Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.
A fenti alapvetésen túl, energia- azon belül gáz- kereskedőként lehetetlen függetlenedni a rombolás anyagi-infrastrukturális összefüggéseitől, hiszen a földgáz szállításának és tárolásának eszközei, amelyek révén térségünkben a földgázból, mint nyersanyagból kereskedhető árú lesz, az érintett országok területén található fizikai-műszaki dolgok. Az ellátásbiztonságban és a kereskedelemben rejlő szerepük és a kölcsönhatások megértéséhez, majd a következtetésekhez először essünk túl egy rövid történelmi-műszaki tárlatvezetésen.
Amikor a hruscsovi olvadás és a gazdasági szükségszerűség kettősével létrejöttek az első "magisztrális" olaj- és gázvezetékek a Szovjetunióból Európába, az egy mai kifejezéssel "win-win" megoldást jelentett az összes érdekelt félnek. A Szovjetunió (nyugati) tőkéhez és technológiai beszállítókhoz jutott a kitermelési és szállítási infrastruktúra megalapozásához, továbbá két olyan exportcikkhez, amelyeket minden körülmények között keményvalutára tudott váltani, míg Nyugat- és Kelet-Európa országai (és a belső szovjet piac) a kor szelleme szerint modern és tiszta fűtőanyaggal tudták biztosítani a növekvő ipari és lakossági energiaigények fedezetét. Bónusz: történt mindez viszonylag olcsón, így a '70-es évektől ki tudott épülni egy vadonatúj iparág, a petrolkémiai. A cseresznye: a II. világháború utáni Nyugat-Európa ráadásul kicsit úgy tehetett az új, nagy baráttal a háta mögött, mintha az USA nélkül is képes lenne biztosítani saját, független fejlődését. Ennek megfelelően, az egyetlen, aki kicsit ferde szemmel nézte a Barátság 1-2, Yamal, stb. vezetékek szerte-kígyózását, az az Egyesült Államok volt, de ennek akkor még csupán geopolitikai okai voltak. Hol vagyunk még a repesztéses technológiáktól és az LNG szállítástól?
A néhány alapvető jelentőségű projekt:
- Druzsbá (Barátság) gázvezeték: 1964-ben épült, és Oroszországból Lengyelországba, Németországba, Csehországba és Szlovákiába szállít gázt. Ez volt a legelső nagy gázvezeték, amelyet a Szovjetunió Nyugat-Európába épített.
- Transgaz Pamir: 1968-ban épült, és Türkmenisztánból Oroszországba szállít gázt.
- Urengoy–Pomorskie-Uzhgorod: 1983-ban került átadásra, ez az első transzkontinentális csővezeték. A rendszer Szibériából Európába szállít földgázt. Ez a leghosszabb gázvezeték a világon, melynek leágazása Beregszász nemzetközi átadónál lép be Magyarországra.
A harmadik vezeték nyugat-európai (akkor Nyugat-Németország) és japán bankok hiteleiből épült, amelyekre a későbbi földgázszállításokból származó bevételek jelentették a fedezetet. A vezeték keresztezi az Urál vonulatát és több mint hatszáz folyót, köztük az Obot, a Volgát, a Dont és a Dnyepert. A gázvezeték teljes hossza 4451 km, Ukrajna területén 1160 km. A gázvezeték nyomvonala mentén 42 kompresszorállomás található.
A cső Szudzha átadónál (Kurszk régió) keresztezi az orosz-ukrán határt. Az ukrán szakaszon kilenc kompresszorállomás található (Romny, Grebenkovskaya, Sofievka, Stavishenskaya, Ilyinetskaya, Bar, Gusyatin, Bogorodchany, Golyatin). Ukrajna területén keresztül az ukrán-szlovák határon lévő ungvári kompresszorállomásra, kisebb mennyiségben pedig a magyarországi (Beregdaróc) és a romániai (Tekovo) határ menti kompresszorállomásokra jut el a gáz.
Most tekerjünk bele az idővonalba és ugorjunk át néhány közel-keleti-, világ- és energiaválságot, a Peresztrojkát és Kelet-Európa kilépését a Varsói Szerződésből, illetve belépését az Európai Unióba / NATO-ba, közben a "bohém" 90-es éveket, majd azok nyomán a 2000-es évekkel a Putyin-i Oroszország konszolidációját és az önállósodott Ukrajna Kelet-Nyugat közötti őrlődését! Mindezeket a mérföldöveket mind nyugodtan átugorhatjuk: tárgyunk a földgáz, néhány rövid (néhány napos) kisebb csökkenést leszámítva, rendületlenül és növekvő mértékben áramlott az EU-ba, legyen a vezetékek egyes szakaszainak aktuális kezelője bármilyen ország, vagy vállalat. Hiszen az aranytojást folyamatosan tojó és/vagy annak tojásához az energiát szolgáltató tyúkot senki se akarta levágni!
Hogy ez mennyire így van, íme egy kimutatás az alapanyagul szolgáló oroszországi földgáz-kitermelés dinamikájáról.
