Néhány év múlva befellegezhet a jelenlegi tech óriásoknak, mint az Apple vagy a Google?

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

A modern számítógépek II. világháború idején történt megalkotása óta a technológiai fejlődés lehetővé tette, hogy a számítógépek egyre hozzáférhetőbbé váljanak a hétköznapi emberek számára. Ezek a rendszerek azonban továbbra is merev, erősen strukturált programozási és számítógép-használati módszereken alapulnak. Ez még sok fogyasztói alkalmazásra is igaz: gondoljunk csak arra, hogyan keresünk információkat, töltünk ki űrlapokat, navigálunk a képernyőkön, készítünk táblázatokat és formázzuk a dokumentumokat. Az AI megjelenésével azonban ez kezd megváltozni.

A technológiai szektorban a mesterséges intelligencia által okozott diszrupció legnyilvánvalóbb áldozatának a Google számít, amely bevételeinek nagy részét a keresési találatokba illesztett hirdetésekből szerzi.

A hagyományos Google-keresés nehézkessé vált, mivel túl sok linket és hirdetést kell átnézni a böngészés során. Az olyan alkalmazásoknál, mint az OpenAI ChatGPT-je, az Anthropic Claude-ja vagy a Perplexity, azonban egyszerűen csak közölnünk kell a kért információt, és máris megkapjuk azt.

Ezek az alkalmazások még nem tökéletesek, de máris messze felülmúlják a Google modelljét. Használatuk havonta körülbelül 10%-kal növekszik, és idén csak a ChatGPT bevétele valószínűleg meghaladja a 10 milliárd dollárt. A Google késve kihozta az AI Mode nevű szolgáltatását, de nehéz elképzelni, hogy a vállalat hogyan tudna hatékonyan reagálni anélkül, hogy tönkretenné saját magát. A Google vezetése nyilván tisztában van ezzel, és teljesen meg van rémülve – ahogy meg is kell nekik.

Valami hasonló látszik igaznak a technológiai szektor nagy részére.

A jelenlegi iparági óriások – a Microsoft, az Apple, a Salesforce, az SAP, az Nvidia, az Amazon, az Intel és a Dell – maguk is olyan technológiákra épültek, amelyek a korábbi piaci szereplők diszrupcióját okozták,

különösen az IBM és annak nagy teljesítményű számítógépei (mainframe) esetében. Ezek a valamikor forradalmi technológiák ma már azonban több évtizedesnek számítanak. Az AI könnyen felülmúlhatja ezeket, és máris teret nyit az új diszruptoroknak.

Vegyük például az úgynevezett produktív alkalmazásokat, mint a szövegszerkesztőket és a táblázatkezelőket. A Microsoft és más cégek AI „másodpilótákat” adnak termékeikhez. De ezek a termékek mind a régmúlt terheit hordozzák. Nem tudnak sokat változni, mert kompatibilisnek kell maradniuk az összes, velük már létrehozott dokumentummal és alkalmazással. Ugyanez igaz sok más hagyományos alkalmazásra is, amelyek dokumentumokat, e-maileket, naptárakat, adatokat és prezentációs grafikákat kezelnek.

Diszrupció a diszruptív cégekkel szemben

Kísérletképpen, mielőtt ezt a cikket megírtam, egy bekezdésnyi útmutatás alapján arra kértem a Perplexity-t, hogy írja meg nekem a cikket . Elég jó munkát végzett, legalábbis első vázlatként, és én még finomíthattam volna, hogy használható legyen. De nem tettem, ami amúgy gyerekjáték lett volna. Hamarosan még ez a folyamat is könnyebbé válik: szóban is lehet majd utasításokat adni, nem kell majd semmit begépelni, és sokkal többre leszünk képesek, mint amit a Word vagy a hasonló hagyományos alkalmazások lehetővé tesznek.

