Nem Ausztriára kellene fókuszálnunk – Ezen országok növekedési modellje lehetne a minta

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata.

Ez itt az on the other hand, a portfolio vélemény rovata. A cikkek a szerzők véleményét tükrözik, amelyek nem feltétlenül esnek egybe a Portfolio szerkesztőségének álláspontjával. Ha hozzászólna a témához, küldje el cikkét a velemeny@portfolio.hu címre. A megjelent cikkek itt olvashatók.

Sikeres modellek

Dél-Korea önerőből, saját fejlesztésekkel, licenszvásárlással, külföldi termékek másolásával és külföldi technológiákkal rendelkező cégek megvásárlásával gyarmati sorból elindulva modern fejlett piacgazdaságot hozott létre – 1961-től 1979-ig – egy diktatúra politikai keretein belül. A gazdaság 1970 és 1997 között – évi 7,8%-os növekedési ütem mellett – 7,6-szeresére növekedett (húzóágazatok: elektronikai és közlekedési eszközök gyártása).

Az export versenyképességét és a vállalati tőkefelhalmozást kezdetben az Egyesült Államok támogatásaival, később a munkabérek alacsony szinten tartásával segítették elő. Műszaki egyetemei (Engineering & Technology) jelenleg – a 24. helytől – az első százban öt helyet is elfoglalnak a QS 2025-ös globális felsőoktatási rangsorában.

Kína 1987 óta gazdasági erejéből adódóan a működőtőkétől az „early stage” modellig minden eszközt alkalmazott gazdasága felzárkóztatásához. A GDP 1988 és 2024 között évente átlagosan 8,6%-al növekedett, összesen 19,2-szeresére (húzóágazatok: elektronikai és közlekedési eszközök gyártása, gépgyártás, vegyipar). Kína a külföldi működőtőke intenzív fejlesztésére építve önálló technológiát létrehozó gazdasággá vált. Versenyképességét nagyban előmozdítja termelésének – gyorsan növekvő hazai piacából származó – méretgazdaságossága.

Az alacsony költségszint és a jelentős állami támogatások ma már a növekvő innovációs képességgel kombinálódnak. Jelenleg még nem ítélhető meg egyértelműen, hogy a kínai oktatás és gazdaság képes lesz-e jelentős innovációk létrehozására vagy Japánhoz és Dél-Koreához hasonlóan technológiamásoló gazdasággá válik. Műszaki egyetemei (Engineering & Technology) jelenleg – a 7. helytől – az első százban hét helyet is elfoglalnak (QS 2025).

Finnország fejlett piacgazdaságként a Szovjetunió felbomlásából eredő 10%-os GDP-visszaesés ellensúlyozására hozott létre egy gyakorlatilag egyvállalatos újrafelzárkózási folyamatot. 1993 és 2000 között a gazdaság egésze 4,5%-os átlagos éves növekedési ütemet ért el (húzóágazatok: elektronikai eszközök gyártása), GDP-je 36%-kal növekedett. Az ország hagyományos fa- és fémipari ágazati szerkezetét átfordította elektronika központú, modern gazdasággá.

A húzó vállalatcsoport folyamatos növekedését és terjeszkedését több, amerikai és nyugat-európai tőzsdéken megvalósított forrásbevonás tette lehetővé. Az új ágazat növekedését nem fékezte még a finn gazdaság hagyományosan magas adóelvonási gyakorlata sem. A vállalatcsoport erőteljes működőtőke-kivitelének mértéke azonban nem segítette a belső foglalkoztatási célok elérését.

Izrael 1993-tól „early stage” jellegű technológiai szektorát a Szovjetunió felbomlásakor Izraelbe távozó magasan képzett szakemberek tartós letelepítésére és az izraeli gazdaság átépítése céljából hozta létre. A programot Jichák Rabin kormánya indította el egy olyan folyamat részeként, amelyben eltávolodtak az ország hagyományos szocializált gazdasági modelljétől.

A kockázatitőke-hálózat alapok-alapja (fund of funds) jellegű felépítésével a technológiai szektor tömeges technológiaexport megvalósítására képes. A létrehozott szektor teljesítménye kimagasló, dinamizáló hatásai azonban megoszlanak Izrael és a technológiát vásárló Egyesült Államok vállalatai között.

