Komoly tervek a biogáz területén – Miért éri ez meg a Molnak?

Portfolio: Szabó Gabriel, a Mol csoportszintű Downstream ügyvezető igazgatója a korábban egy konferencián úgy fogalmazott, hogy a biometán területén a régió vezető szereplőjévé tervez válni a Mol. Miért fontos ez a terület a cég számára?

Horváth Ádám: Fenntarthatósági törekvéseink mellett alapvetően szabályozói indíttatásból vált fontossá ez a terület: az Európai Unió kötelező érvényű direktívákat fogalmaz meg a megújulóenergia-termelés terén, hiszen - a Renewable Energy Directive felülvizsgálata eredményként - 2030-tól tovább szigorítja az energia- és közlekedési szektor kötelezettségeit. Ez az intézkedés felerősíti a biometánban rejlő potenciált, hiszen

ezzel a technológiával lehet az egyik legköltséghatékonyabb módon megfelelni az új energetikai irányelvnek,

felkeltve így sok cég, köztük a Mol figyelmét is a biometán szektor iránt. Hogy megteremtsük hídfőállásunkat ebben az új iparágban, első lépésként 2023-ban megvettük a szarvasi biogázüzemet.

Milyen változásokra lenne szükség a szabályozói környezetben, hogy a biometán-beruházás üzleti alapon is indokolt döntés legyen, és ne "csak" fenntarthatósági szempontból legyen releváns? Várhatók EU-s vagy hazai támogatások?

Ezek általában kéz a kézben járnak. Valószínűleg a biometán termelése sosem lesz olyan gazdaságos, mint a földgázé, legalábbis belátható időn belül nem. Ennek azonban a szabályozási környezet adhat olyan lökést, ami összességében gazdaságilag is vonzóbbá teszi a befektetést. A fenntarthatósági törekvések, a karbonsemlegesebb tevékenység és a károsanyag-kibocsátás csökkentése önmagában is üzleti lehetőséget jelent a biometán számára. Az EU-s vagy állami beruházás-támogatások tűnnek a legreálisabb forrásnak. Magyarországon is szó van ilyenről, jelenleg is tárgyalás alatt áll egy kifejezetten a biometán szektorra vonatkozó program kialaktása a Modernizációs Alap keretében. A forrás jelentősen hozzájárulhat a hazai piac fejlesztéséhez.

A támogatásokkal kapcsolatban már vannak fontos fejlemények: Steiner Attila, az Energiaügyi Minisztérium energetikáért felelős államtitkára a kormányzat által nemrég bejelentett, 440 milliárd forintos keretösszegű Jedlik Ányos Energetikai Programról árult el a Portfolio konferenciáján izgalmas részleteket. Az államtitkár kifejtette, hogy milyen tevékenységekre lehet igénybe venni a már bejelentett támogatásokat többek között a biogáz területén is.

Térjünk át a specifikusabb kérdésekre: a biogáz finomításából keletkezik a biometán, a kihozatal pedig kb. 50 százalékos, azaz két egység biogázból lesz egy egység biometán. Javítható valamilyen módon ez az arány?

A biogáz tisztítás/finomítás metán visszanyerése a jelenlegi technológiákkal is 99,5 %-os, tehát kiemelkedően jó hatásfokú (szemben a gázmotorokkal, ahol csupán 40%-os hatásfokkal termelődik áram a biogáz energia tartalmából). A biogáz energia tartalmát a metán tartalma határozza meg, ez teljesen független a biogáz hasznosításának technológiájától (gáztisztítás vagy áramtermelés) és elsősorban a fermentációhoz felhasznált alapanyagok összetétele határozza meg. Az alkalmazott alapanyagoktól függően 50-70% lehet a termelt biogáz metán tartalma, melynek másik meghatározó alkotója a szén-dioxid. A biogáz finomítás során lényegében a szén-dioxidot választjuk le, a metán tartalomból pedig mindössze 0,5%  veszteséggel földgáz minőségű gáz lesz.

Fejlesztés alatt lévő technológiákkal a leválasztott szén-dioxidból további metán állítható elő és a jövőben ezzel lehet majd esetleg növelni a biogáz metán tartalmát akár 85%-ig, de ezek az eljárások jelenleg nem nyújtanak gazdaságilag reális megoldást a fermentáció hatékonyságának növelésére. Azonban ez független a gáztisztítás hatékonyságától, ami jelenleg is 99% feletti.

