Az euróbevezetés sötét oldala: mindenkinek ilyen nagy árat kell fizetnie?

A szebb napokat is látott Bulgária számára nagy megkönnyebbülést jelent az euró jövő januári bevezetése, amelyet az Európai Parlament és az Európai Központi Bank (EKB) július elején hagyott hivatalosan jóvá. Az elmúlt évek politikai káosza és az elszálló infláció miatt éveket csúszott a technikai bevezetés, ráadásul az idei siker is inkább durva állami beavatkozásnak, semmint természetes hatásoknak volt köszönhető. A balkáni ország elmúlt évtizedének egyetlen gazdasági sikersztorija ugyan a korábbinál nagyobb stabilitást és szorosabb európai integrációt hozhat, önmagában azonban nem képes megoldani a gazdaság strukturális problémáit, egyesíteni a rendkívül megosztott társadalmat, valamint visszaszorítani az államot és vállalatokat egyaránt gúzsba kötő korrupciót.

Cikksorozatunk első részében az euróbevezetéshez vezető utat és a szükséges gazdasági környezet kiépítését vettük górcső alá, míg a mostani, második részben a folyamatot kísérő botrányokra, válságokra és hosszú távú problémákra koncentrálunk.

Inflációs válság és adatmanipuláció

Az euróbevezetéshez szükséges gazdasági kritériumok közül Bulgáriának egyedül az árstabilitás biztosítása okozott gondot. Az 1997-ben bevezetett valutatanács sokáig kordában tartotta az inflációt is, a koronavírus-járvány következményei és a 2022-es energiaválság azonban elszabadították a fogyasztói árakat. A krízis hátterében az energia és az élelmiszerek globális árának drasztikus emelkedése állt, amely a jelentős bolgár kitettség miatt az átlagosnál nagyobb mértékben gyorsította az inflációt. Az élelmiszerek esetén például az eurózónában 3,7 százalékpont volt az inflációhoz való hozzájárulás, míg Bulgáriában 6,4 százalékpont. A helyzetet tovább rontotta a krónikus munkaerőhiány és az ebből fakadó dinamikus bérnövekedés, amely destabilizálta a lakosság inflációs várakozásait és erősítette a közgazdászok által rettegett ár-bér spirált. Ezek után nem meglepő, hogy a 2019-2024-es időszakban Bulgáriában emelkedtek messze legjobban a reálbérek, 34 százalékos értékével pedig közel 12 százalékpontot vert a 2. helyezett Horvátországra.

A balkáni ország sajátos szerkezete azt eredményezte, hogy hasonló stabilitás és befektetői bizalom ellenére (amelyet a valutatanács és a euró bevezetése iránti elköteleződés biztosított)

az infláció majdnem kétszer olyan magas szintre emelkedett Bulgáriában, mint az eurózónában, egyedülálló helyzetet teremtve a világon.

Bár a valutatanács rendszerének köszönhetően az EKB kamatemelései begyűrűztek a bolgár pénzpiacra is, az eurózónát jóval meghaladó infláció ennél jóval magasabb kamatszintért kiáltott. Történt mindez annak ellenére, hogy az euró árfolyam változatlanul tartása az inflációs különbség miatt lényegében felértékelte a bolgár levát, amely a lassabban dráguló importált termékeken keresztül fékezte a belföldi áremelkedést. Bővebb jegybanki eszköztár híján az állam igyekezett fellépni az elszabaduló infláció ellen és

az energiaárak korlátozásával, valamint a lakosságnak nyújtott támogatásokkal és adókedvezménnyel igyekezett tompítani az árnövekedés káros hatásait.

A tartósan magas infláció az euróbevezetést is évekkel késleltette, így 2022 helyett végül csak 2026. január 1-jével válhat hivatalos fizetőeszközzé az euró a balkáni országban. Az inflációs kritérium idei teljesítése azonban minden volt, csak botrányoktól mentes nem. A tavaly év végi 2 százalék körüli szintről ugyanis tavasszal 4 százalék közelébe ugrott az áremelkedés üteme, veszélyeztetve ezzel az akkor 2,8 százalékos szinten lévő inflációs kritérium teljesítését. Áprilisban aztán a bolgár kormány drasztikus lépésre szánta el magát és önkényesen mintegy 82,8 százalékkal csökkentette a kórházak napi díjait, valamint 9 százalékkal a postai szolgáltatások díjait. A hivatalos indoklás szerint árstabilitást biztosító intézkedések a becslések szerint mintegy 1,2 százalékponttal csökkentették az euróbevezetéshez figyelt éves inflációs rátát, amely 2,7 százalékos értékkel végül éppen átcsusszant az ellenőrzésen.

