Átírt adatok nyomában – így változtatta meg a KSH a szegénységről alkotott képünket

Hogyan jutottunk el eddig?

• Április elején robbant a hír: a KSH szegénységi statisztikáiban abszurd, tényleges társadalmi jelenségekkel nem magyarázható furcsaságokra bukkant két kutató. Tátrai Annamária és Gábos András Válasz Online-on megjelent cikkükben arra hívták fel a figyelmet, hogy 2018 és 2022 közt kiugróan sok ember jövedelme került éppen a szegénységi küszöb felé.
• A cikkre szinte azonnal érkezett a válasz. A KSH közleményben utasította vissza a "szándékos manipuláció vádját", illetve a furcsa jelenséget részben azzal magyarázták, hogy "az EU-SILC-adatfelvétel jövedelemeloszlásában megfigyelhető kiugrás összefüggésben van a keresetek minimálbérkörnyéki torlódásával." A kutatók azonban meggyőzően érveltek amellett, hogy ez a magyarázat egyáltalán nem stimmel.
• Júniusban újabb fejezethez érkeztünk: az 5 fősre bővült kutatócsoport kiderítette, hogy a KSH adatbázisa szerint az emberek 11-30 százaléka nem fizette, hanem kapta az adót az egyes években 2014 és 2021 közt. A fejlemények rendszerszintű problémákat sejttettek.
• Szeptemberben a hivatal lezárta az adatbázis (ún. EU-SILC) felülvizsgálatát. A revíziót állításuk szerint alapvetően is tervezték, amiatt, hogy beépítsék a 2022-es népszámlálás népességadatait a statisztikákba. Közleményükben hangsúlyozták, hogy „a felülvizsgálat megerősítette az EU–SILC-adatok és a módszertan megbízhatóságát”, a szegénység fő mérőszáma nem változott érdemben és „a revízió előtti adatok is megfelelő alapot biztosítottak a szegénység monitorozásához”.

Míg az összetett szegénységi mutató, a "szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya" valóban nem mutatott nagy elmozdulást, a relatív jövedelmi szegénységi ráta – amiről mindeddig szó volt -, már annál inkább. (Az egyes szegénységi mutatók tartalmáról és jelentőségéről lásd keretes írásunkat alább.) A korrekció olyan jelentős volt, hogy 2020-ban például megduplázta a gyerekszegénységet – derült ki Élő Anita cikkeiből.

Az előzményekről korábban részletesen beszámoltunk:

Sok a kérdőjel

Mindezek után három kérdés maradt részben vagy egészben megválaszolatlanul.

1. Hogyan történhetett meg, hogy éveken keresztül ilyen súlyosan hibásak voltak az adatok?
2. Megbízhatóak a mostani a számok?
3. Pontosan milyen változások történtek és ezek hogyan befolyásolják a hazai szegénységről alkotott képünket?

Az első kérdés megválaszolása a KSH-ra vár. A transzparencia már csak azért is lenne kiemelten fontos, mert a statisztikai hivatalba vetett bizalom helyreállítása mindenki érdeke. A hivatal számai fontos döntések alapjául szolgálnak. Elég, ha a szegénységi adatokra gondolunk példaként: lehetetlen jó társadalompolitikát kidolgozni anélkül, hogy tudni lehetne, hogy mekkora a baj és milyen területeken a leginkább szükséges a közbeavatkozás.

A második kérdésben a kutatókra, illetve szintén a hivatalra támaszkodhatunk.

Ahhoz, hogy a kutatói becsületemmel azt tudjam mondani, hogy tényleg ez a helyzet Magyarországon, ahhoz még azért sok munkát el kell végezni

– mondta Tátrai Annamária a Válasz Online podcastjében. "Bízom benne, hogy ez a revízió, legalábbis azokra az évekre, amikre végrehajtották, rendbe tette az adatokat, de erről nem tudok még."

A KSH közleménye alapján kezelték "a torony" és a "negatív adó" fent leírt problémáit is a felülvizsgálat során. Ám annak megvizsgálásához, hogy pontosan milyen változások történtek, a statisztika elkészítéséül szolgáló minta egyedi adataira lenne szükség. Ezek azok az állományok, amelyekben az egyes emberek szintjére lebontva látszódnak a számok. Ennek ismerete javíthatná a friss adatok hitelességét, és jobban meg lehetne érteni a változások természetét. Ezért a kutatók kikérték a mikroadatokat az Eurostattól (a KSH nem teszi lehetővé a revízió előtti és utáni adatok összehasonlítását). A valóban teljes képhez azonban arra is szükség lenne, hogy a Hivatal megossza a kutatói közösséggel, hogy hogyan zajlott az adatok tisztítása és pótlása, mert éppen ezen munkafolyamatok során keletkeztek a fenti képtelenségek. Erről semmit sem tudunk, és kizárólag a KSH tudna fényt deríteni a részletekre.

