Olyan vámot tervez bevezetni Amerika, ami térdre kényszerítheti Magyarországot

Trump bekeményített

Donald Trump amerikai elnök hétfőn közölte, hogy

50 napot ad Oroszországnak, hogy valamilyen megállapodást eszközöljenek ki Kijevvel a háború leállításáról

– amennyiben Moszkva ezt nem teszi meg, akkor „nagyon súlyos vámokat” vet ki az országra.

A republikánus vezető korábban a választási kampánya során elmondta, hogy egy nap alatt véget vet a háborúnak, ám ez a lehetetlennek tűnő ígéret aztán nem sikerült. Ennek ellenére Washington sokáig igyekezett rugalmasabb politikával a felek között közvetíteni, ennek részeként Oroszországgal is megengedőbbnek bizonyultak az amerikai döntéshozók. Miután ez a stratégia nem eredményezett lényeges előrelépést, a párbeszédek nem hoztak áttörést, Trump elkezdte elveszteni a türelmét Moszkvával szemben.

Az egyik legfajsúlyosabb fenyegetés az volt a tegnapi bejelentésben, hogy

100 százalékos másodlagos vámot vetnének be azok ellen az országok ellen, akik orosz energiaterméket vásárolnak,

amennyiben nem teljesülnek Trump feltételei.

Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy az Egyesült Államok nem közvetlenül az orosz olajimportot sújtaná vámokkal – erre egyébként sincs lehetősége –, hanem közvetett intézkedésként, azoknak az országoknak az amerikai piacra irányuló exportjára vetne ki a vámokat (vagy lehetetlenítené el a kereskedelmét), amelyek orosz olajat importálnak. Ennek értelmében ha például India továbbra is Oroszországtól vásárol olajat, akkor az indiai árukat vásárló amerikai vállalatoknak 100%-os importadót vagy vámot kellene fizetniük, amikor a termékek elérik az amerikai partokat. Ez olyan drágává tenné az árukat, hogy az amerikai vállalatok minden bizonnyal máshol vásárolnák meg olcsóbban azokat, ami India számára jelentős bevételkiesést jelentene.

A szándék elsősorban az orosz gazdaság megbénítása: ugyanis ha Moszkva nem tudna pénzt termelni azzal, hogy olajat és gázt ad el más nemzeteknek,

akkor gyorsan kiapadna az államkassza és rendkívül nehéz lenne fenntartani az ukrajnai háború finanszírozását.

Tekintettel arra, hogy az olaj és a gáz Moszkva állami bevételeinek csaknem egyharmadát és exportjának több mint 60%-át teszi ki, a 100%-os vámok komoly léket üthetnének Oroszország költségvetésén.

Kik a legnagyobb vevők?

Az üzenet tehát egyértelmű: "gyorsan fejezd be a háborút Putyin, különben a kereskedelmi partnereiden keresztül semmizlek ki". Adódik a fontos kérdés, hogy pontosan kik is ezek a partnerek, azaz:

kik veszik most a legtöbb orosz energiaterméket?

A CREA adatai alapján elmondható, hogy a három legfontosabb kereskedelmi partner Kína, India és Törökország, ezen országokat nagy lemaradással követi az EU, de erről majd később részletesen.

Most nézzük meg azt, hogy pontosan mennyire is fájna ezeknek az országoknak, ha Trump beváltaná fenyegetését.

Kínai export Amerikába

A fokozódó kereskedelmi feszültségek és a vámháború ellenére

a két szuperhatalom közti kölcsönös függőség továbbra is fennáll:

2024 végi statisztikák alapján mintegy 526 milliárd dollár értékben exportált tavaly Kína az Egyesült Államokba, ez az USA teljes importjának kb. 14 százalékát jelenti, ezzel pedig Kína tekinthető a második legnagyobb amerikai beszállítónak. Ráadásul ez az összeg Kína teljes exportjának kb.15 százaléka, ezzel pedig Kínának az USA a legfontosabb kereskedelmi partnere.

Indiai export Amerikába

Az indiai kivitel jóval kisebb mennyiség, mint amit Kína exportál: "mindössze" kb. 79,4 milliárd dollárról van szó, és míg ezzel India csak a kilencedik legnagyobb beszállítója az Egyesült Államoknak, addig ennek az Indiai teljes exportban való részaránya 18 százalék, ezzel Indiának is az USA a legfontosabb kereskedelmi partnere.