Steve Hanke, a Johns Hopkins Egyetem professzora – aki a bolgár valutatanács 1997-es létrehozásában is közreműködött – úgy nyilatkozott, hogy

nagy valószínűséggel manipulálták az adatokat,

a számok gazdasági hitelességét pedig számos más szakértő is megkérdőjelezte. Az euróbevezetésért tett kétes gazdaságpolitikai erőfeszítések megosztották a bolgár társadalmat, amely később magának a közös valutának a támogatottságában is megmutatkozott.

Hiába szépek a mutatók, lassul a gazdasági felzárkózás

Bár a bolgár gazdaság legfontosabb makrogazdasági adatai papíron jól néztek ki az elmúlt években (ez az euróbevezetéshez kellett is),

valójában megakadt a régiós társakhoz való gazdasági felzárkózás.

Az OECD 2023-as országjelentésében megállapította, hogy bár a tagországok átlagos fejlettségéhez történő közeledés (konvergencia) a 2010-es években folytatódott, addig a visegrádi országokkal szemben állandósult a lemaradás.

Hasonló következtetésre jutott Hamecz István is, aki az Eurostat idei vásárlóerő-paritásos egy főre jutó GDP statisztikáját elemezve azt állapította meg, hogy az elmúlt évtizedben Bulgária a relatív fejlettség alapján alulteljesített, azaz a vártnál lassabban zárkózott a regionális versenytársakhoz.

Az OECD elemzői szerint több különálló ok akadályozta a bolgár növekedést az elmúlt évtizedben, melyek közül a legfontosabb

• az export gyengélkedése,
• a jelentős korrupció, társadalmi bizalmatlanság és feketegazdaság,
• a vállalkozásokhoz kapcsolódó jogszabályi és ösztönzői keret hiánya,
• legfőképp pedig a krónikus munkaerőhiány volt.

A bolgár gazdaság fő motorja a belső fogyasztás, amelyhez az állam jelentős mértékben járul hozzá. A beruházásokat tekintve éppen ennek ellentétét tapasztaljuk, hiszen az OECD idei ajánlása az infrastrukturális fejlesztéseket és a digitalizációt támogató kormányzati kezdeményezéseket sürgeti. A gyakran elhalasztott, alacsony hatékonyságú állami projektek a piaci szereplőkre is károsan hatottak, és még az Európai Uniós források komoly szerepe ellenére is a kontinentális átlag alatti vállalati beruházási rátát eredményeztek.

A hazai gazdaság a korlátozott kapacitások (elsősorban a korlátozott munkaerőnek, beruházásoknak és a relatíve alacsony termelékenységnek köszönhetően) miatt nem sosem képes teljes körűen kielégíteni a belső keresletet, ezért kifejezetten hangsúlyos az import szerepe.

Azaz mondhatjuk, hogy Bulgária Magyarországhoz hasonlóan kis, nyitott gazdaság, jelentős külföldi függéssel.

Ez a függés alapjaiban határozta meg az ország közelmúltbeli növekedését, ugyanis az elmúlt években az európai (és főleg a német) termékek iránti kereslet általános csökkenése a balkáni országra is komoly negatív hatást gyakorolt. Az export versenyképességét ráadásul paradox módon a valutatanács is rontotta, hiszen a stabilan tartott euró-leva árfolyam a 2 évvel ezelőtti inflációs válság során gyakorlatilag a hazai fizetőeszköz felértékelését okozta. A folyamat következménye magasabb külföldi devizában kifejezett exportárak és romló ár-versenyképesség lett.

A vállalatokat az elmúlt években a politikai válság mellett hiányos jogi szabályozások, a korrupció, a jogalkotói/érvényesítői bizonytalanság valamint az elégtelen kormányzati támogatások is hátráltatták.

