Trump védőhálója helyett a piacról fedezné a költekezést a kormány – Ezzel hívja ki Magyarország a hitelminősítők haragját?

Jól jön Trump védőhálója, de azért a piaci forrás az elsődleges

A pénzforgalmi hiány tervezete 2026-ban 1227 milliárd forinttal 5445 milliárd forintra emelkedik az eddigiekhez képest, így jön ki az 5%-os GDP-arányos deficit Nagy Márton bejelentése szerint. A miniszter hozzátette, hogy a szükséges extra finanszírozást jelentős részben devizakötvény-kibocsátásból fedezheti Magyarország valamikor az év elején. Ebben már van gyakorlata az Államadósság Kezelő Központnak (ÁKK), az elmúlt években rendszeresen január legelején lépett piacra devizakötvényekkel.

A kibocsátás pontos mérete majd legkorábban decemberben derülhet ki, amikor az ÁKK általában publikálja következő éves terveit. Ha azonban a teljes 1200 milliárd forintos összeget egy ilyen tranzakcióból akarja fedezni az állam, akkor az

nagyjából 3 milliárd eurót jelent a mostani árfolyam mellett.

Kérdés persze, miért a piaci forrásokra fókuszálna a kormány, amikor a hírek szerint épp a napokban állapodtak meg egy „pénzügyi védőhálóról” az Egyesült Államokkal. Annak részleteiről azonban egyelőre keveset tudni, egyrészt úgy tűnik, hogy nincsenek kidolgozva a csomag részletei, másrészt

egy ilyen megoldást valóban csak a legvégső esetben, egy piaci sokk esetén használna Magyarország.

Ez pedig jelenleg nem áll fenn, vagyis nincs szükség lehívni az esetleges amerikai pénzügyi védőhálóban szereplő forrást, amíg a piacról is tudjuk magunkat finanszírozni. Szerdán Varga Mihály, az MNB elnöke is azt mondta a kormány bejelentése kapcsán, hogy egy ilyen védőháló a jövőnek szól, jelenleg nincs rá szüksége az országnak. Éppen ezért fordulhat a kormány első körben a piaci finanszírozás felé.

Mi lesz így a sokáig „kőbe vésett 30 százalékkal”?

A mostani bejelentés azért is érdekes, mert az ÁKK korábban évekig „kőbe vésettnek” tartotta azt, hogy a devizaadósság részaránya ne haladja meg a 30 százalékot a teljes adósság arányában. Ettől idén nyáron tértek el, amikor a dollárkötvény-kibocsátással átlépte az arány ezt a benchmarkot. A hivatalos kommunikáció továbbra is az, hogy csak átmenetileg emelkedik a határérték fölé a devizaadósság részaránya.

Ha azonban 2026-ban is nettó devizakibocsátásra készül a kormány, akkor azzal

a devizaadósság aránya tartósan is 30 százalék felett maradhat.

Számításaink szerint jelenleg az ÁKK által figyelt háromhavi mozgóátlag 31,2 százalék a devizaadósságot illetően. Az adósságkezelő adatai szerint 2026-ban 862,6 milliárd forintnyi devizaadósság jár majd le, ennek a legnagyobb része, 571,9 milliárd forint a második negyedévre esik majd. A lejáratok közül kiemelkedik egy egymilliárd eurós, 2020-ban kibocsátott papír, ami április végén fut ki, ezen felül szeptemberben és novemberben lesz egy-egy eurós lakossági papír, amik lejárnak.

Érdekesség, hogy jövőre kifejezetten alacsony lesz a devizalejáratok összege, azt követően 2027-ben és 2028-ban is mintegy 1900 milliárd forint, vagyis több mint a duplája lesz törlesztendő devizában.

De maradjunk egyelőre 2026-nál! A devizaarány változásához azt kell ismernünk, hogy mennyi lesz a nettó kibocsátás, vagyis a lejáró adósságon felüli plusz kibocsátás. Ha az állam az említett 860 milliárd körüli lejáratot újrafinanszírozná devizából, és emellett a hiánynövekedésből fakadó 1200 milliárd forintos extra finanszírozási igényt is devizakötvényből fedezné, akkor az a nagyjából 2000 milliárdos összeg a jelenlegi 60 ezer milliárd forintos teljes adósság mellett

mintegy három százalékpontos további emelkedést jelentene a deviza részarányban.

2027-28-ban bő kétszer annyi devizaadósság jár le, mint 2026-ban, ami elméletileg természetes módon tudná csökkenteni a devizaarányt, ha nem refinanszírozná az egészet az állam újabb devizakibocsátásból. Az viszont egyelőre nem látszik, hogy akkor milyen lesz a nemzetközi finanszírozási környezet, hiszen még messze vagyunk, illetve a devizakibocsátás hiányában milyen forrásból lehetne fedezni a lejáratokat.

Ez veri ki a biztosítékot a hitelminősítőknél?

A teljes adósságon belül a deviza részarányának alapvetően két fontos hátránya lehet:

1. Az adósság érzékenyebb lesz a forintárfolyam esetleges ingadozására, a deviza gyengülése automatikusan magasabb GDP-arányos adóssághoz vezethet.
2. A hitelminősítők szemében extra kockázatnak számít az adósságon belül a magasabb devizaarány részben pont a fenti hátrány miatt.

Magyarország évekig képes volt kordában tartani a devizaadósságot, ami hozzájárult a hitelminősítők kedvező megítéléséhez is. Kérdés, hogy amennyiben ez tartósan és számottevően megváltozik, akkor arra hogyan reagálnak. Nyáron épp a tavaszi felülvizsgálatok után jelentette be az ÁKK a további deviza hitelfelvételt, azóta csak a Standard & Poor’s októberi felülvizsgálata történt, de akkor a hitelminősítő nem változtatott az osztályzaton és a kilátáson. A Moody’s november végén, a Fitch Ratings pedig egy hétre rá, december elején publikálhatja friss ítéletét.

Az egyes hitelminősítők módszertanában eltérő súllyal szerepel az adósság devizaaránya a tényezők között. Az S&P esetében 40%-nál van egy elég erős korlát, afelett komolyabb leminősítésre utaló kockázatot jelent az érték, míg a Moody’s esetében tízszázalékos sávok vannak, vagyis épp most léptünk át a 20-30%-os sávból a 30-40%-osba, ami szintén azt jelentheti, hogy erőteljesebb kockázatnak érzik ezt a faktort, mint eddig.

Ez ugyanakkor azt is jelentheti, hogy egyelőre nem vagyunk veszélyben, viszont amennyiben a következő években tovább emelkedne a devizaarány és esetleg átkerülne a 35-40%-os sávba, akkor az felgyújthatná a piros lámpát a hitelminősítők fejében is.

A címlapkép illusztráció. Címlapkép forrása: Getty Images