Szép csendben láthatatlan válság közelít: már kongatják a vészharangot az olaj- és földgázmezők miatt

Nem sokan figyelnek a kínálatra, pedig...

Az olaj- és a földgázpiac jövőjéről szóló vita általában a kereslet kilátásaira összpontosít, és sokkal kevesebb figyelmet fordít a kínálat várható alakulására. Ez a megközelítés azonban téves az IEA szerint, amely úgy véli, minden eddiginél fontosabb, hogy megértsük, milyen ütemben csökken a meglévő olaj- és gázmezők kitermelése.

A szervezet régóta vizsgálja a kitermelés szerkezetének és kilátásainak alakulását, mivel ez képezi elemzései egyik alapját. E szerint a palaolaj/-gáz előretörésével a globális szénhidrogén-kitermelés összetétele jelentősen megváltozott az elmúlt években.

Az ezredfordulón még a hagyományos olajmezők adták a globális olajtermelés 97%-át,

2024-ben viszont már csak 77% volt ez az arány a nem hagyományos mezőkből származó termelés növekedése miatt.

A földgáz esetében a jelenleg évente termelt 4 300 milliárd köbméter mintegy 70%-a származik hagyományos mezőkről, míg a fennmaradó részt szinte teljes egészében az Egyesült Államokban termelt palagáz teszi ki.

Ezzel együtt a palaforradalom ellenére az olaj- és gáztermelés továbbra is nagymértékben függ néhány hatalmas mezőtől, amelyek nagyrészt a Közel-Keleten, Eurázsiában és Észak-Amerikában találhatóak, és amelyek együttesen a globális olaj- és gáztermelés közel felét tették ki 2024-ben.

Részben a nem hagyományos lelőhelyek kiaknázásának, illetve a termelés szinten tartásának magasabb költségei miatt 2019 óta az éves olaj- és gázipari beruházások közel 90%-át a termeléscsökkenés ellensúlyozására fordították, nem pedig a keresletnövekedés kielégítésére.

Visszaesik a termelés

Hasonló okból

a termelési csúcson túl lévő működő olaj- és gázmezők kitermelésének csökkenése is gyorsulni látszik.

A világ mintegy 15 000 olaj- és gázmezőjéről származó termelési adatok részletes elemzése azt mutatja, hogy miután a hagyományos olajmezők elérik termelésük csúcsát, a kitermelt mennyiség átlagosan évi 5,6%-kal, a hagyományos gázmezők kitermelése pedig évi 6,8%-kal csökken.

Emellett megbecsülhető a várható természetes csökkenési ráta is, amely azt jelzi, hogy mennyivel esne vissza a kitermelés évente, ha minden, ebbe irányuló tőkebefektetés azonnal megszűnne.

Ebben az elméleti esetben a globális olajtermelés a következő évtizedben átlagosan évi 8%-kal, azaz 5,5 millió hordó/nappal csökkenne, ami több mint Brazília és Norvégia éves termelése együtt. A földgáztermelés átlagosan évi 9%-kal, azaz 270 milliárd köbméterrel csökkenne, ami megfelel Afrika jelenlegi teljes földgáztermelésének.

A természetes csökkenési ráta jelentősen nőtt az elmúlt években,

miután 2010-ben az még csak évi 3,9 millió hordó/nap volt az olajtermelés és évi 180 milliárd köbméter volt a földgáztermelés-esetében.

A természetes csökkenési ütem növekedése a nem hagyományos forrásoktól való nagyobb függőséget, a hagyományos termelés összetételének változásait (például a mélytengeri mezők szerepének erősödését), valamint a magasabb kínálati bázist tükrözi. Ugyanis a legtöbb nem hagyományos olaj- és gázkitermelési forrás általában sokkal gyorsabb termeléscsökkenési ütemet mutat, mint a hagyományos típusok.

Energiabiztonsági kérdés is

Ha a nem konvencionális olaj-, illetve a palagáztermelésbe történő összes beruházás azonnal leállna,

a termelés 12 hónapon belül több mint 35%-kal, az azt követő évben pedig további 15%-kal csökkenne az IEA szerint.

