Lomborg: az amerikai rozsdaövezet lehangoló képei ellenére ki kellene tartani a szabadkereskedelem mellett

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

A globális vámháború fenyegetése miatt sokan arra a következtetésre jutottak, hogy mindenki jobban jár, ha az országok arra specializálódnak, amiben a legjobbak. Ez a rózsaszínű elképzelés szöges ellentétben áll azzal a vízióval, amely a kereskedelmet zéróösszegű játéknak tekinti, amelyet más országok nyernek meg. A szabadkereskedelem árnyoldalai valóban valósak:

az amerikai rozsdaövezetről készült fotók nemcsak az amerikai választók körében, hanem globálisan is a szabadkereskedelem negatív hatásait mutatják.

A valamikori hatalmas gyárak területén a csend honol, az egykor oly büszke itteni közösségek tönkrementek, amikor a nagyvállalatok külföldre vitték a gyártást.

Mindkét dolog igaz lehet. A szabadkereskedelmi politika előnyei és költségei nem egyformán hatnak. A gazdagabb országok viszonylag kevesebbet profitálnak a szabadabb kereskedelemből, ami az ottani munkaerő egy részére is aránytalanul nagy terhet ró. Ennek ellenére a Copenhagen Consensus közgazdászainak kutatása azt mutatja, hogy

a szabadabb kereskedelem még a gazdag országok számára is túlnyomórészt kedvező hatású.

A kutatók gazdasági modellje azt vizsgálja, mi történik, ha a globális kereskedelmet 5 százalékkal növeljük. Ennek valós és jelentős költségei vannak. Az egész világra kivetítve, az összes munkavállaló számára és a jövőre szólóan, a jelenlegi költség csaknem ezer milliárd dollár lenne. Ez az összeg azon érintett munkavállalók bércsomagjára gyakorolt hatások összeadásából adódik, akik elveszítik állásukat, vagy alacsonyabb fizetésű munkakörökbe kényszerülnek, vagy végül teljesen elhagyják a munkaerőpiacot.

Ennek a költségnek mintegy 92%-a a fejlett országokban jelentkezik. Végül is itt található az importnak kitett piacok legtöbbje. Itt a legmagasabbak a bérek, és itt vannak leginkább kitéve a munkavállalók annak a veszélynek, hogy a szegény országokból származó olcsóbb vagy jobb termékek a gazdag országokba kerülnek. Ezek a veszteségek valósak – ezer milliárd dollár bárhol hatalmas összegnek számít.

De nem szabad megfeledkeznünk a szabadkereskedelem jelentős előnyeiről sem. Ugyanaz a változás, amelynek következtében a gyárak elhagyták a korábbi ipari központokat, hihetetlen méretgazdaságosságot eredményezett, és lehetővé tette, hogy mindenütt a fogyasztók olcsó és gyakran meglehetősen jól előállított termékeket vásárolhassanak hatalmas áruházakban.

A középosztálybeli amerikaiak vásárlóerejének 29%-a becslések szerint a külkereskedelemből származik. Más szóval,

az átlag középosztálybeli amerikai minden egyes dollárért közel egyharmaddal többet tud vásárolni ahhoz a helyzethez képest, mintha nem lenne külkereskedelem.

Az amerikai fogyasztók legszegényebb tizede számára ez a hatás még nagyobb, 62%-os mértékű.

Ha a szabadkereskedelem előnyeit a gazdag OECD-országokban számszerűsítjük, akkor ezek mértéke jóval magasabb, mint a költségeké: 6,7 ezer milliárd dollár. Összességében ez azt jelenti, hogy minden egyes dollárnyi költségre 7 dollár haszon jut. Való igaz, hogy a kormányoknak keményebben kellene dolgozniuk azon munkavállalók megsegítésén, akiket a szabadabb kereskedelem a leginkább sújt, de még a közel ezer milliárd dolláros költség fedezése után is több mint 6 ezer milliárd dollárnyi haszon mutatható ki a világ gazdag országaiban. Ostoba lenne bármely kormány, ha a jelentős költségek fényében figyelmen kívül hagyná ezeket a sokkal nagyobb előnyöket.

Talán még ennél is fontosabb, hogy a kutatás azt mutatja, hogy

a szabadkereskedelem rendkívül előnyös a szegényebb országok számára.

Ezért tragikus az, hogy a politikusok teljesen lemondtak a multilaterális szabadkereskedelmi tervekről: a szabadabb kereskedelem hatalmas nyereséget hozhat a világ legszegényebb országai számára. Ha a világ legszegényebb országai jobban élnek, az egész világ erősebb és stabilabb hely lesz.

A világ alacsony és alsó-közepes jövedelmű országai – ahol négymilliárd ember él – valamennyi költséget el fognak szenvedni a szabadabb kereskedelem miatt, de ez a költség viszonylag alacsony mértékű, 15 milliárd dollár. Ugyanakkor a szabadabb kereskedelemből származó nyereségük elképesztő mértékű, 1,4 ezer milliárd dolláros hasznot jelentene. Mivel a szegényebb világ gazdaságai sokkal kisebbek, így ez sokkal nagyobb nyereségnek számít. És mivel a költségeik sokkal alacsonyabbak, minden egyes dollárnyi költség 95 dollárnyi hasznot eredményez. Ez elképesztő mértékű megtérülést jelent.

Az egyenlőtlenséggel és gazdasági bizonytalansággal küzdő világban a szabadabb kereskedelem továbbra is a közös globális jólét egyik leghatékonyabb eszközének számít. Miközben költségei – különösen a fejlett országokban – valósak, és ezeket okosabb, igazságosabb intézkedésekkel kell kezelni, az előnye túl jelentős ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjuk azt.

A szabadabb kereskedelemmel mindenki nyer:

• a gazdag országok számára 1 dollárnyi költségre közel 7 dollárnyi hasznot hoz,
• a szegényebb országok számára pedig elképesztő mértékű, 95 dolláros hasznot eredményez.

Az előre vezető utat nem a protekcionizmus jelenti, hanem az a reform, amely biztosítja, hogy a kereskedelemből származó nyereségek ne csak nagyobbak legyenek, hanem nagyobb mértékben osztódjanak meg.

Bjorn Lomborg
A Copenhagen Consensus Center think tank elnöke, amely több száz közgazdásszal (köztük hét Nobel-díjassal) együttműködve a világ fő kihívásaira (kezdve a betegségek, az éhezés felszámolásától az oktatásig, a klímaváltozásig), lényegében az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak megvalósítására megoldási javaslatokat dolgozott ki. A Stanford Egyetem Hoover Intézetének vendégkutatója. Elemzései, publicisztikái jellemzően a klímaváltozás elleni küzdelem, valamint a globális fenntartható fejlődési célok elérésének kérdését járják körül.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Portfolio