Ezért hagyta ott Brüsszelt a Budapesti Corvinus Egyetemért az új rektor

Amikor elfogadta a pozíciót egy közép-kelet-európai egyetemen, mi volt a fő oka?

Több oka volt, de ha egyet kellene kiemelnem, az az érzés, hogy valóban képes lehetek hatást gyakorolni a Corvinus jövőjére. A Corvinus célja az volt, hogy nemzetközibbé és kutatásorientáltabbá váljon, miközben megőrzi klasszikus egyetemi karakterét. Brüsszelben, dékánként, kilenc évig dolgoztam pontosan ezen: nemzetközi akkreditációk megszerzésén, külföldi oktatók és hallgatók bevonásán, a kutatási tevékenység erősítésén. Úgy éreztem, ezzel a tapasztalattal érdemben hozzájárulhatok az egyetem fejlődéséhez, együttműködve az egyetem vezetésével.

Másrészt személyes okaim is voltak. Mindig különböző kultúrákban éltem. Gyerekkoromat Kongóban töltöttem, később a belga vidéken laktam, Brüsszelben tanultam, a doktori képzésemet részben Japánban, részben az Egyesült Államokban, a Columbia Egyetemen végeztem. Dolgoztam Párizsban az OECD-nél, Németországban pedig az Európai Szabadalmi Hivatalnál. Hozzászoktam ahhoz, hogy új kulturális környezetekhez kell alkalmazkodni. A feleségem – aki az egykori Jugoszláviából származik, és élt Spanyolországban, Törökországban, Macedóniában és Belgiumban – is élvezi ez a fajta nemzetközi kitettséget. Úgy gondoltuk, gyermekeinknek is hasznos lesz, ha hasonló élményekkel gazdagodhatnak.

És persze a Corvinus elit intézmény, hasonlóan a belgiumi Solvay-hoz. Mindig élveztem, ha tehetséges hallgatókkal dolgozhattam. Budapest pedig egy fantasztikus város – az első éjszakámat egy hotelben töltöttem, a Lánchídra néző kilátással, ami ténylegesen inspirálta is a mostani „Híd-stratégia” elnevezést.

Az országok közül, ahol élt, melyik hasonlít leginkább Magyarországra?

Őszintén szólva egyik sem. Ha választanom kellene, talán Németország vagy Belgium. Németország kulturálisan közelebb áll, míg Belgiumban erősebb a francia és olasz hatás, ami itt kevésbé érezhető. De a magyar kultúra valóban egyedi, és nagyon élvezem ismerkedni vele az mindennapos tapasztalataimon és a történelmi olvasmányaimon keresztül

A Corvinus Híd-stratégiájánek egyik legfontosabb eleme a nemzetköziesítés. Miért ennyire fontos ez, és hogyan kívánja megvalósítani? Sokan Magyarországon úgy gondolják, hogy a Corvinusnak elsősorban magyar hallgatókat kell szolgálnia.

A nemzetköziesítés mindazonáltal csak az egyik stratégiai pillér, távolról sem az egyetlen. A Corvinus mélyen gyökerezik Magyarországon, és most nemzetközi szinten is fejlődnie kell. Nem célunk, hogy olyan intézménnyé váljunk, mint az INSEAD vagy a London Business School, ahol a hallgatók 90 százaléka külföldi. A Corvinuson jelenleg 75–80 százalék a magyar hallgatók aránya, és ezt nem is szeretnénk drámaian megváltoztatni.

A 30-40 százalékos nemzetközi hallgatói arány a versenytársainkhoz képest kifejezetten szerény cél.

A legnagyobb kihívás a minőség. A magyar hallgatók a legjobb 10 százalékból kerülnek ki, és a nemzetközi hallgatóknál is tartani kell ezt a színvonalat.

Nem engedhetjük meg, hogy a színvonal különbséget mutasson. A cél tehát a nemzetközi növekedés, de nem a minőség rovására.

Ezen felül szeretném, ha minden külföldi hallgató megismerkedne a magyar nyelvvel és kultúrával egy kurzus keretében. Ugyanezt bevezettem Belgiumban is, ez nem teher, hanem lehetőség a befogadó kultúra és nyelv megismerésére.

Milyen konkrét lépésekkel teszik vonzóbbá a Corvinust a tehetségesebb külföldi hallgatók számára?

Először is kommunikációval. Amikor ideérkeztem, gyakorlatilag nem volt költségvetés nemzetközi kommunikációra. Átcsoportosítottuk az erőforrásokat, új arculatot és kommunikációs stratégiát dolgoztunk ki, létrehoztunk egy angol nyelvű weboldalt, elindítottuk a közösségimédia-jelenlétet, és egy nemzetközi PR-ügynökséget is bevontunk a kutatási imázsunk erősítésébe.

Az előző toborzási időszakban 13 nemzetközi hallgatói vásáron vettünk részt Európa-szerte.

