Eljött a legnagyobb magyar magánkórházak összeolvadásának ideje

Milyen volt az üzleti környezet szempontjából az elmúlt egy év?

Ha a kérdés kifejezetten a magánegészségügyi szektorra vonatkozik, sajnos nem tudok nagy és kedvező rendszerszintű változásról beszámolni.

A kiszámíthatatlanság, a szűkülő emberi erőforrás, valamint a korábbi gyors növekedés csapdája,

illetve a szektor mesterséges megosztása, a magán-állami szembenállás élezése változatlanul probléma. Pedig világos, hogy egy ekkora országban nincs két szektor, csak egy. Mégpedig az, amelyik a beteg embert gyorsan és hatékonyan meggyógyítja. Mint ahogy az egész fejlett világban, ennek függetlennek kellene lennie attól, hogy ki a kórház tulajdonosa, az állam, egy alapítvány, egy egyház, egy magánbefektető, vagy egy nemzetközi cégcsoport – ugyanis ez a beteget abszolút nem érdekli, ő csak gyógyulni szeretne. Két éve még az államtitkár úr is említett olyat nyilatkozataiban, hogy nem az dönti el ki a magán, hogy kié a műtő, hanem az, hogy ki fizeti az ellátást.

A finanszírozás és a rendszer teljes újragondolása még mindig várat magára.

A forráshiány mellett a rendszer egyes elemei még mindig pazarlóak, nincs lezárva a CT/MRI államosítás ügye, nem tudjuk mi lesz a nagy állami laborszolgáltatóval, a körbe tartozások még mindig gondot okoznak.

Keresleti oldalon történt javulás, a lakosság rendelkezésre álló jövedelmének erősödése lecsapódott a magánegészségügyi szolgáltatóknál?

Romló trendeket tapasztaltunk az ún. out-of-pocket, azaz a polgárok saját zsebből vásárolt szolgáltatási szegmensében. Sajnos úgy tűnik, hogy

a lakosság anyagi lehetőségei szűkülnek miközben egészségi állapotuk nem javul,

amit a szektorunkban a nem kifejezetten sürgős beavatkozások számának stagnálásán, és/vagy csökkenésén lehet lemérni. A vállalati egészségügyi szegmens viszont változatlanul fejlődik, érezhető, hogy a munkáltatóknak egyre komolyabb érdeke a munkavállalóik egészségügyi szolgáltatási csomagokkal történő motivációja, ráadásul a rövidebb táppénzes állomány a munkáltató közvetlen pénzügyi érdeke is. Ezzel az anyagi teher is megoszlik a dolgozó és a munkáltatója között.

A kiemelt, kurrens, magas színvonalú fekvőbeteg ellátás területén viszont nem érezhető a szakorvosi járóbeteg ellátásban észlelhető plató.

Dr. Fábián Lajos Károly

TritonLife csoport, VOSZ-Egészségügyi Tagozat, társ-alapító tulajdonos, elnök, a VOSZ társelnöke, és Egészségügyi Tagozatának elnöke

Több diplomás orvos, vállalkozó, marketing-, egészséggazdasági-, és egészségbiztosítási szakember, a Közép-Kelet Európai térség átalakuló poszt-szocialista egészségügyi rendszereinek kiváló ismerője,

Tovább

Több diplomás orvos, vállalkozó, marketing-, egészséggazdasági-, és egészségbiztosítási szakember, a Közép-Kelet Európai térség átalakuló poszt-szocialista egészségügyi rendszereinek kiváló ismerője,… Tovább

Vannak eltérések a különböző szakterületek között a kereslet tekintetében? Mi a helyzet a nagyobb beavatkozásokkal, a fekvőbetegellátások terén vannak még halasztások, vagy növekszik a piac?

A fekvő ellátásban, különösen a komolyabb beavatkozásokat és szakértelmet igénylő, nem könnyen halasztható beavatkozások terén, ahol a megfelelő szintű ellátó szakemberek és ellátóhelyek száma viszonylag alacsony, ott nincs nagyobb probléma.