Török export Amerikába

A török export az USA-ba 16,35 milliárd dollár volt 2024-ben, ez az ország exportjának kb. 6,3 százalékát tette ki, ezzel Törökországnak az USA a második legfontosabb piaca.

Fontos kiemelni, hogy a fenti értékek 2024-es év végi statisztikákok alapulnak, a vámháború elmérgesedése jelentősen eltolhatja időközben az arányokat. Mindenesetre ezeket az értékeket alapul véve és a 100 százalékos vámból kiindulva elmondható, hogy

az intézkedésnek mintegy 621,75 milliárd dolláros vonzata lehetne

– persze csak akkor, ha a fenti országok továbbra is élnek az orosz energiabeszerzés lehetőségével.

Válaszút előtt Magyarország?

Ez a dilemma Magyarországot is rendkívül érzékenyen érinti, hiszen

hazánk extrém mértékben függ az orosz kőolajellátástól:

a 2024-es adatok alapján Magyarország összesen 5,8 millió tonna kőolajat importált tavaly, amiből az orosz olajimport 4,8 millió tonna volt. Mivel hazánk két szállítási útvonalon keresztül szerzi be az olajat (orosz és horvát), így ebből könnyen kiszámítható, hogy az orosz kőolajimport aránya a teljes magyar kőolajimporton belül körülbelül 83% volt a tavalyi évben – ami azt is jelenti, hogy Magyarország 2024-ben is az uniós tagállamok közül a legnagyobb orosz olajimportőr volt. Ez nagyrészt az EU-s szankciók alóli mentességnek köszönhető, ami továbbra is lehetővé teszi, hogy Magyarország orosz nyersolajat vásároljon a Barátság vezetéken.

Eközben pedig a magyar vállalatok évente körülbelül 6,3 milliárd dollár értékben exportálnak az Egyesült Államokba, így az amerikai piac esetleges korlátozása miatt nagyon nehéz döntés elé kerülne a magyar kormány és a Mol. Az orosz leválás aktuális helyzetéről egyébként a múlt héten készítettünk interjút Szabó Szabolcs Pállal, a Mol csoportszintű Downstream Értéklánc Menedzsment ügyvezető igazgatójával, ezt itt lehet elolvasni. A téma szempontjából a legfontosabb információ, hogy a vezető szerint a kőolaj-diverzifikálás mintegy 500 millió dolláros beruházás lenne még az olajcég számára.

Lényeg a lényeg, ha Trump komolyan gondolta a fenyegetését, akkor a szankciók miatt nem kizárt, hogy

Magyarország válaszút elé fog érkezni: vagy lemond az orosz olajról, vagy pedig búcsút int az amerikai kereskedelmi kapcsolatoknak.

Előbbinek a levét részben a hazai autósok innák meg, hiszen az orosz Ural típusú nyersolaj ára a háború kitörése óta jócskán a nyugati Brent olajár alatt mozgott.

Az árkülönbség hátterében az áll, hogy az orosz olajipar a folyamatosan bővülő nemzetközi szankciók miatt egyre nehezebben talál vásárlókat. Emiatt az elérhető partnerek számára kénytelen jelentős árengedményt kínálni, hiszen az ilyen típusú beszerzések nemcsak morális aggályokat vetnek fel, hanem komoly szankciós kockázattal is járnak, amit a vevő országok beépítenek saját árazási modelljeikbe.

De azt se felejtsük el, hogy

a Mol profitjának kiesése elsősorban a magyar államkasszát érintené,

hiszen a Brent-Ural különbözeten szerzett hasznot a vállalat nagyrészt extraprofitadó formájában az állam büdzséjébe csatornázza be. És ahogy arra Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója az idei éves közgyűlésen felhívta a figyelmet: az elmúlt három évben közel 3,5 milliárd dollár extra adót fizetett be az olajcég a különböző kormányok költségvetésébe, márpedig ennek egy nagy része a Brent-Ural spreadből adódott.

Fontos azonban hozzátenni, hogy - ahogy a lenti grafikonon is látszik - 2024 eleje óta a különbözet egyre kisebb lett, ennek hatására a különadó-tétel mértéke is csökkent. A 2025-re történő kiterjesztés a Concorde kalkulációi szerint a Molnak idén "mindössze" kb. 40-110 millió dolláros pénzügyi kötelezettséget jelent.

Mi a helyzet a horvátokkal?

