Dróncsapások a Barátság olajvezetéken: veszélyben a magyar ellátás?

Kezdjük az elején

A Barátság II. olajvezeték elleni első támadást augusztus 13-án hajtották végre, amit 18-án és a mai napon újabb akciók követtek. Ezek az olajvezeték-hálózat működésében létfontosságú Unyecsa olajszivattyú-állomást vették célba. A második eset után, a magyar felmenőkkel rendelkező ukrán drónhaderő parancsnoka, Robert Brovdi az alábbi bejegyzést tette ki a történtekről:

a Barátság kőolajvezeték pihenőt tart...most már csend és nyugalom.

Az olajszivattyú-állomást ért támadások különösen érzékenyen érintik Magyarországot és Szlovákiát, amelyek még mindig erősen függnek az orosz olajimporttól. Időközben Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter bejelentette, hogy a két ország levélben szólította fel az Európai Bizottságot, hogy lépjen fel a hasonló légicsapások ellen

Ezért ma Juraj Blanár szlovák külügyminiszter kollégával levelet küldtünk Kaja Kallas külügyi főképviselőnek és Dan Jorgensen energiaügyi biztosnak, melyben felszólítjuk az Európai Bizottságot, hogy - ígéretének megfelelően - tegyen lépéseket annak érdekében, hogy Ukrajna ne támadja a Magyarországra és Szlovákiába vezető kőolajvezetéket

A minisztérium közleménye szerint, az előzetes kárfelmérések alapján legkevesebb öt napig orosz olaj nélkül maradt Magyarország és Szlovákia - de mekkora lenne a baj, ha jelentős időre leállna a Barátság kőolajvezeték?

Mennyi jön most?

A hazai finomítási kapacitás nagy része a Mol-csoport tulajdonában lévő két finomítókhoz köthető. A százhalombattai Dunai Finomító éves szinten körülbelül 8 millió tonna kőolaj feldolgozására képes, míg a szintén a MOL-csoporthoz tartozó pozsonyi finomító éves kapacitása mintegy 6 millió tonna. Így a két finomító együttes kapacitása eléri a 14 millió tonnát évente.

A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) adattárában elérhető legfrissebb statisztikai kimutatás alapján Magyarország 2025 első öt hónapjában (január-május) átlag 480,7 ezer tonna kőolajat importált,

ami éves szinten megközelítőleg 5,7 millió tonna.

A Barátság II. vezetéken érkező orosz olaj mellett 2025-ben egyéves megállapodás született a horvát JANAF-al is, amelynek értelmében 2,1 millió tonna nyersolaj érkezik az Adria-vezetéken keresztül Pozsonyba és Százhalombattára, ami havi szinten 175 ezer tonna.

Az itthon kitermelt mennyiségről is van friss adatunk: kőolaj esetében látványos bővült a kitermelés az idei első félévben (18%-kal), így felszínre hozott mennyiség 593 ezer tonna lett. Ez - a MEKH számaival is egyezően - havi nagyjából 99 ezer tonna belföldi kitermelést jelent.

Mi lenne, ha nem lenne?

Magyarországot a kőolaj importfüggőség jellemezte és jellemzi napjainkban is, azonban a piaci alapú biztonsági készletezés szükségessége csak a 90-es évek elején, a piacgazdaságra történő áttérés után merült fel. Ennek eredményeként született meg a behozott kőolaj és kőolajtermékek biztonsági készletezéséről szóló 1993. évi XLIX. törvény (Kt.), amely kötelezte a kőolaj és kőolajtermék importőröket a biztonsági készletek megteremtéséért és kezeléséért felelős Kőolaj és Kőolajtermék Készletező Szövetség (KKKSZ, Szövetség) létrehozására.

A Szövetség fő tevékenysége a törvényben előírt volumenű biztonsági készlet megteremtése, a készletek folyamatos, megfelelő minőségben való rendelkezésre tartása, valamint a készletezéshez kapcsolódó terhek versenysemleges módon történő elosztása az olajpiaci szereplők között, akik a készletezés költségeit az üzemanyagok árában érvényesítik. Az előírás értelmében a biztonsági készletek nagyságának a kőolaj- és kőolajtermékek nettó importjára vetítve

legalább 90 napos mennyiséget kell fedeznie.

