Mínusz 1833 milliárd forint: hatalmasra hízott az MNB tőkehiánya

Négy év alatt mínusz 3200 milliárd forint

Az első félévben 248 milliárd forintos vesztesége keletkezett az MNB-nek, ez érdemi javulás az egy évvel korábbi 386,2 milliárdos és a tavalyi második félév 402,5 milliárdos mínuszához képest – derül ki a napokban publikált féléves jelentésből. A veszteség ugyanakkor továbbra is tetemes, még mindig a magas kamatok terhét nyögi a jegybank.

Az eredmény részletezéséből az látszik, hogy a kamateredmény az egy évvel korábbihoz képest jelentősen javult, de a 257,4 milliárd forintos mínusz lényegében megegyezett a tavalyi második félév adatával. Ennek hátterében az állhat, hogy 2024 szeptemberében érte el a ma is érvényes 6,5%-os szintet az alapkamat, azóta nem sikerült csökkenteni, vagyis a tavalyi első félévben még magasabb kamattal működött az MNB. Ugyanakkor azt is érdemes hozzátenni, hogy éppen a magas kamat tartja stabilan, illetve erősödő pályán a forintot.

A forint kamateredmény továbbra is jelentős mínuszt mutat, fél év alatt 378,7 milliárd forintos veszteség jött össze. Hiába volt javulás ezen a téren, közben a deviza kamateredmény nyeresége érdemben csökkent.

A jegybank eredményének alakulásában még 2021-22-ben, az infláció és a miatta az egekbe emelt kamatok hoztak negatív fordulatot, amit a mai napig nem tudott kiheverni.Az elmúlt négy évben összesen

több mint 3200 milliárd forintos veszteséget termelt az MNB.

A tendencia ugyan javulást mutat, ahogy láthattuk, de még biztosan jó ideig tart, mire sikerül teljesen eltüntetni a mínuszt. Nem is beszélve a saját tőke visszapótlásáról, amire később még visszatérünk.

Mitől függ a bankrendszer eredménye?

A jegybank nem egy klasszikus vállalati szervezet, gazdálkodásának eredményét nagyon sajátos tényezők határozzák meg, a fő tételek az alábbiak:

(1) a devizatartalékon elért hozam, jellemzően kamatbevétel,
(2) a jegybanki betétre kifizetett kamat,
(3) a devizaárfolyam változása következtében előálló átértékelődés a devizában lévő vagyonon (a devizatartalékon) és
(4) egyéb tételek.

Ezekről részletesebben írtunk,itt. A legtipikusabb eredménybefolyásoló tényező, hogy a jegybank a devizaalapú követelésein (értsd: a devizatartalékon) alacsony kamatbevételt realizál (1), míg a forrás oldalon a kéthetes (három hónapos) betétre az ennél magasabb alapkamatot fizeti ki (2). A (3) esetében meg kell különböztetni a realizált és a nem realizált átértékelődési eredményt.

Fontos kiemelni, hogy a jegybanki eredményesség nem mércéje annak, hogy a jegybank milyen sikerrel teljesíti gazdaságpolitikai céljait. A kamat- és árfolyamkülönbözetek alakulását rengeteg független tényező befolyásolja, de még a belső tényezők sem mérvadók, mert a jegybank célja nem a pénzügyi értelemben vett eredményes működés, hanem az ár- és pénzügyi stabilitás biztosítása, ami gazdasági környezettől függően igényelhet nyereséges vagy veszteséges működést.

Beütött az erősebb forintárfolyam

Az elmúlt években már megszokhattuk, hogy a kamateredmény mellett általában még egy tényező van az MNB esetében, amire érdemes figyelni:

a devizaváltáson elkönyvelt eredmény.

Ennek lényege röviden, hogy a jegybank biztosítja az állam devizaszükségletét, amit általában a devizakötvények kamat- és tőkefizetései indokolnak. A jegybank mindig aktuális piaci árfolyamon ad el devizát a tartalékából az államnak. A tartalék átlagos bekerülési költsége azonban az elmúlt években folyamatosan alacsonyabb volt, mint az aktuális piaci árfolyam, a kettő közötti különbség pedig az MNB-nél realizálódott nyereségként.

EUR/HUF árfolyamának alakulása

Forrás: Portfolio-Teletrader Kft.

Devizapárok, indexek, árutőzsdei termékek, részvények, CFD-k. Minden, ami a hullámzó árfolyamok kapcsán megdobogtatja egy trader szívét. Portfolio Trader

Tavaly az első félévben ez a nyereség még több mint 90 milliárd forint volt, majd a forint őszi gyengülése miatt a második félévben 300 milliárdot tett ki. Ehhez képest az idei első hat hónap 43,2 milliárdot profitja kifejezetten karcsú, de logikus, ha a forint nominális felértékelődésére gondolunk.

