Megszűnik az olcsó csomagok aranykora, lassan a magyarokat is eléri a drágulás

A nyugati vásárlók évek óta élvezhették, hogy bizonyos, külföldről rendelt apró cikkek után nem kellett vámot vagy adót fizetniük. Ez volt az olyan cégek, mint a Wish, a Temu, az Alibaba, az Amazon vagy a Shein fénykora, így került a háztartásokba 400-500 forintos világító vécékefe, vagy kétes minőségű okosóra.

Az amerikai fogyasztók pedig imádták is, hogy egy néhány dolláros kínai ruha vagy egy filléres elektronikai kiegészítő eddig gond nélkül, pluszköltség nélkül landolhatott az ajtajuk előtt. 2025 augusztusának végén azonban nagy fordulat következik: Washington drasztikusan átalakította az úgynevezett de minimis vámszabályt, amellyel gyakorlatilag megszüntette a kis értékű küldemények vámmentességét. A változás nemcsak az online kereskedelemre, de a mindennapi fogyasztók pénztárcájára és a globális logisztikára is hatással van,

sokak szerint az „olcsó csomagok” aranykora ezzel véget érhet, ráadásul egyre biztosabb, hogy Európában is le kell mondani a kacatrendelésről.

A de minimis (latinul: „csekély jelentőségű”) szabály lényege, hogy egy bizonyos értékhatár alatt a külföldről behozott áruk után nem kell vámot és egyéb terheket fizetni, illetve egyszerűsített a vámkezelés. Az Egyesült Államokban ez az értékhatár sokáig mindössze 200 dollár volt, mígnem 2016-ban – a globális e-kereskedelem fellendülésével egy időben – 800 dollárra (mostani árfolyamon 275 ezer forintra) emelték, ami a világ egyik legmagasabb vámmentességi küszöbe lett. 

Érzékeltetve, hogy ez mennyire gáláns: az EU-ban ugyanez a szint 150 euró (60 ezer forint).

Az amerikai lépés hivatalos célja a vámhivatalok tehermentesítése volt, hiszen a kis értékű csomagok teljes adminisztrációja sokszor többe kerül, mint az utánuk beszedhető vámbevétel. Az emelés után azonban a szabály új funkciót nyert: a digitális kereskedelem adókikerülési kiskapujává vált.

Az elmúlt években amerikai fogyasztók százmilliói rendeltek közvetlenül külföldi – főként kínai – webáruházakból apró termékeket, ruhát, elektronikai eszközöket, kiegészítőket, kihasználva, hogy a 800 dollár alatti rendelések vámmentesek. 2014-ben még csak nagyjából 140 millió ilyen csomag érkezett így az USA-ba, 2024-re viszont már 1,36 milliárd darab küldemény futott be de minimis alatt, összesen 64,6 milliárd dollár értékben. 

Ez napi bontásban nagyjából 4 millió csomagot jelentett, vagyis a posta és futárcégek szó szerint elárasztásához vezetett a globális online rendelési láz.

A szabály támogatói sokáig azzal érveltek, hogy a vámmentes kiscsomagok olcsóbb termékeket jelentenek a fogyasztóknak, és csökkentik a bürokratikus terheket. Az utóbbi időben azonban egyre több kritika érte a rendszert, mondván tömegesen enged be ellenőrizetlen árukat: a vámosok a hatalmas mennyiség miatt alig tudják ellenőrizni a csomagok tartalmát, így könnyebben becsúszhatnak nem biztonságos, hamisított vagy illegális termékek is. Az amerikai vámhatóság maga is elismerte, hogy a postai kiscsomagokról gyakran kevés előzetes adat érkezik, így sokszor nem világos, ki a feladó vagy mi van a küldeményben. Ez visszaélésekre adott lehetőséget, és nemcsak fogyasztóvédelmi, hanem közegészségügyi és bűnüldözési szempontból is kockázatokat jelzett.

A másik fő panasz gazdasági jellegű volt: az amerikai kereskedők és iparági szövetségek régóta hangoztatták, hogy a de minimis kivétel igazságtalan versenyelőnyhöz juttatja a külföldi – főként kínai – e-kereskedőket.

