Sorra jelennek meg az elemzések arról, hogy Donald Trump miért függesztette fel a vámokat. Könnyen lehet, hogy Washington figyelmének a középpontjába most Kína kerül. A világ országainak pedig hamarosan színt kell vallaniuk, hogy Kína vagy Amerika oldalán állnak.
Trumpék meg vannak győződve róla, hogy első ciklusa idején jó úton jártak, csak nem mentek elég messzire – mondta az egyik republikánus gazdasági szakértő tavaly januári konzultációnk alkalmával. Nos, most elég messzire mentek, száz éve nem látott magasságokba lökik az Egyesült Államok által kivetett vámokat, pedig ez már többször is rosszul sült el a történelem folyamán. Vajon van rendszer az amerikai kormányzat tetteiben, vagy csak kétségbeesett vagdalkozást láthatunk?
Az elmúlt napokban bejárta a világsajtót és komoly botrány okozott, hogy az amerikai kormányzat legmagasabb rangú tisztségviselői Signal beszélgetésben értekeztek egy katonai csapás részleteiről, amelybe állítólag véletlenül egy újságírót is bevettek. Ahogy azt már sokan megírták, ez az eljárás számos törvényt, sőt a józan ész szabályait is áthágta, hiszen nem csupán az legalapvetőbb biztonsági és dokumentációs alapelveket sértette meg, hanem arra is rámutatott, milyen stílusban kommunikálnak egymással a Trump kormányzat tagjai. Arról viszont kevesebb szó esett eddig, hogy mit árul el beszélgetésük az USA új szerepfelfogásáról. Márpedig úgy tűnik, hogy alapjaiban értik félre a hegemónia lényegét, amelynek súlyos következményei lehetnek az Egyesült Államokra és a világra nézve is.
A Fehér Házban múlt pénteken lezajlott elképesztő jelenet óta sorra jelennek meg az elemzések az egyre bizonytalanabbá való jövőnkről. Európai szemmel döbbenetes árulásnak tűnik Trump viselkedése Ukrajnával és saját szövetségeseivel szemben. Ugyanakkor, ha egy pillanatra eltekintünk az amerikai kormányzat erkölcsi- és elmeállapotát érintő – amúgy jogos – kritikáktól, kirajzolódik egy racionálisabb, bár az EU tagállamai számára semmivel sem megnyugtatóbb stratégia, amely valójában Kínáról szól.
Elemző legyen a talpán, aki a Donald Trump által okozott nemzetközi káosz közepette képes pontos előrejelzést adni arról, hogy mi várható az Európai Unió, az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság között kibontakozó kereskedelmi konfliktus terén. Washington pár naponta bejelent, majd esetleg visszavon újabb és újabb büntetővámokat, amelyre, úgy tűnik, bármi indokot adhat, akár még az amerikai – és minden más – termékre kivetett áfa is. Van azonban egy terület, amely bizakodásra adhat okot Európának a zűrzavar közepette. Sőt, minél nagyobb fejetlenség az Egyesült Államok külpolitikájában, annál több lehetőség teremhet az EU számára.
A január 8-án bejelentett új gazdaságélénkítő intézkedésekkel a kínai kormány ismét célba vette az ország 4D problémai – a demográfia, adósság, Donald és defláció – közül az utóbbit, azaz az árak csökkenését. Magyar szemmel ez persze irigylésre méltó problémának tűnhet, hiszen mindenki örömmel venne egy kis, vagy még inkább nagy árcsökkenést itthon. Csakhogy Kínában olyan komoly a gond, hogy egyre több elemző szerint Japán sorsára juthat a Népköztársaság is. Van is miért aggódni, hiszen a termelői árindex immár két éve negatív tartományban tartózkodik.
Az elmúlt években Kína gazdasági gondjai olyannyira megszaporodtak, hogy az elemzők már 3D problémahalmazról kezdtek beszélni az adósság (debt) hegyek, a demográfia mélyrepülés és Nyugat kockázat-csökkentési (de-risking) törekvései kapcsán. A múlt héten szintet lépett a helyzet, és Donald (Trump) megjelenésével már 4D-ben „élvezheti” a kínai vezetés a műsort.
A Kínából importált elektromos autókra kivetett uniós védővámok heves vitákat váltottak ki az európai autóipar jövőjéről. Míg a vámok ellenzői áremelkedéstől és a zöld átállás lassulásától tartanak, addig a támogatók szerint ezek szükségesek az európai gyártók védelmében a kínai állami támogatásokkal szemben. A vita középpontjában a német autógyárak Kínához fűződő szoros kapcsolata és hosszú távú stratégiája áll. A kérdés pedig az, hogy a német gyárigazgatók megőrültek-e vagy racionális érvek alapján hoznak döntéseket.
