Új fejezetéhez ért az EU történelmi jelentőségű kereskedelmi vitája

A pálmaolajat feldolgozott élelmiszerek vagy illatszerek komponenseként óriási mennyiségben fogyasztó északi országok keresletüket távoli országokból, mindenekelőtt a világ két legnagyobb pálmaolaj-termelőjétől, a globális ellátás több mint 80%-át adó Indonéziából és Malajziából származó importtal elégítik ki, és a pálmaolaj a termelő országok számára is nélkülözhetetlen bevételi forrást jelent. 

A pálmaolaj-ültetvények jelentős része azonban olyan területeken jön létre, amelyeket erdőirtással tettek erre alkalmassá

- ráadásul a termelés kényszermunka alkalmazásától sem mentes jelentések szerint. 

Ez még a nagy nemzetközi élelmiszer- és vegyipari vállalatok beszállítóinak egy részére is jellemző, amelyek rendelkeznek valamilyen fenntarthatósági tanúsítvánnyal, így a magyar háztartásokban megtalálható pálmaolaj-tartalmú termékek jelentős része is érintett lehet. 

A fenntarthatósági elveit a határain túlról beszerzett javakra is kiterjeszteni igyekvő Európai Unió (lásd karbonvám) saját hatáskörben megalkotott erdőirtás elleni (EUDR) rendeletét részben éppen a pálmaolaj-ellátás anomáliai ihlették. 

Az EUDR célja, hogy az EU piacán forgalmazott termékek,

származzanak bárhonnan, de ne generáljanak erdőirtást.

A rendelet pedig a szója, a kakaó, a kávé, a marhahús, a gumi és általánosságban a fák mellett a pálmaolajat is konkrétan nevesíti az érintett árucikkek és származékaik között. 

A termelő országok heves kritikával illetik a közepes és nagyméretű vállalatokra vonatkozóan 12 hónapos bevezetési időszakot követően 2025 végétől alkalmazandó EUDR rendeletet. A pálmaolaj-termelő államok nehezményezik, hogy az Európai Unió alternatív referenciaértékek nélkül alkotta meg szabványait, amelyek nem ismerik el a termelő országok kormányai által hozott fenntarthatósági intézkedéseket és a fejlődési realitásokat. Kétségtelen, hogy Indonézia és Malajzia az elmúlt időszakban számos lépést tett pálmaolaj-iparának fenntarthatóbbá tétele érdekében, de a kötelező tanúsítási rendszerekre és szigorúbb környezetvédelmi intézkedésekre támaszkodó koncepció

eddig vegyes eredményeket hozott.

Ezért a termelő országok Indonézia kezdeményezésére nemzetközi együttműködésbe fogtak azzal a céllal, hogy létrehozzák a saját, EU-n kívüli nemzeti vagy nemzetközi sztenderdjeiket. 

A globális Dél saját pálmaolaj-szabványainak megalkotása olyan platformok keretében valósul meg, mint a BRICS (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrika, Indonézia és mások), a CPOPC (a Pálmaolaj-termelő Országok Tanácsa), valamint az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO). 

Az ötletre több BRICS-ország kedvezően reagált, és konszenzus alakult ki a fenntartható növényi olajokra vonatkozó olyan szabványok létrehozásáról, amelyek "elismerik a fejlődő országok előtt álló kihívásokat is". Az általánosnak ható megfogalmazás a fenntarthatósági kritériumok déli országok általi újradefiniálását, saját érdekeik szerinti felvizezését is előre vetítheti, amely régi célja a pálmaolaj-lobbinak. 

Szeptember végén pedig az Ázsiai Pálmaolaj Szövetség (APOA), a COPOPC és a Solidaridad nemzetközi civil szervezet háromoldalú szándéknyilatkozatot írt alá, melynek egyik célja a pálmaolaj-értéklánc fenntarthatóbbá tételének felgyorsítása. 

Az Európai Bizottság számos zöldszervezet álláspontjának megfelelően kitart az erdőirtás elleni rendelet mellett, ugyanakkor

egy Malajziával és Indonéziával alapított közös munkacsoportban dolgozik a tanúsítási, nyomonkövethetőségi és jogszerűségi szabványok összehangolásán is.

Az intézkedések hatására Malajzia tavaly kikerült a világ 10 legnagyobb trópusi erdőveszteségét elszenvedő országának listájáról, és az erőfeszítéseknek köszönhetően a 2010-es évek közepétől Indonéziában is folyamatos csökkenésnek indult az erdőirtásokkal érintett új területek nagysága, de 2023-2024-ben ismét felgyorsult a folyamat a kiújult terjeszkedési nyomás és az intézkedések következetlensége miatt. 

Közben az EU és a termelő országok egy másik fronton, nevezetesen az energetikai hasznosításra szánt pálmaolaj kereskedelme ügyében is vitában állnak egymással. Az EU nagyrészt szintén a kapcsolódó fenntarthatósági aggályokra hivatkozva korlátozza, illetve extra vámokkal terheli meg a pálmaolaj-alapú bioüzemanyagok behozatalát. 

A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) ez ügyben hozott legutóbbi, augusztusi határozata szerint az Unió megújulóenergia-irányelve (RED III) tisztességtelenül diszkriminálja Indonézia pálmaolaj-exportját, az EU azonban fellebbez a határozat ellen. 

Nem sokkal korábban, 2024-es határozatában viszont a WTO vitarendezési testülete elutasította Malajzia Európai Unió ellen a pálmaolaj- és a pálmaolaj-alapú bioüzemanyagok importjának korlátozása miatt tett panaszát, igaz, az Uniót is bizonyos kiigazításokra kötelezte a bevezetés módjával kapcsolatban. A döntés abból a szempontból is történelmi volt, hogy

ez volt a testület első olyan ítélete, amely a termékeket környezeti kockázatuk alapján értékelő intézkedésekről szólt.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Portfolio