Vészesen apad és melegszik a Duna: ebből még nagy baj lehet

A Dunán és a Tiszán tapasztalható nyár eleji kisvizes vízállással kapcsolatban semmiféle tragikus helyzetről nem lehet beszélni - emelte ki Siklós Gabriella, az Országos Vízügyi Főigazgatóság szóvivője az Infostartnak. Ugyanakkor a jelenlegi és várható gazdasági következményekről érdemes néhány szót ejteni.

A hazai folyók alacsony vízállásának hasonló oka van, mint a jelenlegi, már a 2022-es történelmi szárazságnál is súlyosabb aszálynak (amely valójában már 2018 óta tart). Mégpedig az, hogy

az elmúlt hónapokban a sokéves átlagnál jóval kevesebb csapadék hullott

- nem csak Magyarországon, hanem a környező országokban, a folyók külföldi vízgyűjtő területein is.

Az Országos Vízjelző Szolgálat adatai szerint Duna vízállása Budapestnél június 25-én délután körülbelül 70 centiméterrel haladta meg a valaha mért legkisebb vízállást, és a teljes hazai szakaszon hasonló a helyzet.

A folyók alacsony vízszintje több ágazatot is érzékenyen érinthet:

így az ivóvíz-szolgáltatást, a mezőgazdaságot, valamint az idegenforgalmi és szállítási ágazatot is.

A folyók az energiahordozók és nyersanyagok továbbításában alapvető szerepet töltenek be, ezért a kisvizes állapot az ipar és az energiagazdálkodást is negatívan befolyásolhatja, az árampiacon pedig a kínálat - a megemelkedett fogyasztással párhuzamos - csökkentése révén áremelkedést idézhet elő.

Alacsony vízállás mellett a folyók a kánikulában könnyebben felmelegednek, ha pedig az alacsony vízszinthez magas vízhőmérséklet társul, az ronthatja a folyóvíz-hűtötte nukleáris, szén- és gázerőművek hűtési hatásfokát, ezáltal pedig csökkentheti a termelésüket, a hűtési hatásfok romlása miatt és környezetvédelmi megfontolásokból pedig akár az érintett erőművek teljes leállítása is szükségessé válhat.

Ilyen helyzetek az elmúlt években számos európai országban kialakultak, és a francia nukleáris blokkok esetében most is napirenden van a termelés környezetvédelmi célú csökkentése. Teljes leállításra Magyarországon nem került sor, az előfordult, hogy a Paksi Atomerőmű termelését környezetvédelmi okokból mérsékelték, vagy a romló hűtési hatásfok miatt csökkent.

Magyarországon több olyan fontos erőmű is működik, melyek hűtésében a folyóvíznek szerepe van.

Az 50 MW beépített teljesítmény feletti hazai nagyerőművek közül a Gönyűi, a Kelenföldi, a Csepel II, a Dunamenti, valamint a Paksi Atomerőmű veszi a Dunából a hűtővizet. (A Tisza II Erőmű a Tisza vizét veszi igénybe, de ez jelenleg már és még nem üzemel.)

A szélsőséges időjárás okozta folyóvíz-ingadozás eddig nem okozott műszaki, hűtési problémát a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) korábbi tájékoztatása szerint. Az erőművek kiemelkedően nagy szárazság miatti alacsony vízállás esetén is megoldották operatív szinten a hűtést és a folyamatos villamosenergia-termelést, és a hazai erőműveknél tüzelőanyag-ellátási problémák sem ismertek.

Az erőművek hűtését ugyanis úgy tervezték, hogy az az addig mért legalacsonyabb vízállásnál alacsonyabb vízállás esetén is megoldott legyen.

A Paksi Atomerőmű hűtővíz-igénye másodpercenként körülbelül 100 köbméter, míg a Duna vízhozama a legalacsonyabb vízállása esetén 800 köbméter körül alakult. A hűtésre szánt vizet az erőműhöz szállító csatornába addig jut be a víz, amíg a Duna paksi vízszintje nem süllyed az eddig mért legalacsonyabb érték alá körülbelül 1 méterrel. Árvízvédelmi szivattyúkkal ekkor is el tudnák látni ugyan a blokkok biztonsági hűtéséhez szükséges 10 köbméter/másodperces igényt, de ez csak a nem üzemelő blokkok számára lenne elegendő - vagyis ez esetben a teljes erőművet le kellene állítani a biztonság érdekében.

