Vallottak a szakértők: erre kellene költeni a magyar egészségügyben

A panelbeszélgetés moderátora Karai Gábor, a Teladoc ügyvezető igazgatója négy fő kérdést tett fel a résztvevőknek:

• mi tartanak a hazai egészségügy főbb problematikus kérdéseinek,
• illetve pozitívumainak,
• kell-e több forrás a rendszerbe,
• és a költséghatékonyságot növelné-e az, ha az orvosok és az egészségügyi szakdolgozók teljesítményarányos bérezést kapnának?

Fendler Judit, a Szegedi Tudományegyetem kancellára a hazai egészségügy problematikus kérdései között a betegútszervezés hiányosságait említette, másodsorban pedig az "infrastruktúra kényelmi szintet kevésbé elérő voltát" nevezte meg. Pozitívumként pedig a mindenre kiterjedő társadalombiztosítást emelte ki. Szerinte a teljesítményszempontok bevonása óriási ösztönzést jelentene, amit a meglevő források újraelosztásával megoldható lenne. A forrásbevonás kérdése kapcsán kiemelte: ha valaki többet akar most költeni egészségére, akkor elmegy magánellátásba és out of pocket kifizeti. "Nem nagyon hatékony ez, jobb lenne a biztosítás, de ki tudja fizetni az ellátást".

Kőnig Róbert, a betegtájékoztatás és a betegelégedettség fejlesztésért felelős miniszterelnöki biztos az EESZT platformot, ahol "az ország teljes lakosságának az egészségügyi adata egy helyen rendelkezésre áll" óriási versenyelőnynek nevezte világviszonylatban. A hazai egészségügy problémás kérdései között pedig az egészségügyi szakemberek és a páciensek közötti kommunikációt említette, szerinte sokszor ezért fordulnak magánszolgáltató felé az emberek. Egyben azt is kiemelte:

az egészségértés terén a magyar társadalom átlagosan egy 12 éves gyermek szintjén áll.

Hozzátette: sok orvos-beteg találkozó van, amelyek nagy hányada felesleges. "Nagyon sokszor úgy keresik fel az emberek az egészségügyi ellátó intézmény legmagasabb fokát, hogy igazából nem tudják, hogy szükségük van-e rá, és általában nincs. Nagyon sok teher lenne levehető a rendszerről."

Kőnig Róbert egyetért azzal, hogy a pénz egy nagyon jó motiváló, de szerinte meg kell nézni a betegelégedettséget, meg kell mérni azt, hogy a végfelhasználó mit gondol arról, hogy az ellátórendszer hol működik jól, hol rosszul. Leszögezte:

KPI-ket, teljesítménymutatókat kell lefektetni.

Hiszek abban, ha ezeket transzparenssé tesszük, akkor még tovább tudjuk ösztönözni a rendszer a hatásfokát, ebben nagyon nagy potenciált látok

- tette hozzá a miniszterelnöki biztos. Egyben kiemelte:

ha a prevencióra, az egészségben eltöltött évekre tudunk koncentrálni, nemcsak szűrőprogramokra, hanem megelőző programokra is, akkor hosszú távon az egészségügyi rendszer terhelése csökkenthető.

Kőrösi Zoltán, a CIG Pannónia és a CIG EMABIT értékesítési vezérigazgató-helyettese úgy látja:

a magánegészségügy felfutásában még van tér, mivel kevés cégnél általános az, hogy csoportos egészségbiztosítást köt dolgozóinak.

Egyben kiemelte: az ideális az lenne, ha egy adott munkavállalók csak akkor venné igénybe a magánszolgáltatót a céges biztosítás terhére, ha arra tényleg szükség van. "Sok esetben nem feltétlenül van így, ezt biztosítóoldalon úgy hívjuk, hogy kárhányad. Ha az adott biztosítási terméket sokat használják, akkor a kárhányad miatt a biztosítási díj elszalad, ami miatt elképzelhető, hogy a következő évre már nem rendeli meg a terméket a cég."

Láng Róbert, a Nemzetgazdasági Minisztérium egészségiparért és egészségturizmusért felelős miniszteri biztosa problémaként azt nevezte meg, hogy a hazai egészségügyi rendszer alapvetően nem igény-, hanem kapacitásalapú. Pozitívumként emelte ki a hazai egészségügyi személyzet tudását, ami azzal függ össze, hogy a hazai orvosképzés kiemelkedő színvonalú, ez egyúttal azt is jelenti, hogy az itthon képzett szakemberek keresettek külföldön.

Szabó Gergely, a Macroklinika és a Mezőcsáti Egészségügyi Központ igazgatója szerint az lenne kiemelten fontos, hogy megértsék az emberek, hogy van ára és értéke az egészségüknek. "Nagyon fontos lenne, hogy az egészséges életmódot, nemcsak a szűréseket, hanem a testmozgást, az egészséges táplálkozást pozitív módon diszkriminálnánk, esetleg a tb-ből kapnának valamilyen kedvezményt."

Újlaki Ákos, a Boston Consulting Group ügyvezető igazgatója és partnere a hazai egészségügyről szólva kiemelte:

Ettől olcsóbb egészségügy nem létezik.

Hozzátette: a hazai közegészségügyi rendszer az egy főre vetített adatok alapján nagyon költséghatékony és a produktivitása is magas.

Szerinte több forrás kell a rendszerbe, de azt úgy kell bevezetni, hogy az ne inflációt okozzon, hanem további produktivitást idézzen elő. "Ehhez szervezeti változtatás szükséges, amihez jelentős politikai, társadalmi és egyéb kompromisszumok kellenek."

Posztszocialista fekvőbeteg-ellátó rendszernek nevezte a hazai közellátást. Szerinte alapvető szemléletváltás kell a rendszerben, nagyobb hangsúlyt kell kapnia a prevenciónak.

Címlapkép forrása: Berecz Valter / Portfolio