Csak idő kérdése, mikor jön az újabb inflációs hullám?
Gazdaság

Csak idő kérdése, mikor jön az újabb inflációs hullám?

A jegybankárokat hallgatva azt hihetnénk, hogy a közelmúltban tapasztalt magas infláció pusztán a Covid utáni extrém bizonytalansági környezetben bekövetkezett, megbocsátható előrejelzési hiba volt. Miközben jelenleg uralja a piacokat és a pénzügyi sajtót is, ez a narratíva olyan szintű jegybanki függetlenséget feltételez, amely a jelenlegi volatilis gazdasági és politikai környezetben egyszerűen irreálisnak tekinthető. Még ha a jegybankoknak sikerül is az inflációt belátható időn belül 2% alá vinniük, az újabb, 5-7 éven belüli inflációs hullám valószínűsége jelentősen megnőtt.
Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Ez nem jelenti azt, hogy az egyes jegybankárok megbízhatatlanok lennének. A probléma az, hogy a legtöbb központi bank nem olyan független, mint azt sokan gondolják. Egy olyan globális környezetben, amelyet a politikai polarizáció, a súlyos államadósság-terhek, a geopolitikai feszültségek és a deglobalizáció jellemez, a jegybankok autonómiája nem lehet korlátlan. Nem választott technokratákként a jegybankárok rövid távon rendelkezhetnek működési függetlenséggel, de végső soron a kormányok ellenőrzik a kinevezéseiket és felügyelik a költségvetést. Sok országban a kormánynak joga van a jegybankok monetáris politikai mandátumainak megváltoztatására is.

Azok a közgazdászok, akik vakon bíznak a jegybankok inflációs célkövetési politikájában, és a meglévő felállást szent dologként tisztelik, nem ismerik fel, hogy az a nézet, miszerint a jegybankok függetlensége segíthet az infláció megfékezésében, alig négy évtizedes múltra tekint vissza. Bár Finn Kydland és Edward Prescott 2004-ben jogosan kapta meg a közgazdasági Nobel-díjat a monetáris politikában kimutatható inflation bias (inflációs hajlam, torzítás) elméletéért, az általuk javasolt megoldás – a központi bankok egyszerű utasítása, hogy kövessenek konkrét iránymutatásokat – meglehetősen naiv volt. Ugyanez mondható el a modern inflációs célkövetési rendszerekről vagy az úgynevezett Taylor-szabályról.

A probléma az, hogy az egyszerű szabályokat bizonyos időszakok elkerülhetetlenül próbára teszik. Ilyenkor ezek a szabályok nagyon rosszul működnek, és alapos felülvizsgálatra szorulnak. Ez történt például a globális pénzügyi válság után, amikor a jegybankárok felfogása arról, hogy mi számít restriktív irányadó kamatnak, jelentősen megváltozott. Úgy tűnik, most is ez történik. A jelenlegi kulcsfontosságú időszakban a jegybankok rendkívül kiszolgáltatottak a politikai nyomásnak.

A koronavírus-járvány valóban régóta szunnyadó politikai és gazdasági erőket hozott újra előtérbe. Amint azt egy nemrégiben megjelent tanulmányban (amelynek Hassan Afrouzi, Marina Halac és Pierre Yared a társzerzői) kifejtettem, ezek az erők valószínűleg nem fognak egyhamar eltűnni. Bár a Covid utáni időszakot fokozott bizonytalanság jellemzi, ami megnehezíti a makrogazdasági folyamatok előrejelzését, a jegybankok éppen ilyenkor hajlamosabbak egy magasabb szintű inflációt megkockáztatni, minthogy súlyos recesszió alakuljon ki a gazdaságban.

Elmondható ugyanis, hogy az emberek talán nem szeretik az inflációt, de a súlyos recessziót és a pénzügyi válságokat még kevésbé.

Ahogy a geopolitikai feszültségek fokozódnak, és a globális növekedés lassul, a gazdasági bizonytalanság szintje valószínűleg továbbra is magas marad. Ez részben azért van így, mert a jegybankok „új keynesi” előrejelzési modelljei alapvetően extrapoláción alapulnak. Más szóval, stabil körülmények között jól funkcionálnak, de gyakran nem képesek előre jelezni a nagyobb fordulópontokat. Az ilyen sorsfordító pillanatokban, amikor a jegybankok különösen ki vannak téve a politikai nyomásnak, általában sokkal hatékonyabb megoldás történelmi párhuzamokat keresni, vagy más országok tapasztalatait figyelembe venni.

Természetesen inflációs hullámok nem minden évben következnek be.

Egy újabb inflációs hullám azonban hamarabb bekövetkezhet, mint azt a piacok várnák.