És ez csak a kezdet. Tegyük fel, hogy meg akarjuk találni az összes olyan AI-startup vezérigazgatóját a San Francisco-i öböl környékén, akinek cégének bevétele 10 millió dollár alatt van, mindegyiknek írni szeretnénk egy személyre szabott álláskereső e-mailt, úgy hogy mindegyik e-mailhez csatoljuk az önéletrajzunkat, és automatikusan nyomon követnénk a válaszokat. A Microsoft kétségtelenül megpróbálja majd ezt a funkciót beépíteni az MS Office-ba. De az zavaros és bonyolult lesz. Nem lenne jobb, ha valami olyan terméket használnánk, amelyet az AI-ra szabva terveztek, és amely mindent megcsinál, amit kérünk tőle? Igen, ezzel jobban járnánk, és több AI-startup – például a Clay és a Paradigm – már pontosan ezzel a módszerrel kívánja felülmúlni a Microsoftot. Hasonlóképpen a FuseAI a Salesforce-t, több más startup pedig a LinkedIn-t szeretné így lehagyni.

Most vegyük számba a személyes eszközeinket. A jelenlegi mobiltelefonok – az iPhone-tól a Samsung Galaxy-n és a Google Pixel-en át a Huawei és a Xiaomi készülékeiig – mikroprocesszorokat, operációs rendszereket és felhasználói felületeket használnak, amelyek architektúrája évtizedek óta változatlan, és egyik sem az AI-ra lett tervezve. De több startup (például az Etched) új AI-processzorokon dolgozik.

Öt éven belül biztosan képesek leszünk olyan AI-modelleket futtatni egy telefonon, ami teljesen új operációs rendszerek és alkalmazások megjelenését eredményezheti.

Ez a változás már megkezdődött. Május 21-én az OpenAI bejelentette, hogy 6,5 milliárd dollárért megvásárolja Jony Ive startupját, az io-t, hogy új, AI-alapú mobil eszközöket fejlesszen, kifejezett célja pedig az Apple kiszorítása. Van némi kétségem ezzel kapcsolatban, de a diszrupció biztosan bekövetkezik. Hasonlóképpen, kétségtelenül megjelennek majd az AI-alapú kihívók a Mac és a „Wintel” asztali gépek és laptopok számára is.

Az online vásárlás – különösen az Amazonon – egy másik terület, amely mélyreható változások előtt áll. Az Amazon piaci ereje két forrásból származik: páratlan logisztikai rendszeréből (raktárak, fulfillment központok, teherautók) és a szinte bármit megkeresni, értékelni és megvásárolni segítő szoftveréből. Az Amazon felülete azonban nehézkes, hasonlóan a Google keresőjéhez. Mi lenne, ha egyszerűen megmondhatnánk az AI-nak, hogy az interneten keresve találja meg a legközelebbi üzletet, ahol kapható az X termék, vagy a világ legjobb termékét Y feladatra, majd szállítsa azt ki nekünk? Egy ilyen világban az Amazon előnyei gyorsan erodálodnának. Még nem tartunk ott, de sok okos ember keményen dolgozik azon, hogy ez valósággá váljon. Az OpenAI már bevezetett egy terméket, a Perplexity pedig megállapodást kötött a Shopify-jal, hogy a Perplexity keresőjével megtalálhatók és megjeleníthetők legyenek a Shopify-jal létrehozott online áruházak termékei.

Úgy érzem, hogy a diszrupció ezen új hulláma, amelyben az AI a jelenlegi technológiai szektor nagy részét elavulttá teszi, gyorsabban és erőteljesebben fog bekövetkezni, mint a korábbiak,

beleértve a nagy számítógépekről (mainframe) a PC-kre, a vezetékes telefonokról a mobil eszközökre, vagy a kábel TV-ről a streaming szolgáltatásokra való átállást.

Az AI technológia elképesztő sebességgel fejlődik – és sehol sem gyorsabban, mint a szoftverfejlesztés automatizálásában.

Szinte szürreális az a mérték, ahogy az AI diszrupciót hajt végre a szoftverfejlesztésben.

Az olyan AI eszközöknek köszönhetően, mint a Cursor, a Windsurf és a Claude Opus 4, a vezető AI-vállalatok szoftverfejlesztésének üteme jelentősen megnőtt; csak az elmúlt évben 25%-os javulástól a szoftvertermelékenység megduplázódásáig terjedő becslésekről hallottam és olvastam. Saját AI-befektetéseim során ma már rendszeresen találkozom olyan startupokkal, amelyeknek csak néhány alkalmazottjuk van, és néhány hónap alatt – néha néhány hét alatt – fejlesztették ki teljes terméküket. Az iparág egyik szórakoztató, de komoly kérdése, hogy mikor fog megjelenni az első egyfős startup unikornis. Lehet, hogy nem kell sokáig várnunk erre.