Orbán Viktor szeptember 25-én bemutatta tervét, amelyben a korábban már ismertetett világrendszerváltásról beszélt, és Magyarország gazdasági semlegességét hirdette meg. A miniszterelnök szerint a jelenlegi nemzetközi rend összeomlóban van, és egy többpólusú világ felé haladunk, ahol a globális Dél és Kelet felemelkedik. Azonban az adatok azt mutatják, hogy a nyugati hatalmak hegemóniáját kevés veszély fenyegeti a következő időszakban. Az Egyesült Államok gazdasági és katonai fölénye továbbra is jelentős, miközben egyetlen kihívója, Kína nem tudja fenntartani korábbi lendületét.
Az elmúlt hetekben egyre intenzívebbé, vagy – ha úgy tetszik – kaotikusabbá váló amerikai elnökválasztási kampány kimenetele nem csupán az USA, hanem természetesen Kína számára is rendkívül fontos. Így érthető módon számos elemzés és találgatás jelenik meg azzal kapcsolatban, hogy melyik elnökjelölt győzelmének örülne jobban Peking. Furcsa mód a legtöbb elemző arra következtetésre jut, hogy Kína szempontjából szinte mindegy, hogy Kamala Harris vagy Donald Trump ül majd az Ovális Irodában, hiszen úgyis kétpárti egyetértés van azzal kapcsolatban, hogy Kína a legnagyobb kihívás az Egyesült Államok számára. Csakhogy az amerikai-kínai kapcsolatok hosszú távú kilátásai szempontjából egyáltalán nem mindegy, hogy az USA a demokraták vagy Trump eszközeivel veszi fel a versenyt Kínával szemben.
Számos találgatás látott napvilágot Orbán Viktor külpolitikai körútja kapcsán az elmúlt napokban. Kijev és Moszkva után Pekingbe is ellátogatott a magyar miniszterelnök, az általa „békemissziónak” nevezett turnéja során, azonban nem igazán látni, hogy ez milyen előnnyel járhat Magyarország számra, vagy miként járulhat hozzá az orosz agresszió megállításához.
Az elmúlt hetekben két fontos mondat is elhangzott Magyarország kapcsán, amelyek ugyan nem kaptak nagy sajtóvisszhangot, összefüggésüket tekintve mégis érdemes szemügyre venni őket.
Húsz év után látogatott Magyarországra kínai elnök-pártfőtitkár, így Hszi Csin-ping múlt heti budapesti útja mindenképpen komoly diplomáciai sikert jelentett. Az esemény rangját tovább emelte, hogy a népköztársaság ura öt év kihagyás után tett körutat Európában, márpedig az elmúlt fél évtizedben komoly feszültségek halmozódtak fel az EU és Kína közötti kapcsolatokban. De mit hozott hazánknak Hszi?
Az elmúlt hétvégén választásokat tartottak Tajvan szigetén, amelyet a helyi lakosság a demokrácia ünnepeként élt meg, míg Peking – amely renegát tartománynak tekinti a szigetet – jelezte, hogy semmi nem változott, továbbra is mindent megtesz Tajvan megszerzéséért. A Kínai Népköztársaság bosszúsága érthető, hiszen az a Laj Csing-te került ki győztesen az elnökjelöltek harcából, aki a jelenleg is hatalmon lévő, távlatilag a teljes szuverenitással kacérkodó Demokratikus Haladás Párt politikusa. Laj májusi beiktatásakor az alelnöki székből ül majd át az elnöki pozícióba, így látványos külpolitikai fordulat nem várható Tajpej részéről. Az azonban nagyon is elképzelhető, hogy a népi Kína katonai erődemonstrációkat hajt majd végre a térségben a következő hetekben, hónapokban, és folytatja a tajvani társadalmi kohézió szétzilálására irányuló erőfeszítéseit.
A 2023-as év egyik utolsó fontos diplomáciai eseménye volt a 24. EU-Kína csúcstalálkozó, amikor december 7-én Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Charles Michel az Európai Tanács elnöke Pekingbe látogatott, ahol Hszi Csin-ping elnök-pártfőtitkárral majd Li Csiang miniszterelnökkel tárgyaltak, és nem értek el semmit. A kényelmetlenséget némileg csillapítja, hogy eleve különösebb ambíciók nélkül került sor a csúcsra, mivel mindkét fél tudatában van az ellentétek strukturális, ennél fogva szinte feloldhatatlan jellegének. Ráadásul e feszültségek valószínűleg tovább fokozódnak majd 2024-ben, hiszen a kínai gazdaságban zajló jelenlegi átalakítás egyértelműen ütközőpályára állítja a Népköztársaságot és az Európai Uniót, na meg mellette a fél világot.
Az utóbbi időben sokat írtunk Kína gondjairól és lehetőségeiről, így érdemes most egy kicsit a másik nagyhatalom, az Amerikai Egyesült Államok helyzetét is megvizsgálni egy bizonyos szempontból. Az elmúlt években ugyanis ismét nagy divat lett az USA állítólagos hanyatlását hirdetni, különösen az amerikai társadalom belső vitáit felhánytorgatva. Csakhogy e fejtegetések többnyire elfelejtik, vagy éppen elhallgatják, hogy egy nyílt társadalom esetén a nézetkülönbségek mindig látványosabbak és hangosabbak, mint a kívülről nagyon szilárdnak és stabilnak tűnő autoriter rezsimekben. Aztán valahogy a veszekedős demokráciák túlélnek, a diktatúrák meg váratlanul összeomlanak. Azaz – Hofit parafrazálva – A Nyugat továbbra is a szakadék szélén áll, de hős népünk mindig egy lépéssel előtte jár!
