Egyetlen éjszaka alatt megbukott az a kormány, amelyik magával ránthatja egész Európát is

Franciaország kormányzati válsága hétfő reggel új szintre lépett: Sébastien Lecornu miniszterelnök, alig 24 órával új kabinetje bemutatása után, benyújtotta lemondását Emmanuel Macronnak, aki azt el is fogadta.

A döntés teljesen váratlanul érkezett, hiszen a kormány első tanácskozását még hétfő délutánra hirdették meg az Élysée-palotába.

Lecornu vasárnap este hosszas egyeztetések után tette közzé kormánya névsorát, amelyről azonnal kiderült, hogy nem hoz valódi politikai „törést” vagy megújulást.

A tizennyolc tagból tizenkettő már François Bayrou korábbi kormányában is szerepelt, és a legfontosabb posztok – belügy, oktatás, munkaügy, igazságügy – változatlan kezekben maradtak.

Az egyetlen feltűnő újdonság Roland Lescure pénzügyminiszteri kinevezése volt, míg a legnagyobb meglepetést Bruno Le Maire visszatérése okozta, aki ezúttal a hadügyi tárcát kapta meg, pontosabban kapta volna meg.

A döntés óriási belső ellenállást váltott ki. A jobbközép Köztársaságiak vezetője, Bruno Retailleau – akit belügyminiszterként megtartottak – hétfő reggelre válságtanácsot hívott össze, miután pártja több vezetője, köztük Xavier Bertrand, nyíltan a kormányból való kilépést sürgette – számolt be a Les Echos. A baloldali ellenzék sem késlekedett: a szocialisták és a radikális baloldal egyaránt bizalmatlansági indítványt ígértek, ha nem indul új parlamenti vita a 2023-as nyugdíjreformról.

A Nemzeti Tömörülés pedig azonnali bizalmatlansági szavazást követel, mondván, hogy a Lecornu-kabinet puszta folytatása a megbuktatott Bayrou-kormánynak. A miniszterelnök lemondásával gyakorlatilag újra kiindulópontra jutott Macron, miközben a kormányzati többség kérdése teljesen nyitott maradt – a politikai rendszer hónapok óta tartó bénultsága tehát tovább mélyült.

Ezzel most új fejezet nyílt a francia konstans politikai válságban: 2024 júniusában, az EP-választások után Emmanuel Macron feloszlatta a Nemzetgyűlést, miután a kormányzó centrista pártszövetsége súlyos vereséget szenvedett a Marine Le Pen-féle Nemzeti Tömörüléstől. Az előrehozott választások július elején teljes patthelyzetet eredményeztek: a baloldali Új Népi Front, a centrista Ensemble és az RN gyakorlatilag fej fej mellett végeztek. Mivel egyik erő sem tudott többséget szerezni, Franciaország belépett egy elhúzódó politikai válságba, aminek komoly gazdasági ára is lett: a francia kötvényhozamok történelmi csúcsra emelkedtek. Macron előbb technokrata jellegű átmeneti megoldásokkal próbálta fenntartani a kormányzóképességet, majd Michel Barnier kormányát nevezte ki, amely azonban hónapok alatt elvesztette a parlament támogatását.

2024 decemberében François Bayrou alakíthatott új kormányt, miután Macron centrista táborának nem sikerült stabil koalíciót létrehoznia. Bayrou kisebbségi kormánya 2025 januárjában ugyan megkapta a bizalmat, de a költségvetési tárgyalások, a nyugdíjrendszer reformja és a rendőri túlkapásokat követő tüntetések kezelése gyorsan aláásta a támogatását. A jobboldali és baloldali ellenzék egyaránt bizalmatlansági indítványokat nyújtott be, és szeptember elején a parlament végül megszavazta Bayrou menesztését.

Az elmúlt három hét egy új kormány megalakításáról szólt, szeptemberben Sébastien Lecornu honvédelmi minisztert nevezte ki Macron miniszterelnökké, hogy fiatalabb, pragmatikusabb arculattal próbálja stabilizálni a helyzetet. Lecornu október 5-én, vagyis vasárnap este mutatta be kormányát, amelyben a legtöbb kulcstárca – például a pénzügy, külügy és belügy – centrista kézben maradt, de a kabinet továbbra is kisebbségi pozícióban volt. A szocialisták és a mérsékelt jobboldal nélkül Lecornu aligha tudta volna elfogadtatni a 2026-os költségvetést, így a francia politikai élet 2025 őszén is a folyamatos kompromisszumkeresésről, rövid életű kormányokról és az elhúzódó parlamenti bénultságról szólt.

