Hatalmas csalódás több millió magyarnak: hivatalosan is elmaradt a nyugdíjreform

Sokan fűztek nagy reményeket ahhoz a 2022-ben felröppent koncepcióhoz, mely szerint sor kerülhet a magyar nyugdíjrendszer nagyszabású reformjára. A magyar kormány a Helyreállítási és Ellenállóképességi Tervben a nyugdíjreform konkrét lépéseit és ütemezését is lefektette, de ezekből a vállalásokból végül alig valósult meg valami.

A végső határidő 2025. március 31-én (azaz tegnap) járt le, eddig kellett volna életbe léptetni a nyugdíjreformokat megtestesítő jogszabályokat.

Persze a reform elmaradása senkinek nem lehetett meglepetés: a kormány az utóbbi hónapokban már több alkalommal is deklarálta, hogy mégsem fogja végrehajtani a vállalt nyugdíjreformot.

Az eredeti elképzelés alapján három szakaszban ment volna végbe a magyar nyugdíjreform:

1. Független nemzetközi szakértői jelentés a magyar nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatósági kihívásainak kezelését célzó szakpolitikai lehetőségekről. A felülvizsgálat eredményeképpen elkészült szakértői jelentést nyilvánosan közzé kell tenni. A független nemzetközi szakértői jelentés elkészítésének határideje: 2023. december 31.
2. A nyugdíjrendszer módosítására vonatkozó szakpolitikai javaslat elkészítése. A jelentésben javasolt reformlehetőségek konzultációja 2024. június 30-ig megtörténik.
3. A nyugdíjrendszert módosító jogszabály hatályba lépése. A Kormány a nyugdíjrendszer módosítására vonatkozó jogszabályi javaslatot fogad el, és azt részletes hatástanulmány kíséretében az Országgyűlés elé terjeszti. A nyugdíjrendszer felülvizsgálata és a jogszabályok hatályba lépésével záruló jogalkotási folyamat 2025. március 31-ig fejeződik be.

A Helyreállítási terv azt is leszögezi, hogy

a vállalt mérföldkő a nyugdíjrendszert javító jogszabályok elfogadásával és hatályba léptetésével teljesül.

Megkongatta a vészharangot az Európai Unió Tanácsa

A helyreállítási tervben foglaltak szerint a vállalt magyar nyugdíjreform az unió 2022-es országspecifikus, nyugdíjrendszerre vonatkozó ajánlásainak teljesítését célozza. Az ajánlás előírja, hogy Magyarország „elsősorban a jövedelmi egyenlőtlenségek kezelése révén javítsa a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságát, miközben megőrzi annak megfelelőségét”.

Az ajánlás által megnevezett fő kihívások az alábbiak:

• a 2019-es 8%-os szintről 2070-re a GDP 12% fölé emelkedhetnek a nyugdíjkiadások;
• az államháztartás fenntarthatóságával kapcsolatos mutatók középtávon közepes, hosszú távon pedig magas fenntarthatósági kockázatokat jeleznek;
• egyes közelmúltbeli intézkedések (ideértve a 13. havi nyugdíj bevezetését) súlyosbítják a fenntarthatósági kihívást;
• az adó- és nyugdíjrendszer elmúlt évtizedben bekövetkezett változásai (ideértve a nyugdíjra jogosító jövedelem és a nyugdíjak felső határának eltörlését, valamint az egykulcsos személyi jövedelemadó bevezetését) növelni fogják a magas keresetűek nyugdíjára fordított kiadásokat, és fokozzák a nyugdíjasok közötti egyenlőtlenségeket.

Mégsem lesz semmi a nyugdíjreformból

Az ajánlások teljesítését célzó kormányzati vállalások határidői mostanra mind elmúltak, mégsem bővelkedünk a felmutatható eredményekben. A tervezett három szakaszból csak az első teljesült, az is tetemes késéssel: 2024 őszén, azaz jó 9 hónapnyi csúszással nyilvánosságra került egy független szakértői jelentés, melynek elkészítésével az OECD-t bízta meg a magyar kormány. A jelentés részletesen taglalja a magyar nyugdíjrendszer problémáit, és bizonyos pontokon megoldási javaslatokat is felvázol.

A jelentés létrejöttén túlmenően azonban nincs újabb előrelépés: mind a szakpolitikai javaslatcsomag 2024 június 30-i határideje, mind a tegnapi, a jogszabályok hatályba léptetésére kiszabott végső határidő eltelt, de ennek ellenére nincs jele annak, hogy folytatódnának a nyugdíjrendszer megreformálására irányuló erőfeszítések.