Az elmúlt évtized folyamán egyre gyakrabban hangzik el a nagy jóslat: vége az amerikai évszázadnak és különösen vége az egypólusú világnak, amelynek helyét hamarosan átveszi a sokpólusú világrend. E közkeletű vélekedéssel csupán annyi a gond, hogy egyelőre sem a sok pólus, sem pedig egy alternatív rend nem látszik a világban, így sokkal valószínűbb, hogy vagy a Nyugat által dominált rendszer marad fent, vagy ismét egy kétpólusú világ alakul ki a következő évtizedekben. Persze, joggal merülhet fel a kérdés, hogy itt, kishazánkban élve, ki a fenét érdekel, hány nagyhatalom van. Az elmúlt ezer évben mindet túléltük, a következőt is túl fogjuk! Csakhogy, valójában, nagyon sokan nem élték túl, amikor a mindenkori döntéshozók rosszul mérték fel a nemzetközi rend változásait, és a rossz oldalra állva pusztulást hoztak az országra és annak népére. Így nagyon is számít a dolog.
Érdekes különbség a nyugati és a kínai kultúra között, hogy utóbbi kifejezetten szereti több ezer éves szólásmondásokkal megindokolni 21. századi gazdasági döntéseit. Meg kell hagyni, van abban valami keleti romantika, amikor egy-egy prezentáció valami magvas Konfuciusz-bölcsességgel kezdődik, de ha jobban belegondolunk, furcsán néznénk arra a nyugati szakértőre, aki – mondjuk – egy jó kis Szókratész-idézettel kezdené üzleti modellje bemutatását. Így magam is némi lábrángással hallgattam, amikor múlt héten egy kínai kolléga új selyemúttal kapcsolatos előadása nem is kezdődhetett mással, mint a szokásos ideillő mondással: „Ha gazdaggá akarsz válni, először utakat kell építened!” De sikerült?
Hamarosan Kínába utazik Orbán Viktor miniszterelnök, hogy részt vegyen a nyugati szemmel kissé szerencsétlen elnevezésű Övezet és Út Kezdeményezés harmadik fórumán október 17-18-án, amely egyben a kínai program meghirdetésének tizedik évfordulóját is ünnepli. Bár az elmúlt évtizedben számtalan újságcikk és tanulmány foglalkozott Kína nagyratörő tervével, a szélesebb közvélemény továbbra is keveset tud e projektről. Peking ugyan nem volt képes elmagyarázni pontos mibenlétét, cserébe viszont az Egyesült Államok mindent megtett, hogy ráirányítsa a figyelmet a terv egyes botrányaira vagy legalábbis kellemetlen mellékhatásaira. De miről is szól az itthon leginkább új selyemútként ismert nemzetközi együttműködés, és vajon számít-e még, vagy már maga Kína is kezd túllépni rajta?
Optimista vélekedések szerint a kínai gazdaság jelenlegi gyengélkedése csupán időszakos nehézségekből fakad, és pár éven belül visszatér a dinamikus növekedés az országba. Azaz a zéró-Covid politika okozta sokk és az ingatlanpiaci lufi leeresztése egyaránt kezelhető problémát jelentenek, amelyek hosszabb távon nem akadályozzák Kína felemelkedését. Pesszimista vélekedések szerint azonban a helyzet sokkal rosszabb, és sem a fogyasztás felélénkülése, sem pedig egy egészségesebb növekedési modell elérése nem várható. Örök második marad Kína a Nyugat mögött?
Az Egyesült Államok fizetőeszköze manapság egyértelműen a világgazdaság első számú devizája. A dollár központi... 
HitelesAndrás - Keress, kövess, költözz! Ne vásárolj ingatlant úgy, mint egy zsák krumplit! Az ingatlanvásárlás...
Havonta ránézek egyszer azokra a papírokra, amikből előbb vagy utóbb venni szeretnék. Általában a hetes chartokat...
A házasság felbomlása után a vagyonmegosztás nem csak jogi, hanem érzelmi kihívás is. A családjogi kérdések területén... 
A mai fiúk tényleg cukik (they are so cute!), minden érdekli őket, de valójában semmi se. Legkevésbé, hogy feleségük...
Szabályozó előírás, fogyasztói elvárás, marketingeszköz: a fogyasztói termékek egyre nagyobb részénél kerül...
A Moody's leértékelése új fejezetet nyithat.
Dr. Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő vezető közgazdásza volt a vendégünk.
A friss díja kapcsán beszélgettünk vele számos témáról.