A korrupcióval terhelt közbeszerzések, a jelentős feketegazdaság, az adóelkerülés és a hosszú távú stratégia hiánya egyaránt ellenösztönözte a vállalkozást és az üzleti tevékenységet, így nem meglepő, hogy rendkívül lassú a külföldi tőkebeáramlás az országba.

Az általános nemzetközi befektetői bizalmatlanság és ebből fakadó krónikus tőkehiány mellett kockázatok a finanszírozási költségekben is megjelentek, melyet még az Európa-szerte rekord alacsony társasági adókulcs sem tudott teljes mértékben ellensúlyozni.

A jogi keretrendszer korszerűsítésében az euróbevezetés kulcsszerepet játszott, hiszen a monetáris unióhoz történő csatlakozás jegyében a közelmúltban számos új gazdasági jellegű törvényt és módosítást fogadott el az akkori bolgár kormány. Ezek kiterjedtek a kereskedelmi bankok tőkemegfelelésére, a pénzmosás elleni küzdelemre, a vállalati csődökre és a biztosítótársaságok működésére is. Az eddigi erőfeszítések ellenére azonban a szabályozói környezet továbbra sem képes gátat szabni a korrupciónak és a feketegazdaságnak, így a közgazdászok az euró bevezetésétől és a szorosabb európai integrációtól remélik az áttörést.

Bár a korábban felsorolt tényezők egyaránt fékezték a bolgár gazdaság növekedést, az OECD becslése szerint annak üteme a következő években is számottevő maradhat.

A legfrissebb prognózis alapján idén 2,6, jövőre pedig 2,3 százalékos bővülés várható.

Van azonban egy terület, amely már évtizedek óta válságban van, középtávon pedig akár teljes gazdasági összeomlással is fenyegethet. Ez nem más, mint a munkaerőpiac és a demográfia.

A probléma gyökere: demográfiai összeomlás készülőben

A regionális szomszédoktól lassabb ütemű gazdasági felzárkózás fő oka a munkaerőpiacban, közvetetten pedig a bolgár demográfiai folyamatokban keresendő. Az ország 1985-ben még közel 9 millió lakossal rendelkezett, ehhez képest ma már 6,8 millióan sem laknak az országban. A közel 25 százalékos visszaesést a születésszám és a termékenységi ráta tartós csökkenése, valamint az elvándorlás eredményezte. Az elégtelen jogszabályi, kormányzati ösztönzői rendszer, valamint az európai viszonylatban versenyképtelen bérek gátat szabtak a hazai vállalkozásoknak, amely a fiatal, szakképzett munkaerő és az ígéretes üzleti ötletek elvándorlását eredményezte. Az OECD 2023-as jelentése szerint a munkaképes korú lakosság 2010 óta 19 százalékkal csökkent.

Ezzel együtt azonban a legnagyobb problémát a természetes népesedési folyamatok jelentik. A WHO becslése szerint Bulgária 2050-ig népessége további 21,5 százalékát veszíti majd el (1,4 millió fő), amely relatív mértékben Bosznia-Hercegovina után a legnagyobb lehet Európában.

A drámai népességfogyás számos egyre inkább aggasztó gazdasági következménnyel jár. A társadalom elöregedése évről évre nagyobb terhet ró az államra az egészségügyi és szociális kiadások növekedéseken keresztül, az OECD becslése szerint pedig

strukturális reformok (mint például a munkaerő-állomány növelése migráció vagy a korábban kivándorolt emberek hazacsábítása által) hiányában már 20-30 éves időtávon mindez akár az államháztartás összeomlásához is vezethet.

A népesség fogyása mellett annak iskolázottsága és munkaerőpiaci szerepvállalása is súlyos kérdéseket vet fel. Érdekes módon viszont ez nem a munkanélküliségben, hanem az inaktívak arányában mutatkozik meg, amely jelenleg szinte minden korosztályban eléri a 15 százalékot. A munkanélküliségi ráta a 2008-2009-es pénzügyi válság óta folyamatosan csökkent (a folyamatot egyedül a pandémia szakította meg), jelenleg pedig alig haladja meg az 5 százalékot, támogatva ezzel a bérek felzárkózását és a gazdasági növekedést.

