Dani Rodrik: Miért hunyászkodik meg szinte mindenki Trumppal szemben?

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Azt mondják, hogy az ember igazi jelleme megpróbáltatások idején mutatkozik meg, és ugyanez igaz az országokra és politikai rendszereikre is. Trump frontális támadása a világgazdaság ellen mindenkit sokkolt, de egyben lehetőséget adott Európának, Kínának és különböző középhatalmaknak, hogy elmondják, kik ők és mit képviselnek. Felkérés volt arra, hogy megfogalmazzák egy olyan új világrend vízióját, amely képes felülkerekedni a régi világrend egyensúlytalanságain, egyenlőtlenségein és fenntarthatatlanságán, és amely nem egyetlen hatalmas ország – jobb vagy rosszabb – vezetésétől függ. De kevés ország volt képes ennek a kihívásnak megfelelni.

Ebben a tekintetben talán az Európai Unió volt a legnagyobb csalódás.

A vásárlóerő alapján majdnem akkora tényező, mint az Egyesült Államok – a világgazdaság 14,1%-át teszi ki, míg az USA 14,8%-os, Kína pedig 19,7%-os rátával rendelkezik. Ráadásul a szélsőjobboldal közelmúltbeli térnyerése ellenére a legtöbb európai ország nem csúszott át tekintélyelvű rendszerbe. Demokratikus nemzetállamokból állva – amelyek geopolitikai ambíciói nem fenyegetnek másokat – Európa rendelkezik mind a hatalommal, mind az erkölcsi alappal ahhoz, hogy globális vezető szerepet töltsön be. Ehelyett tétovázott, majd behódolt Trump követeléseinek.

Európa ambíciói sosem voltak nagyok; de azzal, hogy behódolt Trumpnak, még az sem egyértelmű, hogy azzal saját közvetlen érdekeit szolgálja. A Trump és az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen közötti júliusi megállapodás 50%-os vámot vet ki az európai acél- és alumíniumexportra, valamint 15%-os vámot a legtöbb más exportcikkre, és nevetségesen magas szintű amerikai energiaimportra kötelezi Európát. Ritkán mutatkozik meg ennyire élesen az EU strukturális gyengesége, miszerint országok kollektív identitástudat nélküli konföderációjának tekinthető.

Kína keményebben lépett fel, vámokkal erőteljesen visszavágott, és korlátozta a kritikus ásványi anyagok USA-ba irányuló exportját. Trump bosszúálló, önsorsrontó külpolitikája hozzájárult ahhoz, hogy Kína kiterjessze befolyását, és növelje hitelességét, mint egy olyan ország, amely a fejlődő világ számára megbízható partnernek tekinthető. A kínai vezetés sem tudta azonban megfogalmazni a poszt-neoliberális globális gazdasági rend gyakorlati modelljét. Kína kevés érdeklődést mutatott azon két globális egyensúlytalanság kezelése iránt, amelyet saját maga okozott a nagy külső többletével és a beruházásokat meghaladó hazai megtakarításokkal.

Mindeközben a kisebb országok és a középhatalmak többnyire csendben maradtak, saját egyéni alkukat kötöttek Trumppal, és remélték, hogy korlátozni tudják a saját gazdaságuknak okozott károkat. Kivételt jelent Brazília, amelynek elnöke, Luiz Inácio Lula Da Silva az a ritka példamutató vezető, aki nem hajlandó Trump előtt meghunyászkodni. Annak ellenére, hogy 50%-os büntetővámokkal és célzott személyes támadásokkal kell szembenéznie, büszkén védi országa szuverenitását, demokráciáját és független igazságszolgáltatását. Ahogy a New York Times írja:

Talán nincs még egy olyan vezető a világban, aki olyan határozottan dacolna Trumppal szemben, mint Lula.

Az ilyenfajta fellépés világszerte fájóan hiányzik. Pratap Bhanu Mehta indiai politikai elemző szerint az üzleti és politikai elitben sokan keresik annak módját, hogy alkalmazkodjanak Trumphoz. De ezzel – érvel Mehta – félreértik őt és az általa teremtett világot.

A közelmúlt történelmének bármely más időszakában a Trump-kormányzat viselkedését azonnal annak neveznék, ami: imperializmusnak – egyszerűen és világosan.

Az imperializmus ellen mindig fel kell lépni, nem pedig alkalmazkodni ahhoz. Ehhez erőre és céltudatosságra van szükség. Természetesen Amerika már nagyon régóta dominálja a világgazdaságot. A dollár helyzete szilárd, és az amerikai piac továbbra is egyedülállóan fontos. Ezek a tényezők azonban már nem olyan erősek, mint korábban. A politikai logikának és a gazdasági gravitáció törvényeinek is ellentmondana, ha egy olyan ország, amely a világgazdaságnak (vásárlóerő-paritáson számolva) mindössze 15%-át ellenőrzi, diktálhatná a játékszabályokat mindenki másnak. Bár a világ többi része továbbra is megosztott, bizonyára mindenkinek közös érdeke a trumpi imperializmus visszaverése – és így az, hogy összefogva álljon ellen követeléseinek.

A közös cél megtalálása talán a nagyobb kihívás. Ha Trump „győz”, az azért lesz, mert a többi nagy gazdaság nem volt képes (vagy nem volt hajlandó) megfogalmazni egy alternatív keretet a globális gazdaság számára.

A hagyományos multilateralizmus és a globális együttműködés utáni sóvárgás – ahogyan azt Trump fellépésének számos célpontja tette – kevéssé hasznos, és csupán gyengeséget jelez.

A világnak új ötletekre és elvekre van szüksége ahhoz, hogy elkerülje mind a hiperglobalizáció instabilitását és egyenlőtlenségeit, mind a beggar-thy-neighbor intézkedések káros hatásait (a kifejezés a más országok kárára előnyt szerző politikát írja le: például olyan protekcionista gazdasági és kereskedelmi politikára utal, amely hátrányosan érinti az adott ország kereskedelmi partnereit – a szerk.).

Nem reális egy új Bretton Woods-i megállapodást várni.

Mindazonáltal a középhatalmak és a nagy gazdaságok még mindig modellezhetik ezeket az elveket, ha saját politikájukban alkalmazzák azokat.

Trump tettei tükröt tartottak a többi ország elé, és a legtöbbjüknek fel kellene ismerniük, hogy tükörképük nem szép látvány. Szerencsére látszólagos tehetetlenségüket saját maguk okozták. Még nem késő az önbizalommal teli cselekvést választani a megaláztatás helyett.

Copyright: Project Syndicate, 2025.

www.project-syndicate.org

Dani Rodrik
A Harvard Egyetem Kennedy School of Government közpolitikai iskolájának nemzetközi politikai gazdaságtan professzora. A Nemzetközi Közgazdasági Társaság (IEA) elnöke volt 2021 és 2023 között. Fő kutatási területei közé a globalizáció, a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás kérdése, valamint a nemzetközi gazdaságtan, illetve a politikai gazdaságtan tartozik. Kiemelten foglalkozik az inkluzív gazdaság kialakításának kérdéseivel mind a fejlett, mind a fejlődő országok vonatkozásában.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images