Miért éppen Kalinyingrád?
Kalinyingrád megye egy kicsi, mindössze 15 100 négyzetkilométeres terület Lengyelország, Litvánia és a Balti-tenger közt. Annak ellenére, hogy nem határos a szárazföldön az orosz anyaországgal, minden tekintetben Oroszország részének számít, mióta a második világháború után hivatalosan is annektálta Németországtól a Szovjetunióhoz tartozó Oroszországi Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság.
Mivel két NATO-tagállam veszi körül, Kalinyingrád stratégiai fontosságú térség, talán nem túlzás azt mondani, hogy egyfajta előretolt helyőrségnek számít az orosz védelmi politikában. Kalinyingrád az orosz balti hadiflotta elsődleges állomáshelye, egy része ezeknek a hajóknak valószínűleg nukleáris fegyverekkel is fel van szerelve. A Kalinyingrádban elhelyezett stratégiai csapásmérő képességekkel az orosz haderő könnyedén tudná támadni egyes európai NATO-országok fontosabb katonai létesítményeit, fővárosait egy esetleges konfliktus esetén.
Ezekkel a képességekkel nyilván a NATO is tisztában van, számos biztonságpolitikai szakértő ezért úgy gondolja, egy esetleges orosz-NATO konfliktus esetén elsődleges célpont lenne a Kalinyingrádban állomásoztatott fegyverrendszerek leszerelése. Erről szól többek közt Sir Richard Shirreff volt európai NATO helyettes parancsnok Háború Oroszországgal című könyve is.
Mivel vágta ki most a biztosítékot Litvánia?
Mivel Kalinyingrádnak nincs közvetlen kapcsolata Oroszországgal, a térségbe korábban elsősorban tengeri úton, illetve Litvánia felől vasúton és légi úton érkeztek eddig a fontosabb árucikkek.
A litván kormány viszont vasárnap implementálta az Európai Unió által kiszabott, egyes árucikkeket érintő embargókat, úgyhogy letiltották a szárazföldön Kalinyingrádba érkező áruforgalom mintegy 50%-át.
A légi forgalmat már korábban teljesen leállították az orosz légitársaságok kitiltásával.
A mostani tiltással lényegében elvágták Kalinyingrádot a legtöbb energiahordozótól: tilos az orosz szén szállítása, illetve hamarosan az olajszállítást is leállítják az EU-s embargó miatt. Ezen kívül megtiltották a technológiai eszközök, ipari gépek, fémek, luxuscikkek és építőanyagok behozatalát is.
Litvánia azt állítja, hogy semmilyen plusz embargót, szankciót nem hoztak, csak azokat a döntéseket implementálták, melyeket az Európai Unió tagállamai egységesen meghoztak az elmúlt hetekben az Oroszországgal szembeni szankciókról. A Kremlt viszont ez egyáltalán nem nyugtatta meg.
Fenyegetőzik Moszkva, előkerültek a rakéták
A Kreml az orosz érdekeket sértő nyugati lépésekre kétértelmű fenyegetések egész sorozatát tette meg. Moszkva behívta Litvánia ügyvivő nagykövetét és közölték vele, hogy
ha Litvánia nem vonja vissza ezt az ellenséges lépést, Moszkva válaszlépéseket fog tenni, hogy megvédje nemzeti érdekeit.
Marija Zaharova, a külügyminisztérium szóvivője ma közölte:
ezek a válaszlépések nem csupán diplomáciai, hanem „gyakorlati” lépések lesznek.
Nem mellesleg az oroszok azzal is érvelnek, hogy az Európai Unió megsértette azt a 2002-es egyezményt, amely szavatolta Kalinyingrád és az orosz anyaföld közt a szabad áruforgalmat Litvánia EU-csatlakozásának előfeltételeként.
Közben az orosz RIA Novosztyi arról adott jelentést, hogy a balti flotta hadgyakorlatba kezdett 1000 katona / tengerész és 100 „katonai és különleges eszköz” bevonásával. Az utóbbi valószínűleg hajókat, harcjárműveket, tüzérségi eszközöket, nagy hatótávolságú rakétafegyvereket jelent. Litvánia szerint az oroszok azt gyakorolják, hogy tudnak támadást kivitelezni ellenük, a Kreml szerint viszont régóta tervezett hadgyakorlatról van szó.
Közben kedden berepült egy orosz katonai helikopter az észt légtérbe, ami a szintén balti ország szerint „szélsőségesen komoly” incidens. Bár némi jóindulattal feltételezhető, hogy ez az esemény csak véletlen következménye, aligha mozdítja pozitív irányba az eleve feszült viszont a balti államok és Oroszország közt.
A három balti országra nem mellesleg azért is dühös Oroszország, mert képességeikhez viszonyítva igencsak komoly haditechnikai eszközökkel – kézifegyverekkel, légvédelmi rendszerekkel, páncéltörőkkel, harcjárművekkel – segítik az ukrán fegyveres erőket. Ezen a területen is talán épp Litvánia a legaktívabb.