A KKKSZ-t végül 2006-ban átnevezték és létrejött a Magyar Szénhidrogén Készletező Szövetség (MSZKSZ). Az átalakítás célja az volt, hogy a kőolaj- és földgázkészletezés kezelése egy szervezetben összpontosuljon. Az MSZKSZ kimutatása alapján a 2024-es évben valamennyivel több, mint 1,3 millió tonna tartaléka volt az országnak, amibe beletartozik nem csak a nyersolaj, hanem az abból előállított finomított termékek is.

Az importadatok szerint Magyarország három hónap alatt körülbelül 1,44 millió tonnát szerez be, így a biztonsági készletek éppen hogy csak lefednék a 90 napos készletezési kötelezettséget. A jelenlegi helyzetben azonban csak az orosz szállítások kiesésével kellene számolni, hiszen a horvát tranzitot nem érinti az eset.

Az orosz import mintegy 305 ezer tonna havonta, ami időarányosítva kb. 915 ezer tonna 90 nap alatt. Összességében tehát azt látjuk, hogy a jelenlegi stratégiai biztonsági készlet

bőven meghaladja a minimumkövetelményt

- így Magyarország ellátásbiztonsága egy hosszabb távú kiesés esetén is biztosítva van. Az orosz szállítások teljes leállása esetén is több mint 4 hónapra elegendő tartalékkal rendelkezik Magyarország. Ezt erősíti meg a Mol is, aki megkeresésünkre azt közölte:

a régió ellátásbiztonsága továbbra is garantált.

B opció

Felmerül a kérdés, mivel válthatná ki Magyarország az orosz olajat, ha a Barátság vezetéken elapadna az ellátás. A legkézenfekvőbb megoldás a horvátországi Adria-kőolajvezeték, amely az Adriai-tenger partján fekvő omisalji kikötőből szállít nyersolajat Közép-Európába.

A csővezeték eredetileg évi 34 millió tonna nyersolaj szállítására lett tervezve, jelenleg azonban a ténylegesen kihasználható, beépített kapacitása 24 millió tonna évente. A rendszert úgy alakították ki, hogy kiszolgálja a horvátországi, szlovéniai, szerbiai és bosznia-hercegovinai finomítók, valamint a magyarországi, csehországi és szlovákiai keresletet is. A Sisak termináltól a magyar határig tartó csővezetékszakaszon a közelmúltban végzett tesztek azt mutatták, hogy a szivattyúk számától függően a csővezeték ezen szakasza évi 13-16,4 millió tonnás kapacitást érhet el.

Fontos megjegyezni, hogy a Mol finomítóit is át kell alakítani ehhez, hiszen jelenleg az orosz (uráli) típusú nyersolaj feldolgozására vannak optimalizálva. Bacsa György, a Mol-csoport stratégiai operációért és üzletfejlesztésért felelős egy frissen megjelent interjúban azt mondta, hogy a vállalatuk már 170 millió dollárt költött az Adria-vezeték fejlesztésére, és újabb 500 millió dolláros finomítói beruházással készül a különböző olajtípusok teljes körű feldolgozására Százhalombattán és Pozsonyban.

Ugyanakkor fontos látni az Adria-vezeték korlátait is. Ha a régió összes orosz-olajfüggő országa egyszerre kizárólag az Adriára szorulna, a kereslet akár meg is haladhatná a vezeték kapacitását - ami egy újabb ellátásbiztonsági kockázat, csak most délen. Ráadásul Horvátország magas tranzitdíjai jelentős többletköltségeket okozhatnak: a JANAF a megnövekedett keresletre és az alternatív útvonalak korlátozott elérhetőségére hivatkozva akár tartósan magasan tarthatja a díjakat, ami tovább emelheti az Adria-vezeték használatának költségeit - ebből már komoly vita is kialakult a Mol és JANAF között.

Hernádi Zsolt Mol elnök-vezérigazgató nemrég azt is hozzátette, hogy ha át kellene térni az olcsóbb oroz olajról a drágább nyugati beszerzésekre, akkor

az évente 500–600 millió dolláros többletkiadást jelentene az országnak

- ami a drágább szállítási költségeken felül, az ural és a brent típusú kőolaj közötti árkülönbségből ered.