Ráadásul, orosz szempontból, a területükön áthaladó régi vezetékeken érkező, az adott országok gazdasági-szociális békéje szempontjából elengedhetetlen és egyedüliként beállított energiahordozó, illetve az ezen béke és fejlődés feletti őrködésre gázzal- és olajjal (fel)kent helyi vezetők biztosították több volt szovjet köztársaság "hűségét" is. Közben a hosszútávú exportszerződéseken keresztül Moszkva továbbra is befolyásolni tudta a nyugati vállalatok exportképességét. Az elterjedt nyugat-európai vélemény szerint, mint egyetlen felvevőpiacuk, Európa, képes lesz partneri viszonyban tartani Oroszországot annak európai integrációjáig. Merkel Kancellárasszony, hol tetszik lenni?! Ugyanakkor olyan országok, mint Grúzia, a Baltikum, Ukrajna és mások, hol aktívabban, hol kevésbé, de törekedtek Moszkvától való függetlenségük megerősítésére.
Összességében, Európa és Oroszország a múltban mindig megtalálta a közös nevezőt az energiaviták során. A Gazpromon és más állami irányítású leányvállalatok egy kis csoportján keresztül Oroszország puha nyomásgyakorlást alkalmazott a szerződések és vámtarifák tárgyaláskor, hogy olaját és gázát Európába exportálja és ezen keresztül fenntartsa a függést. Közben az Egyesült Államok folyamatosan éreztette, hogy Európa és Oroszország társfüggősége Washingtonból nézve rossz dolog, de tenni keveset tudott. Reagan elnök adminisztrációja komoly szankciókkal sújtotta az urengoji vezetéket, aminek hatására jelentősen csökkent annak tényleges kapacitása, de megállítani nem tudta az építkezést.
Ugyanakkor az "Aranykor" alatt Moszkvának nem sikerült érdemben előrelépni a dominánsan nyersanyag-exportőri pozíció ellensúlyozásában technológia-vezérelt iparágak tömeges fejlesztésével. Oroszország részesedése a világ országai által megtermelt GDP-ből alacsony maradt, miközben átlagos lakosságszáma (144 millió fő) az EU átlag (510 millió fő) közel harmada, az USA lakosságának (310-330 millió fő) pedig közel fele a vizsgált időszakban.
Végül a 2000-es évek elejére a megelőző évtized társadalmi és geopolitikai változásait követő, a diplomáciai erőfeszítések orosz szempontból elégtelen eredménye (NATO-bővítés, belső stagnálás, ezek "eladása" az otthoni hírfogyasztóknak) arra készteti Oroszországot, hogy ismét újradefiniálja kapcsolatát a Nyugattal, benne kelet-európai szomszédaival. De addigra a korábbi egyoldalú technológiai függőségét a csővezetékektől felváltják az egyre olcsóbb LNG-hajók és terminálok, a rohamosan egységesedő, így egyre nehezebben kontrolálható EU-s gázpiac. Az USA palagáz-forradalma megsokszorozza a kitermelt földgáz mennyiségét és újraírja az ellátási láncokat. A földgáz (nagy)kereskedelem kezd hasonlatossá válni a nyersolaj kereskedelméhez, amely bár volumenében sokkal nagyobb, mégis sokkal diverzifikáltabb, így transzparensebb.
2015 után sorozatban jönnek a melegedő telek és kinyíló piacok, a korábbi "füstös szivarszobák" hosszútávú szerződései helyére belépnek a gáztőzsdék sok új szereplővel, sorozatban nyílnak az új interkonnektorok (határmenti export-import átadóállomások, melyek lehetővé teszik a fizikai gáz országok közötti áramoltatását az új vezetékeken) és az EU által megkövetelt, a pénzpiacok mintájára kialakított bejelentési és átláthatósági követelmények, mint a REMIT.
A híres Harmadik Energia Direktívában (Directive 2009/72/EC) az EU megköveteli, hogy az azonosított tulajdonosú cégek válasszák szét kereskedelmi és szállítási tevékenységüket, ezzel arra ösztönözve az infrastruktúrát tulajdonló TSO-kat és SSO-kat (egyszerűen: csővezeték- és tárolói operátorokat) hogy a kapacitásokat egyenlő feltételekkel kínálják minden kereskedőnek, így jogilag is megnyitva az egymástól korábban elzárt piacokat.
Okkal érezhette valaki úgy, hogy történelmi léptékkel eljött a "most vagy soha" pillanat.
Egy kicsit újra beletekerve az idő-szalagba elérkezünk a mába, egészen pontosan 2024. március 26-hoz. A 2022. februárjában teljeskörűvé vált orosz-ukrán háború 540. napjához, túl vagyunk vezetéklezárásokon, sőt két vízalatti vezeték-robbantáson és számos szankción.
Ez az a pillanat, amikor kisebb, de vélhetően eddig nem szándékos háborús sérülések után Oroszország célzottan rakétázza a Barátság és az Urengoy gázvezetékek üzemeltetéséhez szükséges tárolói infrastruktúra egyik központi elemét.
Az alábbi infografikán a piros kör mutatja a támadások által érintett tárolói rendszert az Ivano-Frankovszki területen, melynek része legalább egy "Uzhgorod-tároló" is.