Az orosz leválással kapcsolatban egyébként nem csak azt a kérdést kell feltenni, hogy mennyibe kerül, hanem azt is, hogy egyáltalán lehetséges-e. Márpedig ezzel kapcsolatban finoman szólva is megoszlanak az érintett felek vélekedései. A legkézenfekvőbb alternatíva a horvátországi Adria-kőolajvezeték a Mol számára, amely az Adriai-tenger partján fekvő omisalji kikötőből szállít nyersolajat Közép-Európába.

És míg a horvát fél szerint a legfrissebb teszteredmények alapján a megfelelő infrastrukturális, műszaki bővítésekkel

a Mol pozsonyi és százhalombattai finomítja akár 100%-ban ellátható lenne az Adria-vezetéken keresztül,

addig a Mol ennél sokkal óvatosabban fogalmaz, és egyéb nehézségekre is felhívja a figyelmet:

• egyrészt ha a régió összes orosz-olajfüggő országa egyszerre kizárólag az Adriára szorulna, a kereslet akár meg is haladhatná a vezeték kapacitását, ami egy újabb ellátásbiztonsági kockázatot eredményezne, csak most délen. 
• Másrészt a Mol szerint Horvátország magas tranzitdíjai jelentős többletköltségeket okozhatnak, hiszen a JANAF a megnövekedett keresletre és az alternatív útvonalak korlátozott elérhetőségére hivatkozva akár tartósan magasan tarthatja a díjakat, ami tovább emelheti az Adria-vezeték használatának költségeit. (A hangos csörtével és annak pénzügyi vonzatával ebben az elemzésben foglalkoztunk.)

Mindenesetre az biztos, hogy a Mol terve szerint

2026 végére érhetik el, hogy a Dunai Finomító akár 100%-ban alternatív olajfajtákat is fel tudjon dolgozni.

Mi lesz így a benzinnel?

Sok oldalról lehetne még tárgyalni a potenciális amerikai vámintézkedésnek a gazdaság kilátásaira gyakorolt hatását, de talán első körben célszerű a fogyasztókat közvetlenül érintő hatásokra koncentrálni: azaz az üzemanyagárakra.

Az üzemanyagárak esetleges emelkedése közvetlen hatással lenne az inflációra, ezt megelőzendő a kormány korábban árplafonnal, például a benzinárstop bevezetésével próbálta mérsékelni az áremelkedéseket és megvédeni a lakosságot a piaci ingadozásoktól. Mindez azt is jelentheti, hogy amennyiben az amerikai szankciók miatt drasztikusan emelkednének az üzemanyagárak,

a kormány ismét árkorlátozó intézkedéseket vezethet be az üzemanyagokra

- amire már januárban figyelmeztetett a Nemzetgazdasági Minisztérium is.

Ez viszont a korábbi tapasztalatok alapján jelentős üzemanyaghiányt okozhat a benzinkutaknál. A 2022-ben bevezetett benzinárstop idején a hatósági árak miatt a piaci szereplők veszteségei növekedtek, ami egyes kisebb benzinkutak bezárásához és ellátási problémákhoz vezetett.

Nem eszik olyan forrón azt a kását

Mielőtt túlságosan beleélnénk magunkat a legszélsőségesebb krízis-forgatókönyvekbe, egy fontos kiegészítést, kontextust érdemes ide hozni: ez már nem az első alkalom, hogy ilyen jellegű, másodlagos vámintézkedést helyez kilátásba Donald Trump.

Április elején az amerikai elnök úgy fogalmazott, hogy az orosz vezetés csak időhúzásra játszik a béketárgyalások során, ezért akkor egy, a mostaninál is sokkal szélőégesebb lépést vetített előre: az akkori javaslat szerint

500%-os vámot vetnének ki azon országokból származó importtermékekre, amelyek orosz kőolajat, kőolajszármazékokat, földgázt vagy uránt vásárolnak

- emellett megtiltanák az amerikai állampolgároknak az orosz értékpapír vásárlását is.

Ez a szankciós javaslat azonban ilyen formában csak fenyegetés maradt. Ebből legalább kétféle tanulságot is le lehet vonni, ki-ki a saját vérmérséklete alapján, és ezzel zárjuk is írásunkat:

• jó precedens arra, hogy Trump fenyegetéseit nem kell olyan komolyan venni, hiszen az elnök mindig visszatáncol az utolsó pillanatban (TACO),
• vagy pedig a híres Trump-féle tárgyalástechnikát láthatjuk kibontakozni, ami alapján először bemond egy irreálisan nagy dolgot a vezető, majd pedig ebből jelentősen visszavesz, és végigviszi azt az intézkedést, amit az első pillanattól kezdve tervezett (Art of the Deal).

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images