De mi lehet Ukrajna célja a támadásokkal?

Ukrajna kapcsolata Szlovákiával és Magyarországgal is feszült, részben azért, mert azok nem titkoltan szembemennek a Kijevnek szánt uniós támogatásokkal és az Európai Uniós tagsági kezdeményezéssel.

De nem feltétlenül Magyarország a fő célpont: egy elemzőház szerint ugyanis sokkal mélyebb és hosszabb távú okai lehetnek a célzott csapásoknak. Az ukrán támadások az év eleje óta számos oroszországi katonai és energetikai létesítményt értek, az ukrán vezérkar szerint több mint 74 milliárd dollár értékű kárt okozva, ami Oroszország éves GDP-jének 4,1%-a. A támadások közel 80%-a olajfinomítókat és -raktárakat célzott, abból a célból, hogy akadályozzák Oroszország katonai képességeit, illetve kellemetlenségeket okozzanak a belföldi ellátásban is.

Ezt részben sikerült is elérnie Ukrajnának, ugyanis ahogy arról korábban beszámoltunk, az orosz üzemanyagpiacot egyre jobban sújtja a háború okozta hiány és árnövekedés. Egyik régió a másik után kénytelen korlátozni az üzemanyag értékesítését, miközben a legnagyobb mennyiségben használt benzin nagykereskedelmi ára tonnánként több mint 82 000 rubelre (közel 874 euróra) emelkedett, miközben az év elején ez még fele ennyibe került.

Az elemzőház úgy látja, hogy a legújabb ukrajnai energiainfrastruktúrát érintő támadások

messze túlmutatnak a jelenlegi csatatéren, és az egész eurázsiai térséget célozzák.

Augusztus 2-án ukrán hírszerzési források jelezték, hogy támadások miatt leállt a régió egyik kulcsfontosságú gázvezetéke, amely Oroszországot köti össze Türkmenisztánnal Üzbegisztánon és Kazahsztánon keresztül. Négy nappal később, augusztus 6-án az ukrán energiaügyi minisztérium közölte, hogy Oroszország csapást mért a Délkelet-Európát és Törökországot is ellátó Transz-Balkán gázvezeték egy mérőállomására a román határ közelében. Augusztus 8-án Oroszország folytatta támadásait az Odessza környéki régióban, eltalálva egy azerbajdzsáni SOCAR tulajdonában lévő olajraktárt, amelyet később 15 orosz drón teljesen megsemmisített.

Eközben Ukrajna és Azerbajdzsán kapcsolata az elmúlt hónapokban szorosabbá vált. Azerbajdzsán fokozta az Ukrajnának nyújtott segítséget, és növelte a hiánycikknek számító 122 mm-es és 155 mm-es lövedékek tömeggyártását. Ráadásul az Egyesült Államok nemrégiben közreműködött egy békemegállapodás kidolgozásában Azerbajdzsán és Örményország között, amely egy 40 kilométeres folyosó kialakítását teszi lehetővé, amely közvetlen összeköttetést teremt Azerbajdzsán és Törökország között. A megállapodás értelmében Washington 99 évre felügyeleti jogot kap e stratégiai jelentőségű útvonal működtetésére.

Ez gyengíti Oroszország évtizedek óta fennálló regionális befolyását, és komoly felháborodást váltott ki Moszkvában.

Az új folyosó lehetőséget ad Azerbajdzsánnak – és akár a szomszédos Türkmenisztánnak is – arra, hogy olaj- és gázforrásait nyugat felé irányítsa, tovább csökkentve Oroszország szerepét a közép-ázsiai és európai energiapiacokon.

Úgy tűnik, Ukrajna egyre inkább saját kezébe veszi Oroszország gyengítésének ügyét, felismerve, hogy erre az energiahordozók exportján keresztül nyílik a legnagyobb lehetőség. Mivel az energiaszektor továbbra is az orosz állami bevételek mintegy egyharmadát biztosítja, Kijev célzott akcióival közvetlenül e bevételi forrást igyekszik csökkenteni. Ez arra utal, hogy Ukrajna már nem kíván pusztán az amerikai szankciókra támaszkodni, hanem saját eszközeivel akarja alakítani a háború gazdasági dimenzióját.

Címlapkép forrása: Portfolio