Létezik egyéb módja a biometán-termelés költséghatékonyságának javítására?

A tisztítás hatékonysága és energiaintenzitása valamennyit javulhat, de ezek már kipróbált, tömegtermelésben elérhető technológiák. A legnagyobb hatékonysági potenciál nem a gázról biometánra való átállásban rejlik,

hanem az alapanyagforrás begyűjtésének módjában, az ideális alapanyag mix kiválasztásán és a gázhálózatra tápálás lehetőségén.

A hatékony logisztika tehát kulcsfontosságú: ha az alapanyagforrás döntő része egy viszonylag kisebb, szűkebb körben található, az jelentősen gazdaságosabbá teheti az egész folyamatot, ahogyan az is, ha viszonylag közel van gázhálózat, melyre hatékonyan lehet rátáplálni a biometánt.

Milyen szűk körről van itt szó?

A földrajzi rádiusz, amiből érdemes az alapanyagot beszerezni, alapvetően korlátozott, és általában 30-50 kilométeres körben szokták meghatározni. Ez nemcsak a bemenő alapanyag miatt fontos, hanem a kimenő melléktermék miatt is, ami döntően visszakerül a földekre; mivel azt sem éri meg  a végtelenségig szállítani, minél közelebb van, annál kisebb a logisztikai költség. A felskálázás tekintetében ezeknek a hulladékalapú, vegyes mezőgazdasági, élelmiszeripari, állattartási hulladékra épülő üzemeknek nagyjából ez a beszerzési rádiusza, ami egészséges és fenntartható, továbbá jelentősen befolyásolja az üzemek méretét is.

Milyen alapanyagokat használnak fel a biometán előállításához?

A körforgásos gazdaság és a költséghatékonyság jegyében kiemelendő, hogy az alapanyag lehetőség szerint hulladékalapú legyen, de többféle alapanyag, azaz “feedstock” is felhasználható, a szarvasmarha trágyától kezdve az élelmiszeripari hulladékig és romlott fehérjetermékekig. Csak az idei évben már több, mint 20 féle alapanyagot dolgoztunk be szarvasi üzemünkben. Szintén fontos szempont, hogy a biometán-termelés ne vegyen el területet más termékek, például élelmiszeripari vagy mezőgazdasági tevékenységek elől.

Ha már szóba került a mezőgazdaság - a biometán esetleges térnyerése mennyire veszi el a fókuszt a mezőgazdasági termeléstől? Ezek versengő területek?

Én inkább szinergiát látok a két terület között, nem versengő ágazatokról van itt szó.

Lehetett volna úgy is csinálni, hogy a mezőgazdasági földeken energianövényeket termesztenek, ami valóban versengő megoldás lenne, de senki nem támogatja ezt (beleértve az EU-t is) és alapvetően nem is erre megy az iparág. Jó példa erre a szarvasi biogázüzemünk: minden 100 egység alapanyagból, ami bemegy ebbe az üzembe - ami egyébként évente 110 kilotonna, tehát egy jelentős volumenű anyagmozgatás - közel 90 egység később visszatér a földekre, alapvetően fermentátum formájában, amit trágyázásra lehet használni. Ez így a körkörös gazdaság, mezőgazdaság részévé válik. Egyébként a biogazdaságok számára ez egy kifejezetten kedvelt trágyázási forma, szemben a földgázból készült műtrágyákkal.

Mennyire jók Magyarország adottságai az alapanyagok rendelkezésre állása és minősége kapcsán, ha régiós vagy EU-s szinten nézzük?

Magyarország alapvetően agrárország, így összességében jó alapanyag forrásunk van. Hogy az agráralapanyag, illetve hulladék mekkora részét irányítják a biometán irányba, az mindig egy gazdaságpolitikai, vagy inkább iparpolitikai kérdés. Hogy konkrét számokat is mondjak: kiadtak Magyarországon a tavalyi évben egy nemzeti biogáz akciótervet, amit az Energiaügyi Minisztérium készített. Ez azt becsülte, hogy durván 600 millió köbméter biogáz potenciál van Magyarország 2030-ig bezárólag, aminek egy része tovább finomítható biometánná.

