Kína 2025-ig szóló, márciusban elfogadásra kerülő 14. ötéves terve a globális klímaváltozás elleni küzdelem egyik legfontosabb dokumentuma lesz – állapította meg a brit Carbon Brief klíma- és energiapolitikai szaklap elemzése már tavaly márciusban, pedig akkor még nem is lehetett sejteni, hogy fél évvel később Hszi Csin-ping kínai államfő az ENSZ közgyűlésén milyen nagyszabású klímapolitikai vállalásokat jelent be. Eszerint Kína – amely a világ legnagyobb szén-dioxid-kibocsátó országa – vállalást tett arra, hogy 2030 előtt eléri a szén-dioxid-emisszió tetőzését, illetve 2060-ra megvalósítja a karbonsemlegességet. Az emisszió tetőzésére vonatkozó vállalás valójában nem jelent újdonságot, hiszen Peking már a 2015-ben megtartott párizsi klímakonferencia keretében vállalta, hogy legkésőbb 2030-ra tervezi a szén-dioxid-kibocsátás tetőzésének elérését.
Hszi szeptemberi bejelentésének igazi súlyát a karbonsemlegesség 2060-ra történő elérésére vonatkozó vállalás jelenti.
Hirtelen módosítani kellett az ötéves tervet
Nemcsak a nemzetközi közvéleményt, hanem feltehetően a pekingi kormányzat ötéves terven dolgozó különböző munkacsoportjait is meglephette Hszi váratlan szeptemberi bejelentése, hiszen áprilisra már elkészült a 2021-2025 közötti időszakra szóló ötéves terv első tervezete, amelyet így aztán rohamtempóban kellett módosítani, hogy azok megfeleljenek a Peking által újonnan vállalt klímapolitikai célnak.
Az ötéves terv energiapolitikai intézkedései, előírásai majd csak márciusban lesznek nyilvánosak, miután a kínai parlament áldását adja a tervre. Ettől függetlenül a 2025-ig szóló energiapolitikai irányok egy-két eleme már kiszivárgott, illetve kutatók, elemzők az utóbbi hetekben, hónapokban sorra vázolták fel, hogy a karbonsemlegességi cél tükrében milyen irányba indulhat el a kínai energiapolitika a következő években.
A kínai karbonsemlegesség 0,25 Celsius-fokkal csökkentheti a felmelegedést
Abban az elemzők egyetértenek, hogy ha a nettó zéró emisszió 2060-ra történő elérését Kína valóban megvalósítja, akkor az az utóbbi évtizedek legjelentősebb fejleménye lesz a fosszilis energiahordozók világpiacán, illetve a globális energetikai átalakulás, a zöld fordulat terén. Hector Pollitt, a Cambridge Econometrics elemzője szerint a kínai karbonsemlegesség 0,25 Celsius-fokkal csökkentheti a globális felmelegedést ebben az évszázadban (a Cambridge Econometrics modellje azzal számolt, hogy más országok nem fokozzák a klímavédelmi céljaikat). 2100-ra így 2,59 Celsius-fok helyett „csak” 2,35 Celsius-fokkal emelkedhet a globális hőmérséklet az iparosodás előtti szintekhez képest. Ez azonban még mindig magasabb érték, mint amit a párizsi klímamegállapodás 2015-ben célul tűzött ki, miszerint 2100-ra a felmelegedés mértéke ne haladja meg a 2, de lehetőleg inkább a 1,5 Celsius-fokot.
A karbonsemlegesség teljesítése azonban egyáltalán nem lesz egyszerű Peking számára, mivel egyensúlyoznia kell a növekvő energiafogyasztással járó gazdasági növekedés további ösztönzése és aközött, hogy az energiafogyasztás növekedése összeegyeztethető legyen az alacsony karbonfelhasználással.
Már közel 130 ország tett vállalást arra, hogy 2050-re vagy korábbra eléri a karbonsemlegességet. A kutatók előrejelzése szerint ez szükséges ahhoz, hogy legalább esélyünk legyen a globális felmelegedés legsúlyosabb hatásainak elkerüléséhez.
Kínának azonban jóval nagyobb kihívást jelent majd a karbonsemlegesség elérése, mint a fejlett gazdaságok, például az EU, Japán vagy Dél-Korea esetében.
A már fejlett gazdaságoknak számító országokban ugyanis a teljes energiaigény várhatóan már nem fog jelentősen emelkedni, ami megkönnyíti a dekarbonizációs törekvéseket. A gazdasági fejlődés korábbi szakaszában lévő, gyorsan növekvő Kínának azonban továbbra is ki kell elégítenie a növekvő energiaigényét, ami indokolhatja azt, hogy Peking a fejlett gazdaságokhoz képest miért 10 évvel később tervezi elérni a karbonsemlegességet. Emellett elemzők arra is felhívják a figyelmet, hogy az emisszió tetőzésétől a karbonsemlegességig tartó időszak Kína esetében mintegy 30 évvel lesz rövidebb, mint a már fejlett gazdaságok esetében.