A kereslet minek köszönhetően növekszik, egyre komplexebb beavatkozások is megjelennek a magánegészségügyi szolgáltatók palettáján?

A fekvő magánellátás csúcsain – amiből még mindig kevés van – olyan szakemberek dolgoznak, akik az adott szakma legmagasabb szintű hazai képviselői közé tartoznak. Ilyenek nyilván a különböző műtéti szakmák, és nem csak az ortopédia és a nőgyógyászat, vagy a gerincsebészet, amikről évek óta szó esik, ha ez szóba kerül. Ezeken túl ma már a sebészet, az urológia, a fül-orr-gégészet, az emlősebészet, emlő onkológia, különböző helyreállító plasztikai sebészeti területek, a komplex, máshol el nem érhető, holisztikus szemléletű központok, mint például a női kismedence betegségeivel foglalkozó ellátók, stb. Nem akarok megsérteni senkit azzal, hogy kihagyom, hosszan sorolhatnám az egyre szaporodó példákat.

Mik a kilátások a szektor számára idehaza? Várható-e további konszolidáció bizonyos szolgáltatói szegmensekben?

Feltétlenül. Nemzetközi mércével még a szektor hazánkban nagynak számító szerepelői is kicsik.

Rendkívül sok szinergia és lehetőség lenne még a további konszolidációban, akár az egészen nagy cégek összefogásában, összeolvadásában is.

Ez javítana az elérhetőségen, a HR helyzeten, csökkennének a felesleges és sokba kerülő párhuzamosságok, csökkennének a központi költségek, ami végső soron a betegeknek és ügyfeleknek használna, hiszen gazdaságosabban, vagyis olcsóbban és gyorsabban jutnának ellátáshoz. Itt az ideje őszintén szembe fordulni a valósággal, a mesék és álmok világa helyett két lábbal a földön járva, gyakorlati megoldásokat keresni.

A szektornak volt néhány jó éve az elmúlt évtizedben, de ennek vége.

Jelenleg a nagyok közül igazán a magas szintű fekvőbeteg ellátók és a vállalati egészségügyre építők állnak anyagi értelemben a legjobban, különösen ahol az egészségbiztosítás profitja fedezi a tényleges ellátás vélt, vagy valós veszteségét.

A tisztán egészségügyi szolgáltatást – azaz a gyógyítást – vállaló és nyújtó szolgáltatók mindegyike küzd költségoldali problémákkal.

Elég figyelni a sajtóban a híreket, mint például a néhány napja nagyobb leépítést bejelentő Liv Duna Medical magánkórházban, de hogy ne másokkal példálózzak, említhetném a saját cégünk, TritonLife háza tájáról is az utóbbi egy év racionalizálási és költségmenedzsment lépéseit, aminek az eredménye persze egy hatékonyabb és gazdaságosabb működés.

Meghatározó tényező tehát továbbra is a szakemberállomány. Versenyeznek az állami szolgáltatókkal az orvosokért? Mik a kilátások a rendelkezésre álló HR kapacitások terén?

Nem igazán.

A verseny elsősorban magán és magán között zajlik.

Saját tapasztalatom is az, hogy ha egy kolléga díjemelést kér, ami azonnal áremeléssel is jár a páciens felé, hiszen a mai viszonyok mellett nem marad más megoldás, akkor mindig egy másik magáncégre hivatkozik, ahol neki ezt vagy azt ajánlották és ha nem adjuk meg amit kér, megy oda. Erről a körhintáról sok interjúban beszéltem már, és amíg nem zajlik le a korábbi kérdésben már említett magánpiaci konszolidáció, ez így is marad. Sok szakembert csábított el például épp az a nagy, külföldi tulajdonú szolgáltató, aki most csoportos leépítés keretében elküldi őket.

Szavaiból azt veszem ki tehát, hogy nem lettek fenntarthatóbbak az orvosi jövedelmek a magánpraxisokban. Hogy áll a szolgáltatók pénzügyi helyzete? Tudott javulni, vagy a költségoldali nyomás még mindig fennáll? Sikerült a bevételeket jobban növelni, akár áremelések útján is?