Sok AI-jal foglalkozó szakember úgy véli, hogy a szoftvermérnökök teljesen eltűnhetnek.

Én nem gondolom ezt, de ez a szakma jelentősen meg fog változni, és sok idősebb szoftvermérnök valóban elavultnak találhatja majd a tudását. Még a Google szoftvermérnökei, akik egy nagyon elit társaság, is attól tartanak, hogy elveszítik munkájukat, különösen mivel

az AI által a keresés terén okozott diszrupció kezdik éreztetni hatását a Google bevételein.

A monopóliumok felezési ideje

Sok elemző számára az iparág óriás cégeinek a radikálisan felgyorsult AI startup szektor általi megtörése nem jöhetett túl korán. Végül is az inkumbens piaci szereplők fenyegető sebezhetősége sok évnyi elképesztő profit után következett be, amelyet monopóliumok, kényelmes oligopóliumok és a „walled gardens” biztosítottak számukra. Több inkumbens cég egyértelműen kezdte úgymond megrövidíteni a „félig fogságban lévő” felhasználóit, rontva a termékek minőségét a profit növelése érdekében – ezt a jelenséget Cory Doctorow író színesen „enshittification”-nek nevezte. (Gyakran példaként e téren a Google-t és az Apple-t említik.)

Miközben az inkumbens cégek potenciálisan egzisztenciális fenyegetésekkel szembesülnek, antitröszt-eljárásokkal és a beszállítók, alkalmazásfejlesztők és fogyasztók egyre növekvő panaszával is meg kell küzdeniük.

Mindkét jelenség – a diszrupció fenyegetése és a régóta fennálló, igen jelenős piaci erő – nagyon is valós. Általánosságban ez nem új jelenség. A technológiai szektor története egymást követő monopóliumok története, amelyeket végül technológiai forradalmak szüntetnek meg, és új monopóliumokat hoznak létre. A szabályozási vagy trösztellenes intézkedések néha elősegítették az innovációt – így például a távközlési piacon a verseny megnyitása az 1970-es években az amerikai hírközlési hatóság által, az AT&T felbomlása az 1980-as években, a Microsoft trösztellenes ügye az 1990-es években, valamint több felvásárlási kísérlet megakadályozása.

Az antitröszt és szabályozási rendszerek – amelyek soha nem voltak gyorsak és azok keretében néha nem okos döntések születtek – azonban az elmúlt évtizedekben egyre inkább meggyengültek a súlyosbodó bürokrácia, az elavulás és a növekvő korrupció egyvelege miatt. Európában és az Egyesült Államokban egyaránt sok év, néha évtizedek kellenek a trösztellenes perek lezárásához; az olyan alperesek, mint a Microsoft, a Google és az Apple, a közgazdaságban és a jogban jártas legnevesebb szakértőket alkalmazzák, hogy kivédjék és késleltessék a számukra hátrányos döntéseket. A trösztellenes eljárások alperesei gyakran százszorosát költik el ezekben az ügyekben, mint a kormányzat.

Az inkumbens piaci szereplők abból is profitálnak, hogy a trösztellenes törvények és jogi precedensek, amelyek közül néhány több mint száz éves, sajnálatos módon nem felelnek meg a modern információs technológia valóságának. Például a Google elkerülte a Character.AI felvásárlásának trösztellenes vizsgálatát, mert technikailag egyáltalán nem vásárolta meg a céget. Egyszerűen megvette a Character.AI minden fontos elemét – a legjobb szakembereit és technológiáját – 3 milliárd dollárt fizetve a befektetőknek és az alkalmazottaknak. A Microsoft ugyanezt tette egy másik nagy AI-startup, az Inflection AI esetében, 650 millió dollárt fizetve, valamint az Amazon is így járt el, amikor legalább 439 millió dollárért nem vásárolta fel az Adeptet.

