A kamara alelnöke figyelmeztető jeleket lát: ez vár a magyar gazdaságra a következő években

A gazdasági környezetet ma nemcsak a rövid távú bizonytalanságok, hanem a mélyebb, hosszabb távú strukturális bizonytalanságok is meghatározzák – kezdte prezentációját Balog Ádám. Úgy fogalmazott,

az elmúlt években a betegségek, háborúk, inflációs hullámok és energiaár-sokkok sorozata miatt a vállalkozások folyamatos alkalmazkodási kényszerben működnek, de közben újra kell gondolni azt is, hogyan kezelik a materiális és immateriális javakat, hogyan értékelik a fenntarthatósági befektetéseket, és miként viszonyulnak az ESG-szabályozások jövőbeli hullámaihoz.

Balog szerint az ESG ma ideiglenesen háttérbe szorult, de néhány éven belül ismét központi szerephez jut, és új kihívások elé állítja a könyvelőket, a bankokat és a finanszírozó intézményeket is. Úgy vélte, a gazdasági szereplőknek nemcsak a rövid távú volatilitásra kell felkészülniük, hanem arra is, hogy a bankolás, a tőkekihelyezés és a kockázatértékelés módja alapvetően átalakul. Azt mondta,

a jelenlegi tőkepiaci folyamatokból is az látszik, hogy a piacok magasan állnak az elmúlt tíz év árbevétel-átlagához képest, ami tipikusan kockázatosabb időszakokat szokott megelőzni.

A kamara alelnöke arra is kitért, hogy Magyarország társadalmi attitűdjei különösen érdekesek a bizonytalanság kezelésének szempontjából. A Hofstede-modell alapján – amely hat dimenzió mentén elemzi a társadalmak működését – a magyar társadalom egyszerre jellemzően sikerorientált és bizonytalanságkerülő. Szerinte ez a kettősség különösen nehéz helyzetet teremt a vállalkozóknak, akiknek egyszerre kell kockázatot vállalniuk és elkerülniük a kiszámíthatatlanságot. Balog úgy fogalmazott, hogy

ha a vállalkozásokat megtanítják az új eszközök használatára, és biztosítják számukra a fejlődési lehetőséget a finanszírozásban, ez a kettősség kezelhetővé válhat.

A magyar kkv-k helyzetéről szólva kiemelte, hogy a versenyképesség fenntartásához digitalizációra, innovációra és beruházásnövelésre van szükségük, miközben a legtöbb cég még mindig saját forrásból finanszíroz. Balog szerint ez részben a finanszírozási termékektől való ódzkodásból fakad, részben pedig abból, hogy a bankok gyakran nehezen kezelik a kisebb vállalkozások pénzügyi mutatóit. Úgy látja, a gazdaságpolitika és a pénzintézeti szektor közös feladata, hogy a bizonytalanságot számíthatóbb kockázatokká alakítsa, és ezáltal újraindítsa a vállalati beruházási kedvet.

Balog előadásában különbséget tett a „bizonytalanság” és a „kockázat” fogalma között. A közgazdaságtan azon irányzataira hivatkozva, amelyek szerint a bizonytalanság az a helyzet, amikor még nincsenek ismert paraméterek vagy múltbeli tapasztalatok, azt mondta: a mesterséges intelligencia és a fejlett adatelemzési módszerek segíthetnek abban, hogy ezeket a bizonytalanságokat fokozatosan kockázattá alakítsuk, azaz mérhetővé és modellezhetővé tegyük. Hozzátette, ahol ez nem lehetséges, ott a tőkepiac „kollektív bölcsességére” kell támaszkodni, vagyis a tapasztalt befektetők megítélésére. Megjegyezte,

míg az Egyesült Államokban a kockázati tőkebefektetők gyakran volt vállalkozók, addig Európában és Magyarországon inkább volt bankárok jellemzőek ebben a szerepben, ami eltérő szemléletet hoz a befektetési döntésekbe.

