A középkorban gyakran az udvari bolond volt az, aki merészelt kényelmetlen igazságokat is kimondani a királynak. Donald Trump amerikai elnök – aki szíve szerint talán uralkodó lenne – egyfajta udvarában ez a szerep a kötvénypiacé.
Most, hogy Donald Trump amerikai elnök vámháborúja teljes erővel zajlik, a befektetők világszerte azt kérdezik: mi lesz a következő lépés a világgazdasági rend felforgatását célzó programjában? E téren sokak fejében az úgynevezett Mar-a-Lago-i egyezmény motoszkál. A Stephen Mirren, Trump gazdasági tanácsadói testületének elnöke által javasolt terv arra irányul, hogy Amerika kereskedelmi partnereivel egyeztetve a dollár gyengítését érje el.
A költségvetési élénkítéstől való, hosszan tartó függőség Kínában eltorzította a gazdasági ösztönzőket, lakáspiaci túlkínálatot, az árak összeomlását és az államadósság növekedését idézte elő. Mivel további élénkítő intézkedések már nem jöhetnek szóba, az egyetlen fenntartható út az, ha a központi kormányzat nagyobb teret enged a helyi önkormányzatoknak és a magánszektornak.
Az idei davosi Világgazdasági Fórumon számos kreatív ötlet hangzott el arról, hogyan lehetne megmenteni a bolygót, csökkenteni az egyenlőtlenséget és kezelni a sürgős biztonsági kihívásokat. Nagyrészt azonban az volt az esemény nagy tanulsága, hogy az európaiak mennyire borúlátóak a gazdaságuk helyzete és különösen Donald Trump miatt.
Donald Trump megválasztott amerikai elnök által bejelentett szinte minden egyes kabinet- vagy stábtagi kinevezést a média előre látható felháborodási hulláma fogadta. E hisztéria egy része mélyen gyökerező pártpolitikai elfogultságnak tudható be, más része jogos aggodalmakat tükröz, míg van olyan része is, amely merő ostobaság.
Miközben Európa egy esetleges kereskedelmi háborúra készül, miután Donald Trump megválasztott amerikai elnök januárban hivatalba lép, az EU két legnagyobb gazdasága nehézségekkel küzd. Míg Németországban tavalyhoz hasonlóan idén sem lesz növekedés, addig Franciaországban jövőre várhatóan kevesebb mint 1%-kal nő majd a gazdaság. Vajon Európa gazdasági stagnálása az elégtelen keynesi ösztönzők eredménye, vagy a túlságosan nagyra nőtt és nem elég rugalmas jóléti állam az oka a gondoknak? Akármelyik is igaz, egyértelmű, hogy azok, akik azt hiszik, hogy olyan egyszerű intézkedések, mint a magasabb költségvetési hiány vagy az alacsonyabb kamatok megoldhatják Európa problémáit, elszakadtak a valóságtól.
Az elmúlt években a nyugati elemzők egyre inkább hazai kérdésként kezelték az egyenlőtlenséget. Bár erős érvek szólnak a fejlett országok szociális hálóinak megerősítése mellett, a kérdés ezen felfogása figyelmen kívül hagyja a világszerte még mindig mélyszegénységben élő több százmillió ember sorsát.
Ha a korábbi amerikai elnök, Donald Trump 2025-ben visszatér a Fehér Házba – ahogy arra a legtöbb fogadási piacon még mindig 60%-os vagy annál nagyobb esély mutatkozik –, vajon eléri, hogy a dollár árfolyama gyengüljön, amit mind ő, mind pedig alelnökjelöltje, J.D. Vance szenátor annyira szeretne? Ők természetesen azt gondolják, hogy valamit tenni kell azért, hogy Amerika feldolgozóipara visszanyerje korábbi dicsfényét, és úgy vélik, hogy ezt a célt leginkább magas vámok kivetésével és a zöldhasú leértékelésével lehet elérni.
A jegybankárokat hallgatva azt hihetnénk, hogy a közelmúltban tapasztalt magas infláció pusztán a Covid utáni extrém bizonytalansági környezetben bekövetkezett, megbocsátható előrejelzési hiba volt. Miközben jelenleg uralja a piacokat és a pénzügyi sajtót is, ez a narratíva olyan szintű jegybanki függetlenséget feltételez, amely a jelenlegi volatilis gazdasági és politikai környezetben egyszerűen irreálisnak tekinthető. Még ha a jegybankoknak sikerül is az inflációt belátható időn belül 2% alá vinniük, az újabb, 5-7 éven belüli inflációs hullám valószínűsége jelentősen megnőtt.
Egészen a közelmúltig a baloldali közgazdászok a költségvetési prudenciára vonatkozó minden javaslatot azonnal „megszorításként” utasítottak el. De mivel a magasabb kamatok gyorsan az új normává váltak, az a nézet, hogy bármilyen gazdasági problémát meg lehet oldani nagyobb mértékű állami hitelfelvétellel, tarthatatlanná vált.
Németország folyamatos gazdasági gyengesége arra utal, hogy az Európai Unió hosszan tartó problémái valószínűleg nem fognak egyhamar véget érni. Mivel azonban a gazdasági növekedés terén az olyan hagyományosan rosszul teljesítő tagországok, mint Olaszország és Franciaország, a fellendülés jeleit mutatják, a közép- és kelet-európai tagállamok pedig jól teljesítenek, az EU gazdasági kilátásai még jobbra fordulhatnak.
Úgy tűnik, a szárnyaló amerikai tőzsde különös módon leválasztódott az amerikai politika elkeserítő helyzetétől. Állítólag Winston Churchilltől származik az a mondás, hogy „az amerikaiak mindig helyesen cselekednek, miután már minden más alternatívát kipróbáltak”. Az idei amerikai elnökválasztás közelgő – Joe Biden és Donald Trump közötti – visszavágójának fényében, Churchill megjegyzése kiigazításra szorul: az amerikaiak, úgy tűnik, csak azután cselekszenek helyesen, miután minden más alternatívát már kétszer kipróbáltak.
Már egy hónap eltelt az idei évből, de a világgazdaságra vonatkozó konszenzusos előrejelzés továbbra is óvatosan optimista, a legtöbb jegybank és elemző puha földet érést prognosztizál, vagy akár azt jelzi előre, hogy egyáltalán leszállásra sem lesz szükség. Még kollégám, Nouriel Roubini – aki híres arról, hogy kendőzetlenül szokta borús előrejelzéseit megfogalmazni – is azt vallja most, hogy a legrosszabb forgatókönyvek bekövetkeztére van a legkisebb esély.
Megkezdte a NAV a támogató eljárások megindításáról szóló tájékoztató levelek kiküldését azon magánszemélyek... 
A biodiverzitás megőrzése nem csupán környezetvédelmi kérdés, hanem egyre inkább gazdasági érdek is. A vállalatok...
700 ezer kontra 7 milliárd. Az egyik nagyságrendekkel kisebb szám, mint a másik. A számok elvont világából a reális... 
Az előfizetések kérdése a pénzügyi tudatosságban mindig zavart, talán soha nem tudtam eléggé kapcsolódni hozzá...
Az önvezető autók fejlesztése és bevezetése nem csupán technológiai kihívás, hanem egyre inkább a globális gazdasági...
2025 tavaszán még csak ízelítőt kaptunk a lehetőségekből, most viszont hivatalosan is elindult a távhő-infrastruktúra...
Eljött a kicsik ideje.
Évről évre újabb meglepetések érik a gazdákat a földeken, egyre kisebb a mozgástér.
Fontos következtetéseket vonhatunk le Trump és Musk csörtéjéből.