Az early stage (korai fázisú) vállalkozás újonnan alapított vagy néhány évesnél nem régebbi, célja a termékfejlesztés, a működő üzleti modell igazolása és nemzetközi piacra lépés. Nagy növekedési potenciállal rendelkezik.
A late stage (késői fázisú) vállalkozások már jelentős növekedési szakaszon vannak túl, stabil pénzügyi háttérrel és bizonyított működési modellel rendelkeznek. Erőteljes terjeszkedés és termékfejlesztés folyik, de még nem jegyzik a tőzsdén.

Írország 1987 és 2000 között külföldiműködőtőke-alapú felzárkózást valósított meg, átlagosan évi 7%-os gazdasági növekedéssel (húzóágazatok: elektronikai eszközök gyártása, vegyipar, pénzügyi szolgáltatások). A kormányzat a béremelések termelékenységnövekedéstől elmaradó szabályozásával segítette a működőtőke-bevonás fokozását. Az Egyesült Államok-beli vállalatközpontok letelepedéséhez üzleti és adóminimalizálási célú pénzügyi szolgáltatásokat biztosítanak.

A bevont és kihelyezett működőtőke-állomány rendkívül magas, a GDP 210-250%-a körüli nagyságrendű. A GDP 2013 és 2022 közötti rendkívüli ütemű növekedése a tőkejövedelem (és nem a munkajövedelem) ágon keletkezett, ezért nem járt együtt a lakossági fogyasztás és az életszínvonal GDP-növekedési ütemével.

A technológiai gazdaságok bevont és kihelyezett működőtőke-állománya az Európai Unió (61,8-77,4%) és az OECD-országok (56-55,3%) átlagához viszonyítva nem túl magas (Dél-Korea: 13,3-26,3%, Kína: 21,5-15,3%, Finnország 32,5-52,8%, Izrael: 48,9-24,4%).

Az alábbi ábra azt mutatja be, hogy miként alakult a fenti gazdaságok egy főre jutó GDP-je 1970 óta. Az Egyesült Államok és Magyarország adatai referenciaként szerepelnek.

Technológiaalapú gazdaságot, de hogyan?

A gazdaság-átalakítási és -felzárkózási esetek kijelölik az átalakítás legfontosabb dimenzióit:

• a technológiához és humán tőkéhez jutás,
• az átalakítás finanszírozása
• és esetenként az átalakítással összefüggő jövedelemelosztási intézkedések.

A technológiához jutás több csatornán is történhet: saját fejlesztésekkel, licenszvásárlással, külföldi termékek másolásával (reverse engineering), külföldi technológiákkal rendelkező cégek vásárlásával, know-how-val rendelkező személyek megvásárlásával, külföldi működőtőke alkalmazásával.

A humán tőke megszerzése történhet az oktatás intézményi fejlesztésével, a migráció előnyeit kihasználva, az agyelszívás módszereivel és még számtalan más módon. Legtöbb esetben az oktatás fejlesztése a technológiaipar fejlesztésével párhuzamosan történik, azonban a fordítottja is lehetséges, hogy később zárkózik fel az üzleti folyamatokhoz.

Az átalakítás finanszírozása megvalósulhat a külföldi működőtőke finanszírozásával (FDI), a vállalatok tőzsdei tőkeemelései révén (FPI), a kockázati tőkealapok részvételével, illetve szegény országok kifejletlen tőkepiaci intézményei esetében állami transzferekkel, külföldi támogatások segítségével és a bérek alacsony szinten tartása révén.

Az átalakítással összefüggően tőkejövedelem-erősítő jövedelemelosztási gazdaságpolitikát folytattak két országban (Dél-Korea, Írország) is. Ebben az esetben a gazdaságpolitika – a tőkevonzás vagy az export versenyképesség növelése céljából – a profitfelhalmozásnak ad előnyt a bérjövedelem rovására. Ellenben más gazdaság (Finnország) olyan erős technológiai modellt tudott alkalmazni, hogy az ország jellemzően magas bér- és adóelvonásai sem voltak képesek fékezni a gyors növekedést.