Az egészségügyi és infrastrukturális hiányosságok azonban súlyos terhet (és feladatokat) rónak a bolgár társadalomra, melynek következménye nem a munkanélküliek, hanem a gazdaságilag inaktívak (azaz munkát nem keresők) táborának gyarapodása lett. Mindez a nőket érinti súlyosabban, akik megfelelő szociális intézményrendszer hiányában tömegesen kényszerülnek ott hagyni munkájukat, hogy ápolhassák rászoruló rokonaikat. Ez kifejezetten rossz hír Bulgária számára, amely vezetői pozíciókat és értelmiségi munkaköröket tekintve is Európa többi országánál sokkal jobban támaszkodik a női munkára.

Az inaktívak magas aránya mellett a fiatalkorú munkanélküliség jelent még komoly problémát az államigazgatás számára. Az OECD két évvel ezelőtti felmérése szerint ugyanis a 15-24 éves korosztályra vonatkozó munkanélküliségi ráta az elmúlt évtizedben általában 5-10 százalékponttal meghaladta a teljes munkaképes lakosságot magába foglaló mutatót.

A magas fiatal korú munkanélküliség fő forrása az oktatásban keresendő, hiszen miközben az egyetemi/főiskolai végzettséggel rendelkezők több, mint 90 százaléka rendelkezik állandó munkahellyel, addig a csak középfokú bizonyítvánnyal rendelkezők esetében ez az arány csak 41,9 százalék volt 2023-ban. Pedig a bolgár lakosság egyáltalán nem áll rosszul iskolázottság tekintetében, a diplomával rendelkezők aránya például meghaladja Magyarországét. Gondot inkább a rendkívül szűk munkaerőpiaci lehetőségek és a szűkös állami szerepvállalás jelentenek. A szakértők szerint csak középiskolát elvégzők körében tapasztalt magas munkanélküliségére a kiterjedt feketegazdaság is magyarázatot adhat, hiszen a fizikai és/vagy idénymunkák esetén sokkal egyszerűbb a nem bejelentett foglalkoztatás, mint a városi vagy értelmiségi szakmákban.

Azért nem kell az euró, mert a kormány szeretné?

A gazdaságot sújtó strukturális gondokon túl a bolgár lakosságnak még egy dologgal szembe kell néznie az euró sikeres bevezetéséhez és a gazdasági felzárkózáshoz.

Saját politikai vezetésével.

A pandémiát követő években a balkáni országot komoly politikai instabilitás jellemezte, amely az állami beruházások és az euróbevezetéshez szükséges törvénymódosítások elhalasztásához vezettek. 2021 és 2024 közt 7 alkalommal tartottak választásokat, miközben jellemzően csak korlátozott jogkörrel rendelkező ideiglenes kormányok feleltek a végrehajtó hatalomért. A politikai válság miatt komoly mértékben lelassult az Európai Uniós források felhasználása, amely még inkább aláásta a korrupció és a botrányok miatt amúgy is alacsony társadalmi bizalmat.

Márpedig a balkáni ország legsúlyosabb, évtizedekre visszanyúló problémája az, hogy a lakosság egyáltalán nem bízik a politikai vezetésben, ezért elutasít minden felülről kezdeményezett reformot. Ez a helyzet az euróval is.

A bolgár lakosság intézményekbe vetett bizalmatlanságát legjobban a koronavírus elleni oltásra való hajlandóság tükrözi. A balkáni ország lakosságának ugyanis csak mintegy 30 százaléka olttatta be magát, miközben ez az arány Magyarországon bőven 60 százalék felett volt. Ezzel párhuzamosan a bolgár lakosság több, mint 50 százaléka ítélte veszélyesnek a vakcinákat, amely egyedülállóan magas arány volt Európában.

Egyes szakértők szerint a politikai okból elkövetett gyilkosságok sem vesztek még ki a balkáni országban, melyre a legjobb példa talán Alexej Petrov két évvel ezelőtti meggyilkolása. Az üzletembert az 1990-es időket idézve Szófiában a nyílt utcán lőtték le ismeretlen elkövetők, akik kilétére a mai napig nem derült fény. Petrov korábban dolgozott a titkosszolgálatnak és tanácsadóként a kormánynak is, ahol éppen a szervezett bűnözés elleni küzdelem volt a szakterülete. Nem ez volt azonban az egyetlen eset, 2021-ben ugyanis az akkor hivatalban lévő legfőbb ügyész ellen kíséreltek meg robbantásos merényletet.

