Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.
Miközben a klímaváltozásért mindannyian nagy árat fizetünk, a mai gyerekeknek és fiataloknak sokkal rosszabb körülményeket kell majd elviselniük, és sokkal hosszabb ideig. Valójában a klímaváltozás csak tovább fog fokozódni az életük hátralévő részében, ha nem változtatunk a dolgok menetén. Éppen ezért fiatal amerikaiak egy csoportja 2015-ben pert indított az Egyesült Államok ellen, követelve, hogy a kormányzati döntésekben felelősségteljesen vegyék figyelembe a klímaváltozás kérdését.
Én már jóval azelőtt nem fogok élni, mielőtt a klímaváltozás teljes hatásait lehet majd érezni, de a Juliana versus USA perkeresetet benyújtó 21 fiatal mindegyike látni fogja, hogy az élete alapvetően megváltozik. Amikor a jövőjük forog kockán, nem járható út arra kérni az amerikai gyerekeket, hogy várjanak, amíg elég idősek lesznek ahhoz, hogy a változásra szavazzanak.
Az igazságszolgáltatási rendszer (ha működik) fontos mechanizmus, amelyen keresztül a nyilvánosság felelősségre vonhatja a választott vezetőket. És a gyermekek számára most a 24. órában járunk, ez az egyetlen lehetőség a változás elérésére.
A klímaváltozás, amely a fiatalok szorongásának és depressziójának egyik fő oka, már most is hatással van az ifjúság fizikai és mentális egészségére.
A perkereset mögött álló 21 fiatal az összes amerikai számára képviseli ezt az ügyet. Mindannyiunknak joga van az élhető éghajlathoz, a tiszta levegőhöz és vízhez. Az amerikai kormány azonban ahelyett, hogy szabad utat engedne a pernek, úgy tűnik, hajthatatlanul ellenzi, hogy a fiatal felperesek bíróság előtt képviselhessék ügyüket. A kereset benyújtása óta eltelt kilenc év alatt a 21 fiatal és jogi csapatuk 14 alkalommal került szembe az amerikai kormánynak a per leállítására vonatkozó erőfeszítéseivel. (Disclaimer: pro bono szakértő tanú voltam az ügyben.)
A múlt hónapban a kormányzat hetedik alkalommal nyújtott be mandamus kérelmet a perben, amely egy olyan jogi taktikának számít, ami során a felsőbb bíróság elrendelheti, hogy egy alacsonyabb szintű bíróság ne tárgyaljon egy ügyet (ahelyett, hogy a szokásos eljárást követnék, amikor a felsőbb bíróság csak azután dönt az adott ügyben, ha azt az alacsonyabb szintű bíróságok már tárgyalták azt). Ez a lépés kisiklatja a bírósági eljárást, és megakadályozza, hogy a 21 fiatal bizonyítékait nyilvános bírósági tárgyaláson meghallgassák, és mérlegeljék.
A kormányzat lépése igen szokatlan abból a szempontból, hogy a bíróságok világszerte és az Egyesült Államokban is lehetővé teszik, hogy fiatal felperesek hasonló pereket indítsanak. Például egy másik ügyben, amelyet az Our Children's Trust nonprofit szervezet (amely amúgy a Juliana vs. USA ügyben a 21 fiatal alperest képviselve benyújtotta a keresetet) indított, egy montanai bíróság nemrégiben kimondta, hogy minden további tonna kibocsátott üvegházhatású gáz súlyosbítja a fiatal felperesek már így is súlyos alkotmányos sérelmeit.
A bíró ezért úgy döntött, hogy a kormányzati tisztviselőknek gondosan mérlegelniük kell ezeket a károkat, amikor fosszilis energiaforrásokra vonatkozó engedélykérelmeket vizsgálnak.
Miután a montanai legfelsőbb bíróság elutasította a montanai állam azon kérelmét, hogy szüneteltessék a mérföldkőnek számító ítélet végrehajtását, az állami hivatalok már dolgoznak az új előírás alkalmazásán.