A konkrét programokat ismertetve Balog Ádám kiemelte a Demján Sándor Tőkeprogramot, amelyet „egy teljesen új típusú, tőkebefektetési jellegű eszköznek” nevezett. A program 100 milliárd forintos kerettel indult, és célja, hogy a kisebb kkv-k számára is elérhetővé tegye a tőkefinanszírozási formákat. A konstrukció államilag támogatott, a vállalkozásoktól mindössze 5 százalékos saját hozzájárulást vár el.

Balog szerint eddig 1700 regisztráció érkezett, 456 pályázat ment át az előszűrésen, 106 döntés született, ami 21 milliárd forint jóváhagyott befektetési összeget jelent. Mint mondta, a program beindult, és a héten újabb húsz vállalkozás kerül a befektetési bizottság elé.

Az alelnök szerint a program jelentősége nem pusztán a pénzügyi volumenben rejlik, hanem abban, hogy az országos kamarai hálózat révén a helyi szereplőket – vállalkozókat, ügyvédeket, számviteli szakembereket – is bevonja a tőkepiaci szemlélet kialakításába. A cél az, hogy olyan fogalmak és szerződéstípusok, mint a TSZ vagy az indikátori szerződés, a vidéki vállalkozói környezetben is ismertté váljanak.

Balog Ádám a KAVOSZ tevékenységét „állócsillagként” említette a magyar finanszírozási térben. Elmondta, hogy eddig mintegy 4600–4700 milliárd forintnyi hiteláramlás valósult meg a KAVOSZ közvetítésével, ami a teljes kkv-finanszírozás egyik legfontosabb pillére. A cél szerinte az, hogy továbbra is minél több „bizonytalanságot alakítsanak át kockázattá”, azaz olyan termékeket fejlesszenek, amelyekkel a hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások új piacokat tudnak elérni. Példaként említette az energetikai beruházásokat, az energiahatékonysági projekteket és a tárolástechnológiai fejlesztéseket, ahol a finanszírozási eszközök tovább bővíthetők.

Az előadó kiemelte, hogy a vállalkozások számára a kamatszint továbbra is a legfontosabb tényező. A kamara kérdőíves felmérései szerint még a fél vagy tized százalékpontos kamatkülönbségek is jelentősen befolyásolják a hitelfelvételi hajlandóságot. Ennek kapcsán Balog külön is üdvözölte a kormány hétvégi bejelentését, miszerint a Széchenyi Kártya Program mind a hét fő termékének kamatszintje egységesen 3 százalékra csökkent.

Elmondása szerint ez különösen azokat a vállalkozókat szólította meg, akik eddig hezitáltak a hitelfelvétellel, de a 3 százalékos konstrukció már elegendő ösztönzést jelent számukra.

A bejelentés hatásáról szólva Balog arról számolt be, hogy az első két napban „óriási roham” indult meg a KAVOSZ ügyfélszolgálatain, és az érdeklődés minden várakozást felülmúlt. Szerinte ez is azt mutatja, hogy a magyar kkv-kat továbbra is erősen motiválja a kiszámítható és kedvezményes finanszírozás lehetősége, és ha a gazdaságpolitika képes stabil, alacsony kamatkörnyezetet teremteni, akkor a beruházási aktivitás új lendületet kaphat.

Összegzésként Balog Ádám arra hívta fel a figyelmet, hogy a jövő gazdaságpolitikájának kulcsa a bizonytalanság csökkentése és a mérhetőség növelése lesz. Ehhez szerinte három dologra van szükség: fejlettebb adatelemzési és mesterséges intelligencia-eszközökre, tőkepiaci tapasztalati bölcsességre, valamint olyan állami és kamarai programokra, amelyek képesek eljuttatni a finanszírozási tudást a legkisebb vállalkozásokhoz is.

Címlapkép forrása: Portfolio