14. havi nyugdíjat ígér a kormány: kiszámoltuk, hogyan járnának ezzel a nyugdíjasok – és az ország költségvetése

Süle-Szigeti Bulcsú

2025. október 17. 06:00

A meglévő 13. havi nyugdíjon felül a 14. havi nyugdíj is létrejöhet Magyarországon – erről kommunikált Lázár János építési és közlekedési miniszter, majd Orbán Viktor miniszterelnök is. Az országgyűlési választások közeledtével tehát a Tisza nyugdíjasokat célzó, több mint 500 milliárdos ígéretcsomagja után a kormány is emelte a tétet, és kilátásba helyezett a nyugdíjasoknak egy közel 600 milliárd forintos pluszjuttatást. Az időskorúak anyagi helyzetén a tizennegyedik havi nyugdíj bevezetése kétségtelenül nagyot lendítene, a központi költségvetés számára azonban jelentős kockázatokat is hordozna egy ilyen intézkedés, tekintve, hogy egy 13. havi nyugdíjhoz hasonló jellegű 14. havi juttatásnak ugyancsak nem lenne egyértelmű finanszírozási fedezete. Sőt, a kormány éppen a társadalombiztosítási alapok egyik fő bevételi forrásának, a szociális hozzájárulási adónak a csökkentésén dolgozik, e kettő intézkedés hatására egyre erősebb szorításba kerülhet a nyugdíjrendszer, és hosszabb távon még tovább erősödhetnek a fenntarthatósági aggályok.

A kormány elkezdte lebegtetni a 14. havi nyugdíj bevezetését

Izgalmas hetük van a magyar nyugdíjasoknak, ugyanis a kormány meglepő ígéretet kezdett lebegtetni számukra. Elsőként Lázár János jelentette be egy lakossági fórumon, hogy tizennegyedik havi juttatás bevezetésén dolgozik a kormány. A miniszter a differenciált nyugdíjemelés kérdésében úgy fogalmazott: "nagyon nehéz meghúzni azt a határt, hogy meddig lehet jobban emelni, és honnan kell kevésbé emelni", ezért szerinte

csak és kizárólag egy megoldás van: a tizennegyedik havi nyugdíj.

Ezen kell dolgozni, nagyon számoljuk, nagyon nézzük, és kőkeményen dolgozunk rajta, hogy ez megvalósítható legyen – mondta az építési és közlekedési miniszter.

Orbán Viktor erre ráerősítve csütörtökön posztolta közösségi oldalán, hogy "gőzerővel dolgozunk a 14. havi nyugdíjon."

Abból, hogy egy miniszter és maga a miniszterelnök is gyors egymásutánban napirendre tette ezt a témát,

arra következtethetünk, hogy a kormány a választások közeledtével komolyan fontolgatja a 14. havi nyugdíj bevezetését valamilyen – egyelőre nem ismert – formában.

Lázár János azt is elmondta, hogy a 2,4 millió nyugdíjasból félmillióan 240 ezer forint alatti összeget kapnak, míg 250 ezren 140 ezer forint alatti juttatásban részesülnek – habár a miniszter információi itt nem teljesen helytállóak, ugyanis a KSH legfrissebb, 2025. januári adatai alapján a 2,3 millió ellátottból 1,42 millió fő részesül havi 240 ezer forintnál alacsonyabb juttatásban, míg 442 ezer fő kap havi 140 ezer forintnál is kevesebbet.

Az esetlegesen bevezetendő 14. havi nyugdíj tervezett ütemezéséről egyelőre semmit nem lehet tudni, a kormány részletekben menően még nem kommunikált az elképzelésről. Mivel Magyarországon az évek óta létező 13. havi nyugdíjat februárban fizetik, ésszerű lehetne, hogy a két juttatás időbeli torlódását elkerülendő valamikor a naptári év második felére ütemezzék be a 14. havi kifizetéseket.

Ha viszont a kormány célja a választás előtti népszerűség növelése, akkor kézenfekvő lenne, hogy 2026. áprilisa előtt sor kerüljön az első kifizetésre,

emiatt jelenleg még csak találgatni sem lehet a tervezett ütemezésről.

