Akkora a baj a magyar nyugdíjrendszerrel, hogy Brüsszel felelősségre vonná a kormányt

Az Európai Bizottság új tervet fontolgat, amely szerint az uniós források kifizetését a tagállamok nyugdíjrendszereinek fenntarthatóságához kötné.

A Politico értesülései szerint Brüsszel a következő, 2028-tól induló hétéves költségvetési ciklusban – mintegy 2000 milliárd eurós keret mellett – a strukturális reformokat és a költségvetési fegyelmet szorosabban összekapcsolná.

A bizottság gazdasági és pénzügyi főigazgatóságai jelenleg azt vizsgálják, hogyan lehetne az országspecifikus ajánlások (CSR-ek) révén rábírni a tagállamokat arra, hogy a jelenlegi, sok esetben elöregedő társadalmak által finanszírozott állami nyugdíjrendszereket hosszú távon is fenntarthatóvá tegyék.

A cél, hogy a reformokat a beruházási támogatásokhoz kössék, így a tagállamok ne kapják meg teljes uniós forrásukat, ha nem hajtanak végre érdemi reformokat.

A háttérben az Európai Unió egyik legsúlyosabb strukturális problémája áll: az elöregedő népesség, a csökkenő születési ráta és a magas államadósság egyszerre fenyegetik a nyugdíjrendszerek pénzügyi stabilitását.

Az uniós adatok szerint 2023-ban az európai nyugdíjasok több mint 80 százaléka kizárólag állami nyugdíjból élt, ami 18,5 millió embert, vagyis az EU 65 év feletti lakosságának ötödét tette ki a szegénységi kockázat szempontjából.

Az Európai Bizottság szerint az állami rendszerek túlterheltsége nemcsak szociális, hanem fiskális kockázat is, ezért a cél kettős: egyrészt csökkenteni az állami kasszák terheit, másrészt ösztönözni a magánnyugdíj-megtakarításokat és a vállalati nyugdíjprogramok bevezetését.

A javaslat politikailag rendkívül érzékeny területet érint. A nyugdíjkorhatár emelése vagy az állami ellátások reformja számos országban tömeges tiltakozásokat váltott ki. Belgiumban a héten is összecsapások voltak Brüsszelben a rendőrség és a szakszervezetek között a 67 éves korhatár 2030-ig történő bevezetése miatt, míg Franciaországban Emmanuel Macron 2023-as reformjai hónapokig tartó tüntetéshullámot indítottak el. A politikai kockázatot növeli, hogy a nyugdíjas korosztály – az 50 év felettiek – a választásokon a legaktívabb réteget képviselik, ezért a Bizottság részéről ez a megközelítés komoly belpolitikai ellenállásba ütközhet.

A Bizottság azonban nem kíván közvetlenül beleszólni a nyugdíjkorhatár vagy az ellátások szintjének meghatározásába. Ehelyett a hangsúlyt a hosszú távú megtakarítási ösztönzőkre, a vállalati nyugdíjprogramokra és a pénzügyi tudatosság növelésére helyezné. A CSR-ajánlások rendszerét a Bizottság eddig is a gazdaságpolitikai koordináció eszközeként használta, ám a tagállamok gyakran figyelmen kívül hagyták azokat. A most felvetett modell – amely a helyreállítási alap mintájára „pénzért reformot” elv alapján működne – az uniós forrásokhoz való hozzáférést tenné feltétellé, vagyis a tagállamok csak akkor juthatnának teljes támogatáshoz, ha mérhető előrelépést mutatnak a nyugdíjrendszerük átalakításában.

Magyarország esetében ez a kérdés különösen aktuális, mivel a kormány már a helyreállítási és ellenállóképességi tervben (RRP) is vállalta a nyugdíjrendszer reformját, amely azonban hivatalosan is elmaradt.

Az Európai Bizottság több éve szerepelteti országspecifikus ajánlásaiban, hogy a magyar nyugdíjrendszert fiskális szempontból fenntarthatóbbá kell tenni, tekintettel a kedvezőtlen demográfiai folyamatokra és az államháztartási kockázatokra. Brüsszel korábban is jelezte: a korai nyugdíjazási lehetőségek szűkítése, a foglalkoztatásban eltöltött évek számának növelése és a magánmegtakarítások ösztönzése nélkül a rendszer hosszú távon nehezen tartható fenn.

Ha a Bizottság most valóban összekapcsolja a nyugdíjreformokat az uniós források kifizetésével, az a magyar költségvetés és a gazdaságpolitikai mozgástér szempontjából is komoly tehertételt jelenthet.

A 2026-os országgyűlési választások közeledtével a nyugdíjrendszer fenntarthatósága mellett egyre inkább a politikai ígéretek kerülnek előtérbe. Elsőként Lázár János építési és közlekedési miniszter vetette fel a 14. havi nyugdíj bevezetésének lehetőségét, amit péntek reggel Orbán Viktor miniszterelnök is megerősített. A kormányfő szerint a 14. havi juttatás visszaadásához „gazdasági erő és béke” szükséges, és elmondása alapján a cél 2–4 éven belül elérhető.

Orbán hozzátette, hogy minden évben egy heti nyugdíj visszaadásával vezették vissza a 13. havit, és hasonló ütemben a 14. havi kifizetés is megvalósítható lenne, amennyiben a gazdasági környezet engedi.

Ha Brüsszel valóban komolyan gondolja, hogy a jövőben az uniós forrásokat a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságához köti, akkor nemcsak a kormány, hanem az ellenzék ígéretei is szúrhatják majd a Bizottság szemét. A Tisza Párt választási programjában a „tisztességes nyugdíjak kormánya” jelszóval havi 12 ezer forintos átlagos emelést és évi 356 ezer forintos többletet ígér a nyugdíjasoknak, beleértve egy 200 ezer forintos SZÉP-kártyás támogatást is.

A terv félmillió alacsony nyugdíjból élő számára extra juttatást, az ápolási díjak 50 százalékos emelését és a 13. havi nyugdíj megtartását tartalmazza.

A Tisza-kormány szerint ezekkel az intézkedésekkel biztonságosabb és méltányosabb megélhetést kapnának azok, akik havi 500 ezer forintnál kevesebb nyugdíjból élnek.

Címlapkép forrása: Shutterstock