Navracsics Tibor: rengeteg a fehér folt Magyarországon, ahol nincs gazdasági gravitációs erő

Szabó Dániel

2025. szeptember 05. 14:49

Az Európai Unió következő hétéves költségvetési időszakában alapvető változások jöhetnek a forráselosztásban, amelyekre az elmúlt évtizedekben nem volt példa. Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter szerint a jelenlegi kohéziós politika Közép-Európában működik a legeredményesebben, míg Dél-Európa egyes térségeiben inkább leszakadás figyelhető meg. Magyarországon Budapest gazdasági növekedése kiemelkedő, a főváros egy főre jutó GDP-je 2004 és 2023 között 129-ről 168 százalékra emelkedett, ám ez nem terjedt át az ország többi részére. A miniszter arra figyelmeztetett, hogy az új uniós pénzügyi keretben a kohéziós forrásokat könnyen más célokra, például határvédelemre csoportosíthatják át. Október 21-én Budapesten találkozót tartanak a közép- és kelet-európai országok kohéziós minisztereivel, hogy közösen lépjenek fel a felzárkóztatandó térségek érdekében.

Egyszerre beszélt az uniós kohéziós politika eredményeiről és kihívásairól, valamint az Európai Unió következő hétéves költségvetési időszakáról, amely 2028. január 1-jén indul Navracsics Tibor közigazgatási és területfejlesztési miniszter a 63. Közgazdász-vándorgyűlésen.

Szerinte a most készülő többéves pénzügyi keretterv (MFF) olyan változtatásokat hozhat, amelyekre az elmúlt harminc-negyven évben nem volt példa.

Előadásában ugyanakkor először a kohéziós politika jelenlegi helyzetét, a magyar és európai területi folyamatokat, valamint a felzárkózást befolyásoló tényezőket mutatta be.

Elmondta, hogy bár Közép-Európában sokan hajlamosak a nyugat-keleti lejtés alapján értelmezni az EU fejlettségi térképét, valójában a legfejlettebb régiók egy folyosót alkotnak Európa középső részén. Ez a sáv Svédországtól és Dániától indul, áthalad Hollandián, Németországon és Ausztria nyugati részén, érinti Észak-Olaszországot és Kelet-Franciaországot. Ezen övezeten kívül, mind keletre, mind nyugatra, alacsonyabb fejlettségű térségek találhatók. Közép-Európa és Délkelet-Európa jellemzően az átlag alatti kategóriába tartozik, de a déli olasz és délnyugat-európai régiók is hasonló helyzetben vannak. Az Európai Bizottság legutóbbi, kilencedik kohéziós jelentése szerint a felzárkózás dinamikáját elsősorban a közép-európai térségek biztosítják, mivel itt a növekedés üteme gyorsabb, mint például Dél-Olaszországban vagy Spanyolország egyes részein, ahol inkább leszakadás figyelhető meg.

A jövőbe tekintve a versenyképességi mutatók jelzik előre a fejlettségi trendeket. Navracsics szerint aggasztó, hogy Észak-Olaszország, amely jelenleg még a legfejlettebb térségek közé tartozik, a versenyképesség tekintetében már nem áll ilyen jól.

Az előrejelzések alapján a jövőben ezek a régiók várhatóan tovább gyengülnek, míg a közép-európai fővárosok – Varsó, Prága és kisebb mértékben Budapest – a felzárkózási dinamika motorjai lehetnek.

Budapest ugyan még nem éri el a legmagasabb kategóriát, de a fejlődése kifejezetten gyorsnak mondható.

Magyarországon belül azonban komoly különbségek vannak. 2004-ben, az EU-csatlakozás évében Budapest már az uniós átlag fölött teljesített az egy főre jutó GDP alapján, 129 százalékon állt, 2023-ra pedig 168 százalékra emelkedett ez az érték. Ez a növekedés azonban nem gyűrűzött tovább az ország többi részébe. Pest vármegye példája jól mutatja ezt a problémát: a főváros közvetlen szomszédságában fekvő térség nem tudott profitálni Budapest gazdasági dinamizmusából. Emiatt kellett statisztikailag különválasztani Budapestet Pest vármegyétől, különben Pest már nem részesülhetett volna kohéziós forrásokból. Navracsics rámutatott arra is, hogy a Nyugat- és Közép-Dunántúl helyzete sem annyira kedvező, mint sokan gondolják, mivel ezek a régiók erős versenyben állnak a szomszédos osztrák, szlovák és észak-olasz területekkel, amelyek elszívó hatást gyakorolnak rájuk.