Egyesek azzal érvelnek, hogy mivel a szabályozó rendszerek látszólag könnyen megkerülhetők, és mivel a technológiai forradalmak végül úgyis letaszítják a trónról az inkumbens szereplőket, nem is kellene foglalkoznunk a trösztellenes politikával vagy a szabályozással. Talán hatékonyabb és a korrupció számára kevésbé kitett lenne, ha egyszerűen mindent megtennénk a startupok támogatására, a kutatás felgyorsítására és új versenytársak megjelenésének elősegítésére.

Sajnos attól tartok, hogy ez nem lenne elég. Vannak olyan esetek, amikor egy vállalat felosztása vagy annak megakadályozása, hogy minden potenciális versenytársát felvásárolja, valóban fontos.

És komoly kockázatokkal jár, ha megfelelő szabályozás nélkül elősegítjük egy hatalmas AI-iparág fejlődését.

A mesterséges intelligencia területén az új technológiákat olyan alapítók irányítják, akik egyes esetekben szó szerint még gyerekek, és bizonyos esetekben úgy is viselkednek. Tehát bár a trösztellenes törvények és eljárások sürgős modernizálásra és reformra szorulnak, én nem szüntetném meg azokat.

Ez felveti a kérdést, hogy mit lehetne ésszerűen tenni az innováció és a verseny támogatása érdekében komoly (és jelenleg nagyon valószínűtlen) trösztellenes reformok hiányában. Európa startup-ökoszisztémája romokban hever, és az AI okozta diszrupció súlyos veszélybe sodorja Európa gazdasági egészségét és katonai biztonságát. Az Egyesült Államokban ezzel szemben a startup-rendszer erős, de az akadémiai és kormányzati kutatások egyaránt veszélyben vannak. Egy rendkívül értékes intézkedés lenne az amerikai informatikai oktatás, az akadémiai kutatás és a szövetségi kutatás-fejlesztés finanszírozásának jelentős növelése, amely garantálná az új ötletek és az inkumbens szereplők által nem ellenőrzött alapítók folyamatos áramlását.

Egy másik lehetőség az akvizíciók, beleértve a „nem akvizíciós akvizíciók”, szabályozási felügyeletének szigorítása lenne. A technológiai iparág legtöbb bennfentese ellenzi az ilyen korlátozásokat, azzal érvelve, hogy az akvizíciók ösztönzik a versenyt, sőt szükségesek. Érvelésük szerint mivel az IPO-k száma jelentősen visszaesett, az akvizíciók alapvető exit lehetőségeket kínálnak – pénzügyi hozamot a startupok alapítóinak és befektetőinek.

Ebben a kérdésben ambivalens az álláspontom, és egyáltalán nem tetszik az az elgondolás, hogy hagyjunk fel a trösztellenes politikával. Azt azonban elmondhatom, hogy

jelenleg a Szilícium-völgy sokkal jobban teljesít a Google szárnyainak megnyírbálásában, mint Ahogy azt valaha az amerikai igazságügyi minisztérium vagy az EU tette.

A szerző angyalbefektető, hat AI-iparágba fektető kockázati tőkealap korlátozott partnere, valamint a Davidovs Venture Collective nem kizárólagos partnere. Közvetlen befektetési pozíciói közé tartozik három technológiai inkumbens cég (Apple, Microsoft és Nvidia) és számos AI startup, köztük a Perplexity, az Etched, a CopilotKit, a Paradigm, a Browser Use, a FuseAI és a Pally.

Copyright: Project Syndicate, 2025.

www.project-syndicate.org

Charles Ferguson
A Project Syndicate AI kérdésekkel foglalkozó szerkesztője, technológiai befektető és politikai elemző. Rendezője, illetve producere négy dokumentumfilmnek, köztük a 2010-ben megjelent, a 2007–2008-as pénzügyi válságról szóló, Inside Job című alkotásnak, amely Oscar-díjat kapott. A dokumentumfilmek készítése előtt a Brookings Intézet vezető kutatója volt. Angyalbefektető, illetve tech startupok és kockázatitőke-cégek tanácsadója főként a mesterséges intelligencia területén. Politikai elemzőként a technológiai kérdések nemzetbiztonsági és a gazdasági növekedést érintő kérdéseivel foglalkozik.

Címlapkép forrása: Shutterstock