Honnan van a jegybanknak „olcsóbb devizája”? Az átváltási különbözet oka, hogy a devizatartalék nem egycsapásra épült fel, hanem az elmúlt évtizedekben fokozatosan. Vagyis a tartaléknak a mai napig van olyan része, ami jóval alacsonyabb euróárfolyam mellett került be, miközben a friss devizaforrások (kötvénykibocsátásból, uniós források) aktuális árfolyamon épülnek be.

Vagyis furcsa módon az MNB-nek az eredménye szempontjából az az előnyös, ha minél nagyobb az átlagos bekerülési árfolyam és a tényleges piaci árfolyam közti különbség. A féléves jelentés szerint a devizatartalék átlagos bekerülési árfolyama június végén 377 forint volt, így adódott továbbra is nyereség a devizaváltáson.

Ez egyben azt is jelenti, hogy amennyiben 377 alá erősödne a forint az euróval szemben, az már az átváltáson veszteséget okozna a jegybanknak. Ennek most kisebb a jelentősége, az elmúlt hónapok nyilatkozatai alapján ma sokkal inkább a stabilabb, erősebb forint a magyar gazdaságpolitika célja, ezt szolgálja az MNB óvatos és türelmes cselekvése is. Vagyis ma a deviza stabilitása és ereje fontosabb, mint a jegybanki eredménycél, hosszú távon azonban látható, hogy

van olyan árfolyam, ahol már fáj az MNB-nek az erős forint.

Ettől még persze nem fogják mesterségesen gyengíteni a devizát, főleg nem a 2026-os parlamenti választások előtt. Jelen pillanatban sokkal kisebb a jegybanki eredményen jelentkező esetleges negatív hatás, mint az erős és stabil forint gazdasági hasznai.

Tovább hízik a negatív saját tőke

Az újabb veszteség egyben azt is jelenti, hogy tovább romlott az MNB tőkehelyzete,

a jegybank saját tőkéje mínusz 1833,4 milliárd forint volt június végén.

Ha a jegybank klasszikus vállalkozásként működne, akkor ilyen jelentős negatív saját tőke mellett az adóhatóság már kötelezné a tulajdonosokat tőkepótlásra. Jelen esetben azonban ez a helyzet nem áll fenn,

nehéz is lenne az államnak hirtelen több mint 1800 milliárd forinttal feltőkésíteni az MNB-t.

A parlament már korábban módosította a jegybanktörvényt, hogy erre ne legyen szükség, így a jogszabály megengedi, hogy „átmenetileg” negatív tőkével működjön az MNB. Azt viszont nem definiálták, mi számít átmeneti időnek, így a gyakorlatban bármeddig eltarthat ez a helyzet, amíg a későbbi évek nyereségéből vissza tudják pótolni a tőkét.

Azt nehéz megmondani, hogy ez meddig tarthat, hiszen nem ismerjük a jövőbeli hazai és nemzetközi kamatkondíciókat, így még becsülni sem lehet, milyen eredményt érhet majd el a jegybank. Annyi viszont megállapítható, hogy az infláció 2021-es megugrása hozta a negatív fordulatot, hiszen előtte 2012-2020 között folyamatosan nyereséges volt a jegybank, sőt osztalékot is fizetett.

Ha a korábbi évekből indulunk ki, akkor 2013-2020 között nyolc év alatt nagyjából 800 milliárd forint volt a nyereség, vagyis nagy eséllyel

hosszú évekig, vagy akár évtizedekig is eltarthat a negatív tőke ledolgozása.

Ehhez persze az első lépés az lenne, hogy újra nyereséges legyen az MNB, akkor lehetne azon gondolkodni, hogy pontosan mennyi negatív tőkét kell visszapótolni és azt mennyi idő alatt lehet megtenni. Az biztos, hogy a jegybanktörvény módosítása után a költségvetés nem akarja a nyakába venni ezt a terhet, vagyis a jegybankra vár majd, hogy ledolgozza a negatív tőkét, viszont amíg ez nem történik meg, addig osztalékot sem tud fizetni.

A magas infláció korszaka szerte Európában veszteséges jegybankokat teremtett. Ezért a szakmai érdeklődés középpontjába került, hogy negatív tőke mellett tudnak-e hatékonyan működni a jegybankok, el tudják-e látni a monetáris politikai feladataikat. Korábban erre (elsősorban a jegybanki függetlenség elvéből kiindulva) az volt a válasz, hogy a negatív tőke korlátozza a jegybankokat a céljaik elérésében. Újabban azonban konszenzus látszik kialakulni abban, hogy ezek az intézmények tartósan negatív tőkével is jól tudnak működni.

Címlapkép forrása: Portfolio