Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.
Azt mondani, hogy néhány kérdésnek elsőnek kell lennie a prioritási sorrendünkben, ellentmondásosnak hathat, hiszen ez azt is jelenti, hogy sok téma nem kerül az első helyre. Ez az oka annak, hogy sok politikus ódzkodik attól, hogy konkrét prioritásokról beszéljen, és inkább azt a látszatot kelti, hogy valójában minden kérdést képes kezelni.
Globálisan ez a megközelítés az ENSZ úgynevezett fenntartható fejlődési céljaiban mutatható ki. Ezek olyan ígéretek, amelyeket minden egyes ország vállalt, hogy 2030-ig szinte szó szerint minden elképzelhető jó dolgot megvalósít. A 169 részletesen kifejtett célkitűzés keretében a világ megígérte, hogy felszámolja a mélyszegénységet, az éhezést, véget vet az AIDS-nek, a tuberkulózisnak, a maláriának, megállítja a háborúkat, a klímaváltozást és a korrupciót, javítja az oktatást és az egészségügyi ellátást, megvédi a biodiverzitást, csökkenti az egyenlőtlenséget, munkahelyeket biztosít mindenkinek – és még a fenntartható turizmust is előmozdítja, valamint egyre több városi parkot tesz elérhetővé a fogyatékkal élők számára.
Miután ezen célok körében nem sikerült prioritási sorrendet kialakítani, a fejlesztési szervezetek, a donorok és a kormányzatok minden területre szórtak pénzt, így mindenhova csak kevés forrás jutott.
Ennek következtében mindegyik kitűzött cél megvalósítása terén a világ lemaradásban van.
Szerencsére szerte a világban egyre több kormány és szervezet foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy az összes vállalás közül melyik az, amelynek megvalósítása valóban elérhető, és lényeges változást tudna okozni.
A Copenhagen Consensus think tankkel és a világ számos vezető közgazdászával együttműködve azt a kérdést tettük fel, hogy a számos globális vállalás terén melyek azok a szakpolitikai intézkedések, amelyekkel a legtöbb jót lehetne elérni. A szakértők által lektorált következtetéseink ingyenesen elérhetők, és a Best Things First című könyvben is olvashatók. Ezek a 12 legmegfelelőbb szakpolitikai kezdeményezéshez adnak útmutatót a szerte a világban ténykedő politikusok számára.
Az egyik legnagyobb eredménnyel járó megoldásként az általános iskolai oktatás javítását lehet megnevezni, amit az oktatási szoftverrel ellátott táblagépek napi egy órás használatával lehetne biztosítani. Ezzel minden diák sokkal gyorsabban tanulna, mert a táblagép pontosan az adott diáknak megfelelő szinten tanít.
Amikor Malawi országos tervezési bizottságával dolgoztunk együtt, a közgazdászok ezt a kezdeményezést az ország számára az egyik legjobb szakpolitikai intézkedésnek nevezték. Bár a források szűkösek, a tanulmányok kimutatták, hogy minden egyes dollár, amelyet arra fordítanak, hogy a diákok jobb oktatását érjék el a táblagépekkel, elképesztő mértékű, 106 dollárnyi hosszú távú termelékenységnövekedést vált ki. Ez az egyik oka annak, amiért a malawi kormány úgy döntött, hogy jelentős mértékben csoportosít forrásokat erre az intézkedésre. Malawi már közel félmillió gyermek számára biztosította az oktatási célú táblagépeket, és a cél az, hogy ebben az évtizedben az első négy évfolyamon tanuló mind a 3,5 millió gyermek adaptív módon tanulhasson a táblagépeken.
A táblagépek nem az egyetlen megoldást jelentik az oktatási helyzet javítására. India egy olcsóbb, alacsonyabb technológiai igényű megoldást alkalmaz, amelynek keretében az iskolák naponta egy órára átcsoportosítják az osztályokat, hogy minden diák a tényleges tanulási szintjének megfelelő osztályba kerülhessen. Ez a különböző életkorú gyerekek között érdekes szociális interakciókhoz vezethet, de mivel nem igényel új technológiát, sokkal olcsóbb is. Kimutatták, hogy ezzel a megközelítéssel egy év alatt két évnyi hagyományos módon történő iskolai tanulással egyenértékű eredményt lehet elérni.
A diákok saját szintjükön történő oktatása igen hatékony módszernek számít, és egyre nagyobb figyelmet kap – Kolumbiában például jelenleg tesztelik ezt a megközelítést, amellyel az alacsony jövedelmű közösségekben és a vidéki iskolákban a diákok írni-olvasni tudását kívánják javítani.
Hasonlóképpen, a kormányzati szolgáltatások online elérhetővé tétele is hatalmas hatékonyságnövelésre ad lehetőséget.
A ghánai Nemzeti Fejlesztési Tervezési Bizottsággal folytatott munkánk során a kutatások kimutatták, hogy a digitalizálás révén milyen eredményeket lehet elérni a bürokrácia racionalizálása, a várakozási idő és a polgárok bizonytalanságának csökkentése terén. Ghána helyi önkormányzatai, amelyek az infrastruktúráért és a szolgáltatások nyújtásáért felelősek, még mindig a központi kormányzati transzferektől függenek a fejlesztésük finanszírozásában, mivel a teljes költségvetésüknek csak mintegy 20%-át állítják elő saját forrásból. A bevételek egyszerűsített, digitalizált beszedése javíthatja autonómiájukat. Az ingatlan- és vállalkozási adók terén az eljárások digitalizálása sokkal hatékonyabbá teheti az adóbeszedést, és ez segíteni fogja az önkormányzatokat abban, hogy a lehető legjobb szolgáltatásokat nyújtsák a polgároknak. A költségeket, illetve a megtakarított időt és pénzt összesítve az derül ki, hogy minden egyes erre az intézkedésre fordított dollár közel kilencszeres megtérülést eredményez.
Más országok is prioritásként kezelik a digitalizálást – például azzal, hogy minden közbeszerzést az internetre helyeznek (e-közbeszerzés).
Mivel a kormányok gyakran a legnagyobb beszerzők az egyes országokban, és a beszerzés gyakran nagyon korrupt módon zajlik, az átláthatóbb tranzakciók kevesebb korrupciót eredményezhetnek, valamint az adófizetők pénzéből több értéket állíthatnak elő. Brazília is áttért az e-közbeszerzési rendszerre, amelyről kimutatták, hogy csökkentette a vesztegetések okozta veszteségeket, míg Indonéziában a reform a korrupció „jelentős csökkenését” eredményezte. Az e-közbeszerzést nemrégiben vezették be Ghánában, és az folyamatban van Malawiban is.
Világszerte hatalmas lehetőségek rejlenek abban, hogy több ország is meghatározza és prioritásként kezelje azokat a szakpolitikai intézkedéseket, amelyek minden egyes dollár után a legnagyobb hasznot váltják ki. Ahelyett, hogy úgy teszünk, mintha minden jót ígérve mindent el tudnánk érni mindenki számára, élesebben, okosabban kellene látnunk ezt a kérdést: nem tudunk mindent megtenni, ezért azokkal az intézkedésekkel kell kezdenünk, amelyek a legtöbb eredményt hozzák.
Címlapkép forrása: Getty Images