Azt gondolom, ez már olyan mennyiség, ami nemzetgazdasági szempontból is figyelemre méltó.

Nem váltja ki természetesen az ország durván 8-8,5 milliárd köbméter földgáz igényét , de az a pár százalék már egy jelentős előrelépés lehet a fenntarthatóság és az energiabiztonság irányába is. Ennek ugyanis az is az előnye, hogy a biometánt helyi forrásokból termeli az ország és nem importálja valahonnan.

Korábban már említettem az ambíciózus tervet, hogy a régió legfontosabb szereplőjévé válna a Mol a biogáz-piacon. Lehet számítani Magyarországon kívül is biometán beruházásokra a társaság részéről?

Abszolút régiós szinten gondolkodunk erről, olyannyira, hogy a tavalyi évben az igazgatóság döntött egy horvátországi biometán-üzem létesítéséről. Ott már folyik is a fizikai beruházás, és várhatóan 2026-ban meg is kezdi a termelést a sisaki biometán-üzem.

Ezen túlmenően több lehetőséget is vizsgálunk főbb piacainkon, Magyarországon, Horvátországban és Szlovákiában.

Itthon kik a legnagyobb versenytársak, mennyire kell megküzdeni a projektekért? És mi a helyzet a szomszédos országokban?

A biogázban nem csak az energiaipari szereplők érdekeltek, a hagyományos energiavállalatok mellett az agrárszektor szereplői is aktívak  ezen a területen. A teljesség igénye nélkül: az energiaszektor részéről a biometán ugyanúgy szerepel más hazai és  regionális  szereplőknél, illetve európai versenytársaknál is. Fejlődő iparágról beszélünk, ahol azt gondolom, hogy kifejezetten üdvözlendő a verseny és az együttműködés is. Lehet, hogy épp átvevője lesz a Mol egy más piaci szereplő által megtermelt biometánnak.  

Milyen mértékű piacbővülésre számít a Mol a biometán területén, milyen időtávon? Mikor jelenhet meg a tevékenység a csoportszintű eredményben?

Egyelőre annyit tudok mondani, hogy nagyon sok üzleti lehetőséget látunk a biometánban, és kitűnően illeszkedik a hosszútávú stratégiánkban is. Jelentős szereplő kívánunk lenni ezen a területen, de konkrét célértéket nem szeretnék megfogalmazni.

Végül térjünk át egy fontos kérdésre, ami jelentősen meghatározza a megtérülési kilátásokat. A származási garanciák (GO) fontos bevételi források a biogáz üzemeknél, van ezeknek a tanúsítványoknak létjogosultsága a magyar piacon? Vannak-e vevők itt a zöld tanúsítványra, vagy jellemzően inkább a német piac szívja fel ennek jelentős részét?

Valóban, nagy volumenében a német, svájci és más nyugat-európai piacok szívták fel eddig ezeket a tanúsítványokat. Ugyanakkor van érdeklődés Magyarországon is. Konkrét cégnevek említése nélkül, több hazai vállalat is olyan fenntarthatósági stratégiát követ, amelynek keretében hajlandóak prémiumot fizetni és megvásárolni ezeket a származási garanciákat.

Jól működik ez a GO-rendszer?

Az egész iparág arra törekszik, hogy európai szinten egységesebb elszámolási rendszer jöjjön létre. A cél az, hogy a származási garanciák egy jól regisztrált, európai szinten működő rendszerré váljanak. A 2030-tól érvényben lévő RED III direktívában is fontos szempont lesz, hogy a várhatóan megszaporodó biometán-üzemek elszámolása és a kreditek nyomon követése transzparens legyen. Németországban például voltak visszaélések ezekkel az elszámolásokkal kapcsolatban, ami nem tett jót a rendszer megítélésének.

Ennek a hatékony, integrált rendszernek a kialakítása Magyarországon a következő évek egyik fontos feladata.

Címlapkép forrása: Copyright

A cikk elkészítésében a magyar nyelvre optimalizált Alrite online diktáló és videó feliratozó alkalmazás támogatta a munkánkat.