Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.
2024 volt a valaha mért legmelegebb év mind Magyarországon, mind a Föld egészén – tudósított erről a Hungaromet és az EU Copernicus Éghajlati információs szolgálata.
Mindkét ábra mutatja, hogy az éghajlatváltozás már nem az unokáink problémája, már nem csak a szüleink "bezzegazénidőmben" múltszépítő legendái szerint élünk ma egész más éghajlatban, mint ahogy ők nőttek fel.
Egy generáció alatt egész más éghajlatba léptünk, mint amiben a civilizáció kifejlődött.
Azt szintén már megszoktuk, hogy egymás után dőlnek meg a hőmérsékleti rekordok: globálisan a legmelegebb 10 év mind az elmúlt évtizedben volt, de magyarországi viszonylatban is 8.
De amit 2024 alakított, az egészen megdöbbentő: közel 0,7 fokot ugrott a már tavalyi rekordhoz képest is a magyarországi éves középhőmérséklet. És mielőtt erre az elhagyagolhatónak tűnő értékre vállat rándítanánk: ha megnézzük az adatsort, még sosem volt 0,5 foknál nagyobb ugrás az itthoni éves hőmérsékleti rekordokban, tehát a 2024-es év így a rekordokban is rekordot döntött.
Ugyan az éghajlatváltozás eredményeképp a szép csendesen növögető hőmérsékleti értékek már jó ideje ismertek, és így a rekorddöntögetés is benne van a pakliban, a 2023 -as és 2024-es év így is megdöbbentette még az ezzel napi szinten foglalkozó kutatókat is. Bár 2023-ra eleve a szokásosnál forróbb évet vártunk az úgynevezett "El Nino" óceánáramlási jelenség miatt, a globális átlaghőmérséklet jóval magasabb lett, mint amire ezt figyelembe véve is számítottunk. Azóta folyik az éghajlatváltozással foglalkozó kutatók lázas dialógusa: pontosan minek köszönhetjük ezeket a vártnál magasabb rekordokat.
Mindenesetre 2024 elé úgy néztünk, hogy az "El Nino" télvégi befejeztével, és az év vége felé alakulgató "La Nina"-val (ami hűteni szokta a globális éghajlatot) ez az év minden logika szerint visszább kellene térjen a normális kerékvágásba.
Hát nem így történt. Újabb rekordot írtunk, amivel először megdöntöttük a “bűvös” másfél fokos határt, amit globális célként nem szertnénk átlépni hosszú távú átlagban.
Ezek az újabb rekordok nemcsak, hogy tovább izzították a kutatók közötti parázs vitát, hogy mi is okozhatja pontosan ezeket az extremitásokat, de kialakult egy nemzetközi szakértői tábor, aki figyelmeztet: lehet, hogy olyan gyorsulást látunk a globális felmelegedésben, amit az eddigi tudásunkkal, modellekkel nem tudunk megmagyarázni.
Abban a legtöbb éghajlatkutató egyetért, hogy az El Nino-n kívül az óceánjáró hajók 2020-ban életbe lépett levegőszennyezés-mérséklési előírásai, a Tonga szigetén kitört vulkán, valamint a naptevékenység mind hozzájárultak a magas értékekhez, de abban nem, hogy ezek összesen meg tudják-e indokolni az emelkedés mértékét. A napokban a Nature-ben megjelent legújabb összegzés alapján lehetséges, hogy esetleg maga a melegedés is hozzájárul az alacsonyan kialakuló felhőzet csökkenéséhez, és ha ez igaz, akkor egy eddig nem számba vett pozitív visszacsatolási mechanizmus az, ami felelős lehet a melegedés eddig nem megindolkolt gyorsulásában.
Ezzel szemben más kutatók állítják: ezek a szélsőséges értékek még bőven benne vannak az előrejelzett természetes ingadozási sávban, tehát egyelőre nem kell attól félnünk, hogy valami lényeges hiányzik a modellekből.
Ez az a vita, amit most nem fogunk tudni eldönteni, csak az idő: lélegzetvisszafojtva várjuk a hőmérsékleti átlagok alakulását, hogy fény derüljön: melyik tábornak van igaza.
Viszont ez az a vita is, aminek az eldőltét nem várhatjuk ölbe tett kézzel.
Ha kicsi esélye is van, hogy a globális felmelegedés esetleg gyorsul, akkor még fontosabb, hogy ezt minél sürgősebben megállítsuk, nehogy olyan folyamatok vagy visszacsatolások induljanak be, amiket már nem lehet visszafordítani vagy esetleg megállítani.
Tehát ezek a 2024-es rekordok rekordjai egyre hangosabban zúgó vészharangok: sürgősen lépni kell, nagyobbat, mint eddig, még akkor is, ha ideiglenesen a mostani kicsi világunkban nagyon fontosnak tűnő célok, mint pl. versenyképesség, rövidtávon sérülni látszanak.
Mert ne felejtsük: verseny(képesség) csak egy működő gazdaságban értelmezhető. Egy gazdaságban, amit cincál a rendszeres élelmiszerhiány, milliárdnyi klímamenekült, egy teljesen új klímára kompletten újraépítendő infrastruktúra, rendszeressé váló pandémiák, valamint tüzek, áradások, aszályok, felhőszakadások, viharok és hőséghullámok, ahol nyáron csak éjszaka lehet kültéri munkát végezni – ott nem egymással fogunk versenyezni, hanem a fennmaradásért.
A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images