A magyar régiókat három kategóriába sorolta:

Az első ligában egyedül Budapest szerepel, amely olyan városokkal versenyez, mint Bécs, Varsó, Prága vagy Bukarest.
A második csoportba Nyugat-Dunántúl, Közép-Dunántúl és Pest vármegye tartozik, ahol ugyan az uniós átlag alatt van a fejlettség, de a leszakadás nem drasztikus, viszont a felzárkózás üteme lelassult.
A harmadik kategóriába – Dél-Alföld, Dél-Dunántúl, Észak-Alföld és Észak-Magyarország – a klasszikus felzárkóztatandó régiók kerültek. Magyarországra érkező uniós források kétharmadát ezek a térségek kapják, Navracsics szerint azonban az eredmények még így is korlátozottak.

A belföldi vándorlási adatok is erősen befolyásolják a kohéziós politikát. 1990 és 2023 között Budapest 330 ezer lakost veszített, főként az agglomeráció javára. A főváros körül vörös sáv jelzi a népességnövekedést, amely egészen a Balaton keleti medencéjéig húzódik. Országos szinten a népesség főként a keleti és déli megyékből költözik az északnyugati térségekbe és a Budapest környéki településekre. Kiemelte, hogy a nagyvárosokból és megyeszékhelyekről is jelentős az agglomerációk felé irányuló kiköltözés, kivételt leginkább Győr és Sopron jelent. Ez utóbbi város az Ausztriába ingázó munkavállalóknak köszönhetően tud népességet vonzani.

Navracsics szerint a magyar fejlesztéspolitikában problémát okoz, hogy eddig az egy főre jutó GDP alapján határozták meg a támogatások elosztását.

Ez a mutató azonban elfedi a vármegyéken belüli különbségeket. Saját példáját hozta fel: Veszprém vármegyében Szigliget és Ábrahámhegy prémium üdülőhelynek számítanak, ugyanakkor mindössze 30 kilométerrel arrébb Pusztamiske az ország 300 legszegényebb településének egyike. Az ilyen eltéréseket a KSH által kidolgozott új, települési gazdasági erőt mérő rendszerrel próbálják feltérképezni. Az előzetes becslések szerint az ország nagy része a nemzetgazdasági átlag alatt teljesít, és mindössze három vármegye – Győr-Moson-Sopron, Komárom-Esztergom és Fejér – éri el az országos átlagot.

A települési adatok alapján jól láthatók azok a fehér foltok is, amelyek nem tartoznak egyetlen jelentős gazdasági központ vonzáskörzetébe sem.

Ezek a területek a kohéziós politika szempontjából a legnagyobb kockázatot jelentik. Navracsics kiemelte, hogy a Dunántúlon egy egybefüggő, belső perifériának tekinthető zóna rajzolódik ki, amely nagyjából az M9-es autópálya tervezett nyomvonalával egyezik. Szerinte kevés olyan közlekedési beruházás van, amely ennyire indokolt lenne, mint az M9-es megépítése, mivel ez jelentős gazdasági lendületet adhatna a térségnek.

Az új uniós pénzügyi keretben változás várható a források elosztásában. A jelenlegi szakpolitikai alapon különválasztott alapok helyett horizontális pénzügyi alapokat hoznának létre, amelyek egyben kezelnék a kohéziós, vidékfejlesztési, szociális és határigazgatási forrásokat. Első ránézésre a kohéziós politika nem tűnik vesztesnek, a mezőgazdaság és vidékfejlesztés viszont jelentős forrásvesztést szenvedhet el. Navracsics azonban attól tart, hogy az új, rugalmas szerkezet miatt a kohéziós forrásokat is más, sürgető célokra – például határvédelemre vagy belső biztonságra – csoportosíthatják át, ami a felzárkóztatandó térségeknek végül hátrányt jelenthet.

A miniszter bejelentette, hogy október 21-én Budapesten miniszteri találkozót szerveznek, amelyre a Visegrádi Négyek, a Balti országok, valamint Románia, Bulgária, Horvátország és Szlovénia kohéziós ügyekért felelős miniszterei kapnak meghívást. A cél egy közös platform kialakítása, amellyel ezek az országok egységesen léphetnek fel annak érdekében, hogy a kohéziós források a jövőben is megmaradjanak a felzárkóztatandó térségek számára.