merkel távozik merkel utódlás
Globál

Dögunalom helyett kiélezett küzdelem: lehetetlen megjósolni, ki viszi tovább Merkel örökségét

2005 óta először történhet meg, hogy nem a Kereszténydemokrata Unió nyeri a német választásokat. A Zöldeket elképesztő népszerűség övezi, a koronavírus-járvány harmadik hulláma nyomán a pártverseny élére törtek a felmérésekben. A CDU gyengélkedése a koronavírus-járványnak és a kevésbé népszerű jelöltnek tudható be, a Zöldeket pedig az újdonság iránti igény mellett a klímafolyamatokra irányuló növekvő figyelem is segíti. Az izgalmakat fokozza, hogy a jelenlegi támogatottsági adatok alapján nemcsak egy újabb nagykoalíció van benne a pakliban, hanem az is, hogy mind a CDU, mind a zöld párt megkerülheti a másikat, ha a szociáldemokratákat és a szabaddemokratákat együtt bevonnák a kormányalakításba. De a választás nem most lesz, hanem szeptember végén, és a kilátások között több olyan faktor is van, ami a CDU addigi visszaerősödését valószínűsíti.

Hosszú idő után izgalmas lehet a választás

Szeptember végén Németországban szövetségi választást tartanak, és a felmérések eredményei azt mutatják, hogy nagy változásokra készülhetünk az alsó házban. A német kereszténydemokrata-centrista CDU-CSU szövetség domináns szerepe Angela Merkel 2005-ös első győzelme óta megkérdőjelezhetetlen volt, és még egy évvel ezelőtt, amikor komolyra fordult a kancellárjelölti vita a CDU-n belül, a párt kancellárjelölt aspiránsai is úgy érezhették, hogy Merkel utódlása az ország élén a CDU küldöttgyűlésén dől el, az országos választás csak formaság.

Ehhez képest az elmúlt fél évben Merkel pártjának népszerűsége meredeken csökkent, miközben a Zöldek (Grüne) népszerűsége jelentős mértékben nőtt, az utóbbi néhány hét felmérései szerint pedig immár a legerősebb német párttá váltak. Szűk 5 hónappal a választások előtt ez még bőven változhat, és a CDU visszaveheti domináns helyét,

de nagy az esély rá, hogy hosszú évek után nem az lesz a német választás legnagyobb kérdése, hogy kivel alakít kormányt a CDU.

A CDU korábbi hagyományos versenytársa, a szociáldemokrata SPD szintén az új társadalmi-választói folyamatok nagy vesztese, a párt elveszítette korábbi szavazóinak nagy részét, és már a 20%-os szint megugrása is nagy kihívást jelent. A konzervatív liberális Szabaddemokrata Párt (FDP) 10% körül stabilizálta a támogatottságát, a szélsőjobboldali Alternatíva Németországnak (AfD) pedig már hosszú évek óta nem tudja áttörni a szélsőségekre nyitott szavazók 10-15%-os korlátját.

A német választási rendszer

A szövetségi parlament alsó- és felsőházból áll, a felsőházi mandátumok elosztása során érvényesül az ország szövetségi berendezkedésének jellege, ennek a testületnek ugyanakkor kisebb a politikai súlya. Mi ebben a cikkben és a következőkben elsősorban az alsóházi eredményekre fókuszálunk, a Bundestag választja ugyanis meg a kormányt a parlamenti többség szerint. A német választási rendszer a magyarhoz hasonlóan vegyes rendszer, de Németországban a pártlistának nagyobb súlya van. A 709 képviselői helyből 299 egyéni körzetekben dől el, ahol relatív többséggel nyer a legtöbb szavazatot kapott jelölt. A rendszer emellett azért is arányos, mert a pártlistára leadott szavazataránynál a Bundestagban nem lehet magasabb egy párt aránya sem. Ha például egy párt ad absurdum mind 299 körzetet megnyeri, de pártlistán csak 50%-ot kap, akkor a listáról már csak 33 mandátum járna neki, hiába lenne jogosult a listás helyek 50%-ára, azaz 205 mandátumra, hiszen a Bundestagban nem lehet a listás aránynál magasabb a párt képviselőinek az aránya. Felmerülhet a kérdés, hogy mi van abban az abszurd helyzetben, ha az egyéni körzetekben elnyert mandátumok száma meghaladja a listás szavazatarányt, hiszen ezzel már a párt parlamenti képviselőinek aránya átlépné az utóbbit. Nos, ebben az esetben az egész parlament létszámát meg kell emelni, hogy kijöjjön a matek. Ez a helyzet viszont kifejezetten valószerűtlen. A német választási rendszer lényegéből adódik, hogy a választás előtti fő mutató a pártlistás támogatottság aránya, szemben a magyar választási rendszerrel, ahol az egyéni körzeteknek nagyobb a súlya.

