Lomborg: A klímacélokra elköltött pénz töredékéből kezelni lehetne a szegény emberek problémáját

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

 A klímaaktivisták el fogják árasztani New Yorkot, nem törődve a sikertelen csúcstalálkozók évtizedeivel.

Az 1992-es riói csúcs (Earth Summit) óta a megújuló energiaforrások részaránya a globális energiaszektorban mindössze két százalékponttal, 12%-ról 14%-ra nőtt, annak ellenére, hogy a világ több mint 14 ezer milliárd dollárt költött támogatásukra többnyire szubvenciók formájában.

A jelenlegi tendenciák mellett még négy évszázadba telik, amíg a teljes energiaszektor megújuló forrásokból áll majd. Az ENSZ 2024-es jelentéséből kiderül, hogy még ha az összes emissziócsökkentési vállalást teljes mértékben végrehajtják is, a kibocsátás szintje 2030-ban még mindig 19%-kal lenne magasabb a 2019-ben mértnél. New Yorkban mégis arra számíthatunk, hogy lelkesedés övezi majd a merészebb és költségesebb ígéreteket, és nem veszik figyelembe azok gazdaságra gyakorolt terhét és csekély hatásukat.

Tavaly globálisan több mint 2 ezer milliárd dollárt költöttek klímavédelmi intézkedésekre. A nettó zéró szén-dioxid-kibocsátás 2050-re történő elérése az évszázad során elképesztő összegbe, évi 27 ezer milliárd dollárba fog kerülni. Ez megfojtja majd a növekedést, megnöveli az energiaköltségeket, és a szegényeket sújtja a legsúlyosabban, miközben a klímavédelmi politika minden egyes erre a célra elköltött dollár után csak 17 cent hasznot hoz.

Eközben csupán dollármilliárdokkal milliók életét lehetne megmenteni. New Yorkban nincs csillogó "Anya- és csecsemőgondozási hét", amely a hírességek érdekérvényesítő erejét vonzaná, mégis 260.000 anya és 2,3 millió újszülött hal meg évente. Egyszerű beavatkozásokkal – mint például az újszülöttek születési fulladás esetén történő újraélesztésére fordított támogatásokkal – 166.000 anya és 1,2 millió csecsemő halálát lehetne megelőzni 2,1 milliárd dollárból. Minden egyes befektetett dollár 87 dollár társadalmi hozamot eredményezne. Ez a befektetés 600-szor hatékonyabb felhasználása a szűkös erőforrásoknak, mint a nettó zéró emissziót megcélzó politika.

És még annyi mindent tehetnénk.

• Kiterjeszthetnénk a gyermekkori védőoltásokat 1,7 milliárd dollárból, hogy évente 500.000 gyermek életét menthessünk meg, ami egy dollárra vetítve 100 dolláros hasznot hozna.
• További 1,1 milliárd dollárral a malária ellen küzdhetnénk, 200.000 halálesetet előznénk meg így, minden egyes dollárból 48 dollár jutna vissza a társadalomnak.
• A mezőgazdasági kutatás-fejlesztésre fordított 5,5 milliárd dollár pedig 10%-kal növelné az élelmiszertermést, ami 100 millió ember éhezését szüntetné meg, és megváltoztatná a jövőt.

Ezzel szemben a klímavédelmi politikának hatalmasak a költségei és csekély a megtérülése. A nettó zéró emisszióra vonatkozó vállalások országok egész költségvetéseit emészthetik fel. Ha csak a gazdag országok tartják be ezeket a vállalásokat – amire reális az esély –, az egy főre jutó költségek elérhetik az évi 5.000-20.000 dollárt. Ez megfizethetetlen és elképzelhetetlen.

Mégis, ezen intézkedések hatása jelentéktelen, még akkor is, ha az ENSZ saját klímamodelljét vesszük figyelembe, hogy lássuk a különbséget a gazdag világ jelenlegi politikája és aközött, ha 2050-ig elérnénk a nettó zéró emissziós célt. A globális hőmérsékletben 2050-re nem lesz mérhető különbség, és még 2100-ra is csak jelentéktelen 0,1°C lesz az eltérés. Ennek oka, hogy az emisszió legtöbbje Kínából, Indiából és Afrikából származik majd, amelyek érthető módon a szegénység olcsó energiával történő enyhítését helyezik előtérbe.

A klímavédelmi kampányolók azt állítják, hogy közel a világvége. A valóságban azonban a klímaváltozás hatásait elemző közgazdászok által készített metatanulmányok szerint a kontrollálatlan felmelegedés az évszázad közepére 2-3%-kal csökkentené a GDP-t, ami nagyon messze van az Armageddontól.

A klímaváltozásra nem az a megoldás, hogy az energiát egyre megfizethetetlenebbé és megbízhatatlanabbá tesszük, hanem az energetikai innováció.

A világnak növelnie kell a zöld kutatás-fejlesztésre fordított kiadásokat, amelyek túlságosan alacsonyak. Ezek a kiadások sokkal inkább megfizethetőbbek, mint a jelenlegi klímavédelmi politika.

Emellett ezek felgyorsítanák azokat az áttöréseket, amelyek a zöld energiát olcsóbbá teszik a fosszilis energiaforrásokhoz képest, és így az átállás mindenki számára lehetővé válik, nem csak a gazdag elitek számára.

A világ szegényebb nemzeteinek jövedelmének és lehetőségeinek növelése nem csak önmagában elképesztően jó dolog – jobb táplálkozást, egészséget és kevesebb nélkülözést eredményez. Az emberek szegénységből való kiemelése azt is jelenti, hogy ezáltal kevésbé lesznek sebezhetők és ellenállóbbá válnak az klímaváltozás kihívásaival szemben.

A fontos globális döntés valójában az, hogy először a világ legsürgetőbb problémáinak, a betegségeknek, az éhezésnek és a szegénységnek a megoldására irányuló leghatékonyabb intézkedésekre vagy a világ gazdagjainak klímaváltozással kapcsolatos aggodalmaira koncentráljunk. A klímahét egyszerűen ugyanazt a téves megközelítést fogja szajkózni.

Eközben a klímavédelemre rosszul elköltött ezer milliárdoknak csak egy kis töredékét kellene okosan elkölteni az emberiség legsúlyosabb problémáinak kezelésére.

A fejlődő országok nem várhatnak a gazdag világ színjátékára. Most van szükségük energiára, élelemre és egészségre.

A világ szegényeinek milliárdokra van szükségük az egészségügy, a megfelelő élelmezés és a növekedés terén a megélhetésük biztosításához, nem pedig hatástalan gesztusokra elköltött ezer milliárdokra. Sajnos a klímahéten az elérhetetlen célok felerősítésének látványa minden mást elnyom majd.

Bjorn Lomborg
A Copenhagen Consensus Center think tank elnöke, amely több száz közgazdásszal (köztük hét Nobel-díjassal) együttműködve a világ fő kihívásaira (kezdve a betegségek, az éhezés felszámolásától az oktatásig, a klímaváltozásig), lényegében az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak megvalósítására megoldási javaslatokat dolgozott ki. A Stanford Egyetem Hoover Intézetének vendégkutatója. Elemzései, publicisztikái jellemzően a klímaváltozás elleni küzdelem, valamint a globális fenntartható fejlődési célok elérésének kérdését járják körül.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images