Cikkünk a harmadik kérdés megválaszolására vállalkozik: mi és mennyire változott meg a felülvizsgálat eredményeképpen, és ettől mennyiben változik a képünk a hazai szegénységről?

Mégsem volt akkora javulás

A szegénységi statisztikák hazai tendenciájára jellemző, hogy a nagy pénzügyi válság után 2008-at követően nőtt a szegények aránya, ami 2012-13-as csúcsa után csökkenésnek indult.

A friss adatok azt sugallják (lásd a grafikonon), hogy a 2010-es évek második felében egyáltalán nem volt olyan mértékű szegénységcsökkenés, mint amit a korábbi statisztika sugall.

Erre utal legalábbis, hogy az utolsó megbízható adattal szolgáló év (2012) és az első felülvizsgált év (2018) szegénységi mutatója között jóval kisebb a különbség a felülvizsgálat után.

Jelentős a felülvizsgálat vagy sem?
A szegénységnek három fő mutatója van.
- A relatív jövedelmi szegénység azt mutatja meg, hogy a háztartások hány százaléka él a szegénységi küszöb alatt.
- A nagyon alacsony munkaintenzitás arra utal, hogy a háztartások mekkora része kvázi munkanélküli.
- Súlyos anyagi és szociális deprivációban élőnek azok számítanak, akikre 13 problémából legalább 7 jellemző. A pontok közt olyanok szerepelnek, mint hogy nem lennének képesek fedezni egy váratlan kiadást, fizetési hátralékuk van, nem tudják a szükséges mértékben fűteni a lakásukat, vagy hogy nem engedhetnek meg maguknak évente egy egyhetes kirándulást.
Ebből a 3 statisztikából áll össze egy komplex mutató, a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya: azok a háztartások, amelyek bármelyik fentebbi indikátor alapján szegénynek számítanak, azok a komplex mutató alapján is azok.

Gyümölcsfa vagy almafa?
A 3 mutató közül a felülvizsgálat miatt "csupán" a relatív jövedelmi szegénység módosult jelentősen. A KSH ezért sugallhatja azt, hogy nem voltak érdemi változások. Azonban a relatív jövedelmi szegénység önmagában is fontos adat, maga a Hivatal is "a szegénységgel vagy társadalmi kirekesztődéssel kapcsolatos fontosabb indikátorok" közé sorolja az előbb felsoroltak mellett. A kutatók ráadásul mindvégig a relatív jövedelmi szegénység adatsoraival kapcsolatos problémákat vetették fel a cikkeikben, így a mutató változása azt jelzi, hogy tényleg voltak problémák az adatok minőségével.
"Olyan ez, mintha az almatermésre vonatkozó statisztikai adatokat problematizáltuk volna, amit valamilyen módon (számunkra nagyrészt ismeretlen és egyelőre nem ellenőrizhető eljárással) javítottak, ám utána arról beszélnének, hogy összességében vizsgálva a gyümölcstermelés adataiban nincs is nagy változás a revízió után" - érzékeltette a helyzetet lapunknak Tátrai Annamária.

Részben a különböző mutatókra való hivatkozásból adódik a gyerekszegénység mértékéről és változásáról kialakult vita is. Míg 2024-es adatok alapján nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban a gyerekek 3,6 százaléka élt, addig súlyos anyagi deprivációban a tizedük (10,5%) és relatív jövedelmi szegénységben majdnem az ötödük (18,1%).

Sokkal több gyermekes háztartás szegény

A sokat emlegetett gyermekszegénység arányának változását szemlélteti a lentebbi ábra a relatív mutató alapján, amelynek mintázata nagyon hasonlít a korábbi ábránkhoz.

A revízió azért ilyen nagy hatású ebben a körben, mert a gyermekes háztartásoknál is sokat módosultak az adatok, a szegénységben élők aránya az egyes években 10-85 (!) százalékkal lett nagyobb.

A legszembetűnőbbek a nagycsaládosok relatív szegénységi rátájában bekövetkező változások: 2019-ben 2,8-szoros növekedésről beszélhetünk.