A bizalmatlanságra a gazdaság is számos példát szolgáltat: Bulgáriában szinte teljesen bevett dolognak számít az adóelkerülés, a feketefoglalkoztatás és a korrupció. 2023-ban a lakosságnak csak mintegy 30 százaléka bízott az adórendszerben, ami a 2. legrosszabb volt Európában.

Az elmúlt években a sajtó számos minisztereket és magas rangú vezetőket érintő botrányról számolt be, melyek többsége az Európai Uniós források felhasználásokkal, pénzmosással és manipulált közbeszerzésekkel függött össze. A legnagyobb visszhangot a 2019-es ApartmentGate váltotta ki, ahol a vádak szerint kormánypárti és más tisztviselők mélyen piaci ár alatt jutottak ingatlanokhoz. Hasonlóan nagy hullámokat keltett a később merénylők célpontjává is váló legfőbb ügyész visszaélései, illetve a 2020-ban kibontakozott "Nyolc Törpe" (Osemte dzhudzheta) nevet viselő botrány. Az Anti‑Corruption Fund által közzétett oknyomozati anyagok szerint egy felvonókat gyártó bolgár vállalatot annak ügyvédje (Petyo „az Euró” Petrov) zsarolás, hatalommal való visszaélés és a hatóságok megvesztegetése árán szerzett meg, melyet további kétes tranzakciók is kísértek.

A gyakori botrányok óriási korrupcióellenes tüntetéshullámot indítottak el Bulgáriában.

A beszámolók szerint a megmozdulás több, mint 100 egymást követő napon keresztül tartott, számottevő eredményt és felelősségre vonást azonban nem hozott.

A visszaélések olyan mértékben szkeptikussá tették a bolgár társadalmat, hogy még a korábban elsöprő erővel támogatott euróbevezetés mögül is elfordultak.

A közös európai valuta bevezetése a gazdasági stabilitás ígérete miatt sokáig élvezte a társadalom támogatását, az elmúlt évek politikai válsága azonban fordulatot hozott ebben. A kritikusok leggyakrabban a spekulatív célú áremelésekre, azaz a bevezetés áremelő hatására, a vagyoni egyenlőtlenségek még további növekedésére, és a bolgár gazdasági identitás elvesztésére hivatkoznak. Valójában azonban a fő okot a politikai vezetés felé irányuló bizalmatlanság jelenti: az emberek attól félnek, hogy a valutatanáccsal az elmúlt évtizedek egyetlen stabilitást biztosító eszköze is elvész (pedig ez egyértelmű tévhit, hiszen a két rendszer nagyon közel áll egymáshoz), az új fizetőeszköz előnyeit pedig a lakosság helyett csak a politikai elit fogja élvezni majd. Bár a kritikák és ellenérzések egy jelentős része a lakosság nem megfelelő tájékoztatásából fakad (és ezért kezelhető, csökkenthető), jól látszik, hogy

a lakosság már gyanakvással és bizalmatlansággal fogad minden kormány által kezdeményezett reformot.

Márpedig a széleskörű társadalmi támogatás egy olyan ügyben, mint az euró bevezetése kulcskérdés, így kifejezetten érdekes lesz látni, hogy a bolgár kormány hogyan tervezi megvalósítani a közös valuta bevezetését és maga mögé állítani a lakosságot. Az euróbevezetés technikai folyamatának kérdéseivel és a gazdasági rendszerváltás várható hatásaival cikksorozatunk harmadik, befejező részében foglalkozunk.

Összességében megállapítható, hogy a bolgár gazdaság és társadalom az euróbevezetés ellenére nagyon ellentmondásosan fejlődik, ezért nagyon érdekes kísérlet a valutaövezetbe való belépés.

Ezt nem szabad valamilyen végső célnak tekinteni, hanem inkább eszköznek az intézményrendszer megszilárdítására, ennek elmaradása esetén ugyanis a bolgár felzárkózás akár végleg elakadhat.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images