Ez egy szimpla, közgazdasági értelemben vett kereslet-kínálati aránypár. Ha kevés a fóka és sok a vadász - elnézést kérek a kollégáktól a hasonlat miatt - , akkor a fóka értéke felértékelődik. Itt a kérdés az, hogy a vadászok meddig bírják az alacsony megtérüléssel, vagy akár veszteséggel járó fókavadászatot. Ha felülemelkedek és helikopterről próbálom szemlélni a helyzetet, akkor azt kell mondanom, hogy ez is egy önszabályozó folyamat és valahol majd egyensúlyi helyzet teremtődik. Most először látunk olyat, hogy egy nagy szolgáltató, a Liv Duna Medical nagy létszámleépítést jelent be a hatalmas és sok éve halmozódó vesztesége miatt. De ismét saját példát említek, hogy senki ne érezze magát megszólítva, mi, a Tritonlife is szerveztünk át, vagy adtunk át más operátornak olyan ellátó helyszínt, ami számunkra veszteséget termelt, így kapacitásainkat a jól és eredményesen működő helyszínek, pácienseink, ügyfeleink érdekében átcsoportosítva.

Egy magáncég nem maradhat fenn sokáig úgy, hogy legalább a működés, hitelek, kamatok költségeit ne termelje ki.

Ez azt jelenti, hogy a vadászok száma is csökken, ami az önszabályozás része. Áremeléssel nem lehet mindent megoldani, éppen az előbb beszéltünk erről is. Az emberek nem terhelhetők a végtelenségig. Ez a tény is az egyensúly irányába, a piaci racionalitás és a konszolidáció irányába tolja a piaci szereplőket. Végső soron ez a páciens, a beteg emberek érdekét is szolgálja.

Többször említette az elkerülhetetlen konszolidációt, de ehhez milyen forrásszerzési lehetőségek állnak rendelkezésre, akár belső, vagy külső források terén?

Mivel a szektor most éppen nem a boom idejét éli, a külső és a belső források is drágák. Azok vannak szerencsésebb helyzetben, akik mögött ilyen időkben tőkeerősebb befektetők és tulajdonosok állnak, és hisznek is a szektor jövőjében.

Megkerülhetetlen ügy több szempontból is ezen a ponton az állami szabályozás, állami döntéshozatal. Milyenek most a kapcsolatok az állami döntéshozatallal, volt-e mostanság egyeztetés, milyen ügyben és várhatóak-e ezen a téren fejlemények?

Természetesen vannak egyeztetések a VOSZ Egészségügyi Tagozatában és mind a hat szekciónk aktív a saját területén. Csak néhány példa a kizárólagosság igénye nélkül: működő párbeszéd van a kormányzat különböző végrehajtó szervei és például az Alapellátásért felelős szekciónk (elnöke: Békássy Szabolcs, Országos Kollegiális Vezető Háziorvos) között a háziorvosi körzetek rendezésének ügye kapcsán, az Egészségügyi Technológiai Szekciónk (elnöke: Rádai Tamás, az ETOSZ elnöke) folyamatosan képviseli a gyártók és szállítók ügyeit és érdekeit. Egy egész csapatunk vett részt a Nemzetgazdasági Minisztériumban áprilisban és májusban egy több körös egyeztetésen, és tett le az asztalra egy 21 oldalas anyagot a magánszektor fogyasztóvédelmi és betegjogi kérdéseinek szabályozása kapcsán. Ez utóbbi valódi csapatmunka volt, rajtam kívül részt vett benne Csernavölgyi István, a Fekvőbeteg ellátásért felelős szekciónk elnöke, Kirschner András, a Járóbeteg és Foglakozásegészségügyi szekciónk elnöke, Lancz Róbert, Primus Egyesület elnöke, valamint Papik Kornél, mint a tagozatunk szakértője, akiket én hívtam meg a csapatba. Innovatív szekciónk Skorán Ottó vezetésével szorosan együttműködik a SEED Alapítvánnyal, ami egy híd az alapítók és a KKV szektor között. Gyarmati János, a Diagnosztikai szekciónk elnöke pedig szintén a saját csatornáin keresztül próbálja irányban tartani az oda tartozó ügyeinket.