A 13. havi nyugdíj kalandos története

Magyarországon jelenleg a 13. havi nyugdíj létezik, 2022 óta minden év februárjában a saját egyhavi ellátásukkal megegyező pluszjuttatást kapnak a nyugdíjasok és nyugdíjszerű ellátásban részesülők. A tizenharmadik havi juttatásnak fordulatokban gazdag történelme van, fiatalabb olvasóink kedvéért érdemes felidéznünk az utóbbi évtizedek eseményeit.

2003-ban kezdődött a 13. havi juttatás fokozatos bevezetése, ebben az évben negyedhavi nyugdíj összegével megegyező pluszpénzt kaptak a jogosultak.
2004-ben már félhavi juttatás érkezett.
2005-ben háromnegyedhavi juttatást kaptak az idősek.
2006-tól 2008-ig teljes összegű 13. havi pluszjuttatás érkezett.
2009-re vonatkozóan a tomboló gazdasági válság miatt 80 ezer forintban maximálták a 13. havi juttatás összegét, de végül csak az első részlet kifizetésére került sor (maximum 40 ezer forint), a második részletet már nem fizették ki. Ekkortól kezdődően a 13. havi nyugdíj határozatlan ideig fel volt függesztve.
2010-től 2020-ig nem létezett Magyarországon 13. havi nyugdíj.
2021-ben negyedhavi összegű 13. havi juttatás érkezett, és az eredeti terv szerint évente plusz egy heti összeggel nőtt volna a juttatás, így 2024-re érte volna el a teljes havi összeget.
A 2022-es (választási) évben végül már teljes összegű 13. havi nyugdíj érkezett, azaz jóval gyorsabban megtörtént a teljes 13. havi nyugdíj beépítése, mint azt a kormány eredetileg vállalta.
2023-tól 2025-ig minden évben változatlanul a teljes havi 13. havi juttatás érkezett, és a nyugdíjtörvény értelmében az eljövendő években is ugyanerre számíthatnak a jogosultak.

Megjegyzendő, hogy a fájdalmas 2009-es döntés ellensúlyozására létrejött a nyugdíjprémium intézménye, amely egy limitált összegű, egyszeri juttatást tesz lehetővé a nyugdíjasok számára, feltéve, hogy az adott évi gazdasági növekedés meghaladja a 3,5%-os küszöbértéket. Érdekesség, hogy a 13. havi nyugdíj azóta visszatért, a kormány viszont a nyugdíjprémiumot is megtartotta, így jelenleg mindkét juttatásban részesülhetnek a nyugdíjasok.

Két lehetséges mód a 14. havi nyugdíj bevezetésére

Habár a kormány egyelőre semmilyen konkrétumot nem fogalmazott meg a kilátásba helyezett 14. havi nyugdíj részleteiről, abból kiindulhatunk, hogy a 13. havi nyugdíj miként lett bevezetve.

A 13. havi nyugdíjról a nyugdíjtörvény jelenleg így határoz:

Tizenharmadik havi nyugdíjra az jogosult, aki a tárgyévet megelőző év legalább egy napjára, valamint a tárgyév februárjára társadalombiztosítási nyugellátásban vagy a 6. § (4) bekezdése szerinti ellátásban részesül.
Ha a jogosult több társadalombiztosítási nyugellátásban vagy a 6. § (4) bekezdése szerinti ellátásban részesül, a tizenharmadik havi nyugdíjra való jogosultságot ellátásonként kell vizsgálni.
A tizenharmadik havi nyugdíj összege megegyezik a tárgyév február hónapjára a jogosultat megillető, a tárgyévet megelőző év legalább egy napjára is folyósított, tizenharmadik havi nyugdíjra jogosító társadalombiztosítási nyugellátások és a 6. § (4) bekezdése szerinti ellátások együttes összegével.
A tizenharmadik havi nyugdíjat a nyugdíjfolyósító szerv a tárgyév februárjában, hivatalból, külön határozat meghozatala nélkül folyósítja.

Magyarán például 2026-ban azok kaphatnak majd 13. havi juttatást, akik már 2025-ben is nyugdíjasok voltak, illetve 2026 februárjában is azok.

