Itt a kulcsfontosságú mutató, amiben világelső lett Magyarország - De nem szabad hátradőlni

Az okos szakpolitika a korábban a szénerőművek jelentős szerepéről is ismert, Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia alkotta országcsoportot a napenergia területén élenjáró pozícióba helyezi, a régió szerény napenergia-potenciálja, az uniós átlag alatti GDP és a politikai akadályok ellenére is. A vizsgált országok uniós átlagától jócskán elmaradó 2030-as napenergiás célszámai azonban a folyamat lassulásának kockázatát hordozzák magukban. A lendület fenntartása érdekében a közép-európai országoknak

a napenergia-termelés bővítéséhez kell igazítaniuk a villamosenergia-hálózat rugalmasságának fokozását és az energiatárolók telepítését,

az akkumulátorgyártásban betöltött vezető szerepükre támaszkodva - hangsúlyozza az EMBER elemzése.

A jelentés főbb megállapításai:

• 2019 és 2024 között az országcsoport összesített napenergia-termelése csaknem hatszorosára bővült (5 terawattóráról/TWh 29 TWh-ra), miközben az EU teljes fotovoltaikus termelése csak 2,5-szeresére nőtt (125 TWh-ról 308 TWh-ra).
• Az elemzés arra is emlékeztet, hogy

  2024-ben Magyarország világelső lett a naperőművek áramtermelésben elfoglalt közel 25%-os részarányával,

  míg Csehország a térségben elsőként megnyitotta az utat a mezőgazdasági naperőművek (agri-pv) terjedése előtt.
• A régió már akkumulátorgyártó központnak is számít: Magyarország és Lengyelország a világ legnagyobb akkumulátorexportőrei közé tartozik, ám míg utóbbi az EU egyik legnagyobb hálózati akkumulátor projekt portfóliójával vezető felvevőpiaccá is válik, addig az akkumulátorok telepítése területén Magyarország elmaradásban van - áll a jelentésben.

Minden várakozást felülmúlt a termelés

Az úgynevezett Visegrádi Négyek annak ellenére teljesítenek jól napenergia-fronton, hogy történelmileg visszafogott ambíciót mutattak a megújulóenergia-termelő kapacitás fejlesztése területén. A 2020-as megújulós célszámaik jócskán elmaradtak az EU átlagától, Magyarország energiamixében pedig 2012 és 2020 között kivételes módon még csökkent is a magújulók részaránya. Emellett a régiós országok az elmúlt időszakban gyakran próbálták felhígítani az EU klímapolitikai céljait, például az Európai Zöldmegállapodást, de a 'green deal' megszületése óta a négy ország az uniós átlag kétszeresével növelte napenergia-termelését.

A jelentés rámutat: a napenergia-termelés fellendülése a vizsgált országokban együtt járt a fosszilis források gyors visszaszorulásával. Magyarországon például a szén áramtermelési mixben elfoglalt részaránya 2019 és 2024 között 12%-ról 6%-ra esett, a földgázé pedig 25%-ról 19%-ra csökkent.

A jelentés szerint a négy ország napenergia-sikere nemcsak az Európai Unió, hanem

világszerte azon fejlődő és feltörekvő gazdaságok számára is példát szolgáltat, amelyek továbbra is jelentős mértékben a szénre támaszkodnak.

Az országcsoport eredményessége ugyanakkor nem homogén, a napenergia-világrekorder Magyarország mellett Csehország és Lengyelország is jobb teljesítményt nyújtott mint Szlovákia, ahol a telepített napelemes kapacitás csak marginális, 50 megawattnál (MW) kisebb növekedést mutatott 2019 és 2023 között. A jelentés rámutat, 2025 júniusában a napenergia Magyarország villamosenergia-szükségletének figyelemre méltó 42%-át biztosította, ami új havi rekordot jelent. (A Magyar Energia- és Közmű-szabályozási Hivatal adatai szerint ennél valamivel kisebb, megközelítőleg 40% volt az érték.)

Magyarország nemcsak a visegrádi országok közül, hanem

a világon is kiemelkedik a napelemes energiatermelésben betöltött vezető szerepével:

a napelemek részesedése a villamosenergia-termelésben a 2019-es 4%-ról 2024-re közel 25%-ra ugrott, ami regionális vezetőből globális éllovassá emelte az országot.

Magyarország globális szinten is kiemelkedő teljesítménye a nagyméretű és a kisebb, lakossági naperőművek telepítéseinek egyaránt volt köszönhető. Ezt a jelentés szerint okos szakpolitika támogatta az elmúlt időszakban: a lakossági szegmensben 2023-tól kivezetésre kerülő szaldó elszámolási rendszer, valamint a kereskedelmi célú napelemparkok számára fix átvételi árat biztosító kötelező átvételi (KÁT) rendszer, amelyek a magas energiaárakkal párosulva erőteljes ösztönzést teremtettek a napelemes beruházásokhoz.

A lendület azonban 2024-ben jelentősen csökkent bizonyos szakpolitikai döntések sorozatát követően.

