor sokat segíthet az uniós források felszabadulása, ám egyelőre teljes a bizonytalanság, hogy mikor érkezhetnek a befagyott támogatások az országba. A hűlő világgazdaság szintén kockázati faktor: Európa és Kína különböző okokból nincs jó bőrben, ez pedig az exportra már az utóbbi hónapokban is érezhetően negatív hatással volt.
A sokféle rizikófaktor mellett nem csoda, hogy jövő évi GDP-előrejelzések nagyon szórnak, attól függően, hogy melyik szakértő milyen lendületes kilábalást jósol a gazdaságnak. Az éves átlagos GDP-bővülésre vonatkozó prognózisok 2,1 és 4,3% közöttiek.
A KSH többféle GDP-mutatót közöl a jelentésében. Az előző év azonos negyedévéhez viszonyított (yoy) indexből három is létezik: a nyers, a naptári-hatással igazított (wda), illetve a szezonálisan és naptári-hatással egyaránt igazított (swda). Ezek közül a Portfolio 2016-tól következetesen a szezonális és naptár-hatással igazított indexet (swda) tekinti fő számnak (headline). Ennek oka, hogy a munkanapok száma (különösen ha a tárgy vagy a bázis időszakban szökőnap is van) érdemben befolyásolja a teljesítményt, amivel mindenképpen érdemes korrigálni. Ezen felül a szezonális igazításnak éves mutatóknál akkor van értelme, ha az éven belüli szezonalitás jellege változik. Mivel az Eurostat minden ország esetében az swda számot hivatkozza, ezért a nemzetközi összehasonlítást megkönnyíti, ha mi is ezt tekintjük fő adatnak.
Az előző negyedévhez viszonyított (qoq) GDP-index természetesen minden esetben szezonálisan és munkanap-hatással igazított, mivel az egyes negyedévek a GDP-n belül nagyon eltérő súlyúak és szerkezetűek, máshogy nincs értelme számolni növekedést. Európában a legtöbb helyen ez számít a fő számnak, és a Portfolio is igyekszik ezt a számot kiemelten kezelni kedvező tulajdonságai miatt. Ugyanakkor ez a mutató rendelkezik a végponti gyengeség nevű kellemetlen tulajdonsággal, vagyis hogy a szezonális igazítás jellegéből fakadóan a számok utólag többször változnak, de rövid bázisú konjunktúra-jelzőszámként így is nagyon hasznos.
Címlapkép forrása: Getty Images