Ez egyúttal a gázkitermelés földrajzi koncentráltságának fokozódásával járna, a világ gázellátása pedig lényegében néhány közel-keleti országtól és Oroszországtól függene, ami az energiabiztonságra is hatással lenne. Ehhez hasonlóan az Egyesült Államok olajtermelésének nagy része szintén gyorsan hanyatló nem hagyományos forrásokból származik, míg a Közel-Keleten és Oroszországban az olaj nagy részét lassabban kimerülő hatalmas hagyományos mezőkön termelik ki.

További tőkebefektetések nélkül a fejlett gazdaságok az olajtermelés gyors, a következő évtizedben várhatóan 65%-os visszaesésével szembesülnének,

míg a Közel-Keleten és Oroszországban kisebb, 45%-os visszaesés lenne.

Érzékeny egyensúly

A jelentés szerint jelenleg körülbelül 230 milliárd hordó olaj és 40 ezer milliárd köbméter földgáz készlet kitermelése vár jóváhagyásra, melyek legnagyobb része a Közel-Keleten, Eurázsiában és Afrikában található. Ezek kiaknázása önmagában 28 millió hordó/nappal dobná meg az olaj-, és évi 1 300 milliárd köbméterrel a földgázkínálatot 2050-re. (Összevetésül: 2025-ben a világ olajtermelése várhatóan napi 104,8 millió hordó, gáztermelése pedig évi 4 300 milliárd köbméter lehet az IEA szerint.)

Az olaj- és gázmezők kitermelésébe történő beruházások 2025-ben várhatóan elérik az 570 milliárd dollárt, és ha ez a szint tartósan fennmarad, akkor a jövőben is folytatódhat a szerény termelésnövekedés. Viszont már egy viszonylag kismértékű csökkenés az upstream beruházásokban azt eredményezheti, hogy a kitermelés volumene stagnálásra vált, miközben a kereslet csökkenése esetén értelemszerűen kevesebb beruházásra van szükség.

A keresletnek megfelelhet, de a klímacéloknak nem

A fosszilis energiahordozók kitermelésének kilátásait a kereslet valószínűsíthető alakulását mutató lehetséges forgatókönyvekre tekintettel érdemes értelmezni. Az IEA 2024-es éves jelentése (World Energy Outlook) alapján a globális olaj-, földgáz- és szénkínálat a 2030-as, 2035-ös és 2050-es sarokévekben minden vizsgált forgatókönyv szerint megfelel majd a világ keresletének.

Ami a klímacéloknak való megfelelést illeti, a WEO 2024 szerint a világ olajtermelése 2030-ban az aktuális trend folytatódása esetén 99,2 millió hordó/nap körül alakulhat, de ha a klímacél teljesítése érdekében tett vállalások teljesülnek, ez az érték csak 90,4 millió hordó/nap lesz,

ami azonban még mindig jóval magasabb a 2050-es karbonsemlegesség eléréséhez az IEA által megengedhetőnek tartott 76 millió hordó/nap szintnél.

Hasonlóan alakulnak a földgáz és a szén kitermelésének IEA által modellezett jövőbeni kilátásai is.

Még nagyobb a kontraszt a várható kitermelés és a klímacélok teljesítéséhez szükségesnek tartott értékek szerint a Stockholm Environment Institute új jelentése szerint. Ez azt mutatja, hogy az országok 2030-ban több mint kétszer annyi fosszilis tüzelőanyagot terveznek kitermelni, mint amennyi a globális felmelegedés 1,5 Celsius-fokra történő korlátozását lehetővé tenné. Ráadásul az eltérés még nőtt is a jelentés szerint: míg 2023-ban a 2030-ra előrejelzett termelés még "csak" 110%-kal haladta meg a klímacéllal összhangban lévő szintet, addig 2024-ben már több mint 120%-kal.

Képek forrása: IEA

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images