Tikk-takk: Magyarországnak már csak 927 napja maradt leszokni egy súlyos függőségről

2025. május 6-án Dan Jorgensen, az Európai Unió energiaügyi biztosa olyan javaslatot mutatott be, amely szerint 2027-ig az EU teljes mértékben megszünteti az orosz energiahordozók – földgáz, kőolaj, illetve nukleáris fűtőanyag – importját. A terv alapját a 2022 márciusában elfogadott Versailles-i nyilatkozat adta, amely az orosz–ukrán háborúra adott válaszként született, és az EU stratégiai autonómiájának megerősítését tűzte ki célul. Ennek egyik fő pillére az energiaszuverenitás volt, különös tekintettel az orosz fosszilis energiaforrásoktól való függetlenedésre – bár konkrét határidőt ez még nem tartalmazott.

A később kidolgozott RepowerEU terv már egyértelműen megjelölte a célt: egységes fellépéssel csökkenteni az orosz energiahordozóktól való függőséget. Bár 2024-re az EU földgázimportjának aránya Oroszországból már csak 19% volt, a kőolajé pedig mindössze 3% a teljes behozatalból, az orosz energiahordozókért továbbra is jelentős összegeket fizetnek az uniós országok – ezzel közvetve finanszírozva az orosz államot. Sőt, egyes tagállamokban, például Magyarországon és Szlovákiában még nőtt is az orosz energiahordozók behozatala. Ezért az Európai Unió úgy döntött, hogy a tagállamok többségének támogatásával kötelező érvényű határozatban rögzíti:

a leválást végre kell hajtani – gyorsan és határozottan.

Lépésről-lépésre és nem hátrahagyva senkit

A június 16-án bemutatott részletintézkedések fokozatos ütemezése lehetővé teszi, hogy az EU hatékonyan állítsa le az orosz földgáz importját, ugyanakkor minimalizálja az energiaárakra gyakorolt esetleges negatív hatásokat és megelőzze az ellátási zavarokat - állítja a javaslat.

A terv alapja az a megállapítás, hogy

az orosz gáz kiváltható jelentős gazdasági károk nélkül,

mivel rendelkezésre áll elegendő alternatív forrás a globális piacon, az EU infrastruktúra-hálózata jól összekapcsolt és megfelelő a vezetékes gáz LNG-vel való kiváltására.

De, amennyiben a folyamat során bármely tagállam esetében ellátásbiztonsági kockázat merülne fel (például egy alternatív forrás kiesése miatt), a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy rendkívüli intézkedéseket hozzon a probléma kezelése érdekében. Ilyen vészintézkedés lehet például stratégiai gáztartalékok felszabadítása, rugalmasabb szállítási megoldások engedélyezése vagy szükség esetén átmeneti mentességek biztosítása szigorú feltételekkel, hogy egyetlen tagállam se maradjon energia nélkül a tilalom miatt.

A Bizottság kéz a kézben fog dolgozni minden tagállammal, különösen azokkal, amelyek emiatt kihívásokkal szembesülhetnek. A javaslat miatt egyetlen tagállam sem marad energia nélkül.

- mondta Dan Jorgensen a tervet bemutató sajtótájékoztatón.

Azt az anyag is megjegyzi, hogy bár uniós szinten nincs számottevő költségvonzata a lépésnek, a tagállamoknak bizonyos befektetésekre és kiadásokra szükségük lehet az alternatív energiaforrások és infrastruktúrák kiépítéséhez (pl. új gázvezetékek vagy LNG-terminálok, megújuló projektek támogatása). Ezek a kiadások azonban részben már rendelkezésre állnak a RepowerEU keretében, illetve finanszírozhatók uniós alapokból (például az RRF RepowerEU fejezete, kohéziós alapok stb.). A javaslat pénzügyi melléklete szerint a tagállami energiainfrastruktúra-fejlesztések uniós koordinációja és támogatása fontos kísérő intézkedése a tilalomnak,

de maga a rendelet közvetlenül nem oszt szét pénzügyi forrásokat.

Ez Magyarország szempontjából azért problémás, mert a források eddig is ott voltak a diverzifikációs törekvésekhez. Ezt azonban Magyarország lényegében nem hívta le, most pedig már az is erősen kérdőjeles, hogy a jövőben lesz-e lehetősége ezekre a forrásokra. Ugyanis az Európai Unió nemrég figyelmeztetett: Magyarország jelentős lemaradásban van az uniós országspecifikus ajánlások végrehajtásában. Ez súlyosan veszélyezteti a 2021–2027-es uniós támogatások lehívását, különösen a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF) esetében, ahol eddig egyetlen szupermérföldkő sem teljesült. 