Ezen túl állandó és informális csatornáink is nyitva vannak, próbálunk szakértőként segíteni a végrehajtó hatalomnak ott, ahol tudunk, vagy ahol igénylik.

Látjuk, hogy az állami oldalon is megvan a jó szándék, nagyon szerteágazó és drága rendszert kell üzemben tartaniuk,

miközben rendkívüli módon átpolitizált az egészségügy témája és gyakorlatilag lehetetlen olyan döntéseket hozni, ami ne lenne azonnal valahol kritika tárgya.

A korábban Ön által említett 7 konkrét problémakörben léptek-e előrébb?

Sajnos nem, de vannak biztató jelek. Mivel már megkezdődött a választási kampány, ezekről beszélni sem szeretnék, mert így vagy úgy, de valaki azonnal politikai színnel látná el, amit mondanék, ami nem helyes és nem is kívánatos. Koncentráljunk a szakmára. Itt is ismétlem, a VOSZ Egészségügyi Tagozatában rendelkezésre álló több száz évnyi kumulatív hazai és nemzetközi tapasztalat mindenkinek a rendelkezésére áll, aki erre igényt tart. Soha nem késő jobbító lépéseket tenni, még akkor sem, ha azok kis lépések. A maratoni táv sem a célban kezdődik, hanem az első 5-10 méteren, az első lépésekkel. Örök optimistaként mindig készek vagyunk újra és újra rajthoz állni.

Portfolio Private Health Forum 2025

A VOSZ Egészségügyi Tagozata már a 4. évben képviseli hangsúlyosan és látványosan a magyar egészségügy helyzetét konferenciánkon. A szekcióelnökök ismét ott lesznek a Private Health Forumon. Most érdemes regisztrálni!

Információ és jelentkezés

Tekintsünk a gyógyításon túl. A prevenciós vonal egyre több helyen erősödik a magánszolgáltatóknál, ez betegigényt elégít ki, vagy a szolgáltatók egy új jövedelemtermelő területet fedeztek fel ezáltal?

Mindkettő. Az egész világon egyre nagyobb figyelem irányul a nem fertőző krónikus betegségeink megelőzésére. Én magam is elkötelezett szakirodalmi kutatója vagyok a területnek, több amerikai professzorral és a téma más szakértőivel is kapcsolatban állok. Különösen hiszek az ügyben, miután

a saját krónikus betegségeimet is meg tudtam fordítani 59 és 64 éves korom között,

vagyis elmondhatom, hogy soha nem késő. Ma a laborjaim is rendben vannak, jól vagyok és semmilyen gyógyszert nem szedek. Az is tény, hogy a jelenleg érvényben lévő gyógyítási protokollok nem elég holisztikus szemlélettel kezelik az ügyet, és nem az embert, hanem a laborleleteit, vagyis a számokat gyógyítják. Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy sokszor azt is hibásan, elavult, idejét múlt elvek, esetleg különböző iparágak pénzügyi érdekei alapján. A téma egyébként nem csak azért kritikus, mert hiába nő az átlagosan születéskor várható élettartamunk,

nagyon nem mindegy, hogy az életünk utolsó harmadát betegen, naponta egy marék gyógyszert szedve éljük le oxigént szipákolva egy kerekes székben, vagy aktívan, és egészségesen, családunk és unokáink körében.

Egyéni-, és nemzetgazdasági értelemben pedig a megelőzhető, vagy elodázható nem fertőző krónikus betegségeink teszik ki az egészségügyi kiadások túlnyomó többségét! Igen! Mind az állami, mind a magánzseb ettől terhelt leginkább. Jelen interjú kereteit meghaladja, de ki merem jelenteni, hogy

a nem fertőző krónikus betegségeink legalább 80%-a megelőzhető lenne, és azt is, hogy mindenki maga, az életmódjával okozza ezek nagy részét.