A jogosultak a februári nyugdíjukkal megegyező összegű 13. havi juttatásban részesülnek, azaz egyszerűen dupla összeget kapnak kézhez.

Mivel a 13. havi nyugdíj a tartalmát tekintve nem nyugellátás, hanem nyugdíjtól független juttatás, így elméletileg az is lehetséges lenne, hogy az egyénileg járó összegeket ne az egyéni nyugdíjösszegtől függően, hanem teljesen más elven, akár egységesen határozzák meg. Rendszeresen felmerül például az a javaslat, hogy a 13. havi juttatást minden jogosult egyenlő összegben (az átlagnyugdíjjal azonos összegben) kapja, ami kétségtelenül enyhítené a nyugdíjasok között meglévő jövedelmi egyenlőtlenségeket. Egy másik gyakori felvetés szerint a 13. havi juttatás összegét alsó és felső korlátok közé kellene szorítani.

A 13. havi juttatás már ma is 8,33%-kal megnöveli az egy nyugdíjas által egy évben kapott összes állami juttatás értékét, a 14. havi juttatással együtt pedig (a nyugdíj összegétől függetlenül) a 12 havi ellátás összegén felül +16,67% lenne a pluszjuttatások éves bevételnövelő hatása a jogosultak számára.

A 14. havi juttatás egyik lehetséges működése és várható pénzügyi hatása
Ellátás havi összege	12 havi ellátás összege	13. havi juttatás összege	14. havi juttatás összege	Éves összes juttatás	13. és 14. havi juttatás együttes juttatásnövelő hatása
100 000 Ft	1 200 000 Ft	100 000 Ft	100 000 Ft	1 400 000 Ft	+16,67%
200 000 Ft	2 400 000 Ft	200 000 Ft	200 000 Ft	2 800 000 Ft	+16,67%
300 000 Ft	3 600 000 Ft	300 000 Ft	300 000 Ft	4 200 000 Ft	+16,67%
400 000 Ft	4 800 000 Ft	400 000 Ft	400 000 Ft	5 600 000 Ft	+16,67%
500 000 Ft	6 000 000 Ft	500 000 Ft	500 000 Ft	7 000 000 Ft	+16,67%
600 000 Ft	7 200 000 Ft	600 000 Ft	600 000 Ft	8 400 000 Ft	+16,67%
700 000 Ft	8 400 000 Ft	700 000 Ft	700 000 Ft	9 800 000 Ft	+16,67%
800 000 Ft	9 600 000 Ft	800 000 Ft	800 000 Ft	11 200 000 Ft	+16,67%
900 000 Ft	10 800 000 Ft	900 000 Ft	900 000 Ft	12 600 000 Ft	+16,67%
1 000 000 Ft	12 000 000 Ft	1 000 000 Ft	1 000 000 Ft	14 000 000 Ft	+16,67%
1 100 000 Ft	13 200 000 Ft	1 100 000 Ft	1 100 000 Ft	15 400 000 Ft	+16,67%
1 200 000 Ft	14 400 000 Ft	1 200 000 Ft	1 200 000 Ft	16 800 000 Ft	+16,67%
1 300 000 Ft	15 600 000 Ft	1 300 000 Ft	1 300 000 Ft	18 200 000 Ft	+16,67%
1 400 000 Ft	16 800 000 Ft	1 400 000 Ft	1 400 000 Ft	19 600 000 Ft	+16,67%
1 500 000 Ft	18 000 000 Ft	1 500 000 Ft	1 500 000 Ft	21 000 000 Ft	+16,67%
Forrás: Portfolio-számítás

Egy ilyen jellegű, a 13. havi nyugdíjjal megegyező működésű 14. havi juttatás tehát nem differenciálna a nyugdíjasok között, hanem

a kisebb nyugdíjak mellé kisebb pluszjuttatást, nagyobb nyugdíjak mellé nagyobb pluszjuttatást hozna,

ezzel tovább növelve a nyugdíjasok között meglévő jövedelmi egyenlőtlenségeket. (Ez a megközelítés nem lenne idegen a kormánytól: a 13. havi juttatáson kívül számos más gazdaságpolitikai intézkedésnél, például az egykulcsos jövedelemadónál vagy a jövedelemarányos családi adókedvezménynél is ilyen logika érvényesül.)

