Tényleg ömlik az orosz olaj Európába? Csak épp átcímkézve?

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Oroszország egyik legfőbb bevételi forrása a különféle nyersanyagok és energiaforrások külföldön történő értékesítése. Az orosz-ukrán háború kitörését követően a nyugati világ, köztük az Egyesült Államok és az EU számos szankciót vezetett be Oroszország ellen, amelyek egy része az energiaforrások beszerzésével kapcsolatos. Így próbálják megnehezíteni Oroszország számára a háború finanszírozását.

Európán belül azonban nagyon eltérőek az egyes gazdaságok. Kelet-Közép-Európa a szocialista blokkhoz való tartozás miatt jelentősen függött az orosz energiahordozóktól. A háború kitörésekor is ezek az országok – például Magyarország, Szlovákia, Csehország, Lengyelország vagy Bulgária – erőteljesen rászorultak az orosz kőolajra és földgázra. Ukrajna 2022-es megtámadását követően a szankciók életbelépésével az országok többsége szépen lassan leépítette a korábbi függőséget, melynek köszönhetően esetükben 28,7%-ról gyakorlatilag nullára csökkent a kőolaj Oroszországból való beszerzése.

Magyarország és Szlovákia azonban más utat járt be. Ahogy az alábbi ábra is megmutatja, e két ország továbbra is szinte kizárólag Oroszországból vásárol nyers kőolajat, szemben az EU többi tagországával.

A nyers kőolaj mellett különböző finomított kőolajszármazékokkal is kereskednek egymással az országok a világpiacon. Az adatok azt mutatják, hogy ezeknél a termékeknél Magyarország és Szlovákia is nullára csökkentette az orosz importot, ráadásul a háború kitörése után csupán 2022 közepén vásárolt ilyen termékeket Oroszországból. Fontos megjegyezni azonban, hogy a finomított kőolajszármazékok importja jóval alacsonyabb mértékű, nemcsak Európában, hanem a külön vizsgált két ország esetében is. Az Eurostat adatai alapján Magyarország például 2025 júliusában 418.224 tonna nyers kőolajat importált az EU-n kívülről, míg a finomított termékeknél ez csupán 4.923 tonna volt.

Ha a teljes kőolajimportot – azaz a nyers és a finomított kőolajat együttesen – nézzük, akkor továbbra is az látható, hogy Magyarország és Szlovákia szinte kizárólag Oroszországból szerzi be a szükséges kőolajat.

Ez az ellentétes út vezetett a jelenlegi konfliktushoz is. Az USA és az EU egyre kevésbé nézi jó szemmel, hogy Magyarország és Szlovákia a kőolajimporton keresztül gyakorlatilag továbbra is hozzájárul az orosz gazdaság stabil működéséhez. A két ország részéről a legfőbb érvek közé tartozik, hogy más, alternatív forrásból csak drágábban tudják beszerezni a szükséges kőolajat. Az érvek közé tartozik, hogy a többi tagállam szintén orosz kőolajat vásárol különféle kerülőutakon.

Orosz olaj kerülőutakon

De hogyan lehetséges, hogy Európa továbbra is orosz kőolajat használ fel? Oroszország a szankciók bevezetésével és az európai partnerek elfordulásával más gazdaságok irányába növelte az eladásait. Ezek közé tartozik Kína, India vagy Törökország. Ezek az országok aztán többféleképpen juttathatják el az orosz kőolajat Európába.

• A legegyszerűbb mód, ha az Oroszországból érkező kőolajat egyszerűen csak tovább értékesítik, így egyszerű közvetítőként működnek.
• Egy fokkal bonyolultabb út, ha a nyers termékeket feldolgozzák, majd a finomított származékokat juttatják el az európai piacra.
• Végül, az is lehetséges, hogy az országok a saját felhasználásukra fordítják az Oroszországból származó kőolajat, majd a saját forrásból vagy máshonnan származó termékeket exportálják Európába. Ebben az esetben a gazdasági hatások hasonló méretűek, mintha a tagállamok közvetlenül Oroszországból vásárolnák a kőolajat. Igaz, ebben az esetben vélhetően Oroszország diszkont áron értékesíti a közvetítőknek az olajat, amely vélhetően alacsonyabb bevételt is jelent a számukra.