A legnagyobb falat: földgáz

A rendelet fokozatos, lépcsőzetes tilalmat vezet be az orosz földgáz behozatalára, figyelembe véve az ellátásbiztonság szempontjait. Ennek főbb mérföldkövei:

• 2026. január 1. – import tilalom: ettől az időponttól kezdve tilos oroszországi eredetű vezetékes földgázt vagy cseppfolyósított földgázt (LNG) behozni az unió területére - kivéve, ha.
• 2026. június 17. – rövid lejáratú szerződések megszüntetése: a már meglévő, rövid távú (pl. spot vagy egyéves) gázszállítási szerződések alapján történő importnak legkésőbb az adott időpontig véget kell vetni. Kivételt képeznek azon vezetékes gázszállítások, amelyek tengerparttal nem rendelkező tagállamokba (például Magyarország) irányulnak és hosszú távú szerződésekhez kapcsolódnak – ezek esetében 2027 végéig engedélyezett a behozatal. Ez a kivétel olyan országok ellátását hivatott biztosítani, amelyek földrajzi helyzetük miatt nehezebben tudnak alternatív forrásokra átállni.
• 2027. december 31. – hosszú távú szerződések megszüntetése: minden fennmaradó orosz gázimport, beleértve a hosszú lejáratú szerződések alapján érkező szállítmányokat is, legkésőbb 2027 végéig leállításra kerül. Ezzel az EU teljes mértékben kivezeti az orosz földgázt az energiapiacáról.

Összegezve, a rendelettervezet figyelemmel van azon tagállamokra, amelyek a leválás kapcsán nehezebb helyzetben vannak, mint amilyen Magyarország vagy éppen Szlovákia. Ezen országok esetében,

a jelenlegi orosz gázszállítási szerződések lényegében 2027. december 31-ig érvényben maradhatnak

- ami az eredetileg ismert tervezethez képest további plusz egy évet jelent.

A földgázimport tilalom erősítése érdekében a rendelet kitér az uniós LNG terminálok kapacitásainak használatára is. 2025. június 17. után újonnan kötött vagy módosított szerződés keretében oroszországi székhelyű vagy orosz ellenőrzésű vállalatok többé nem vehetnek igénybe hosszú távú LNG terminálszolgáltatásokat az EU-ban. A korábban, e dátum előtt megkötött szerződések esetében ez a tilalom 2028. január 1-től lép életbe. A lépés azt biztosítja, hogy az EU LNG befogadó kapacitásait ne kössék le orosz érdekű szereplők, így azokat alternatív beszállítók javára lehet felszabadítani, növelve a rendszer rezilienciáját és rugalmasságát.

A kőolaj sem maradhat ki a sorból

A javaslat kitér az orosz kőolaj behozatalának teljes megszüntetésére is 2027 végéig

- amely időpont eddig nem szerepelt sehol.

Az EU már korábban, 2022-ben szankciókkal korlátozta az orosz kőolaj nagy részének importját, de a javaslat további intézkedéseket tartalmaz a maradék függőség (a teljes behozatal 3%-a) felszámolására. Ennek keretében a tagállamoknak nemzeti terveket kell készíteniük az orosz olajimport fokozatos csökkentésére és teljes leállítására 2027 végére, biztosítva az ezzel kapcsolatos információcserét és az uniós szintű koordinációt. A Bizottság elősegíti a még meglévő orosz olajszállítások kivezetését – például a meglévő szankciók betartásának szigorú nyomon követésével, az orosz olajszállításokra használt “árnyékflotta” elleni fellépéssel és a kritikus infrastruktúra védelmével – annak érdekében, hogy 2027-re az orosz kőolaj is teljesen kiszoruljon az EU-ból.

A szó elszáll, az írás megmarad

A megvalósítás központi eleme, hogy a tagállamoknak

nemzeti diverzifikációs terveket

kell készíteniük az orosz földgáz és kőolaj kivezetésére.

A rendelet kötelezővé teszi e tervek benyújtását legkésőbb 2026. március 1-ig, amelyekben az egyes országok konkrét lépéseket és ütemtervet vázolnak fel az orosz energiaimport fokozatos megszüntetésére. E diverzifikációs tervek célja, hogy a tagállamok proaktív módon készüljenek fel a 2028-ra tervezett teljes orosz gázkivezetésre, és összehangolják erőfeszítéseiket az ellátásbiztonság veszélyeztetése nélkül.

A földgázra vonatkozó nemzeti tervnek részletes tartalmi követelményei vannak, melyek biztosítják a kellő átláthatóságot és a Bizottság felé történő információszolgáltatást. A tervekben fel kell tüntetni - ráadásul már előre elkészített sablon formában - többek között:

• A jelenlegi orosz gázbeszerzések adatai: a tagállam által még importálni tervezett orosz földgáz mennyiségét és arányát a meglévő szállítási szerződések alapján, beleértve az orosz szereplők által igénybe vett LNG terminálkapacitásokat is. Ez átfogó képet ad a függőség mértékéről.
• A kivezetést szolgáló intézkedések és ütemterv: világos leírást azokról a meglévő és tervezett nemzeti intézkedésekről, amelyekkel az adott tagállam ki kívánja váltani az orosz gázt. Ide tartozik az orosz import fokozatos csökkentésének menetrendje, a kiváltandó mennyiségek, a tervezett mérföldkövek, valamint az alternatív beszerzési források és útvonalak bemutatása. A tervekben ismertetni lehet például az EU közös gázbeszerzési platformjának (Aggregate EU Platform) igénybevételét, a regionális együttműködéseket (mint a közép- és délkelet-európai CESEC csoport), továbbá az olyan belső keresletcsökkentő és helyettesítő intézkedéseket, mint az elektromos árammal való kiváltás, energiahatékonysági programok, a biogáz/biometán és a tiszta hidrogén termelésének fokozása, a megújuló energiaforrások telepítése, vagy önkéntes fogyasztáscsökkentés.
• Esetleges akadályok és kezelésük: azonosítani kell az orosz gáz leváltása során felmerülő esetleges technikai vagy szabályozási akadályokat, valamint javaslatot kell tenni azok leküzdésére. Ilyenek lehetnek például az infrastruktúra-szűk keresztmetszetek, hiányzó összeköttetések vagy szabályozói korlátok, melyekre megoldási javaslatokat (pl. beruházások, engedélyezési reformok) kell bemutatni.

A kőolajra vonatkozó nemzeti diverzifikációs terveknek hasonló módon be kell mutatniuk, miként szándékozik az adott tagállam 2027 végéig teljesen leállítani az orosz olaj behozatalát. A hangsúly az információszolgáltatáson és a koordináción van, hogy uniós szinten követhető és összehangolható legyen az orosz olajtól való megszabadulás folyamata. Mivel az olajembargó jelentős részben már érvényben van, e tervek segítenek feltárni a még fennmaradó importhelyettesítési igényeket és biztosítani, hogy minden tagállam elérje a teljes kivezetést a határidőre.

Minden nyomot hagy

A javaslat számos rendelkezést tartalmaz az orosz eredetű energia behozatalának nyomon követésére és ellenőrzésére, hogy a tilalmak betartása és az ellátásbiztonság alakulása folyamatosan figyelemmel kísérhető legyen. Ennek érdekében a rendelet új átláthatósági kötelezettségeket vezet be az energiapiaci szereplők és hatóságok számára:

• Adatszolgáltatás a szerződésekről: azoknak a vállalatoknak, amelyek orosz gázszállítási szerződésekkel rendelkeznek, információkat kell szolgáltatniuk a Bizottság részére e kontraktusokról. Ez magában foglalja a szerződött mennyiségeket, időtartamot és egyéb releváns részleteket, ami segít az EU-nak felmérni a függőség pontos mértékét.
• Vámhatósági ellenőrzés és nyomonkövetés: az orosz földgáz importőreinek a vámhatóságok számára is minden szükséges információt meg kell adniuk az importált gáz eredetét és útvonalát illetően egészen az EU-ba belépés pontjáig. Így nyomon követhetővé válik, hogy a behozott földgáz valóban nem orosz forrásból származik-e (elkerülendő az esetleges eredet-eltitkolást vagy tiltott re-exportot). A vámhatóságok feladata lesz ellenőrizni, hogy a behozott földgáz származása megfelel a tiltásnak.
• Hatóságok közti információcsere: a rendelet előirányozza a nemzeti vámhatóságok, energiapiaci szabályozók és egyéb illetékes hatóságok, valamint az ACER (az EU Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége) és a Bizottság közötti szoros együttműködést és információ-megosztást. A vámhatóságoknak az importadatokat meg kell osztaniuk a nemzeti energiapiaci felügyeletekkel, az ACER-rel és a Bizottsággal, hogy átfogó kép alakuljon ki az uniós piacon jelen lévő esetleges orosz gázról, és az importtilalom kiskapui időben feltárhatók legyenek.

Ráadásul vannak bizonyos interkonnektor pontok, amin keresztül az Unióba belépő földgázról az EU alapvetően azt feltételezi, hogy közvetlenül vagy közvetve az Oroszországból származik - így a listán ott szerepel a Kiskundorozsma és Kiskundorozsma 2 gázátadó pont is.

Hogyan tovább?

A javaslat egy rendelet formájában került előterjesztésre, amely az elfogadást követően közvetlenül alkalmazandó lesz minden tagállamban.

Elfogadásához rendes uniós jogalkotási eljárás szükséges (együttdöntési eljárás), ami azt jelenti, hogy az Európai Parlament és a Tanács (az EU tagállamainak miniszterei) közösen vitatják meg és fogadják el a szöveget. A Tanácsban minősített többségre lesz szükség a jóváhagyáshoz,

így vétózási lehetőség nincs.

A Bizottság már jelezte, hogy szorosan együtt kíván működni mind az Európai Parlamenttel, mind a tagállamokkal a jogszabály véglegesítése során, különös tekintettel azokra az országokra, melyek számára a leválás az orosz energiáról a legnagyobb kihívást jelenti. A Tanács soros elnöksége (2025 első felében Lengyelország) kiemelt fontosságot tulajdonít a témának, így várhatóan gyorsított ütemben foglalkoznak majd a javaslattal a Miniszteri Tanács ülésein.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images