Megjött az a hír az Egyesült Államokból, amire mindenki aggódva várt

Az amerikai infláció szeptemberben a vártnál enyhébben, 3,0 százalékra emelkedett éves alapon, miközben az elemzői konszenzus 3,1 százalékot várt. A maginfláció – az élelmiszer- és energiaárak nélkül számított mutató – szintén 3,0 százalékon alakult, ami a korábbi hónapok 3,1 százalékos értékeihez képest mérsékelt lassulást jelez.

Havi alapon az infláció 0,3 százalékkal nőtt, a maginfláció pedig 0,2 százalékkal, vagyis mindkettő kisebb ütemben, mint augusztusban.

Az adatot a kormányzati leállás előtt gyűjtötte össze a statisztikai hivatal, így ez lehet az utolsó megbízható inflációs jelentés, mielőtt a következő hónapok adatainak minőségét már befolyásolhatja a működési korlátozás.

Mint arról írtunk, A mostani számokat a piac kiemelten figyeli, mivel a Federal Reserve az utóbbi hetekben már lazító irányba mozdult el, miközben az inflációs trendek még nem mutattak egyértelműen megnyugtató képet eddig.

A piacok hetek óta várták ezt az adatot, hiszen a szeptemberi CPI-jelentés az első komoly gazdasági információ a részleges kormányzati leállás kezdete óta. A mostani inflációs adat az utolsó olyan statisztikai jelentés lehet, amelyet még nem befolyásolt érdemben a leállás, ezért az elemzők különösen figyelnek a számok megbízhatóságára. A várakozások szerint a headline infláció enyhén emelkedhetett, elsősorban az energiaárak és egyes termékcsoportok áremelkedése miatt, miközben a maginfláció – amely kiszűri az ingadozó élelmiszer- és energiaárakat – stagnálhatott. Ez arra utal, hogy az árnyomás szerkezete továbbra is ellentmondásos: míg a termékeknél a vámok hatása fokozatosan megjelenhet, a szolgáltatásoknál a korábbi dezinfláció lelassult.

Az inflációs folyamatokat jelenleg leginkább a Trump-adminisztráció által bevezetett vámok és az ezekhez kapcsolódó vállalati költségátadási mechanizmusok befolyásolják.

A legtöbb elemzés szerint a cégek eddig igyekeztek elnyelni a magasabb importköltségek egy részét, hogy ne veszítsenek versenyképességükből, ám ez a stratégia hosszú távon nem fenntartható. Ha a vállalatok elkezdik a magasabb költségeket a fogyasztókra hárítani, az fokozatosan újra felfelé hajthatja az inflációt, különösen a tartós fogyasztási cikkek körében.

A szektorális bontásban egyelőre még nem látszik nagy elmozdulás, átárazás: a részletes adatok szerint az energiaárak voltak a legfontosabb felhajtó tényezők.

A benzin ára 4,1 százalékkal nőtt, és önmagában is jelentősen hozzájárult a havi inflációs emelkedéshez.

Az élelmiszerek 0,2 százalékkal drágultak, a szolgáltatásoknál pedig továbbra is mérsékelt árdinamika látszik: a lakhatási költségek, a közlekedési szolgáltatások és az egészségügyi árak mind csupán 0,2–0,3 százalék közötti havi növekedést mutattak.

Összességében a szeptemberi adatok arra utalnak, hogy az inflációs nyomás még nem tűnt el, de nem is erősödik: a jegybanki kamatcsökkentési várakozásokat ez az adat várhatóan nem írja át, viszont csökkentheti a piac aggodalmát egy újabb inflációs hullám kialakulása miatt.

A szolgáltatási szektorban ezzel szemben némi enyhülés várható: a lakhatási és bérleti költségek emelkedése szeptemberben valamelyest mérséklődhetett, ami fékezheti az árnyomást. Ugyanakkor a munkaerőpiac lassulása továbbra is kétélű fegyver a Fed számára. Egyrészt a gyengülő bérdinamika csökkenti a keresletvezérelt inflációs kockázatokat, másrészt viszont a gazdasági növekedés megtorpanása növeli annak esélyét, hogy a jegybank további kamatcsökkentéseket hajtson végre.

A piacok szempontjából a mostani adat kulcsfontosságú: mivel az infláció a vártnál alacsonyabbnak bizonyult, ez erősítheti a kamatcsökkentési várakozásokat, ami a kötvényhozamok emelkedéséhez és a részvénypiacok korrekciójához vezethet.

Mindenesetre a mostani jelentés után a következő hónapok adatait már nagyobb fenntartásokkal fogadja majd a piac, hiszen a kormányzati leállás miatt a statisztikai hivatal korlátozott kapacitásokkal dolgozik, ami az adatok minőségét is befolyásolhatja.

Ez azért is különös helyzetet teremt, mert az inflációs kilátások szempontjából egyre fontosabb tényezővé válik az olajárak alakulása is.

Az energiahordozók drágulása az amerikai inflációt közvetlenül is befolyásolhatja: becslések szerint a nyersolaj árának 5 dolláros elmozdulása akár 0,25–0,5 százalékponttal is felfelé tolhatja a fogyasztói árindexet.

Az Egyesült Államokban irányadó WTI-olaj hordónkénti ára az elmúlt két hétben még 60 dollár alatt mozgott, ám a Trump-adminisztráció újabb orosz szankciói most hirtelen emelkedést hoztak. A szankciók a Rosznyeft és a Lukoil ellen irányulnak, és céljuk az orosz háborús finanszírozási források szűkítése.

A bejelentés hatására a Brent több mint 5 százalékkal, 65,99 dollárra, a WTI pedig 61,79 dollárra ugrott.

A kérdés most az, hogy a hatás mennyire lesz tartós: ha az árak tartósan 60 dollár fölött maradnak, az újra felfelé hajthatja az energiaár-komponenst, ami a headline inflációban is gyorsan megjelenhet. Ugyanakkor a globális kereslet továbbra is lanyha, Oroszország és Szaúd-Arábia pedig az utóbbi hónapokban növelte kitermelését, ami mérsékelheti a drágulás tartósságát. Az olajpiac mozgása tehát a következő hónapokban kulcskérdés lesz abból a szempontból, hogy a Fed mennyire tudja kontroll alatt tartani az inflációt a kamatvágások folytatása mellett.

Címlapkép forrása: Anna Rose Layden/Bloomberg via Getty Images