Az Eurostat kereskedelmi adatait felhasználva kiszámolható az EU-n kívüli kőolajimport megoszlása az egyes partnerek között. Amennyiben az Kínából, Indiából és Törökországból nagyobb mennyiségben és arányban érkezik az EU-ba, úgy két helyzet állhat elő.

• Felmerülhetne az is, hogy ezek az országok a saját kitermelésüket növelték meg, és az így keletkezett plusz kőolajat értékesítik. Azonban a megnevezett országok egyike sem tartozik a legnagyobb kőolajexportőr államok közé.
• Emiatt azzal a feltételezéssel élek, hogy más forrásból származó termékeket értékesítenek. De miért ne lehetne ez például Közel-Keletről származó kőolaj? Elméletileg lehetséges lenne, hogy Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek vagy más kőolaj-nagyhatalom termékei ezeken az országon keresztül jutnának el az EU-ba. A gazdasági racionalitás azonban nem indokolja, hogy miért kéne plusz egy közvetítőt beépíteni az eladó és a végső vevő közé, ráadásul a szállítás is hosszabb lenne, ami plusz költségekkel járna.

Sokkal valószínűbbnek tűnik az az eset, hogy az egyébként embargó alá eső orosz kőolajat próbálják ezen a módon újracímkézni.

Ha elfogadjuk ezeket a feltételeket, akkor először azt fontos megnézni, hogy a nyers kőolajat és a finomított termékeket tekintve növekedett-e az EU importja. Az Eurostat adatai alapján az látható, hogy 2025 első hét hónapjában átlagosan havi 35.115.388 tonna nyers kőolajat vásárolt a 25 tagállam az EU-n kívülről, míg a 2021 azonos időszakában csak átlagosan 34.501.136 tonnát. Ugyanezek az értékek a finomított termékeknél 8.878.350 és 7.613.241 tonna. Ennek következtében, ha azt látjuk, hogy Kínától, Indiától és Törökországtól ugyanolyan arányban szerzi be a kőolajat az EU, mint a háborút megelőzően, akkor abszolút értékben sem vásárolhatott többet. Tehát, ahhoz, hogy az orosz olaj valamilyen formában mégis megjelenjen Európában, ezen országoktól arányaiban többet kell vásárolnia az EU-nak.

Az adatok azt mutatják, hogy a nyers kőolaj esetében a 25 tagállam elenyésző mértékben vásárolt Indiából, Kínából vagy Törökországból. 2021 és 2025 között egyetlen olyan hónap sem volt, amikor az arány érdemben meghaladta volna a 0,5%-ot.

A finomított kőolajtermékeket tekintve azonban eltérő kép rajzolódik ki. Míg 2021-ben kb. az import 5%-a (471.409 tonna) származott ezekből az országokból, addig 2023-ban már 20% körül járt ez arány, de még 2025-ben is 15% (1.182.534 tonna) körül mozgott.

Mindezek alapján az az elgondolás igazolható, miszerint Indián, Kínán és Törökországon keresztül jelentős orosz olaj érkezhet be Európába finomított termékek formájában.

A helyzet teljeskörű értékeléséhez azonban még egy fontos tényezőt érdemes figyelembe venni. A nyers és a finomított kőolaj együttes mennyiségét tekintve kell meghatározni, hogy mekkora arány érkezik ezekből az országokból. A kereskedelmi adatok szerint a nyers kőolaj mennyisége kb. 4-szer nagyobb a finomított kőolajszármazékokhoz képest. A finomítás során becslések állnak rendelkezésre arról, hogy egységnyi kőolajból végül mennyi finomított terméket lehet előállítani. Ez sok tényezőtől függhet, de nagyságrendileg 90-95%-ban tudják felhasználni végül a nyers kőolajat finomított formában. Ezek alapján a nyers és a finomított kőolaj összesítésénél a nyers kőolaj mennyiségét 0,9-es szorzóval veszem számításba, korrigálva a veszteség mértéket a finomítás során. Azaz, a következőkben bemutatott számításoknál az összesített kőolaj képlete az alábbi: összesített kőolaj = nyers kőolaj * 0,9 + finomított kőolaj.

