Pillanatokon belül jön a kormány új intézkedése - Kinek kedveznek valójában?

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Július 1-jével léphet hatályba a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997-ben elfogadott törvény azon módosítása, mely lehetővé tenné az édesanyák számára, hogy már a gyermek három hónapos korát követően visszatérjenek a munkaerőpiacra.

A dolgozó kismamák fizetésük mellett a csecsemőgondozási díj (CSED) – melynek összege megegyezik a korábbi bruttó bérrel – 70%-át kapnák meg, ez lesz az ún. CSED-extra.

Jelenleg a CSED összesen 168 napig jár az anyáknak a gyermek születése után, és eddig nem volt lehetőség arra, hogy e támogatás mellett is lehessen dolgozni. Az új intézkedés bizonyára leginkább azoknak kedvez majd, akik tudnak távmunkában a gyermekük mellől dolgozni.

A hosszútávú hatásokat még korai lenne megjósolni, első körben inkább vizsgáljuk meg, hogy ez az új támogatási forma hogyan illeszkedik a kormányzat két legfontosabb elvéhez: a munkaalapú társadalom, illetve a hagyományos család eszméjéhez.

Welfare helyett workfare

2010 óta a támogatásokra való érdemesség legfőbb alapja a munkaviszony lett, mely a családtámogatási rendszeren is jól látszik.

• A társadalombiztosítási jogviszonyhoz kötött pénzbeli ellátások meglehetősen jól követik az inflációt,
• míg az univerzális juttatások, melyek minden családnak járnak, szinte teljesen elveszítették az értéküket. Különösen jó példa erre a sokat emlegetett családi pótlék, melynek összege egy gyermekre még mindig csak 12.200 forint havonta.

Amennyiben egy piramisként képzeljük el a rendszert, jól látszik, hogy a családok legszélesebb köre az univerzális támogatásokra jogosult, melyek azonban összegüknél fogva alkalmatlanok arra, hogy védelmet nyújtsanak a szegénység ellen.

Ezzel szemben a következő szint, ahol a munkaviszony-alapú ellátások foglalnak helyet, összességében elég jó lehetőségeket biztosít. Itt helyezkedik el a CSED, illetve majd a CSED-extrát is ide sorolhatjuk később. Amennyiben megnézzük a kormány korábbi intézkedéseit, láthatjuk, hogy a gyermek 2 éves koráig járó gyermekgondozási díj (GYED) esetében is létrejött annak idején a GYED-extra, mely szintén a munkaerőpiacra való visszatérést kívánta segíteni egy viszonylag jó támogatási összeg mellett.

A családi adó-és járulékkedvezmény szintén egy nagyon fontos eszköz, melyet a legjobb helyzetű nagycsaládok tudnak a leginkább kihasználni. Ez a támogatási forma már a 90-es évek elején is jelen volt, ugyanakkor az első Orbán-kormány a rendszer egyik központi elemévé tette az összegek folyamatos emelésével és a felső plafon eltörlésével.

Amennyiben elérünk a piramisunk csúcsára, láthatjuk, hogy a legmagasabb összegű családtámogatási elemek, mint például a CSOK vagy a babaváró csak egy szűk, jól behatárolható körnek érhetők el. Itt többnyire hitelalapú támogatások és adókedvezmények, adómentességek szerepelnek, melyek döntő része 2010 után került bevezetésre. Utóbbi kapcsán érdekes lehet a két-és háromgyermekes anyák SZJA-mentessége, mely már egy jóval szélesebb kört fog érinteni, így az alábbi ábra lehetséges, hogy módosításra szorul a későbbiekben.

Fókuszban a hagyományos család

A másik fontos szempont, melyet a kormány rendszeresen hangsúlyoz, az a hagyományos család „megmentése” vagy „újjáélesztése”. Hogy mit is jelent ez, ahhoz jó útmutatót ad többek közt az Alaptörvény L) cikke, mely szerint a család egy anyából (vagyis nőből, feleségből), egy apából (vagyis férfiból, férjből), az ő házasságukból és gyermekükből, jó esetben gyermekeikből áll. (Ebből adódik a kérdés, hogy vajon az egyszülős családok, élettársak, gyermektelenek, azonos nemű párok családnak nevezhetők-e. A kérdés messzire vezet, melyhez e cikk keretei nem elegendőek.)

Elmondható továbbá az is, hogy a kormány elkötelezett a hagyományos szerepek mellett is, vagyis a nő feladata a háztartás vezetése és a gyermekgondozás, míg a férfié a kenyérkeresői funkció. Ez utóbbi jól látszik abból is, hogy

a családtámogatási rendszer nem tartalmaz semmiféle olyan elemet, melynek deklarált célja lenne a nemek közti egyenlőség megteremtése.

Fontos megjegyezni, hogy a gyermekgondozási szabadságokat már évtizedek óta igényelhetik férfiak is, szóval technikailag adott a lehetőség, ugyanakkor a gyermek otthoni gondozása még mindig jelentős részben a nőkre jellemző. Ennek egyik legfőbb oka a fizetésbeli különbségek, melyek mérséklése szintén nem deklarált cél.

Gyereket neveljen vagy dolgozzon?

Amennyiben összehasonlítjuk a munkaalapú társadalom elvárásait és a hagyományos szerepeken nyugvó család fogalmát, látható, hogy e kettő erős ellentétben áll egymással. A nők a kormány álláspontja alapján természetüknél fogva gondoskodók, családcentrikusak, azonban nem számíthat támogatásra az az anya, aki valóban kizárólag a gyermeknevelésnek, háztartásnak él.

A családtámogatási rendszer, melybe jól illeszkedik a CSED-extra is, azokat a nőket jutalmazza, akik egyszerre produktívak (tehát minél előbb visszatérnek a munkába) és reproduktívak (vagyis minél több gyermeket vállalnak).

A rendszer a munka-magánélet összeegyeztetését is a nőkre hárítja, ugyanis semmilyen törvényi szabályozás nincs arra vonatkozóan, hogy a férfiak is jobban kivegyék a részüket a háztartási, gondoskodási feladatokból. A CSED-extra és a hozzá hasonló támogatások tehát összességében jó lehetőséget jelentenek a stabil munkaerőpiaci helyzetű nőknek, ugyanakkor a hagyományos szerepek elvárásaiból adódó terheket nem csökkentik.

A CSED-extra létrehozásakor a döntéshozók a választás szabadságát hangsúlyozták, mely valóban üdvözlendő törekvés. A valódi szabadsághoz azonban átfogó, nemek közti egyenlőséget támogató politikákra, jogszabályokra lenne szükség.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images