Az űrben készül egy új háborúra az EU, nagy előkészületek kellenek

Az ukrajnai háború és Donald Trump visszatérése az amerikai elnöki székbe kiélezte Európa űrbeli függőségét az Egyesült Államoktól. Bár az Ariane 6 rakéta 2024-ben végre elindult, a több éves késlekedés miatt Európa egy teljes évig nem rendelkezett saját hordozóeszközzel, és kénytelen volt az amerikai SpaceX-re támaszkodni – írja a L'Express.

Az ESA adatai szerint

2023-ban az Egyesült Államok vitte fel az összes űrbe juttatott eszköz egyharmadát, miközben Európa mindössze 8 százalékot tett hozzá, és a kiadásoknál is óriási volt a különbség: az amerikai költségvetés a világ űrkiadásainak 64 százalékát adta, az európai csupán 11-et.

A helyzet súlyosságát a Draghi-jelentés is kiemelte, rámutatva az európai alulfinanszírozottságra, amely veszélyezteti a kontinens versenyképességét. Emmanuel Macron francai elnök szerint a világűr ma olyan stratégiai terület, mint húsz éve az internet: beépült a meteorológiától a navigáción át a katonai műveletekig az élet minden szférájába. Az amerikai NASA költségvetésének átalakítása – a tudományos és klímakutatási programok rovására a Hold- és Mars-missziók javára – tovább növeli az európai bizonytalanságot, hiszen az ESA-val való NSA-együttműködések is veszélybe kerülhetnek.

A biztonsági dimenzió szintén kulcskérdéssé vált. Az Egyesült Államok jelezte, hogy Európának saját védelméről kell gondoskodnia, miközben több hírszerző szolgálat 2029-re egy orosz támadás lehetőségét sem zárja ki. Az amerikai költségvetésben 2023-ban először haladta meg a katonai kiadás a civil célokra fordított űrbüdzsét (50,2 kontra 49,8 százalék), míg Európában ennek éppen az ellenkezője figyelhető meg: a források 85 százaléka civil célokra megy. A Starlink ukrajnai alkalmazása ugyan bizonyította az alacsony pályás műholdhálózatok stratégiai jelentőségét, de ezzel újabb függőség alakult ki az Egyesült Államokkal szemben –

bár itt már az Eutelsat éveken belül életképes uniós alternatíva lehet.

Európa válasza a következő költségvetési ciklusra (2028–2034) egy 131 milliárd eurós keret, amelynek része az IRIS² program. Ez 300 műholdból álló konstellációval biztosítana katonai és kormányzati kommunikációt, és az európai stratégiai autonómiát hivatott erősíteni. A 10 milliárd eurós projekt azonban legkorábban 2030-ra valósulhat meg, miközben az amerikai Starlink már 7800 műholdat üzemeltet, szemben a második legnagyobb OneWeb 650 műholdjával.

Ráadásul az Eutelsat által felvásárolt OneWeb pénzügyi nehézségei (1,1 milliárd eurós veszteség 2025-re) komoly kérdéseket vetnek fel az európai űrinfrastruktúra fenntarthatóságáról.

Az európai űrstratégia kulcsa az ipari innováció lehet. Az ESA több startupot is bevont, köztük a német Isar Aerospace-et és a francia MaiaSpace-t, amely az első európai újrafelhasználható mini-hordozó fejlesztésén dolgozik. A cél a költségek leszorítása és az alacsony Föld körüli pályára történő tömeges műholdfelbocsátás képességének kiépítése. Az űr így nemcsak gazdasági és technológiai, hanem biztonsági és szuverenitási kérdéssé vált, ahol Európa kénytelen gyors ütemben felzárkózni az Egyesült Államok és Kína mögé, különben hosszú távon kiszolgáltatott marad a globális hatalmi versenyben.

Címlapkép forrása: EU