Míg egy nagy amerikai áruházlánc az importált termékei után megfizeti a vámokat és azokat beépíti az áraiba, addig egy külföldi piactér közvetlenül a vevőnek küldve ugyanazt az árut vámmentesen juttathatta be. Az amerikai boltok áraiban így már eddig is benne voltak a vámterhek, ezért drágábbnak tűntek a termékeik a külföldről közvetlenül rendelt árukhoz képest. Ráadásul a külföldi eladók gyakran az amerikai forgalmi adót sem fizették meg, míg a hazai kereskedőkre ez is vonatkozik. Ezt az egyenlőtlen helyzetet a hazai vállalkozások régóta sérelmezték.

Jött Trump és kiürítette a globális lomtárat

Donald Trump amerikai elnök tavasszal élesen nekiment a kérdésnek. Szerinte a de minimis mentesség az amerikai kisvállalkozások kárára ment, és hozzájárult a kereskedelmi mérleghiány növekedéséhez. Miközben az előző kormányzat már 2024-ben elkezdte szűkíteni a kivételeket – például a szankcionált vagy büntetővámmal sújtott termékeknél nem engedte a kiskaput –, az új szabályozás ennél messzebb ment: 

minden országra és minden termékre kiterjedően megszüntette a vámmentességet.

A gyakorlatban ez mostantól azt jelenti, hogy az Egyesült Államokba érkező, 800 dollár alatti értékű csomagok után is meg kell fizetni az importvámokat és adókat. Szűk kivétel maradt csak: a magánszemélyek által küldött levelek, dokumentumok és kis értékű, 100 dollár alatti ajándékok továbbra is mentesek. Minden más küldeményt úgy kezelnek, mintha hagyományos import lenne: vámkezelési űrlapokat kell kitölteni, igazolni kell az áru eredetét, megfizetni a vámterheket. Ez az olyan népszerű platformokat, mint a Shein vagy a Temu, valamint az eBayen, Etsy-n értékesítő kisebb külföldi vállalkozásokat különösen érzékenyen érinti, mert nem tudják többé vámmentesen bejuttatni az olcsó árut az amerikai piacra.

Már látszik a vég

Az első hetek-hónapok tapasztalatai jelzik, mire lehet számítani. Amikor májusban az első szigorítás a kínai és hongkongi küldeményeket érintette, nagyjából egyharmaddal esett vissza a de minimis küldemények volumene. Több nemzeti postaszolgálat – köztük az ausztrál, a japán, a német, az indiai és a francia posta – átmenetileg felfüggesztette az USA-ba irányuló csomagfeladást, mert nem volt kiépítve az infrastruktúra a minden egyes csomagra kiterjedő vámkezeléshez és díjbeszedéshez. Az Egyesült Királyságban a Royal Mail néhány nap szünet után csak úgy indította újra a feladást, hogy a feladóknak előre meg kell fizetniük a vámot és egy külön kezelési díjat is az amerikai beléptetés költségeire.

Az amerikai hatóságok egy hat hónapos átmeneti mechanizmust is bevezettek a sokk enyhítésére: a nemzetközi postai forgalomban egy ideig átalánydíjas vámot lehet alkalmazni a pontos tarifák helyett, országcsoportonként sávosan. 

A gyakorlatban ez csomagonként 80–200 dolláros tételt jelenthet, függetlenül attól, hogy egy 20 dolláros pólóról vagy egy 120 dolláros kiegészítőről van-e szó.

Az átmenet 2026 februárjáig tart, utána minden egyes csomagra tételesen, a termék vámtarifája szerint vetik ki a vámot. A logisztikai ágazat így időt kap a rendszerek, szerződések és adatcsere-protokollok átalakítására, de a kezdeti hetekben ennek ellenére torlódások és késedelmek alakultak ki a nagy amerikai beléptető reptereken és raktárakban.

A vásárlók szintjén a változás leginkább abban látszik, hogy a külföldről rendelt olcsó termékek többe kerülnek és tovább tart a kiszállítási idő. A vám megfizetése történhet előre online a fuvarozó felületén, utánvéttel kézbesítéskor, vagy külön vámtól érkező értesítéssel. Mindegyik forgatókönyv némi plusz ügyintézéssel jár, szemben a korábbi „rendeld meg és megjön” élménnyel. A tudatosabb vásárlók egy része várhatóan hazai kereskedőtől vesz majd hasonló terméket, ha elérhető, hogy elkerülje a vámot és a csúszásokat. 

Aki továbbra is külföldről rendel, annak be kell kalkulálnia a vámot és az esetleges kezelési díjakat: egyes kategóriák – főleg a Kínából érkező divat és apró elektronika – akár 20–30 százalékkal is drágulhatnak, mert a korábbi pótvámokat most már nem lehet a de minimis alatt megkerülni.

