Éves alapon az első negyedévben (szezonálisan és naptárhatással kiigazítva) 1,7 százalékos volt a növekedés. A január-márciusi időszakban kevesebb volt a munkanap az idén, mint tavaly, ez az oka, hogy a nyers 1,1%-os növekedést a kiigazítások feljebb húzták. (Ez egyébként kicsit meglepő, hiszen a kiigazítási hatást ellensúlyozhatta volna, hogy 2024 szökőév, ami erősen szokott hatni a GDP-re.)
A gyorsbecsléskor nincsenek részletes adatok, amik elárulnák, mi húzta a gazdaságot, most is csak annyit tudunk, ami a rövid közleményből kiderül. Eszerint "a gazdasági teljesítmény növekedéséhez legnagyobb mértékben a piaci szolgáltatások, ezen belül főként az ingatlanügyletek és az információ, kommunikáció ág járultak hozzá". Ez érthető, hiszen a reálkeresetek meginduló növekedésével lehetett arra számítani, hogy a belső keresletre érzékeny szolgáltató ágazatok bővülni tudnak. Az viszont kissé meglepő, hogy "a gazdasági növekedést fékezte a nemzetgazdaság egészében nagy súlyt képviselő ipar hozzáadott értékének csökkenése". Bár a márciusi termelési adat még nem áll rendelkezésre, ennek hiányában az elemzők inkább azt feltételezték, hogy az ipar enyhén pozitívan járulhatott hozzá a GDP-bővüléshez.
A KSH most először közölte ennyire korán, 30 napos határidővel a GDP-adatot, ezért a becslés bizonytalansága elvileg nagyobb, mint az eddigi t+45 napos jelentésnek volt. A hivatal közlése szerint a t+60 napos részletes adathoz képest ±0,2 százalékpont lehet a gyorsabb jelentések becslési pontatlansága.
Az év hátralévő felében fokozatos élénkülés várhat a magyar gazdaságra, elsősorban azért, mert a reálbérek emelkedése szép lassan feloldja a háztartások óvatosságát, és a lakossági fogyasztás dinamizálódhat. Bizonytalansági faktort jelent az exportteljesítmény, ezen keresztül pedig az ipari termelés alakulása. A külső környezet sokat romlott tavaly, a felvevőpiacaink lassulása az elmúlt negyedévekben nyomot hagyott a kivitelünkön. E két tényező vártnál rosszabb alakulása volt az oka, hogy az év elején jelentősen romlottak az idei növekedési várakozások. A 4-5%-os GDP-bővülésre vonatkozó kormányzati elképzelésekből is vissza kellett venni, mára már gyakorlatilag mindenki 2-3 közé várja a 2024-es éves átlagos GDP-növekedést, úgy, hogy negyedévről negyedévre gyorsuló tendencia jellemezheti a gazdaságot. Bár a friss adat minimális kellemes meglepetést jelent, az összképet nem befolyásolja akkora mértékben, hogy ezek a prognózisok érdemben változzanak.
A KSH többféle GDP-mutatót közöl a jelentésében. Az előző év azonos negyedévéhez viszonyított (yoy) indexből három is létezik: a nyers, a naptári-hatással igazított(wda), illetve a szezonálisan és naptári-hatással egyaránt igazított (swda). Ezek közül a Portfolio 2016-tól következetesen a szezonális és naptár-hatással igazított indexet (swda) tekinti fő számnak (headline). Ennek oka, hogy a munkanapok száma (különösen ha a tárgy vagy a bázis időszakban szökőnap is van) érdemben befolyásolja a teljesítményt, amivel mindenképpen érdemes korrigálni. Ezen felül a szezonális igazításnak éves mutatóknál akkor van értelme, ha az éven belüli szezonalitás jellege változik. Mivel az Eurostat minden ország esetében az swda számot hivatkozza, ezért a nemzetközi összehasonlítást megkönnyíti, ha mi is ezt tekintjük fő adatnak.
Az előző negyedévhez viszonyított (qoq) GDP-indextermészetesen minden esetben szezonálisan és munkanap-hatással igazított, mivel az egyes negyedévek a GDP-n belül nagyon eltérő súlyúak és szerkezetűek, máshogy nincs értelme számolni növekedést. Európában a legtöbb helyen ez számít a fő számnak, és a Portfolio is igyekszik ezt a számot kiemelten kezelni kedvező tulajdonságai miatt. Ugyanakkor ez a mutató rendelkezik a végponti gyengeség nevű kellemetlen tulajdonsággal, vagyis hogy a szezonális igazítás jellegéből fakadóan a számok utólag többször változnak, de rövid bázisú konjunktúra-jelzőszámként így is nagyon hasznos. További részletek hamarosan.
További részletek hamarosan.
Címlapkép forrása: Getty Images