Vesztesek és nyertesek

Ha most tartanák a választást, akkor az előző voksoláshoz képest jelentős mértékben változnának az erőviszonyok. 2017-ben a CDU meglepően sima vereséget mért az akkor még fő kihívónak számító SPD-re, holott Martin Schulz korábbi EP-elnök kancellárjelölti bejelentése után az SPD átmenetileg a népszerűségi lista élére került.

A német pártrendszer viszont – még a Zöldek mostani felemelkedése és a szociáldemokraták visszaesése mellett is – kifejezetten stabil. A felmérések szerint 2017-hez képest nem jutna be új párt a parlamentbe, és a meglévő erőviszonyok a (Zöldeket leszámítva) kisebb pártok körében gyakorlatilag befagytak az elmúlt 4 évben.

A pártok erőviszonyainak átrendeződését új és régi választói folyamatok is támogatják. Németországban az egyes pártok felemelkedését/zsugorodását a teljesség igénye nélkül az alábbiaknak köszönhetjük:

  • A CDU évtizedes országos dominanciáját a koronavírus-válság kezdte ki, a második hullámban látott magas esetszámok, a kormányzat erre adott szigorú válaszai, majd a harmadik hullám csapongó intézkedései egyszerre erodálták a kereszténydemokraták népszerűségét. A CDU-t emellett nem segíti már a kiszámíthatóság tényezője sem: Angela Merkel távozásával immár egy potenciális CDU-kormány is zsákbamacska lehet a választók számára. Nem segít ezen, hogy Armin Laschet személyében a kereszténydemokraták olyan kancellár-jelöltet állítottak, akinek roppant alacsony a társadalmi támogatottsága. Fő CDU-béli riválisa, Friedrich Merz már a párt körében is nagyobb támogatottságnak örvendett (de a választmány a stabilitás jegyében a Merkel által jelölt utódot, Laschetet preferálta), a bajor testvérpárt vezetője, Markus Söder pedig országosan is kedvelt politikus. A CDU viszont nem hagyta érvényesülni kisebb szövetségesét, így Laschet lett a szövetség jelöltje, de a Söder és Laschet közötti több hetes őrlődés is hozzájárulhatott a szövetség támogatottságának csökkenéséhez.
  • A szociáldemokraták vesszőfutása sem ma kezdődött. A már második ciklus óta a jobboldallal kormányzó szociáldemokraták ideológiailag megosztottak, az elmúlt 10 évben jobbra tolódtak, miközben népszerű szociálpolitikai ígéreteiket Angela Merkel egyszerűen átvette. Ráadásul a politikatudomány tapasztalatai szerint a kisebbik koalíciós partner szerepe nagyon ritkán kifizetődő: ha jól megy a kormánynak, a sikereket a domináns párttal azonosítják, ha pedig a kormány támogatottsága zsugorodik, a kisebbik partner arányaiban sokkal rosszabbul jár. Arra sincs garancia, hogy a baloldali ígéretek újrafelfedezése segítené a pártot, az előző választáson Martin Schulz példája nem ezt mutatja. A jelenlegi jelöltjük Olaf Scholz pénzügyminiszter, aki ugyan karakteres politikus, de mivel a párt jobboldali szárnyához tartozik, nem igazán látszik, miben jelentene érdemi különbséget a szociáldemokraták vezette kormány a most is velük kormányzó CDU-hoz képest.
  • A Zöldek ellenben egyszerre tudják megszólítani a baloldali érzelmű szavazókat, és azokat a centristákat, akik valami újra vágynak a politikában. A környezetvédelmi szempontok jelentősége ráadásul exponenciális nő, a zöldek térnyerése 2017 óta érő folyamat volt, több tartományi választáson értek el azóta kiemelkedő eredményt. Akik kiábrándultak a CDU-SPD kormánykoalícióból, és nem szavaznának a szélsőséged AfD-re és Linkére sem, azoknak az FDP és a Grüne maradt választásként. Közülük a zöldek kínálnak nagyobb szemléletváltást, és a globális klímafolyamatok is hozzájárulnak a támogatottság növekedéséhez.
  • Az AfD és Linke támogatottsága ezzel szemben természetes módon korlátolt. A szélsőjobboldali pártok klasszikus csapdájába esett az Alternatíva: nagyon alacsony szavazói rétegre lőttek, a néppártá válás viszont a korábbi szélsőséges karakterjegyek miatt lehetetlenné vált. Az AfD újabban szintén karakterválsággal küzd, a jobbközép és a radikális elemek súrlódásai már a vezetés legfelső szintjén is megjelennek. A Linke pedig olyan piac- és globalizációellenes ígéretekkel kampányol, amelyeket egyrészt enyhébb formában a Zöldek is felkaroltak, másrészt a Linke által kínált erőteljes baloldali fordulatra önmagában nincs nagy kereslet, az ő támogatottságuk is természetes korlátokba ütközik.