Fontos, hogy a 14. havi nyugdíj nemcsak ilyen módon jöhetne létre. Egy másik lehetséges megoldás, hogy minden jogosult a mindenkori átlagnyugdíj összegét kapná 14. havi juttatásként, ilyen módon a kisebb nyugdíjúak arányosan nagyobb, a nagyobb nyugdíjúak arányosan kisebb juttatásnövelésben részesülnének. A kormány jövedelempolitikai megközelítését ismerve azonban ez sokkal kevésbé valószínű forgatókönyv.

Kulcsfontosságú az ütemezés

A 14. havi nyugdíj koncepcióját illetően a fenti két kormányzati megszólaláson túl nincs semmilyen konkrét tudásunk, így többek között azt sem tudjuk, hogy milyen ütemezéssel vezetné be a kormány a juttatást. Ha a 13. havi nyugdíj 2020-as bejelentéséből indulunk ki, akkor elképzelhető, hogy nem egy csapásra, hanem például négy év alatt, fokozatosan vezetné be a kormány a 14. havi juttatást:

2026-ban plusz egyheti,
2027-ben plusz kétheti,
2028-ban plusz háromheti,
végül 2029-től kezdve már egy teljes havi pluszjuttatás érkezhetne.

A kormány azonban végül nem a 2020-ban tervezett ütemezést alkalmazta, hanem a nyugdíjasok javára eltért attól, és a 2021-es egyheti pluszjuttatást követően 2022-ben már rögtön egy teljes havi pluszjuttatást fizetett (és azóta is minden évben így tesz), feltehetően nem függetlenül attól, hogy a 2022. februári kifizetés időben meglehetősen közel volt a 2022. áprilisi országgyűlési választásokhoz.

Ennek fényében nagy kérdés, hogy miként tervez a kormány, például már 2026-ban a teljes 14. havi juttatást ki akarja-e fizetni, vagy lassabb, megfontoltabb ütemezést vállal a nyugdíjasok felé.

A nyugdíjak jelentősen leszakadtak a bérektől – ez önmagában indokolhatja a pluszjuttatásokat

A magyar nyugdíjhelyzet múltbeli alakulásának egyik legszemléletesebb ábrázolása az, amikor az egy nyugdíjasra jutó átlagos ellátmány és a nemzetgazdasági átlagkereset hányadosát vizsgáljuk. A mutató a 2014-es csúcsán közel 68%-on helyezkedett el, azaz az átlagnyugdíj elérte az átlagbér kétharmadát. Ezt követően azonban meredek esés következett, így a 2020-as mélyponton alig 51%-os érték mutatkozott. Azóta a 13. havi nyugdíj bevezetésének köszönhetően valamivel javult a nyugdíjasok relatív pozíciója, sőt, a 2023-as évben előállt az a kivételes helyzet, hogy a nyugdíjak jóval nagyobb mértékben nőttek, mint a keresetek. (Ennek hátterében az inflációkövető nyugdíjemelési rend húzódik meg, 2023-ban két lépésben 18,6%-kal emelték a nyugdíjakat, mialatt az átlagkereset 14,2%-kal nőtt.)

Ezzel együtt is a legfrissebb, tavalyi adat szerint az átlagos juttatás alig 54,6%-át tette ki a KSH által számított átlagbérnek.

Ugyanez a relatív pozícióromlás a GDP-arányos nyugdíjkiadások szintjében is megmutatkozik. A 2012-es csúcson a magyar nyugdíjkiadások megközelítették a GDP 12 százalékát, míg 2024-re 8,3%-ra csökkent a mutató értéke, azaz az országban megképződő jövedelemből az idő múlásával egyre kisebb rész jutott a nyugdíjasoknak és nyugdíjszerű ellátásokban részesülőknek.