Lecornu távozásával most három lehetséges forgatókönyv áll Macron előtt.

1. Az első, hogy megpróbál egy új, átmeneti kormányt kinevezni, valószínűleg valamelyik mérsékelt jobboldali vagy MoDem-politikus vezetésével, és ismét a parlamenti többség nélküli, „technokrata” üzemmódot választja. Ez a megoldás elnyújtaná a válságot, de lehetővé tenné a költségvetés elfogadását és a pénzpiacok megnyugtatását – legalább ideiglenesen.
2. A második lehetőség a Köztársaságiakkal való formális szakítás: ha Bruno Retailleau ténylegesen kilépteti pártját a kormányból, Macron akár kénytelen lehet újabb előrehozott választásokat kiírni, vállalva, hogy a Le Pen-féle RN ezúttal már kormányképes erőként jelenjen meg.
3. A harmadik, egyre gyakrabban emlegetett opció egy széles, „nemzeti egységkormány” létrehozása lenne, amelybe mérsékelt szocialisták és zöldek is bekerülhetnének. Ennek azonban kevés realitása van, mivel sem a baloldal, sem a jobboldal nem hajlandó közvetlenül együttműködni Macronnal, akinek legitimitása a 2024-es választások óta gyakorlatilag megroppant.

Az ország ezzel újabb politikai vákuumba került: a kormányzás folytathatatlan, de a rendszer még nem omlott össze. A következő napokban kiderül, hogy Macron tovább halogatja-e az elkerülhetetlent, vagy új választásokkal próbálja visszaszerezni az irányítást egy teljesen széttöredezett Franciaország felett.

Már kezdi a gazdasági árat is megfizetni Franciaország: a helyi részvények és kötvények árfolyama zuhant, az euró pedig gyengült hétfőn. A párizsi CAC 40 index 1,5%-kal esett, ezzel Európa legrosszabbul teljesítő tőzsdeindexe lett.

baha france 40 árfolyamának alakulása

Forrás: Portfolio-Teletrader Kft.

Részvénykereskedés, hosszabb távú befektetési portfóliók vagy nyugdíjportfóliók kialakítása a Portfolio Trader segítségével.

A bankrészvények különösen nagy nyomás alá kerültek: a BNP Paribas, a Societe Generale és a Credit Agricole árfolyama 4-5%-kal csökkent.

Az euró árfolyama 0,7%-kal gyengült a dollárral szemben, 1,1665 dollárig süllyedt.

EUR/USD árfolyamának alakulása

Forrás: Portfolio-Teletrader Kft.

Devizapárok, indexek, árutőzsdei termékek, részvények, CFD-k. Minden, ami a hullámzó árfolyamok kapcsán megdobogtatja egy trader szívét. Portfolio Trader

A francia kötvények is nyomás alá kerültek, a 10 éves állampapírok hozama 7,4 bázisponttal 3,585%-ra emelkedett. Ennek következtében a francia és a tripla-A minősítésű német államkötvények közötti hozamkülönbözet 86,58 bázispontra nőtt, ami az idei év januárja óta a legmagasabb érték. Ez a különbözet 2012-ben 90 bázispontos csúcsot ért el tavaly novemberben.

A mostani válság viszont nem lokalizálódik csak Franciaországra: az eurózóna második legnagyobb gazdaságában ugyan a makrohelyzet messze nem fest drámai képet – ahogy arról nemrég részletesen írtunk –, a politikai bizonytalanság okozta bénultság átgyűrűző hatása kihathat az egész valutaövezet gazdaságára.

A magas költségvetési hiány és államadósság egyelőre főleg francia jellegzetesség, de a hadi és versenyképességjavító kiadások növekedése miatt az EU-ban sok helyen jelentkezhetnek hasonló problémák. Ráadásul úgy, hogy érdekszövetségből alakult kormányok sorának kell majd a fiskális politikai kihívásokkal megbirkóznia.

A mostani kötvényhozam-emelkedés egyik nagygazdaságnak – Németországnak, Spanyolországnak vagy éppen a korábban a mostanihoz hasonló kormányzóképtelenségről híres Olaszország – sem teremt egyszerű helyzeteket, így a mostani párizsi dráma átgyűrűző hatásaira is figyelni kell a következő hetekben, hónapokban.

Címlapkép forrása: MTI/EPA/Alain Jocard