Santiagóban, Kuba második legnagyobb városában az országban ritka tüntetést tartottak: a karibi kommunista államban egyre komolyabb a megélhetési válság, ami miatt polgárok tízezrei vonultak utcára, hogy kifejezzék elégedetlenségüket a régóta tartó rendszeres áramkimaradások és az akut élelmiszerhiány miatt. Miguel Díaz-Canel elnök az ellátási problémákat a régi bolsevik reflexeknek megfelelően az Egyesült Államokra kente: állítása szerint a hosszú ideje tartó kereskedelmi embargó az oka, hogy az alapszolgáltatásokat sem tudja biztosítani az ország. A tüntetésekről pedig azt mondta, hogy
csak amerikai terroristák szítják az elégedetlenséget.
Kuba gazdasága nagymértékben függ a szövetségesek, például Oroszország és Venezuela élelmiszer- és üzemanyag-adományaitól, azonban a két baráti állam is komoly válságokkal küzd. A latin-amerikai országot évek óta gyötri a magas infláció, míg Moszkvának az ukrajnai háború köti le az erőforrásait, valamint a nemzetközi szankciók miatt kereskedelmi kihívásokkal küzd.
A kubai gazdaság stabilizálására és az infláció elleni küzdelemre tett kísérletként a kormány márciusban jelentős, több mint 400%-os üzemanyagár-emelést kezdeményezett. A hivatalos adatok szerint az infláció meghaladja a 30%-ot, bár szakértők szerint a valós pénzromlás ennél is sokkal magasabb. Mindez kiegészül azzal, hogy az amerikai szankciók valóban húsbavágóak a karibi országban, míg a hazai termelés és a Covid-19 óta hanyatló idegenforgalmi ágazat bevételei folyamatosan csökkennek.
A helyzet súlyossága arra késztette Havannát, hogy először kérjen segítséget a VilágÉlelmezési programtól, elismerve, hogy képtelen megfelelően ellátni a lakosságot.
A napi 18 órán át tartó áramszünetek miatt az átlagpolgároknak nehézséget okoz a romlandó élelmiszerek hűtése, ami tovább rontja az élelmezési helyzetet. A válság annyira súlyos, hogy
az elmúlt két évben közel 425 000 kubai menekült az Egyesült Államokban a mexikói határon keresztül, ami a lakosság közel 4%-a.
A Gzero elemzői szerint a szigetország a Szovjetunió több mint három évtizeddel ezelőtti összeomlása óta a legjelentősebb gazdasági válsággal néz szembe. Miguel Díaz-Canel elnök kormányára ezért egyre nagyobb nyomás nehezedik, de a kommunista párt belső viszályokkal küzd, amit most valószínűleg nem old majd meg az imperialisták hibáztatása.
Bár az amerikai embargó régóta Kuba általános bűnbakja a gazdasági gondokért, de valójában ez nem ad magyarázatot az olyan kritikus problémákra, mint a tömeges kivándorlás és az élelmiszerhiány. Ugyan a hiányjelenségekre megoldást jelenthetne, hogy a karibi kommunisták 2001 óta importálhatnak árukat az Egyesült Államokból, de a gyenge peso miatt eleve költséges lenne a kereskedelem, ráadásul Kuba még drágán is alig fér hozzá a dollárhoz.
Ledőlhet a kommunizmus utolsó bástyája is
A válság által elindított tüntetéshullám ugyan a szakértők szerint a szocialista egypártrendszer felbomlását jelzi, de sokan tartanak attól, hogy a Kommunista Párt bukása csak rontana a helyzeten. Az évtizedek óta tartó elnyomás miatt nincs életképes politikai alternatíva, ennek hiánya után egy rezsimváltás csak káoszt és instabilitást idézhetne elő. A bizonytalanság közepette a kubai magánszektorral való együttműködésre és a gazdasági reformok előmozdítására irányuló összehangolt erőfeszítések jelentenek reménysugarat. A kormány be is jelentett egy egyéves termelésfejlesztési tervet, amelyhez komoly támogatást ígért.
Azonban ezeket aláássa az, hogy a magas infláció, az alapanyag- és élelmiszerhiány miatt a költségvetési hiány elszállt, tehát az állami semmilyen fiskális támogatást nem tud biztosítani.
„A kubai makrogazdasági torzulásokat és egyensúlytalanságokat nem lehet egy év alatt 2024-ben megoldani” – mondta Omar Everleny kubai közgazdász a helyzetről az NBC News-nak.
„Nyilvánvaló, hogy Kubában többről van szó, mint gazdasági recesszióról; ez egy gazdasági válság. Probléma van a termeléssel, az ellátással. Nem látom, hogy szükség lenne egy olyan integrált fejlesztési tervre, amely a termelésre összpontosít”.
Valószínűleg a program sikerében a karhatalom sem hisz, mivel Alejandro Gil gazdasági miniszter a hónap elején azt mondta, hogy a gazdaság idén valószínűleg tovább zsugorodik majd. 2020-ban, a járvány évében 11%-kal zsugorodott, 2024-ben még az optimista becslések is további 1-2 százalékos visszaesést jósolnak.
„2023-ban Kuba reál-GDP-je akkora volt csak, mint 2013-ban” – mondta Ricardo Torres kubai közgazdász, a washingtoni Amerikai Egyetem munkatársa, aki szerint így egy évtizednyi növekedést veszített el a karibi ország.
Miközben a polgárok soha nem látott számban vonulnak az utcára, alapvető szükségleteket és politikai változást követelve, a kubai rezsimre egyre nagyobb nyomás nehezedik, hogy foglalkozzon a mélyen gyökerező sérelmekkel. A berögzült érdekek és az ideológiai dogmák azonban akadályozzák az érdemi reformokat, és fenntartják az elégedetlenség és az elnyomás körforgását.
A szakértők szerint a zűrzavar közben Kuba szomszédainak és a nemzetközi közösségnek óvatosan kell eljárnia, szem előtt tartva a rezsim összeomlásának lehetséges következményeit.
Címlapkép: Épületek és utcák látványa Havannában, Kuba fővárosában 2024. január 21-én. A fotó forrása: Juancho Torres/Anadolu via Getty Images