Ennek okai többek között az ebben az időszakban megvalósult lépcsőzetes nyugdíjkorhatár-emelés, illetve a vegyes indexálás megszüntetése és a pusztán inflációkövető nyugdíjemelés bevezetése voltak. Az inflációkövető nyugdíjemelés miatt a nyugdíjasok reáljövedelme nem emelkedik (kivéve az olyan juttatásoknak köszönhetően, mint a 13. havi nyugdíj), mialatt a gazdaság egészében rendszerint reáljövedelem-emelkedés megy végbe, így a nyugdíjasok részesedése szükségszerűen lecsökken.

A teljes 14. havi nyugdíj bevezetése számottevően megemelné a magyar költségvetés nyugdíjkiadásait. 2025-ben (a novemberi nyugdíjkorrekció nélkül) 7200 milliárd forintot tervezett nyugdíjakra és nyugdíjszerű ellátásokra költeni a kormány, az utólagos nyugdíjkorrekció további 112 milliárd forintjába kerül a költségvetésnek. A várható összkiadás így a tervezett folyó áras GDP-nek (87 837 milliárd forintnak) kb. 8,3%-át teheti ki.

2026-ban pedig 7700 milliárd forintnyi kiadással számol a költségvetés, ehhez az idén novemberi nyugdíjkorrekció növelő hatását is hozzáadva reálisan mintegy 7816 milliárd forint lehet a tényleges jövő évi kiadás – természetesen a 14. havi juttatás nélkül. Ez a tervezett folyó áras GDP-nek (95 747 milliárd forintnak) 8,2%-át érné el.

Ha viszont valamilyen módon már 2026-ban megvalósulna a teljes 14. havi juttatás, akkor

a reálisan 590 milliárd forint fölötti újabb pluszjuttatás a GDP kb. 0,6%-ával, akár 8400 milliárd forintra növelhetné a nyugdíjakra és nyugdíjszerű ellátásokra fordított kiadásokat.

2026-ban 585 milliárd forintot szán a költségvetés a tizenharmadik havi juttatásokra, beleértve mind a nyugdíjban, mind a másmilyen nyugdíjszerű ellátásokban részesülők juttatásait is. A 2025 novemberében esedékes évközi nyugdíjemelés azonban 1,6%-kal megnöveli az egyéni nyugdíjakat, ezért várhatóan a 2026-os tizenharmadik havi juttatás is legalább 1,6%-kal magasabb lehet a tervezettnél, így az 594 milliárd forintot is elérheti. A tizennegyedik havi nyugdíj feltehetően ugyanennyibe kerülne évente, amennyiben azonos működéssel vezetik be azt.

600 milliárd forint nem kevés pénz – a költségvetés ihatja meg a levét a pénzszórásnak?

Fontos tudni, hogy míg a 12 havi nyugellátás elsődleges finanszírozási fedezetét a társadalombiztosítási járulék és a szociális hozzájárulási adó biztosítja, addig a 13. havi juttatásnak nincs ilyen egyértelmű forrású fedezete a költségvetésben. Sőt, az utóbbi években már a 12 havi nyugdíj kifizetésére sem telt volna pusztán az erre szolgáló járulék- és szochó-bevételekből, ezért a központi költségvetésnek rendszeresen több százmilliárdos (vagy akár ezermilliárd forintot is meghaladó) támogatást kell nyújtania a Nyugdíjbiztosítási Alapnak.

Ennek fényében a 14. havi nyugdíj bevezetésével egy újabb hatalmas, fedezetlen kiadási ballasztot vállalna magára az ország költségvetése – még ha ez nem is lenne újdonság a magyar nyugdíjrendszerben. Az ilyen intézkedések hosszú távon tovább ronthatják a költségvetés egyenlegét, és egyre fenntarthatatlanabbá tehetik a nyugdíjrendszer első pillérét.

A Magyar Nemzeti Bank 2016-ban felhívta a figyelmet: a nyugdíjrendszer fenntarthatósági mérőszámai a nyugdíjrendszer jövőbeli éves egyenlegeiből vezethetők le, minél nagyobbak a várható éves hiányok, annál rosszabb a hosszú távú fenntarthatóság. Akkor az MNB úgy kalkulált, hogy 2035-ig nincs gond a nyugdíjrendszer fenntarthatóságával, addig egyensúly közelében tarthatók a nyugdíjcélú bevételek és kiadások, de erre a valóság azóta rácáfolt, a vártnál jóval korábban negatívba fordult a nyugdíjrendszer egyenlege.