A revízió ráadásul azt is felülírta, hogy őket kevésbé érintené a jövedelmi szegénység, jelenlegi tudásunk alapján már az átlagnál jobban érintett csoportok közt szerepelnek.

A teljes szegénységi mutató, illetve annak egyes társadalmi csoportokra vetített értékeire egyaránt igaz: olyan nagy a szakadás 2017-ről 2018-ra (a revízió előtti és utáni adatok közt), hogy az aligha tekinthető konzisztens idősornak. Emiatt a KSH csütörtöki közleményének címében is szereplő fő állítása, hogy "a szegénységi mutatók trendjei érdemben nem változtak", nem állja meg a helyét.

A részleges felülvizsgálat okozta strukturális törés miatt a 2017-ig tartó és az azt követő adatok nem összehasonlíthatók – ezt a KSH is elismeri. A jelentős törés azonban ellentmond a KSH kommunikációjának, miszerint csupán módszertani finomhangolás történt, és a felülvizsgálat előtti adatok továbbra is megfelelő alapot nyújtanak a szegénység monitorozásához

– értékelte a fenti adatsort lapunknak Krekó Judit, az ötfős kutatócsoport tagja.

Mindeközben viszont az látszik, hogy a nyugdíjasok relatív jövedelmi helyzete javult a revíziónak köszönhetően.

Ezek alapján úgy tűnik, mintha a gyermekes háztartások helyet cseréltek volna a nyugdíjasokkal a relatív jövedelmi helyzetük tekintetében.

További problémák – szegénységi rés

A relatív szegénységi mutató egy bizonyos jövedelemszint eléréséhez kötötte, hogy ki számít szegénynek és ki nem, ám ennél mélyebben nem mutatja meg, hogy aki szegény, az mennyire az. Ezt jobban kifejezi a szegénységi rés mutatója.

A szegénységi rés azt a mértéket jelöli, amellyel a szegénységi küszöb alatt élő emberek jövedelme elmarad a küszöbtől – a szegénység "mélységének" mutatószáma. A fenti táblázatban az látszik, hogy az egyes korcsoportokban hogyan alakult a revízió következtében a szegénységi rés. Az 1 fölötti értékek növekedést jeleznek, tehát mélyült a szegénységi küszöbhöz viszonyított leszakadás, az 1 alatti értékek csökkenést indikálnak. Úgy tűnik a felnőttek esetében inkább nőtt a rés, a relatív jövedelmi szegénységben élő nyugdíjasok körében pedig egyértelműen mélyült a szegénység mértéke. (2023-ra nem találtuk meg a revízió előtti adatokat.)

Hatalmas változások a romák helyzetében

A felülvizsgálat következtében a leginkább talán a romák helyzete romlott. Esetükben ráadásul a revízió nem csupán a relatív szegénységben hozott nagy változásokat, hanem mindhárom fő szegénységi mutató terén. Talán a legszembetűnőbb a 2019-es év: míg az adatok átvizsgálása előtt azt mondhattuk, hogy nagyjából harmaduk (31%) él súlyos anyagi vagy szociális deprivációban, addig jelenlegi tudásunk szerint már a többségük (57,4%). Ez elképesztő szakadékról árulkodik a társadalom egészéhez képest, ahol ugyanez a ráta 2019-ben 10,7 százalék volt.

2024-ben a romák 52,3 százaléka élt a szegénységi küszöb alatt.

Fontos lenne tisztábban látnunk

A fenti számok azt mutatják, hogy a revízió során jelentős mértékben átíródott a hazai szegénységről alkotott képünk.

1. Egyrészt a felülvizsgálat általában nagy töréseket hozott a relatív jövedelmi szegénység adatsoraiban, amik lehetetlenné teszik, hogy összehasonlítsuk a 2018 előtti és utáni adatokat, és így az egyes szociálpolitikai lépések hatása sem mérhető,
2. másrészt mivel egyes társadalmi csoportokat teljesen másként érintett a revízió, a szegénységben érintettek köre is teljesen megváltozott.

Ez azért is jelent problémát, mert 2010-et követően a kormány egy újfajta szociálpolitikát hirdetett meg, és a szegénység azóta eltelt időszakban való alakulásának elemzéséhez elengedhetetlen lenne az adatok összevethetősége. A törések tehát felhívják a figyelmet, hogy a felülvizsgálati időszakot a többi problémás évre is ki kellene terjeszteni.

A szegénységi adatok revíziója sok kérdésre adott választ, de legalább ennyit nyitva is hagyott – a köd eloszlatásában pedig csak a KSH tudna segíteni.

Címlapkép forrása: Portfolio