Az így kapott összesített kőolaj importban az indiai, kínai és török részarány 2025 első hét hónapjában együttesen 3,2% volt, míg 2021 azonos időszakában csak 1,3%. Ezek alapján továbbra is igazolható az az elgondolás, miszerint

Európa többi része közvetett módon, főleg finomított termékek formájában továbbra is vásárol orosz kőolajat.

Azonban az eredményeket érdemes szembe állítani azzal, hogy a háborút megelőző szinthez képest a közvetlen orosz vásárlás mekkora részarányt tett ki az összesített kőolajimportban. 2021 első 7 hónapjában a 25 tagállam összesített kőolajimportjának 28,7%-a jött Oroszországból, ami 2025 azonos időszakára 0,3%-ra csökkent. Azaz, az orosz kőolajimport összességében 28,4 százalékponttal csökkent ezeket az országokat figyelembe véve. Ehhez képest a másik oldalon csupán 1,9 százalékponttal nőtt meg az Indiából, Kínából és Törökországból származó import. Összevetve egymással a két számot azt kapjuk, hogy

a kieső orosz import kb. 7%-át szerzik be kerülőutakon ezek az országok továbbra is Oroszországból.

Honnan pótolja az EU az orosz olajat?

Ha ennyire alacsony a kerülőutakon beszerzett orosz kőolaj mennyisége, akkor vajon milyen forrásból pótolják azt az európaiak? A nyers kőolajat és a finomított termékeket együttesen számolva más országokra vonatkozóan is megismételhetők a számítások.

Az alábbi táblázat foglalja össze, hogy a legfontosabb kőolaj-exportáló gazdaságok milyen arányban szállítottak be kőolajtermékeket az EU-ba. A vizsgált 14 ország 2021 első hét hónapjában az EU-n kívülről érkező kőolaj 60%-ért felelt, ami 2025 azonos időszakában már 81%-ot ért el. Ezek az országok a kieső orosz kőolaj háromnegyedét pótolták. A legnagyobb mértékben az USA (5,7 százalékpont), Kazahsztán (3,6), Norvégia (3,4), Kuvait (2,3), Szaúd-Arábia (2,1), Brazília (1,8), Líbia (1,3) és Algéria (1,3) részesedése emelkedett a vizsgált 4 év alatt.

A kieső olaj tizedét szerzik be átcímkézve

Összefoglalva tehát kijelenthető, hogy

a Magyarországon és Szlovákián kívüli EU valóban több finomított kőolajterméket szerez be Indiából, Kínából és Törökországból, amely az orosz olaj kerülőúton történő vásárlására utal.

A számítások azonban azt is kimutatják, hogy a kieső orosz olaj kevesebb mint tizedét pótolják így ezek az országok. Ehelyett, más partnerek felől viszonylag diverzifikált módon növelték meg a vásárlásokat.

Lényeges megemlíteni, hogy a bemutatott elemzés számos feltételezésre épül és a pontos mennyiségek nem ismerhetők. Jelenleg csak korlátozottan állnak rendelkezésre az elismert, nemzetközi kereskedelemmel kapcsolatos adatok is, amelyek megnehezítik az orosz kőolajimport alakulását a közvetítő országok irányába.

Végezetül, előfordulhat, hogy az említett három gazdaság – India, Kína és Törökország – mellett mások is közvetítőként működnek Európa és Oroszország között, melynek következtében a valós arány magasabb lehet.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images