Amikor a jegybankok gazdasági bizonytalanságokkal szembesülnek, nem biztos, hogy magas inflációra törekednek, de valószínűleg úgy fogják módosítani kamatpolitikájukat, hogy egy ilyen kimenetel valószínűbb legyen, mint egy mély recesszió vagy pénzügyi válság.

Annak ellenére, hogy a közgazdászok tisztában vannak az inflációs torzítás jelenségével, a pénzpiacok nem ismerték azt fel, talán azért, mert a jegybankok üzenetei az elmúlt néhány évtizedben kivételesen hatékonnyá váltak. A jegybankárok tudatában vannak annak, hogy amint a piacok kételkednek a szándékaikban, a kamatok gyorsan tükrözni fogják a növekvő inflációs várakozásokat. Mindazonáltal ez valószínűleg nem segít nekik abban, hogy ellenálljanak a politikusok nyomásának, akik gyakran csak a következő választásokra összpontosítanak, és a rövid távú infláció stabilizálásával szemben más kérdéseket helyezhetnek előtérbe .

Bár a kormányok számos lépést tehetnének a jegybankok függetlenségének erősítése érdekében, a jelenlegi populista környezetben ilyen intézkedések nem valószínűek. Ahelyett, hogy az infláció célsávon belül tartására tudnának összpontosítani, a jegybankokra egyre nagyobb nyomás nehezedik arra vonatkozóan, hogy olyan kérdésekre összpontosítsanak, mint például az egyenlőtlenség, a klímaváltozás és a társadalmi igazságosság, amelyek kezeléséhez nincsenek meg a szükséges eszközeik, szakértelmük vagy politikai legitimációjuk.

A jegybankárok kétségkívül az inflációs céljaik elérésére törekednek, de mindig óvakodniuk kell a politikai vezetőktől. Ahhoz, hogy a növekvő nyomás alatt megőrizhessék függetlenségüket, a jegybankoknak rugalmasnak kell lenniük, és időnként engedményeket kell tenniük, ami a következő tíz évben a Covid utáni inflációs hullám megismétlődéséhez vezethet. Következésképpen a realistán gondolkodó befektetőknek meg kell érteniük, hogy még ha a jegybankoknak most sikerül is megfékezniük a magas inflációt, az minden bizonnyal hamarabb visszatér, mint azt a legtöbb prognózis jelenleg előrevetíti.

Copyright: Project Syndicate, 2024.

www.project-syndicate.org

Kenneth Rogoff
A Harvard Egyetem közgazdászprofesszora. 2001 és 2003 között a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezető közgazdásza és kutatási igazgatója volt. Kutatási területei közé tartoznak többek között az adósság- és pénzügyi válságok, a jegybanki függetlenség, valamint az árfolyam-politika kérdései. 1978-ban megszerezte a nemzetközi sakknagymesteri címet.

Címlapkép forrása: Shutterstock

MNB Intézet

Fánk-hatás 2.0

A Covid-járvány kitörése után kiköltözési hullám indult el a nagyvárosokból, jelentős áremelkedést okozva...

Tematikus PR cikk
FRISS HÍREK
NÉPSZERŰ
Összes friss hír
Ez aztán a fordulat a Dunaferr

Könyvelő

Könyvelő
Fókuszban a KKV versenyképesség - Herceghalom
2024. június 12.
Sustainable World 2024
2024. szeptember 4.
Future of Finance 2024
2024. szeptember 17.
REA 2024 SUMMIT – Powered by Pénzcentrum
2024. szeptember 18.
Hírek, eseményajánlók első kézből: iratkozzon fel exkluzív rendezvényértesítőnkre!
Portfolio hírlevél

Ne maradjon le a friss hírekről!

Iratkozzon fel megújult, mobilbaráthírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Infostart.hu Infostart.hu

Kiadó raktárak és logisztikai központok

A legmodernebb ipari és logisztikai központok kínálata egy helyen

Díjmentes előadás

Kereskedés külföldi részvényekkel

Kezdőként hogyan tudsz külföldi részvényekkel kereskedni? Melyek lehetnek a kiválasztás szempontjai? Bemutatjuk melyik platformunk a legoptimálisabb külföldi részvények vásárlásához.

Díjmentes online előadás

Miért a tőzsdei befektetést válasszam az állampapír helyett?

Online előadásunkon megvizsgáljuk a két befektetési formát, megtárgyaljuk az előnyeiket és a hátrányaikat, sorra vesszük mikor mibe érdemes fektetni.

Ez is érdekelhet
vitézy dávid főpolgármester jelölt szavazás 2024