Sőt, a kormány kommunikációja ma már kifejezetten azt az irányvonalat követi, hogy a nyugdíjrendszer jó úgy, ahogy van, és nincs szükség a megreformálására. Például Magyarország 2024 októberi középtávú költségvetési-strukturális terve kerek perec leírja az OECD nyugdíjjelentésére reagálva: „az Európai Bizottság nyomására felkért szakértő javaslataival, a szigorításokkal a Kormány nem ért egyet, azokat nem támogatja.”

Mindezek alapján egyértelműnek tűnik, hogy a kormány által 2022-ben vállalt nyugdíjreform teljes egészében elmarad, és az unió által megjelölt problémák megoldása egyelőre határozatlan ideig várat magára.

Megoldatlanok a magyar nyugdíjrendszer fő problémái

Nyugdíjreform hiányában az előttünk álló években is megmaradnak a magyar nyugdíjrendszer legfőbb fenntarthatósági és méltányossági kihívásai. A leggyakrabban tárgyalt problémák az alábbiak:

• A nyugdíjasok jövedelme leszakadt az aktív dolgozókétól. A KSH adatai szerint 2014-ben az átlagnyugdíj elérte az átlagkereset 68%-át, a legfrissebb, 2023-as adat szerint viszont mindössze a nettó átlagbér 57%-ára rúgott a nyugdíjasok átlagos juttatása. Ez a nyugdíjasok társadalmon belüli relatív anyagi lecsúszását jelzi.
• A nyugdíjak reálértéke a nyugdíjba vonulás pillanatában "befagy". A svájci indexálás (azaz a béremelkedést és az inflációt egyaránt figyelembe vevő nyugdíjemelési rend) eltörlése óta a nyugdíjak kizárólag az inflációt követik, így reálértelemben nem tudnak növekedni.
• Feszültségek keletkeznek az új és a régi nyugdíjak között. A már megállapított nyugdíjak csak az inflációt követve emelkednek, míg az újonnan megállapított nyugdíjak induló összegére a valorizációs szorzókon keresztül nagy hatással van az átlagbér emelkedése. Ezáltal hasonló életpályák is nagyon eltérő nagyságú nyugdíjakhoz vezethetnek, attól függően, hogy ki mikor ment nyugdíjba.
• A 13. havi nyugdíj növeli a nyugdíjasok közti egyenlőtlenségeket. A 13. havi juttatás nem nyugellátás, így a bevezetése csökkenthette volna a nyugdíjasok közti jövedelmi egyenlőtlenségeket. De más országokkal ellentétben a magyar 13. havi juttatás nem egységes összeg, hanem azt minden jogosult a saját nyugdíjával megegyező mértékben kapja, ami csak felerősíti a meglévő egyenlőtlenségeket.
• Rugalmatlan a nyugdíjkorhatár. A 65 évnél fiatalabb férfiak számára gyakorlatilag egyáltalán nincs mód a nyugdíjba vonulásra, nők számára pedig csak a Nők40 korkedvezmény feltételeinek teljesítése esetén van erre lehetőség. Holott a legfejlettebb nyugdíjrendszerek általában megengedik az előrehozott nyugdíjazást, a nyugdíj összegének meghatározott mértékű csökkentése árán.
• Gyengék a tőkefedezeti nyugdíjpillérek. A folyó finanszírozású ("felosztó-kirovó") állami nyugdíjpillér kiegészítését szolgáló, a demográfiai kockázatoknak sokkal kevésbé kitett megtakarítási nyugdíjpillérek nemzetközi összevetésben nagyon gyengén teljesítenek. Kötelező megtakarítási pillér a magán-nyugdíjpénztári rendszer 2010/2011-es drasztikus átalakítása óta nincs, az önkéntes megtakarításokat pedig a népesség viszonylag kis hányada használja ki – ráadásul főként azok, akik eleve olyan jövedelmi helyzetben vannak, hogy ezt megtehetik.

A Portfolio On The Other Hand rovatának gyakori szerzője, Farkas András nyugdíjszakértő, a NyugdíjGuru News alapítója az alábbi, kétrészes elemzésében mutatta be, hogy milyen területeken fogalmazott meg javaslatokat az OECD jelentése, mely területek tárgyalása maradt ki a dokumentumból, és milyen hatásokkal járhatnak a felvetett intézkedések.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images