A modellek egy további dimenziója, hogy a technológia- és termékfejlesztésben a termékéletciklus mely szakaszaira összpontosítanak (hagyományos technológiai termékek: gépek, közlekedési eszközök, vegyipari termékek stb.; modern technológiai termékek: elektronikai- és kommunikációs eszközök, gyógyszerek stb.).

Az átalakítások meglévő, bevált – a szervesen fejlett gazdaságban normál módon alkalmazott – üzleti modellek alkalmazásával valósulnak meg (FDI, FPI, IPO, kockázati tőke), más esetben direkt intézkedések révén (Dél-Korea). Az évtizedek alatt sok olyan üzleti modell vagy promóciós eszköz jelent meg, amelyek a hatvanas években még nem léteztek vagy nem voltak jellemzőek. Szembeötlő a kontraszt a dél-koreai direkt eszközökkel megvalósított vállalatépítése és az izraeli „fund of funds” modell, profit kontrollálta eszközei között.

A fenti országok átalakítási kiindulópontjaiból és alkalmazott eszközeiből melyek is fontosak számunkra?

• A gazdaság számára fontos szektorokban a technológiát nemzeti keretek között hozzák létre.
• A technológiák létrehozásához a technológiai tudásipar intézményeit a világ élvonalába emelik.
• A tudásipar által létrehozott technológiákat újonnan alapítandó és meglévő vállalkozásokba csatornázzák be.
• A vállalkozásoknak a korai fejlesztési szakaszban (early stage) biztosítják az üzleti szolgáltatásokat (finanszírozás, stratégiai-szakmai döntéshozatal támogatása, marketing, növekedésmanagement).

Az „early stage” vállalkozások meghatározó előnye, hogy nem kell szembenézniük a piacszerzés nehézségeivel és kockázataival, mint az a hagyományos ágazatok piacainál jellemző. Az innovatív ágazatokban a fejlesztés alatt lévő technológiák és termékek piacai folyamatosan formálódnak, a piacok kialakítására és irányítására a legnagyobb eséllyel az innovátor cégek rendelkeznek, ezeknek csak a másoló cégekkel kell felvenni a versenyt.

Az „early stage” eredetű és a „late stage” szakaszon is túljutott vállalkozásoknál a kockázati alapok kilépési formái (értékesítés, M&A, IPO) közül a részvények tőzsdei bevezetésére jelentős szerep vár a vállalati növekedés forrásellátásában, ami a külföldi működőtőke-befektetésekkel szemben érdemlegesen segíti a cégfejlődés nemzeti jellegének megerősödését.

Ugyanakkor az „early stage” vállalkozások ki vannak téve a technológiai piac ragadozó jellegű külföldi felvásárlási törekvéseinek, amelyek ellen piaci eszközökkel védekezni kell.

Magyarország számára a paradigmaváltás három pilléren nyugszik, amelyek csak együtt képesek hatékonyan kifejteni az elvárt hatásokat.

1. pillér: a tudásipar létrehozása

A hazai technológiai oktatásban a nyugati egyetemek eredményeinek adaptálásához szükség van új partnerkapcsolatok létesítésére és nagyszámú külföldi oktató és kutató bevonására. Az új technológiaoktatásnak biztosítania kell, hogy szoros kapcsolatban fejlődjön a termelő és szolgáltató vállalatokkal, valamint, hogy gyakorlat által inspirált technológiákat hozzanak létre üzleti célú felhasználásra.

Középtávon két egymással versengő technológiai egyetem szükséges.

Később bővíteni kell az egyetemi portfóliót a tudományegyetemek természettudományi fakultásaival, továbbá kutatóintézetekkel. Lehetővé kell tenni, hogy ezeken az egyetemeken minden tehetséges fiatal számára elérhető legyen az oktatás.

A brit Quacquarelli Symonds (QS) cég a világ vezető egyetemeinek elemzése és rangsorolása alapján 2025-ben a mérnöki tudományok (Engineering and Technology) terén a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemet a 231. helyre értékelte. A kívánatos oktatási-kutatási szint elérése céljából olyan módon kell fejleszteni, hogy 6-8 éven belül az 50. és a 80. hely közé rangsorolják.