Ha a tároló kiesik, ezzel 60 éve először akár ismeretlen időre is leállhat a szállítás. Hogy miért?
A gáztárolók (orosz: ПХГ, ukrán: ПСГ, angol: UGS) több fontos funkciót ellátva, kulcsszerepet játszanak a gázszállító rendszerekben. A négy legfontosabb funkció:
- I. Szezonális kiegyenlítés biztosítása:
Csúcsigény: A földgáz iránti kereslet egyenetlen az év során, csúcspontja a téli hónapokban van. Az UGS létesítmények lehetővé teszik a gáz betárolását alacsony keresletű időszakokban (nyáron), majd télen a megnövekedett kereslet kielégítésére annak (vissza)kitárolását a rendszerbe.
Nyomásstabilizálás: Az UGS létesítmények segítik a gázszállító hálózatokban a belső stabil üzemi nyomás fenntartását, ami az erőművek és egyéb ipari fogyasztók zavartalan működéséhez szükséges.
- II. Megnövelt ellátási megbízhatóság:
Stratégiai tartalék: Az UGS létesítményekben tárolt földgáz stratégiai tartalékként is szolgál, amely előre nem látható körülmények, például ellátási zavarok vagy természeti katasztrófák esetén felhasználható.
Növekvő rugalmasság: Az UGS lehetővé teszi a gázszállító vállalatok számára, hogy rugalmasabban reagáljanak a piaci kereslet és kínálat változásaira.
- III. Gazdasági hatékonyság:
Csökkentett szállítási költségek: A nagy fogyasztói központok (városok, erőművek) közelében található UGS létesítmények pufferei segíthetnek csökkenteni a gázszállítási költségeket.
Infrastruktúra-használat optimalizálása: Az UGS létesítmények lehetővé teszik a meglévő gázszállítási infrastruktúra hatékonyabb kihasználását, mivel alacsony keresletű időszakokban is tárolhatják a gázt, amikor a vezetékkapacitás nincs teljesen kihasználva.
- IV. A gázpiac fejlődése:
A verseny elősegítése: Az UGS-létesítmények segíthetik a versenyképes gázpiac kialakítását azáltal, hogy lehetővé teszik új szereplők belépését a piacra, és későbbi értékesítés céljából tárolják a gázt.
Megnövelt likviditás: Az UGS-létesítmények növelik a gázpiac likviditását, mivel megkönnyítik és gyorsítják a gáz vételét és eladását, finanszírozását (mint egy közraktár).
A vezeték mentén létesített tárolói rendszerek összkapacitása mintegy 50 milliárd köbméter. Ez a kapacitás elegendő ahhoz, hogy fedezze a vezeték éves szállítási kapacitásának mintegy 70%-át. (Magyarország területén a Magyar Földgáztároló Zrt. kezelésében 4 tároló van, összesen 4,4 milliárd m3 kapacitással. Ez egy nagyon jó éves felhasználás / tárolói kapacitás arány. Ukrajnáé jobb csak, ott az arány közel 1:1). Az ukrajnai tárolókapacitás az áthaladó országok szerinti eloszlása a következő (főbb tárolók):
Mivel az ukrajnai tárolók korábbi kitermelt só- vagy gáztárolók helyén kialakított, tehát jellemzően 0,5-1 km mélységben található geológiai formációk, a rakétatalálatok nem érintik a mélyben tárolt árút, azaz magát a földgázt. A felszíni létesítmények, elsősorban szivattyúk és mérőállomások, nélkül a tárolt gáz bár biztonságban van, de nem ki/betárolható, tehát nem képes részt venni a szállítói rendszer fent leírt támogatásában.
Így nyugodtan kijelenthető, hogy a támadások célja a szállító- és elosztórendszer működésének ellehetetlenítése, kisebb részben az ukrán tárolókat biztonsági vésztartalékként használó európai kereskedők elbizonytalanítása.
Hiszen külföldi kereskedők még a háború alatt is milliárd köbméteres mennyiségben bértároltatnak gázt Ukrajnában az EU-s belső tárolók telítettsége és az alacsony költségek miatt, ezzel devizaforrást biztosítva az országnak.
Az első cél teljesítése azonban kétélű fegyver: míg egyfelől kétségtelen morálromboló, ha a lakosság és az ipar a megmaradt fűtőművekből nem kap fűtést, melegvizet és áramot, addig a még most is folyó szlovák és magyarországi tranzitszállításokat is veszélyezteti a nagynyomású vezetékeket kiszolgáló infrastruktúra egy szinten túli rombolása. Ez pedig Oroszország számára is bevételkiesést jelentene a továbbiakban – kérdés hogy Moszkvában eldöntötték-e: meg se próbálják az idén év végén lejáró tranzitszerződést hosszabbítani, esetleg újratárgyalni? Vagy ezek már maguk a tárgyalások és csupán az egyik fél kívánta nyomatékosítani az álláspontját: vagy úgy lesz, ahogy én akarom, vagy sehogy? A megállapodáshoz azonban mindig legalább két fél kell.
Címlapkép forrása: Getty Images