Ki kivel menne táncba?

Már a 2017-es választás után is nehézkes volt a kormányalakítás, ami nem csoda, hiszen a pártok számára olykor kifizetődőbb lehet 4 év ellenzékben töltött idő, ezért érdemes megfontolniuk, hogy kivel alakítanak kormányt (ezt tökéletesen példázza az SPD és a Zöldek támogatottságának alakulása). Ha a Zöldek megnyernék a választást, az még nem jelentené, hogy ők adják a kancellárt, a koalíciós tárgyalások másképp is alakulhatnak. Nagyon sok koalíciós kombináció képzelhető el,

de egy új dolog ezekből kiviláglik: lehet, hogy hosszú idő után a CDU megkerülhető lesz a kormányalakításnál.

A jelenlegi támogatottságot látva már az SPD is belengette, hogy a konzervatívok nélkül alakítanának kormányt. Ezt ma legkönnyebben a „közlekedési lámpa koalícióban” tudnák megtenni, ahol a zöldek vezetésével, az SPD és az FDP közreműködésével hárompárti kormány alakulna. Ennek akadálya lehet, hogy a jobboldali liberálisok és a baloldali zöldek merőben mást gondolnak a gazdaságpolitikáról. Christian Lindner, az FDP vezetője a manapság egyre gyakrabban emlegetett közlekedési lámpa koalíció kapcsán elmondta, hogy ami tartományi szinten működik (van példa FDP-Grüne együttműködésre), az nem biztos, hogy szövetségi szinten is fog, és nem szívesen dolgozna együtt a zöldekkel, mert amíg ők adót emelnének és növelnék a költségvetési kiadásokat, addig a liberálisok a kisebb államban hisznek. Ráadásul a piacpárti szavazók sem biztos, hogy díjaznák az együttműködést a baloldali zöldekkel.

Másik lehetséges forgatókönyv, hogy tisztán és határozottan baloldali koalíció alakul a Grüne, SPD és Linke részvételével. A Linke kormányra emelése kockázatokat jelentene a zöldek és a szociáldemokraták jobboldali-centrista tagjai és szavazói szempontjából, másrészt viszont az SPD-nek segítene egy időre irányt választani az ideológiai útelágazásnál, és egységesedhetne a párt arculata. Ha pedig a CDU akarja megkerülni a zöldeket, arra lesz lehetősége egy többségében jobboldali koalícióval, ahova az SPD-t és az FDP-t vonja be. Ebben az esetben az SPD-n múlik majd, hogy továbbra is elkötelezi-e magát a jobboldali irányvonal mellett (ami a liberálisok bevonásával gazdasági értelemben még inkább jobbra tolódna).