2. pillér: a technológiaipar létrehozása az „early stage” technológiákból kiindulva

Néhány ország a „korai fázisú” technológiák bázisán érte el technológiaipara eredményes kiépítését. Ehhez minden esetben szükség volt a kockázatitőke-finanszírozás intézményesített rendszerének létrehozására. Ennek az üzleti modellnek a működése jól ismert, standard alapokon nyugszik.

Izrael 1993-tól alkalmazta a kockázatitőke-finanszírozás bázisán a „fund of funds” modellt, amely sok tekintetben Magyarország számára is racionális választás lehet.

Ez a modell több szempontból is rendelkezik kontroll mechanizmusokkal:

• (1) a kockázati alapok hozamérdekeltek, ezért az alapkezelők felelős döntésekre kényszerülnek,
• (2) a vállalatokba történő befektetéseknél az alapok tulajdonosai szavazati joggal rendelkeznek, ezért kontrollt tudnak gyakorolni a vállalati döntések pénzügyi egyensúlyi, piaci stb. területein,
• (3) az alapkezelők olyan üzleti szolgáltatásokat nyújtanak a vállalatoknak, amelyek széleskörű vállalatmenedzselési tapasztalatokon alapulnak, és ezúton is a vállalkozói operatív döntések hatékony kontrollját biztosítják.

3. pillér: a politikai vezetés feladatai

A politikai vezetésnek kell biztosítania azt a társadalmi hátteret, hogy a tudásba és a vállalkozásokba befektetni előremutató dolog, van értelme, és kívánatos az egyénnek és a társadalomnak is. Az ipari forradalomnak és a világgazdaság nagy átalakulásainak is megvoltak a társadalmi, politikai hátterei. Az ipari forradalom alapját az angol nemesség és polgárság praktikus, újító, kísérletező mentalitása jelentette.

A konfuciánus kultúrkörben, a már lezárt dél-koreai, illetve a jelenleg is folyamatban lévő kínai gazdasági felzárkózásnak is megvolt és megvan az a motivációs háttere, amely sikerre vitte: az emberek tudás- és tanulásvágya. Izrael technológiai szektora gyors felépítésének lényeges tényezője, hogy magasan képzett és motivált népességet kapott, ami a magyarázata lehet, hogy igen alacsony állami hozzájárulással indíthatták el a folyamatot.

Az átalakítás rövid-, közép- és hosszútávú hatásai

A fenti átalakítási program, eltérő időtávokban eltérő hatásokat fog kifejteni:

• rövidtávon (1-3 év) pozitív jelzést ad, és szívó hatást fejt ki a kockázati tőkealapok és alapkezelők, a külföldi technológiaigényes működőtőke, azok kutató-fejlesztő egységei letelepedéséhez, a korábban elszívott szürkeállomány visszatelepedéséhez, a magyar felnövekvő generáció mobilizálásához,
• középtávon (3-5 év) létrehozza és becsatornázza azt a tudást (ötleteket, eljárásokat, termékeket stb.), amelyet a hazai technológiai vállalatfejlesztés képes felszívni,
• perspektívikusan (10-15 év) létrejön egy közép-európai technológiai tudásközpont, amely a magyar és a régiós gazdaságra is kihatással lesz, továbbá megerősíti az ország nemzetbiztonsági lehetőségeit is.

Szingapúri és izraeli példa

Az első két pillérhez kapcsolódik egy-egy eredményesen megvalósult nemzetközi példa.

• A tudásipar létrehozására a szingapúri Nanyang Technological University (NTU) példája,
• a technológiagazdaság elindítására az izraeli technológiai szektor Yozma-programja szolgál.

A szingapúri NTU állami egyetemet 1991-ben a National University of Singapore (NUS) versenytársaként hozták létre. Az egyetem 2003-ban új vezetést kapott, amely nekilátott az átszervezésnek. A működés legfőbb hiányosságát abban látták, hogy az egyetem elsősorban oktatási tevékenységet folytatott, a kutatásra nem kellőképpen összpontosított; ezért nem rendelkeztek olyan friss kutatási eredményekkel, amelyeket az oktatásba átültethettek volna. A szingapúri diákok ugyan az OECD kompetenciatesztjein rendszerint a legjobban teljesítők között szerepeltek, ezek az eredmények azonban nem feltétlenül jártak együtt a kreatív gondolkodás és a problémamegoldás képességeivel.