A kormány bejelentése az országgyűlési választások közeledtével, illetve a kiélezett politikai verseny fényében nem teljesen meglepő, ilyenkor a politikai szereplők a népszerűségjavítás érdekében előszeretettel vesznek célba jóléti intézkedésekkel jól beazonosítható társadalmi csoportokat. Úgy tűnik, mostanra a Tisza pártot követően a kormány is idejét látta beszállni a nyugdíjasokat célzó ígérgetési versenybe.

A kormánypártok nem ma ültek fel a pénzosztás-vonatra: gondoljunk csak az Otthon Start hitelprogramra, a nyugdíjasok élelmiszer-utalványára, az anyák szja-mentességére, a csed-gyes adómentességére, a közalkalmazottak lakhatási támogatására, a kormánytisztviselői béremelésekre, a beígért szocho-csökkentésre stb.

A 14. havi nyugdíj belengetésével azonban a lehetséges költségvetési kiköltekezés is szintet lépett.

Az eddig ismertetett kormányzati lépések jellemzően a felmenő rendszerű költekezés (szakaszosan alkalmazott szja-mentesség az anyáknak, a 3%-os Otthon Start program keretében felépülő hitelállomány stb.) miatt nem okoznak azonnali és óriási mértékű költségvetési egyenlegromlást, egy része a kiadásoknak idővel ki is nőhető, "csak" a büdzsében rejlő mozgásteret korlátozza. A mostani kormányzati bejelentés viszont teljes mértékben "helikopterpénznek" tekinthető, jelentős költségvetési hatással – ezért sem mindegy a bevezetésének módja és a beépülésének módszere.

A bevezetés módja, lépcsőzetessége a jövő évi költségvetés alakulása szempontjából sem mindegy. A nyáron már kőbe vésett 2026-os költségvetés kiadási oldala értelemszerűen nem tartalmazta a 14. havi nyugdíjat, miközben a legújabb várakozások szerint ezen kiköltekezés nélkül is elvéti a kormány az eredeti 3,7%-os GDP-arányos hiánycélját, a mostani elemzői várakozások már inkább 5-5,5%-ról szólnak. Ehhez a magasabb deficithez adódna hozzá a 14. havi nyugdíj extra kiadása, attól függően, mekkora szelete épül be már jövőre (feltételezhetően még az áprilisi parlamenti választások előtt), ezzel tovább emelve a várható hiány mértékét.

A költségvetésre gyakorolt negatív hatások fényében kifejezetten érdekes az intézkedés belengetésének időzítése:

nem nehéz észrevenni, hogy az S&P kedvező hitelminősítői döntése után pár nappal dobta le az újabb fiskális lazító bombát a kormányzat.

Nagy kérdés lesz, hogy a következő hónapokban – ősszel lesz még 2 hitelminősítői kör, majd jövő tavasszal-nyáron érkezik 3 – a hitelminősítők számára, valamint a befektetők, államadósság-finanszírozók fejében mennyire tudatosul az, hogy épp a szemünk előtt zajlik az elmúlt években inkább szigorodó fiskális politika alapvető fordulata, a választási üzemmód.

Ahogy írtuk, jelenleg nincs fedezet erre a plusz kiadásra a jövő évi költségvetésben. Ha a kormány nem is fog találni erre fedezetet, akkor a hiány növelésével termeli ki ezt (illetve a plusz havi nyugdíj egy beígért részét) az államkassza. Ez rövid távon plusz finanszírozási igényt jelent a költségvetés számára – az állampapírpiaci kínálat növelését, az államadósság emelkedését. Az nagyjából már eddig is konszenzusos várakozás volt, hogy jövőre nem csökken a költségvetés hiánya (ami nem váratlan fejlemény egy választási évben), viszont a jelek szerint az államadósság csökkentését is egyre nagyobb kockázatok övezik.