Kik a Corvinus fő versenytársai, ha a hallgatók kegyeit kell elnyerni?

Elsősorban az osztrák, német, dán, holland, francia és brit egyetemek. Jelenleg mintegy 17 ezer magyar hallgató tanul külföldön, főként ezekben az országokban. Ezért őket tekintjük versenytársainknak.

Stratégiánk része, hogy kettősdiploma-programokat alakítsunk ki velük – ha nem tudjuk az egész képzési időre itt tartani a hallgatókat, legalább egy évre maradjanak.

Tehát nemcsak versenyeznek velük, hanem együtt is működnének?

Pontosan. Ha már a verseny természetes következménye, hogy a hallgatók egy része külföldre jár egyetemre, legalább a tanulmányaik egy részében legyen jelen a Corvinus. A kettős diplomák erre jó megoldást jelentenek. És persze szeretnénk Nyugat-Európából is több hallgatót idevonzani.

Hogyan hat a Corvinusra az Erasmus-programból való kizárás?

Ezt sokan félreértik. A külföldi hallgatók továbbra is jöhetnek a Corvinusra, mivel a finanszírozásuk a saját egyetemükön keresztül történik. A nehézség inkább a magyar hallgatók külföldi tanulmányútjaiban van – ők nem kaphatnak Erasmus-támogatást, ezért a Pannónia programra támaszkodunk. Tavaly mintegy 800 hallgatónk tanult külföldön e rendszerben.

A nagyobb gond inkább reputációs: egyes egyetemek tévesen azt hiszik, hogy az európai kutatási források teljesen le vannak blokkolva, és emiatt óvatosabbak az együttműködéssel.

A rangsorok fontos szerepet játszanak a stratégiájukban. Hogyan segíti ezt a nemzetköziesítés?

A rangsorok tökéletlenek, de nagy hatással vannak a hallgatók döntéseire. A Financial Times például három évvel a diploma után megkeresi a végzetteket, és kérdez a fizetésükről, karrierjük alakulásáról, nemzetközi tapasztalataikról. Ha vannak külföldi hallgatóink, akik hazatérnek és sikeresek lesznek, az azt mutatja, hogy a Corvinus nemcsak a budapesti munkaerőpiacot szolgálja, hanem szélesebb hatása van. Ez javítja a megítélésünket is.

Hogyan tudják visszacsábítani a külföldön dolgozó magyar oktatókat vagy meggyőzni a külföldieket, hogy a Corvinust válasszák?

Hírnévvel és hitelességgel. Sokan személyes okokból is szeretnének hazatérni, számukra a Corvinus komoly opció. Természetesen a bérezés versenyképességén is dolgozunk. De a legfontosabb mindig a kiválóság – nem az számít, hogy valaki magyar vagy külföldi, hanem hogy magas szintű kutatási és oktatási tapasztalatot hoz.

A kutatási stratégiában szerepel, hogy a kutatást „gazdaságilag életképessé” kell tenni. Mit jelent ez pontosan?

Nem a kereskedelmi értelemben vett pénzügyi haszonszerzésről van szó. Nem vagyunk technológiai vagy orvosi egyetem, ahol szabadalmakat vagy új gyógyszereket fejlesztenek. A mi küldetésünk a társadalomtudományok, a közgazdaságtan és a menedzsment területén van. Ami számít, az a hatás: idézik-e a kutatásainkat, használják-e a döntéshozók, a média, a vállalatok.

A cél nagyobb láthatóság és relevancia, magas minőségű kutatásokra építve.

A mesterséges intelligencia egyre jobban átalakítja az oktatást. Hogyan látja ennek szerepét a Corvinuson?

Az AI velünk marad, ezért azt szeretnénk, ha a hallgatók hatékonyan, de kritikusan használnák. Az adattudományi programokban akár maguk is programozhatnak vele, más területeken pedig használhatják esszékhez vagy projektekhez – de utána elemezniük kell, mit hozott létre az AI. A cél az, hogy megtanulják: az AI erős eszköz, de nem tévedhetetlen.

Hogyan foglalná össze a Corvinus új stratégiájának pilléreit?

A nemzetköziesítés – hogy a Corvinus globálisan is nyitott legyen, miközben megőrzi magyar gyökereit. Az interdiszciplinaritás – a tudományterületek közötti együttműködés, például a fenntarthatóság és a mesterséges intelligencia témáinak integrálása az oktatás és kutatás egész ökoszisztémájába. A hallgatóközpontúság – a hallgatói életút középpontba helyezése. És a kutatási hangsúly – a minőség és a hatás erősítése. Ez a négy pillér együtt adja a Híd-stratégia alapját, egyszerre dolgozunk rajtuk a Corvinus ezer munkatársával, hogy a stratégia a leírt szavakból valósággá váljon.

Címlapkép forrása: Portfolio

A cikk elkészítésében a magyar nyelvre optimalizált Alrite online diktáló és videó feliratozó alkalmazás támogatta a munkánkat.