Nemcsak kacatot veszünk kevesebbet

Az iparági hatások széles körűek lehetnek: a divat- és textiliparban a fast fashion modellje – olcsó, gyakran cserélt termékek, sok kis csomag – különösen sérülékeny a többletköltségek miatt. Az elektronikai kiegészítők (kábelek, adapterek, modulok) piacán a kis értékű, nagy volumenű szállítmányozás vált mindennapossá; itt most a kereskedők valószínűleg összevonják a rendeléseket, és nagyobb értékű, ritkább csomagokat adnak fel, vagy amerikai raktárba történő előre beszállítással próbálják csökkenteni a végfelhasználói vámot. Az autóipari és gépipari pótalkatrész-piacon a sürgős, egyedi kis csomagok drágulása arra ösztönözheti a szereplőket, hogy magasabb készletszintet tartsanak amerikai raktárakban, vagy több tételt egy csomagba konszolidálva rendeljenek.

A logisztikában és csomagküldésben a postai szolgáltatók és integrátorok (expressz futárok) kénytelenek voltak új díjtételeket és informatikai modulokat bevezetni a vám előzetes beszedésére, és egyszerűsített adatátadási csatornákat kialakítani a vámmal. A marketplace-ek oldalán nő a platformok felelőssége: egyre több piactér kéri eladótól a részletes vámtarifaszámot, az eredetigazolást, és automatikusan kalkulálja, beszedheti, majd befizetheti a vámot és adót a vevő helyett. Ez növeli a megfelelési költségeket, ami a kis eladókat arányaiban jobban terhelheti, miközben a nagy platformok könnyebben alkalmazkodnak.

Társadalmi szempontból sok elemzés arra jut, hogy a vámmentes apró küldemények eltörlése arányaiban jobban érinti az alacsonyabb jövedelmű háztartásokat, mert ők gyakrabban vásároltak ultraköltségvetésű importcikkeket. Ugyanakkor az amerikai kormányzat szerint a lépés méltányosabb helyzetet teremt a hazai vállalkozásoknak, mert minden szereplőre ugyanazok a játékszabályok vonatkoznak a vámfizetésben, és érdemi többletbevételt hoz az államkasszának. A kisvállalkozói közösség megosztott: a belföldi eladók örülnek a kiegyenlítettebb versenynek, a külföldi vevőknek értékesítő amerikai kézművesek viszont attól tartanak, hogy a vevőik elpártolnak a drágulás és a bonyolultabb folyamatok miatt.

A nyugati féltekén vége lehet az egész rendelgetésnek

Európai kitekintésként érdemes látni, hogy az EU hasonló dilemmákkal küzd. Az EU-ban jelenleg 150 euró a vámmentességi értékhatár, de 2021 óta már az ennél kisebb értékű importcsomagok után is meg kell fizetni az áfát. A közvetlen kiscsomagos import itt is robbanásszerűen nőtt az elmúlt években, ami az ellenőrzések leterheltségét és a fogyasztóvédelmi kockázatokat felerősítette, miközben a hazai kiskereskedelem az egyenlőtlen feltételekre panaszkodik.

Az Európai Bizottság ezért 2023-ban átfogó vámreform-csomagot javasolt, amelynek egyik sarokpontja a 150 eurós vámmentes limit eltörlése, amelyre már 2026-ban sor kerülhet.

A javaslat célja, hogy a piacterek nagyobb felelősséget vállaljanak: a nagy platformok előre beszednék és befizetnék a vámot és az adókat az EU felé, egységesített, digitális adatplatformon. Emellett napirenden van egy kisebb összegű, minden importcsomagra kiterjedő kezelési díj lehetősége is, amely a tömeges ellenőrzések és az adminisztráció költségeit fedezné.

A reform folyamata még zajlik: a Tanács és az Európai Parlament egyeztetésein dől el, milyen ütemben és pontos paraméterekkel valósul meg az átállás. Már a jövő végén jöhet már az átállás, vele pedig a vámköltségek növekedése. A Bizottság kommunikációja szerint

a cél nem a vásárlók vegzálása, hanem a tisztességes verseny és a fogyasztóvédelem erősítése, valamint az, hogy a behozott termékek is megfeleljenek az uniós biztonsági és minőségi előírásoknak, és a külföldi eladók se bújhassanak ki az adófizetés alól.

Címlapkép forrása: Shutterstock