2023-ban az ország a szaldó elszámolási rendszerét bruttó elszámolási rendszerre cserélte, ami visszaesést váltott ki a lakossági napelemes szegmensben (miután egy utolsó hatalmas rohamot idézett elő az igényléseknél - a szerk.). A kereskedelmi célú napelemparkok szegmensében a 2024-ben üzembe helyezett új kapacitások nagy részét még a hagyományos KÁT rendszer keretében építették, de mivel kevés új projekt van folyamatban, és az elmúlt két évben nem adtak ki új hálózati csatlakozási engedélyeket, ez a szegmens is stagnálással néz szembe - állapítja meg az elemzés.

Bátortalan megújulóenergia-célok

A vizsgált országok Nemzeti Energia- és Klímaterveik (NEKT) első, 2019-20-as változatában az EU egyik legalacsonyabb megújuló villamosenergia-céljait jelölték ki maguk számára. Az ambíció gyengeségét jelzi, hogy Csehország, Lengyelország és Magyarország már 2024-ben meghaladta saját 2030-as napenergia-céljait.

A 2023-as frissített NEKT-ekben ugyan a közép-európai országok emeltek céljaikon,

de így is messze az uniós átlag alá lőtték be azokat:

míg az EU-tagok átlagosan 66%-os megújuló részarányt érnének el az áramtermelésben 2030-ra, addig Csehországban ez az érték várhatóan 31%, Lengyelországban 51%, Magyarországon 42%, Szlovákiában pedig 26% lesz.

Bár a csökkenő napenergia-költségek és a magas energiaárak továbbra is ösztönözhetik a napelemes telepítéseket ezekben az országokban, az uniós céloktól való eltérés megszüntetése erősebb politikai elkötelezettséget igényel kormányaiktól - mutat rá az elemzés. A jelentés szerint ez azzal együtt igaz lehet, hogy az eddigieknek megfelelően az országok várhatóan túlteljesítik majd a megemelt 2030-as naperőmű-kapacitáscéljaikat is.

E szerint

Magyarország naperőmű kapacitása 2030-ban a 12 gigawattos (GW) célhoz képest 17,17 GW körül alakulhat a legvalószínűbb forgatókönyv megvalósulása esetén.

Az országok számos szakpolitikai lehetőség közül válogathatnak a napenergia-potenciál nagyobb mértékű kiaknázása érdekében, így a szomszédos országok számára Csehország is példát mutathat a mezőgazdasági fotovoltaikus rendszerek 2024-es legalizálásával.

A növekedés fenntartása és a fogyasztók érdekében a napenergiának kéz a kézben kell járnia az akkumulátorok és más tiszta, rugalmas megoldások terjedésével. A közép-európai országoknak az akkumulátorok telepítésében még nem sikerült megközelíteniük a naperőmű-kapacitás növelése területén elért eredményeiket, pedig az akkumulátorok telepítéseinek lassúsága már most problémákat okoz.

Ezért az elemzés szerint a napenergia támogatását célzó politikai intézkedéseknek

az energiatárolás, a keresletoldali válasz és az egyéb tiszta rugalmassági megoldások előtt álló akadályok elhárítására kell irányulniuk.

Az országcsoporton belüli kép ugyanakkor vegyes, Lengyelországban ugyanis jelentős volumenű hálózati akkumulátoros projekt van a csőben, szemben a többi régiós állammal. A jelentés szerint a napenergia-termelés fellendülése ellenére Magyarország az EU-ban az egyik legalacsonyabb működő akkumulátorkapacitással rendelkezik, és a csőben lévő projektek portfóliója sem túl acélos. Bár a szabályozási akadályokat részben elhárították az országban, a szabályozási bizonytalanságok egészen a közelmúltig akadályozták a nagyméretű tárolólétesítményekbe történő beruházásokat - fogalmaz a jelentés.

Az akkumulátorok elterjesztésével jobban kiaknázhatnánk a gyártókapacitást

2021-ben Magyarország az uniós akkumulátorgyártás hozzáadott értékének körülbelül egyötödét tette ki, Németország után a második helyen állva, és 2025 januárjában a blokk cellaösszeszerelő kapacitásának közel 40%-át adta, Lengyelország pedig már most is a világ három legnagyobb akkumulátor-exportőre közé tartozik, és Európa egyik legnagyobb gigagyár-hálózatával rendelkezik.

Azonban a megújuló energiaforrások folytatódó bevezetésére vonatkozó egyértelmű jelzések nélkül Közép-Európa a tiszta technológiai értéklánca széttöredezését és a hosszú távú beruházások elriasztását kockáztatja.

A napenergia-termelés bővítése ugyanis elengedhetetlen az akkumulátorgyárak számára szükséges olcsó, stabilan rendelkezésre álló villamos energia biztosításához,

valamint a régió Európa ipari átmenetében betöltött szerepének megerősítéséhez.

A napenergia integrálásának és a fogyasztói költségek csökkentésének egyik kulcsfontosságú eszköze a keresleti rugalmasság, de a közép-európai országok még nem aknázták ki teljes mértékben az ebben rejlő lehetőségeket. A régióban a háztartásoknak csak kisebb része (3-36%-a) rendelkezik okos mérőórákkal, míg más uniós országok, például Hollandia, Franciaország vagy Spanyolország 2023-ban már elérték a 90% feletti arányt. Ez pedig - noha akadnak fejlődésre utaló jelek is - megnehezíti a régiós fogyasztók számára, hogy villamosenergia-fogyasztási szokásaikat a napenergia elérhetőségéhez igazítsák.

Képek forrása: EMBER

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images