Itt nem csak a szokásos elhízás, cukorbetegség, magas vérnyomás, sztrók, infarktus körben kell gondolkodnunk. Sajnos sok egyéb mellett a rákok egy jó része, a meddőség, az Alzheimer, autoimmun betegségek, allergiák, dménagyízületekekekek tönkremenetelét okozó gyulladásos folyamatok is ebbe a körbe tartoznak. Például a dialízis, az amputációk, és a vakság egyik leggyakoribb oka az inzulinrezisztencia talaján kialakuló komplex anyagcsere zavar, közismert nevén a cukorbetegség. Így például direkt kapcsolat van a protézis várólistákkal, a dialízis kezeléssel, a gyógyszerkasszával, a meddőségi kezelésre sorban állókkal, de az időskori ellátás megoldatlanságával, mert az idős ember él ugyan, de krónikus betegségei miatt folyamatos ellátást igényel. Sorolhatnám egy órán át, hogy még mi és hogyan függ össze a kérdés kapcsán. Gondolkodik ezen ebben az összefüggésben valaki?

Mikor mondjuk ki – amit régen hangsúlyozok – hogy igenis maga az egyén is felelős azért ami vele történik és ennek akár co-payment formájában is meg kellene jelennie,

mint a legtöbb helyen a fejlett világban. Ami ingyen van, az nem érték.

Hogyan tud egy egészségtudatosabb beteg, ember jobban tájékozódni és a nagy zajban kiigazodni? Jó megoldás erre az AI alkalmazások használata?

Ez kritikus kérdés és nincs rá jó válaszom. Csak azt tudom mondani, hogy intelligens embereknek tájékozódniuk kell, és el kell dönteniük hogy kinek és mit hisznek el.

A józan ész az, amiben bízni lehet.

Ugyanis valóban minden, és mindennek az ellenkezője szembe jön a mai információs kavalkádban, ráadásul mindenki azonnal el is akar adni valamit - terméket, vagy szolgáltatást - az új hullám hátán.

Divathullám van kibontakozóban, tele önjelölt, a semmiből előkerült gurukkal. Gyanakodjunk!

Ami túl sima, túl egyszerű, túl gyors, az gyanús. Tudomásul kell vennünk, hogy gyors és saját erőfeszítésünk nélküli megoldás nincs. „Törődj magaddal, mert senki más nem fog!” – szoktam mondani szűkebb körben, vagy ha előadok a témában. Ez a piac is tele van reményárusokkal és szélhámosokkal. Igen, a termék maga a remény. A remény, hogy gyorsan, erőfeszítés nélkül szebb leszek, fogyhatok, amit 30 év alatt tönkretettem, azt egy csodaszer, vagy csodadiéta 1-2 hét alatt rendbe teszi, stb. Sajnos nem teszi rendbe. Ráadásul sokszor a megtévesztett és reménykedő ember később nagy árat fizet azért, mert ma elhitte, hogy X, vagy Y gyógyszer, ételkiegészítő, guru, vagy akármi megoldja a problémáját anélkül, hogy ő is változtatna a szokásain és az életmódján. Sokszor nemhogy megfelelő hatása sincs ezeknek, de még súlyos mellékhatásokkal is számolhat, aki bedől és pusztán divatból felül erre a hullámra. Amikor késő, akkor már késő, mondhatnánk bölcsen, de ez nem segít. Az AI biztosan segít tájékozódni, de nagyon veszélyes is. Ugyanis az AI-tól azt várhatjuk, amit a világhálón megtalál és megtanul. A világháló pedig tele van mindenféle, akár még hitelesnek is tűnő információval, sőt, akár pénzügyi érdekek mentén szponzorált, „hiteles szakmai” tanulmányokkal. Ráadásul ha megkérdőjelezem egy válaszát, azonnal elnézést kér, és ad egy homlokegyenest ellenkező véleményt. Én még fenntartással kezelem a mesterséges intelligenciát, de már időnként használom.

Címlapkép: Fábián Lajos Károly előad a 2024-es Private Health Forumon. Forrás: Stiller Ákos, Portfolio

A cikk elkészítésében a magyar nyelvre optimalizált Alrite online diktáló és videó feliratozó alkalmazás támogatta a munkánkat.