Az átalakítás során a vezető amerikai egyetemek (Stanford, Caltech, MIT) felépítését és működését vették mintául. A nemzetközi sztenderdekhez igazították az előléptetések, az egyetemi tanári kinevezések és a toborzás rendszerét. Az átalakítás indításakor a tanárok 75%-a maradhatott csak az egyetemen, a felszabaduló helyekre neves kutatókat hívtak meg. Az alapképzést átalakították, nagyobb hangsúlyt helyeztek a diákok kutatási projektekben való részvételére, az interdiszciplináris kurzusok számának növelésére, a diákok vállalkozói készségének javítására.

A mindenre kiterjedő átalakítás mellett jelentős, 1,25 milliárd dollár értékű, infrastruktúrát érintő beruházások valósultak meg. Az NTU felemelkedésének egyik kulcstényezője a nagy ipari partnerekkel történő együttműködés volt, amelynek támogatására az állam 300 millió dollárt adott az egyetemnek.

Az átalakításnak köszönhetően az NTU az egyetemek globális rangsorának QS rendszerében 10 év alatt utolérte az NUS-t. A QS World University Ranking by Subject (Engineering and Technology) 2025-ös rangsora szerint az NTU a 11., az NUS a 12. helyet foglalta el.

Izrael a Yozma-program révén igen rövid idő alatt kiterjedt – korai fejlesztésekre specializált – technológiai ágazatot hozott létre, aminek következtében 2015-re a világ ötödik legerősebb technológiai centrumává fejlődött, és 2024-ben is ezen a helyen állt.

Az izraeli kormánynak a kilencvenes évek elejétől megoldást kellett találnia az Oroszországból betelepülő, 40 ezer magasan képzett mérnök Izraelben tartására. Javaslatok születtek a korai fázisú technológiafejlesztés kiterjesztésére. Megállapították, hogy az induló vállalkozásoknál az üzleti folyamatok szűk keresztmetszetét a termékfejlesztést követő láncszem – a marketing és a menedzsment szaktudás – hiánya képezi. Ezt a hiányosságot a kockázati tőkealapok kiterjesztésével szándékoztak orvosolni, mivel az alapok amellett, hogy részt vettek a vállalati stratégiai döntésekben, pótolták a különböző területeken a hiányzó szakértelmet is.

A kockázatitőke-alapokba az állami tulajdonos mellé tulajdonostársként olyan alapkezelő külföldi tőkepartnereket vontak be, amelyektől elsajátíthatták az alapok menedzselését, illetve bekapcsolódhattak a nemzetközi kapcsolati hálózatokba is.

A program keretében 100 millió dollár állami pénzt helyeztek egyetlen állami tulajdonú kockázati alapba („fund of funds”). Az alap az állami forrást tíz újonnan alapított, magántulajdonú, korai fejlesztési fázisra összpontosító, Izraelben működő kockázatitőke-alapba fektette be. A külföldi tőkepartnerek további 150 millió dollár befektetéssel léptek be az alapokba. Az alapok összesen 164 vállalkozásba fektettek be tőkét. A kilépési (exit) szakaszban 51 céget értékesítettek, 40 céget – további tőkeemelések megvalósítása céljából – tőzsdére vittek. Az exitarány és az alapokba fektetett tőkék megtérülése is kimagaslónak bizonyult. Az állam partnerei számára az állami részesedések megvásárlására opciót adott, amelyek lehívása 1998-ban meg is történt.

A program közvetlen hatásaként az alapok számának és tőkeerejének gyors növekedése következett be. A partnerek legtöbbje a program zárását követően három vagy még több alap kezelésébe kezdett. A külföldi (nem Izraelben bejegyzett) alapok is megjelentek. 1993-tól 2001-ig az alapok száma 19-ről 109-re, az alapkezelők száma 15-ről 65-re emelkedett. Az évente alapított új technológiai cégek száma az 1993-as 124-ről 2000-re 700-ra, majd 2012-re ezer fölé nőtt. Az alapokba történő tőkeemelés 2000-ben 2,7 milliárd dollárral tetőzött. Az alapokból cégekbe befektetett összegek 2000-ben 3,2 milliárd dollárt elérve érték el az akkori legmagasabb értéküket. A dotcom válságot zuhanás követte, majd ismét emelkedés.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images