A teljes interjú már meghallgatható a Spotify-on, az Apple Podcasten, a többi nagy podcast platformon, és itt, a cikkbe ágyazott lejátszóban is:
KÖVESS MINKET
Az interjú legfontosabb mondatai témánként rendszerezve:
- A Richter nyugati terjeszkedéséről: "15 éve cél, hogy efelé terelődjön a forgalom és a jövedelmezőség a keleti piacokról, és egyre nagyobb arányban tudjunk nyugatról üzletet hozni, termékeket kiszállítani, együttműködéseket megvalósítani. Ez az utóbbi öt évben tényleg felpörgött, és ennek az lett a következménye, hogy mondjuk 10 évvel ezelőtt 50 százalék körül volt az orosz kitettségünk, most ez 15 lett tavaly."
- A tavaly látszólag változatlan árbevételről: "Az, hogy a cég árbevétele változatlan, az egy kicsit csalóka, mert év közben kikerült belőle az alacsony marginú nagyker tevékenység, tehát hogyha a gyártást nézzük, és most már egyre inkább így vagyunk ezzel mindannyian, hogy nem foglalkozunk a nagykereskedelmi patikalánc üzlettel, amit tavaly eladtunk, akkor az látszik, hogy kétszámjegyű növekedésünk volt. És ez úgy történt, hogy közben a rubel irányából egy nagyon komoly ellenszél jött, úgyhogy azt kell, hogy mondjam, nagyon eredményes volt a tavalyi év növekedési szempontból is, és annak is nagyon örülök, hogy a betegek szempontjából is érezhető volt ez, hiszen 17 százalékkal több doboz gyógyszert legyártottunk tavaly, változatlan létszámmal, tehát a termelékenységünk javult, közben az energiaszámlánk is ment föl, de az energiafelhasználásunk az ment lefelé. Úgyhogy a karbonlábnyomunk is ment le, hatékonyabban, nagyobb léptékben tudtunk dolgozni tavaly."
- A rubelhez kötődő fedezetlenségi kockázatokról: "Nincs olyan bank, akivel ilyen ügyletet lehet jelenleg kötni. Nekünk a megoldás erre az, hogy helyben keletkezik a költségünk egy viszonylag nagy része, van egy helyi gyártólétesítmény, van egy helyi stábunk, amit rubelben fizetünk. Ennél többet jelen pillanatban nem tudunk tenni az orosz rubelkockázat fedezése érdekében, talán még annyit, hogy az árakat emeljük helyben. Ezt 2022 elején meg tudtuk tenni nagyobb arányban, azóta közepes sikereket érünk el ebben a tekintetben."
- Oroszországi jelenlétről: "Az iparág egésze különböző szakmai szervezeteken keresztül is döntötte azt el, hogy az orosz betegeket ki kell szolgálni, nekünk is van 12 millió betegünk Oroszországban, tehát őket nem hagyhatjuk gyógyszer nélkül. Itt a részvényesi oldalról is, a hatósági oldalról is az látszik, hogy ez az iparág máshogy van kezelve, mint a többi, és a versenytársaink ennek megfelelően ugyanúgy kiszolgálják az orosz piacot, ahogy korábban."
- A biotechnológiai fejlesztési irányokról: "Különösen a mai geopolitikai helyzetben, hogy szükség van egy régiónak egy saját technológiai bázisra, az nem lehet, hogy valaha a világ túlfeléről jusson hozzá ezekhez az egyébként nagyon drága és a gyógyszerkassza növekvő arányát kitevő készítményekhez a hazai és általában a régiós európai egészségügyi rendszer. Ezért gondoljuk azt, hogy hosszú távon nekünk itt üzleti és szakmai lehetőségeink vannak. Nehezebb ez a pálya, mint valaha gondoltuk, minden versenytársunk egyetért ebben. Kitartás kell, végtelen türelem és szorgalom, hogy fel tudjuk építeni ezt az üzletet. Azt remélem, hogy 2027-re már ki fogjuk tudni hozni nullára ezt az üzletágat, köszönhetően annak, hogy kifutnak a nagyobb klinikai vizsgálataink, illetve néhány olyan termékünk kerülhet piacra, amiből elkezd a bevétel az eddiginél nagyobb ütemben növekedni."