Ezzel a hazai áramtermelés mintegy 40%-a kiesne a rendszerből, ami

rövid távon is rendkívüli helyzetet eredményezne.

Paks II két új blokkjának hűtéséhez 120-140 köbméterre lesz szükség másodpercenként, vagyis, ha a terv szerint a 2030-as évek elejétől a 2050-es évekig egyszerre üzemel majd mind a hat blokk, a hűtővízigény 220-240 köbméter/másodperc körül alakul majd. Az előzőekre is tekintettel az új blokkok szivattyútelepe közel 2 méterrel mélyebbre kerül, mint a jelenlegi.

Ugyanakkor nem csak a vízállásra kell figyelni.

A felmelegedett víz miatt a blokkok termikus hatásfoka romlik, ezért a nyári kánikula miatt az erőmű által termelt villamos energia mennyisége néhány tíz megawattal csökkenhet

- az erőműre vonatkozó, Dunával kapcsolatos környezetvédelmi célú szabályozáson azonban a közelmúltban lazított a kormány.

A korábbi szabályozás úgy szólt, hogy ha az előrejelzések szerint a Duna hőmérséklete a Paksi Atomerőmű hűtővíz csatornája feletti szakaszon eléri a 25 fokot, akkor folyamatosan mérni kell a folyó hőmérsékletét. Ha a visszaengedett hűtővízzel együtt a vízhőfok meghaladja a 29,5 fokot a beengedéstől lefelé 500 méteres szelvényben, akkor 0,1 fokonként 80-80 megawattal le kellett terhelni az erőművet azért, hogy a 30 fokos korlátot semmiképpen se lépje túl a vízhőfok.

Ezt úgy módosította a tavaly augusztusi miniszteri rendelet, illetve az ez alapján idén tavaszra kidolgozott részletszabályozás, hogy a Paksi Atomerőmű a rendszerirányító MAVIR igazolásával javaslatot tehet az energiaügyi miniszternek az eseti eltérésre. Ha a döntéshozó megadja az engedélyt - amire egy évben tizenötször van lehetőség -, akkor a visszabocsátott víz legfeljebb 32 fokos lehet, de az ellátásbiztonsági szempontokra tekintettel a reaktorok termelését legfeljebb a névleges teljesítmény felére lehet csökkenteni.

Cikkünk írása idején Paksnál a Duna vízállása nem egészen 80 centiméterrel volt magasabb a valaha mért legkisebb vízállásnál, hőmérséklete pedig már meghaladta a 25 Celsius-fokot.

A folyók alacsony vízállása más módon is éreztetheti hatását a magyar energiaellátásban és -piacon. Bár a hazai vízerőművi kapacitás elhanyagolható (62,4 MW), de a balkáni és más európai vízerőművek termelése közvetve hat a jelentős importigényű magyar villamosenergia-rendszerre is. Márpedig az európai vízenergia-termelés idén jócskán elmarad a tavalyitól, és már a 2022-es mélyponthoz közelít.

Ami a kilátásokat illeti, a következő egy hétben nagyjából stagnálhat a Duna vízállása a folyó hazai szakaszán, vélhetően az elmúlt napokban a Duna nyugati vízgyűjtő területein hullott csapadék hatására. Egyhónapos kitekintésben azonban tovább csökkenhet a vízállás a Duna és a Tisza vízgyűjtő területein - így Magyarországon is - tapasztalható, várhatóan folytatódó csapadékhiány miatt. Hosszabb távon pedig a klímamodellek szerint a szélsőségesen aszályos és alacsony vízállású időszakok kialakulásának kockázatai Európa-szerte emelkednek, és a jövőben egyre gyakrabban lehet számítani arra is, hogy az aszályos körülmények télen is fennmaradnak.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Portfolio