Kína jelenleg a világ szén-dioxid-emissziójának 28 százalékáért felel, kibocsátásának mértéke nagyobb, mint az USA-é és Európáé együttvéve. 1,4 milliárdos lakosságával a Föld legnépesebb országának számító Kína egyben a világ legnagyobb szénfogyasztója, a kibányászott globális szénkészlet felét használja fel. Emellett a világ legnagyobb szénbánya-kapacitásával is rendelkezik. A szén Kína elsődleges energiafogyasztásának 57 százalékát fedezi, miközben a globális energiamixben ez a mutató 25 százalékos átlagos rátának felel meg.
A szénerőmű-boom leállítására lesz szükség
A karbonsemlegességre vonatkozó szeptemberi Hszi-bejelentés előtt a nemzetközi szakmai közvéleményben kevesen számítottak arra, hogy Kína majd ambiciózus célkitűzéseket fogalmaz meg az ötéves tervben az üvegházhatást okozó gázok emissziójának csökkentésére, miután a korábbi pekingi megnyilatkozások az energiabiztonság kérdését (az energiahordozók importjától való függés csökkentését, és így a hazai szénipar erősítését), valamint a gazdaság növekedésének támogatását helyezték az energiapolitika fókuszába.
Emellett az elemzők arra is számítottak, hogy az utóbbi évek szénerőmű-építési boomja a 2021-2025-ös időszakban is folytatódni fog. Tavaly Kínában 38,4 GW új szénerőműkapacitást adtak át, ami több mint háromszorosa volt a világban másutt üzembe helyezett kapacitásnak. A kapacitás-leállításokat is beszámítva tavaly nettó értékben 29,8 GW-tal nőtt a szénerőművi kapacitás az országban, miközben a világ többi részén összeségében 17,2 GW csökkenés történt – derül ki a Global Energy Monitor amerikai think tank és a helsinki Centre for Research on Energy and Clean Air (CREA) elemzéséből, amelyet a Reuters ismertetett. Továbbá tavaly Kína 36,9 GW szénerőműkapacitás építését hagyta jóvá, ami háromszor magasabb érték a 2019-es adathoz képest.
2019 óta Kína fő prioritásként kezeli az energiabiztonság kérdését, emiatt kapott új lendületet a szénerőművek telepítése. Emellett az utóbbi időszakban a gazdasági kilábalás érdekében nagyszabású állami infrastrukturális projektek indultak, amelyek megnövelték az energiaintenzív termékek, mint az acél és a cement iránti keresletet.
Márciusban minden szem a kínai ötéves tervre fog irányulni. Szükség is lesz a klímavédelmi célok megerősítésére, mivel a jelenlegi kínai gazdaságélénkítő csomagot eléggé energiaintenzívnek lehet nevezni, amelyben a szén használatára vonatkozó korlátozások lazultak
– véli az S&P Global Platts elemzője, Roman Kramarchuk. Az S&P Global Platts jelentése szerint alapvető kérdés, hogy az ötéves terv miként kezeli majd a széntüzelésű erőművek kérdését.
Kína jelenleg több mint 1000 GW szénerőmű-kapacitással rendelkezik, amelyek a villamosenergia-kibocsátás 66 százalékát biztosították 2019-ben. A pekingi Draworld Environment Research Center és a CREA közös jelentése szerint a karbonsemlegesség eléréséhez gyors ütemben kell kivezetni a szénerőműveket az ország energiarendszeréből. A jelentés szerint Kína 2030-ra mintegy 680 GW-ra csökkentheti a szénerőmű-kapacitását, ahelyett, hogy 1300 GW-ra növelnék azt, ahogy azt a szénipar képviselői szeretnék. A Draworld vezető közgazdásza, Zhang Shuwei szerint további szénerőművek építése egy olyan időszakban, amikor a szél- és napenergia-projektek ugyanolyan, vagy még alacsonyabb költségekkel valósíthatók meg, mint a szénre alapuló beruházások, azt eredményezheti, hogy
Kína több mint 2 ezer milliárd jüant pazarolhat el parlagon fekvő eszközökre.