- A cariprazine szabadalmának 2030-as lejártáról: "A 2030-as szabadalom-lejárat egy olyan kihívás elé állítja a Richtert, hogy az összes többi üzletágat fel kell addig erősíteni olyan szintre, hogy talpra érkezzünk meg 2030 után. Nekünk minden erőfeszítésünk arra irányul, hogy a nőgyógyászatban, a biotechnológiában és az eredeti kutatásban, valamint a hagyományos üzletben, a generikus alapellátás területén felépítsük, megerősítsük a működésünket, és a jövedelmezőségünket olyan szintre [hozzuk fel], hogy el tudjuk viselni azt a sokkot, amit jelent egy ilyen szabadalom-lejárat. Ez az iparág így működik. Itt nem a makrogazdasági ciklus, hanem a szabadalom-lejáratok ciklusa okozza a nehézségeket. Nekünk ez a feladatunk, hogy ezzel szembenézzünk és ezt kezeljük, az viszont a gazdaságpolitika feladata lesz majd 2030-ban, hogy kezelje a devizamérlegben bekövetkezett nagyon súlyos hatást, amit ez ki fog váltani."
- Az ambiciózus nőgyógyászati tervekről: "A nőgyógyászat területén a legrégebbi sikerek a fogamzásgátláshoz kapcsolódnak, ezért a portfóliónknak is nagyon jelentős része áll szájon át szedhető fogamzásgátló kombinációkból. Ezen a piacon a piacvezető, a Bayer nevű jól ismert cég, ők egyre kevésbé lelkesek a témával kapcsolatban, részben azért, mert más bajaik vannak, részben pedig azért, mert ez a piac nem növekszik. És amikor kérdezed, hogy mi a legnagyobb kihívás, az pont ez. Egy olyan piacon kellene piaci részesedést növelni és első helyet megszerezni, ami úgy egyébként magától nem nagyon növekszik. Ez egy agresszív stratégiát igényel, és a mi stratégiánk lényege az, hogy innovatív termékekkel jövünk. Ez mindenhol elvileg megszokott dolog, de itt egyedül mi vagyunk azok a nőgyógyászatban, aki innovációt hoz vagy hozott az elmúlt öt évben. Úgyhogy nekünk az a célunk, hogy a fogamzásgátlás mellé, például a meddőség kezelésében, például a meddőség okai közül az egyik legnagyobb, az endometriózis kezelésében áttörést hozzunk, és nem csak itt a szűkebb régiónkban, hanem az egész világon.
- A 72 órás, sürgősségi fogamzásgátló tabletta receptkötelezettségéről kialakult társadalmi vitáról: "Hivatalos álláspontunk erről nincs. Ez a készítmény van a piacon szinte az egyik legrégebb óta. Innen halmozódott fel a legtöbb információ a mellékhatásokkal kapcsolatban, ezek biztos, hogy nem indokolnak semmiféle külön elbírálást."
- A 2024-es üzleti tervek teljesítésének legnagyobb kihívásai: "A legnagyobb kihívás üzleti terv szintjén a logisztikai láncok kezelése lesz az idén. Meglepő talán, de a Covid után és a Covidra adott gazdaságpolitikai válasz következtében elég nehéz helyzet alakult ki a beszerzési útvonalak, átfutási idők, fuvarozás, készletezés tekintetében. Tehát azt hiszem, hogy ez lesz az egyik olyan kihívás, amit mindenképpen nagyon szorosan nyomon kell követni, hogy mi van vele, mert ahhoz képest, hogy azt gondoltuk, hogy hát majd ez lecseng, nem csengett le. Kiszerelő anyagok, akár vegyi anyagok szintjén, segédanyagok szintjén vannak olyan szűk keresztmetszetek, amire nem gondoltunk korábban."
- Az elmúlt év részvény-visszavásárlási programjáról: "Amikor tavaly meghirdettük az egyéves részvény-visszavásárlási programunkat, akkor az volt a gondolkodásunk, hogy olyan nyomott szinten van a részvény árfolyama, [...] hogy gyakorlatilag minden létező mutató alapján nagyon olcsó a papír. Tehát hogyha mi saját magunkba fektetünk, akkor nagyobb érték tud keletkezni, mint bármi, amit egyébként vehetnénk. Ezzel óvatosan kell bánni, átmenetileg szokott fennállni ilyen helyzet. Mi akkor azt mondtuk, hogy egy transzparens programszerű, szisztematikus visszavásárlási rendszert működtetünk egy évig. Ez az év most letelt. A részvényárfolyam már nem ott van, ahol volt. Úgy gondolom utólag, hogy nagyon jó döntést hoztunk és nagyon transzparensen, szabályosan menedzseltük ezt a folyamatot. "
- Az AI segítségével való gyógyszer-újrapozícionálásról: "A legnagyobb áttörés a mesterséges intelligenciában az elmúlt másfél évben az a Large Language Models volt. Hogy a Large Language Models hogyan tudja segíteni a gyógyszergyártást? Na, nem nagyon tudja. Egy ilyen modell az mit tud? Az internetet tudja. Ő a világról se tud semmit. Csak azt tudja, amit az interneten elolvasott, azt tudja szintetizálni, átformálni, és tényleg olyan látványos módon teszi ezt, hogy méltán indítja el az emberek fantáziáját. De a gyógyszeriparban a már korábban is egyébként létező molekulamodellezés, in silico receptor kötődés feltérképezése az, amiben a mesterséges intelligencia legnagyobb hatást ki tudja jelenleg fejteni. Mi is foglalkozunk ilyen technikákkal, nem kell mindent a Petri-csészében meg a kémcsőben tesztelni, hanem lehet egy fogalmat, egy képet alkotni róla ezekkel az informatikai, technológiai megoldásokkal. Az, hogy ez, amit kérdeztél, a "drug reporpusing", az most hogy lesz ezután? Én nem gondolom, hogy ebben szintet tudunk lépni attól, ami jelenleg a kezünkben van. Hiszen, hogy emberben hogy viselkedik az a hatóanyag, az ugyanúgy kérdés marad. Pláne azon a területen, ahol mi dolgozunk, pszichiátriai gyógyszereknél az állatkísérletek sem igazán tudnak orientálni bennünket abban a tekintetben, hogy vajon a klinikai tünetegyüttes szintjén itt milyen hatás várható emberben. És hát mi nem az egeret akarjuk meggyógyítani, hanem az embereket."
