Jönnek az új aszálykorszakok: Magyarország a leginkább érintett országok között

A Föld aszály sújtotta területének nagysága megkétszereződött 1900 és 2020 között,

így az elmúlt évtizedben már a világ szárazföldi területeinek közel fele, 40%-a egyre gyakoribb és súlyosabb aszályokkal nézett szembe - mutat rá az OECD elemzése.

A valaha feljegyzett legszélsőségesebb aszályok közül számos az elmúlt évtizedekben következett be, beleértve a 20 éves mexikói aszályt, a 2022-es történelmi európai aszályt és az Észak-Amerikában jelenleg is tartó aszályt.

Portfolio Energy Investment Forum 2025

A Portfolio őszi energetikai fóruma idén is lehetőséget teremt az iparági szereplők személyes találkozására és a legfrissebb trendek megismerésére – ne maradjon le! További részletek:

Információ és jelentkezés

A jelentés az egyes OECD-tagállamokra - így Magyarországra - vonatkozóan is értékeli az aszálynak való kitettség változását. Ezt két jelzőszámmal szemlélteti: az első azon területek arányát mutatja meg az ország teljes területéhez viszonyítva, ahol 1) az aszály átlagos gyakorisága és 2) intenzitásának növekedése volt tapasztalható a 2000–2020-as időszakban az 1950–2000-es időszakhoz képest.

E szerint az ezredfordulót követően

Magyarország területének 100%-án gyakrabban fordult elő aszály, mint a 20. század második felében

- és szintén az ország teljes területén fokozódott az aszály intenzitása - ezzel Magyarország Csehországgal, Szlovákiával és Szlovéniával együtt a 38 OECD-tagállam legsúlyosabban érintett csoportját alkotja.

Az aszály kockázatának növekedése több tényező kombinációjából fakad, amelyek középpontjában a klímaváltozás áll:a hőmérséklet emelkedése fokozza a párolgást, megváltoztatja a csapadékeloszlást, és a hótakaróban, illetve gleccserekben felhalmozott tartalékok csökkentésével mérsékli az édesvíz elérhetőségét. A klímaváltozás a 19. század végéhez képest a becslések szerint akár hússzorosára is növelhette a 2022-es európai aszály valószínűségét, és 42%-kal növelte a jelenlegi észak-amerikai aszály valószínűségét.

Az olyan folytatódó és fokozódó emberi tevékenységek pedig, mint

az erdőirtás, a városok terjeszkedése és a mezőgazdasági gyakorlatok, mint például a nem fenntarthatóan alkalmazott öntözés

tovább növelik az aszály kockázatait az ökoszisztéma és a vízkészletek lerontásával.

Ezek hatására az OECD elemzése szerint 1980 óta a világ szárazföldi területeinek 37%-án jelentős talajnedvesség-csökkenés tapasztalható, a talajvízszint világszerte csökken, a megfigyelt víztartó rétegek 62%-a apad, miközben világszerte számos folyó vízhozama jelentősen csökken.

Az édesvíz elérhetőségének csökkenése felgyorsítja a talaj leromlását, és kedvezőtlenül hat az olyan élőhelyekre és társulásokra, mint az erdők és a vizes élőhelyek, befolyásolva a növényi biomasszát és eloszlását. Ez nem "csak" a biológiai sokféleséget veszélyezteti, de megzavarja a városi ember számára is alapvető fontosságú olyan ökoszisztéma-szolgáltatásokat, mint a víztisztítás és a szénmegkötés.

Ezáltal pedig - ördögi kört alkotva - negatív visszacsatolási hurkok révén súlyosbítja a jövőbeni aszálykockázatokat.

Az aszályhoz fűződő gazdasági költségek meredeken emelkednek: a veszteségek és károk világszerte évi 3-7,5%-kal nőnek az elemzés szerint. Mivel a vízhiány egész ágazatokra hat kedvezőtlenül, az OECD előrejelzése szerint egy átlagos aszályesemény 2025-ben legalább kétszer olyan költséges mint 2000-ben, míg 2035-re a költségek várhatóan legalább 35%-kal magasabbak lesznek, mint ma.

A leginkább érintett ágazat a mezőgazdaság, de gazdasági következményei messze túlmutatnak a mezőgazdaságon, elég csak a folyami kereskedelmet vagy a vízenergia-termelést korlátozó hatásokra gondolnunk, ami az ellátási láncokra és az energia rendelkezésre állására is hatással van. Mindemellett: bár a természeti katasztrófáknak csupán 6%-át teszik ki, az aszályok az összes kapcsolódó halálesetnek is a 34%-át okozzák. Továbbá, az élelmezésbiztonságra gyakorolt és az egyéb negatív hatások politikai instabilitást, társadalmi nyugtalanságot és geopolitikai feszültségeket válthatnak ki a szűkös erőforrások miatt.

A fentieknek megfelelően az aszályállóságba való befektetés életeket menthet és meg is térül. Az aszály megelőzésébe fektetett beruházások nemcsak a közvetlen költségeket csökkentik, hanem hosszú távú gazdasági, társadalmi és környezeti előnyökkel is járhatnak - hangsúlyozza a jelentés.

A bizonyítékok azt mutatják, hogy minden aszálymegelőzésbe fektetett dollár 2-3 dollárnyi haszonnal jár,

az ellenálló képességet fokozó beruházási költségek pedig akár tízszeresen is megtérülhetnek.

Vagyis, a megfelelő politikákkal és beruházásokkal a kormányok csökkenthetik az aszály közvetlen hatásait, miközben hosszú távú hasznot is termelnek. A kormányzati cselekvés lehetséges beavatkozási területei közé tartozik

• a vízgazdálkodás átalakítása a növekvő klímakockázatok kezelése érdekében,
• a természetalapú és földhasználati megoldásokba való befektetés az aszállyal szembeni ellenálló képesség erősítése érdekében,
• a klímaváltozáshoz alkalmazkodó gazdálkodási gyakorlatok előmozdítása, és az is lényeges, hogy
• az aszállyal szembeni ellenálló képességet minden ágazatba és politikába integrálják.

A jelentés alapján Magyarország a világ országainak abba a kisebb csoportjába tartozik, amely nemzeti vagy regionális szintű aszálykezelési tervvel rendelkezik.

Az elemzés 6 másik ország mellett Magyarországot is megemlíti, mint amelyek ágazati fókuszú nemzeti klímaalkalmazkodási tervvel, illetve stratégiával rendelkeznek, amelyek az aszálykockázat csökkentésére természetalapú megoldásokat is javasolnak. Hazánk abba az országcsoportba tartozik, melynek tagjai szezonális vagy regionális vízárképzést vezettek be, az öntözési támogatások pedig a vízmegtakarítási célok teljesítésétől függenek.

Ugyanakkor az OECD elemzése nem kifejezetten Magyarországra vonatkozóan, hanem általánosságban azt is megjegyzi, hogy az elért eredmények ellenére az aszálymegelőzés és -kezelést szolgáló intézkedések gyakran elégtelenek több ok miatt is, így például a korlátozott pénzügyi források és kapacitások, vagy éppen az ágazatok és adminisztratív szintek közötti gyenge koordináció miatt.

Az idei hazai aszályhelyet már súlyosabb a 2022-es történelmi szárazságnál, a szakemberek pedig továbbra is gyökeres változásokat sürgetnek az aszálymegelőzés és -kezelés területén, elsősorban a vízmegtartás, tározók építése, a régi tájhasználati rendszerek visszaállítása és a gazdatársadalom szemléletformálása által.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images