A fenti találgatások azért keltek életre, mert a súrlódásmentes és természetes koalíciós lehetőségek (jobbközép koalíció a CDU-FPD együttműködéssel, a balközép Grüne-SPD, vagy az eddig működő CDU-SPD) a jelenlegi felmérések szerint nem teszik ki a többséget. A CDU-Grüne együttműködés viszont könnyen megugorhatja a parlamenti székek 50%-át, így ennek a lehetőségét egyáltalán nem szabad elvetni. Kérdéses viszont, hogy a gyorsan növekvő Zöldeknek kifizetődő lenne-e a kisebbik koalíciós partner szerepébe lépni, miközben egy lépésre vannak a váltópárttá válástól. Ugyanígy zöld győzelem esetén kérdés, mennyire reális, hogy az eddig domináns CDU elfogadja a kisebb partner szerepét, és nem inkább az ellenzék vezető erejeként készül a visszatérésre.

Egy a biztos: ha a CDU és a Zöldek nem kötnek kétpárti koalíciót, akkor a jelenlegi támogatottság mellett az SPD és a FDP együtt lennének a királycsináló pártok.

A szélsőbaloldali Linke kormányzati szerepvállalására nagyon kicsi az esély (gyakorlatilag csak a Grüne-SPD-Linke kombinációban jöhet szóba, de ennek az esélye egyelőre alacsony), a szélsőjobboldali Alternatíva bevonása a koalícióba pedig bármilyen konstellációban szinte elképzelhetetlen.

Nincs ez még lefutva

A jelenlegi felmérések kapcsán érdemes megjegyezni, hogy több ok miatt is lehetséges, hogy a CDU térvesztése a Zöldek javára átmeneti. Először is a CDU támogatottsága a járvány miatt esett vissza. Az oltások begyorsulásával, a vírus várható nyári visszaszorulásával és a korlátozások feloldásával az emberek elégedettség-érzete javulhat, és a CDU elveszített szavazói egy részét visszakaphatja. A Zöldek kancellárjelöltje, Annalena Baerbock viszonylag új személyiség, nem tudható egyelőre, hogy a Zöldek támogatottságának növekedésével rá eső rivaldafényben mit szűrnek le róla a választók, ha mélyebben megismerik (erre jó példa a 2017-es választás előtti Schulz-effektus, amikor egy ideig az SPD előretört a felmérésekben, az ideiglenes lelkesedés elmúltával viszont csalódást keltő eredményt produkáltak).

Másrészt a politikában egyébként is jellemző jelenség a társutas effektus, ahol a billegő szavazók az utolsó pillanatban az épp kormányon levő vagy domináns erőre szavaznak, Németországban pedig különösen erős a választói igény a stabilitás iránt. Mint azt írtuk, a CDU-nál ez a stabilitás-érzet Merkel távozásával némileg megkopott, de a párt választmánya pont azért szavazott bizalmat Armin Laschetnek, mert benne látták a merkeli koncepció folytatását. Ha a választók részéről a normális élet visszatértével helyreáll a kereslet a kontinuitás iránt, akkor erre a CDU szolgáltatja a kínálatot. A fogadóirodák például - bár nem számítanak valódi indikátornak - többségében egyelőre még kereszténydemokrata győzelmet áraznak.

Címlapkép: Getty Images

burn
forint bankjegy
koronavírus vakcina oltás 2 getty stock
pleschinger gyula
frankfurt
balaton nyár hőség
Friss hírek TÖBB FRISS HÍR
2021-06-15
Portfolio-MAGE Járműipar 2021
2021-09-07
Sustainable World 2021
2021-09-21
Hiventures - Portfolio Vállalati Tőkefinanszírozás 2021
2021-09-30
Energy Investment Forum 2021
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Kiadó raktárak és logisztikai központok

A legmodernebb ipari és logisztikai központok kínálata egy helyen

Infostart.hu
Online előadás
Mikor melyik indikátort használjuk?
Könyv
Alapmű mindenkinek, akit érdekel a tőzsde világa.
elektormos auto