A Juliana versus USA per a maga módján szintén jogtörténelmet írt: az Egyesült Államokban még egyetlen más perben sem nyújtottak be hét mandamus kérelmet. Ahogy azt a felperesek megjegyezték, „a több mint 40 ezer olyan polgári ügy közül, amelyben az amerikai állam az igazságügyi minisztérium által képviselt alperes", csak a Juliana-per esetében „próbálta a főügyész-helyettes megakadályozni a tárgyaláson a bizonyítékként benyújtott dokumentumok vizsgálatát... pusztán azon az alapon, hogy a kormánynak túl sok pénzébe kerül az eljárás”.
Ahogy azt a montanai bíróság is elismerte, a klímaválság napról napra súlyosabbá válik. Minden egyes nap több szén-dioxid kerül a légkörbe, és az USA kormánya minden nap több tízmillió dollárt költ a fosszilisenergia-ipar támogatására. Ez kétszeresen is sokba kerül nekünk, mivel egyrészt megfizetjük az iparág szubvencionálását, másrészt kifizetjük azokat a környezeti és egészségügyi károkat is, amelyeket az okoz, hogy energiaszektorainkat tiszta és rendelkezésre álló megújuló energiaforrások helyett erősen szennyező energiaforrásokkal működtetjük.
Ha az ügy perköltsége túl magas a kormány számára, az részben azért van, mert a kormány kilenc éve küzd a 21 fiatal hangjának elfojtásáért.
Valójában, ha a kormányzat tovább tologatja az ügyet, azzal csak növeli a várható perköltségeket. Ráadásul számításom szerint az elmúlt kilenc év késedelmei során felmerült környezeti költségek jóval magasabbak, mint a kormányzat által emlegetett költségek.
Itt nem arról van szó, hogy a kormányzat azt mondhatná: „Mi nem avatkozunk az igazságügyi minisztérium ügyeibe”. Ebben az esetben a kormányzat az alperes, és teljes felelősséggel tartozik a főügyész-helyettes tevékenységéért. Az ügy legjobb kimenetele – erkölcsi, gazdasági és környezetvédelmi szempontból – az lenne, ha a kormányzat megegyezne a fiatalokkal, akik csak azt szeretnék, ha a kormányzat a politikai döntések meghozatalakor figyelembe vegye a klímaváltozás rájuk és a későbbi generációkra gyakorolt hatásait. Ez annyira kézenfekvő, hogy sokat ezen nem kell gondolkodni.
Ha a kormány valamilyen különös okból nem akar megegyezni, akkor legalább azt kellene engednie, hogy az ügy bíróság elé kerüljön.
Az Egyesült Államok alkotmánya és bírósági rendszere hatékony eszköz annak formálására, amit a demokrácia nyújt a fiataloknak, akiknek nincs szavazati joguk egy olyan, az emberek életet is veszélyeztető, hosszú távú kérdésben, mint a klímaválság.
A 21 fiatal tudja, hogy ha a főügyész-helyettesnek ismét sikerül elhalasztania a bírósági tárgyalást, akkor továbbra is tehetetlenek maradnak abban, hogy megakadályozhassák a kormányzatot a probléma további súlyosbításában. Amilyen sürgető a klímaválság kezelése, ugyanannyira sürgős lenne – most azonnal – annak megakadályozása is, hogy a főügyész-helyettes arra kérje a fellebbviteli bíróságot (Ninth Circuit Court of Appeals) vagy a Legfelsőbb Bíróságot, hogy utasítsa el az ügyet, amivel gyakorlatilag megtagadnák a fiatal felperesektől a bírósági tárgyaláshoz való jogot.
Ki kell állnunk a 21 fiatal mellett. Ebben az esetben a késleltetett igazságszolgáltatás valójában megtagadott igazságszolgáltatást jelent.
Copyright: Project Syndicate, 2024.
Joseph E. Stiglitz
A Columbia Egyetem Nobel-díjas közgazdászprofesszora. 2001-ben kapta a közgazdasági Nobel-díjat. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 1995-ös jelentésének vezető szerzője, amely szervezet 2007-ben béke Nobel-díjat kapott. Bill Clinton adminisztrációja idején 1995-1997 között az amerikai elnök gazdasági tanácsadó testületét vezette. A Világbank alelnöke és vezető közgazdásza volt 1997-2000 között. Kutatásai többek között a jövedelmi egyenlőtlenségek, a klímaváltozás, a vállalati kormányzás (corporate governance) és a globalizáció kérdéseire irányulnak.
Címlapkép forrása: Getty Images