- A sorozatos, régi készítményeket sújtó gyógyszerhiányokról: "A gyógyszerpiac abban különbözik jó néhány más iparágtól, hogy a piaci koncentráció sokkal kisebb. [...] És az ellátás akkor van biztonságban, és akkor alakul ki egyensúly, hogyha van megfelelő számú szereplő, aki hajlandó azon az áron biztosítani a volument. Ez egy olyan optikai csalódáshoz vezet, hogy »De hát itt tízen gyártják ezt a készítményt, hát az egyik majd csak odaadja fele áron is.« Na, ez az a gondolatmenet, ami oda vezet, hogy aztán olyan, mintha tízen lennének, és a végén hirtelen egy sincs. Ezt látjuk ezekben az esetekben, amiket említettél, és hogyha nem változik meg ez a szemlélet, és még mindig a generikus árletörésen keresztül próbáljuk a gyógyszerkasszának a bajait megoldani, akkor a gyógyszerhiányhoz előbb-utóbb hozzá kell szoknunk."
- A nemzetközi környezetről: "Amerika egyértelműen a legjobban növekvő és a legnagyobb lehetőségekkel, potenciállal rendelkező piac. Ahol küzdelem van, nyilván azok a területek, ahol a lakosságszám csökken. Sajnos Európa és Japán, de most már Kína is ide tartozik. A csökkenő lakosságszámot valamennyire az idősödő népességszerkezet ellensúlyozni tudja gyógyszerkereslet szempontjából, ha nézzük. Úgyhogy itt mindenhol megvannak azok a szegmensek, amik jól tudnak működni, de ahol egyértelműen minden pozitív irányba mutat, az tényleg csak az Egyesült Államok."
- Az igazán magas hozzáadott értékű szektorok túladóztatásáról: "A felzárkózásunk ütemének a csökkenését eredményezi, vagy a stagnálást a konvergenciában, mert azt kell látni egyre inkább szerintem, hogy most már nem elég, hogy egy cégben magas hozzáadott értékűnek nevezett diplomás kutatók dolgoznak tömegével. Ha ők olyan tevékenységet végeznek, ami végül az anyacég, a központ szellemi tőkéjét gyarapítja, akkor továbbra is az aszimmetria a munkamegosztásban fennmarad. [...] Az a lényeg, hogy a külföldön megteremtett érték legyen hazai központba visszaterelve. És ez igen. Itt a hazai gazdaság akkor tud szintet lépni, ha ezt a feladatot, ezt a feladványt megoldjuk. Jelenleg ezt mikroszkóp nélkül látható léptékben a Richter tudja. És nagyon törekszünk rá, hogy a korábbiaknál is nagyobb arányban legyünk képesek ilyen típusú jövedelemhez juttatni a hazai gazdaságot. [...] Az idei lesz az utolsó olyan év, amikor ezen a jogcímen [az extraprofitadó miatt – a szerk.] adókötelezettségünk lesz. Ez nem olyan jó, mint lehetett volna, de együtt tudunk élni vele, hiszen a globális minimumadóba beszámítható ez az adó. Ennek következtében plusz terhet nem jelent. Önmagában az, hogy az export adóztatva van, az egy nagyon sajnálatos, szomorú, gazdaságtörténeti szempontból hungarikumnak számító jelenség. Ez jobb lett volna, ha a történelemkönyvbe nem kerül bele."
Címlapkép, képek forrása: Portfolio / Kaiser Ákos