Évi 110-140 GW bővítés kell a nap- és szélerőműveknél
Hszi Csin-ping elnök decemberben egy másik fontos klímapolitikai bejelentést is tett, miszerint Peking a nem fosszilis energiaforrások arányát az elsődleges energiafogyasztáson belül 25 százalékra növeli 2030-ra a párizsi klímamegállapodás keretében korábban ígért 20 százalékos arány helyett. Lauri Myllyvirta, a CREA elemzője szerint az új célkitűzés eléréshez 2030-ra a szél- és naperőművek kapacitásának mintegy 1600-1800 GW-ra kell nőnie a 2019 végi 415 GW kapacitásról. Ehhez évente 110-140 GW új szél- és naperőműkapacitásra átadására lesz szükség. Más szóval Kínának 2021 és 2030 között évente annyi szél- és naperőművi kapacitást kell telepíteni, mint Németország szél-és naperőműveinek jelenlegi teljes kapacitása.
Az ötéves terv tervezeteiből emellett szakértők szerint az olvasható ki, hogy csak a naperőművek telepítésének mértékét éves szinten 85 GW kapacitásra fogják növelni, ami mintegy duplája a jelenlegi szintnek. A 85 GW kapacitás több mint kétharmada a 2019-ben az egész világon létesített naperőművi kapacitásnak (115 GW).
Globális árcsökkenést hozhat a kínai napelemboom
Kína a napelemes rendszerek legnagyobb gyártója a világon, a világszerte eladott napelemek mintegy 60 százalékát kínai cégek gyártják. Miután Kína globális szinten ilyen jelentős szerepet tölt be a napelemek gyártásában, a növekvő kínai napelem-kapacitás a HSBC Bank előrejelzése szerint újabb jelentős árcsökkenést fog eredményezni a napelemek piacán.
A HSBC számításai alapján mintegy 50 százalékkal fog csökkenni a napenergia-projektek költsége 2025-re a jelenlegi szinthez képest, ami közvetlenül kihat majd a napenergia iránti nemzetközi keresletre is.
A szélenergia terén történő kínai fejlesztések esetében is számítani lehet átgyűrűző hatásokra nemzetközi szinten. Ez pedig nagyban segítheti az emisszió csökkentésére vonatkozó törekvéseket a világ más országaiban is.
Kína nemcsak a napelemek és a szélturbinák terén tölt be vezető szerepet, hanem az elektromos autók és buszok legnagyobb gyártója is a világon. Ennek azért van kiemelt jelentősége, mert a klímasemlegesség biztosítását nagyban elősegíti majd a fosszilis üzemanyaggal hajtott autók e-járművekkel való felváltása.
A karbonsemlegesség elérésében kiemelt fontossággal bír a villamosenergia-termelés növelése, illetve annak biztosítása, hogy annak fedezésében minél nagyobb arányt tegyen ki a nem fosszilis energiahordozók aránya. A pekingi Csinghua Egyetem klímavédelmi és fenntartható fejlődési intézetének (ICCSD) modellje szerint a kínai karbonsemlegességi cél eléréséhez a villamosenergia-termelést több mint kétszeresére, mintegy 15 ezer terawattórára kell növelni 2060-ra, és azt jórészt tiszta energiaforrásból kell fedezni. A villamosenergia-termelés ilyen mértékű növeléséhez az ICCSD modellje szerint 16-szorosára kell növelni a napenergia-termelést, kilencszeresére a szélenergiatermelést, hatszorosra az atomerőművek és kétszeresre a vízerőművek kapacitását – számolt be a Nature magazin.
Nem tűnnek el teljesen a fosszilis energiaforrások
Az ICCSD modellje szerint a kínai emisszió tetőzése 2025 körül valósul majd meg, majd mintegy egy évtizeden át a kibocsátás érdemben nem változik. 2035 körül viszont hirtelen csökkenéssel már 20 százalékkal lehet kisebb a széndioxid-kibocsátás mértéke a tetőzéshez képest, majd 2050-re több mint 70 százalékos csökkenés következhet be. Eszerint a megújuló energia és az atomenergia együttesen 25 százalékos arányt tesz majd ki az energiamixen belül 2030-ra, majd 2060-ra több mint 80 százalékos arányt ér el. A fosszilis energiaforrások (szén, olaj, földgáz) 2060-ra továbbra is 16 százalékát tennék ki az energiafogyasztásnak, amit a szén-dioxid-leválasztási és -tárolási (CCS) technológiával, illetve új erdőtelepítésekkel kell majd ellensúlyozni a széndioxid légkörből való kivonása érdekében. A karbonsemlegesség ugyanis nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem bocsát majd ki széndioxidot Kína, az emissziót azonban az erdőtelepítés és a CCS technológia révén ellensúlyoznák, így valósulna meg a nettó zéró kibocsátás.
Címlapkép forrása: Visual China Group via Getty Images