Meddig feszülhet még a húr?
Nagy kérdés most, hogy mit is jelentenek a „gyakorlati lépések,” melyeket Oroszország megtesz majd, hogy „megvédje nemzeti érdekeit.” Mint megszokhattuk, a Kreml szándékosan fogalmaz kétértelműen, hogy a nyugati riválisok rettegjenek az esetleges vészforgatókönyvektől, ugyanakkor nyitva hagyják annak lehetőségét is, hogy csak minimális válaszreakció születik.
Nézzük először azt, hogy mi fog reálisan történni.
- A legvalószínűbb lépés az, hogy Oroszország valamilyen gazdasági hatású retorziót foganatosít majd. Litvánia és Oroszország közt minimális a kereskedelmi forgalom, évente olyan 6 milliárd dollár értékben zajlik és elsősorban az energiahordozók, műszaki cikkek piacára terjed ki. Ezek egy részét már eleve korlátozzák az uniós embargók, de reális eshetőség, hogy a két ország közt szinte teljesen leáll majd a kereskedelmi forgalom a mérgesedő diplomáciai helyzet miatt. Litvánia emellett arra számít, hogy Oroszország lekapcsolja majd a regionáis áramhálózatról az országot, mely lehetőségre elmondása szerint felkészült a balti állam vezetése.
- Szintén reális eshetőség, hogy Oroszország nagy mennyiségű fegyvert, haditechnikai eszközt csoportosít Kalinyingrádba és a balti államok határaira, esetleg megvillantja a nukleáris fegyvereit is. Ezeknek a lépéseknek egy része már eleve megtörtént volna a svéd-finn NATO-csatlakozás miatt (már ha ez valóban sorra kerül), érdemi változást nem jelent. Oroszország ijesztgetheti a NATO-t mindenféle fantasztikus szuperfegyver felvonultatásával, de gyakorlati szempontból nem sok változna.
- A litván embargó azért közel sem zárta le hermetikusan Kalinyingrádot az orosz anyaországtól: a Balti-tengeren keresztül, Szentpétervárról tudják pótolni tengeri úton a kiesett árucikkeket az oroszok. Ez télen egy kicsit nehezebb lesz, mert befagyhat a Finn-öböl, de Oroszország nem véletlen rendelkezik a világ legnagyobb jégtörő flottájával. Emellett a tengeri szállítás talán komplikáltabb és költségesebb logisztikai megoldásokat igényel, főleg az energiahordozók területén, de aligha kell amiatt aggódnia Kalinyingrád lakosainak, hogy teljesen elszigetelődnek a külvilágtól a vasútvonalak lezárásával.
És most nézzük a vészforgatókönyvet, amivel a Kreml vezetői állandóan (burkoltan) fenyegetőznek, de remélhetőleg racionális vezetőkként sosem fogják elővenni: a katonai akció.
Számos NATO-elemző, thinktank és katonai döntéshozó gondolja azt, hogy ha Oroszország fegyveres konfliktust indítana a katonai szövetség ellen, egyik első lépése lenne, hogy megpróbálná elfoglalni a lengyel-litván határon található „Suwalki-folyosót,”
egy olyan szárazföldi korridort, melyen Kalinyingrádot össze lehetne kötni Fehéroroszországgal. Erre enged következtetni az is, hogy Oroszország többször is kezdeményezett már tárgyalásokat a térség átjárhatóságának biztosítása végett, de rendre sikertelenül jártak a lengyel, balti és EU-s ellenszél miatt.
A Suwalki-folyosó birtoklása azért is aggályos kérdés a balti országoknak, mert ha az orosz haderő megszerezné a térség irányítását, lényegében el tudnák szigetelni a három balti ország szárazföldi összeköttetését az Európai Unió többi részétől.
Hogy sikerrel járna-e Oroszország egy ilyen akcióban? Igencsak kérdéses. Mint ismert, mind Lengyelország, mind Litvánia NATO-tagállam, a katonai szövetség ötös cikkelye szerint pedig támadás esetén mind a 30 NATO-tagállam a megtámadott ország védelmére kellene, hogy siessen. A szakmai konszenzus egy ilyen forgatókönyv esetére szinte biztosan világháborút és az emberiség pusztulását hozó nukleáris háborút vetít elő, melyet remélhetőleg még a mostanában igencsak erratikusan és kiszámíthatatlanul viselkedő Kreml-döntéshozók is el akarnak kerülni.
De tegyük fel, hogy nem valósul meg a legrosszabb forgatókönyv, csak egy limitált „különleges művelet,” limitált NATO-válaszcsapással.
A Suwalki-folyosót a lengyel és litván haderő mellett egy több ezer fős német, amerikai, cseh, norvég és holland NATO-kontingens védi, felszerelve nehéztüzérséggel, páncélosokkal. Szükség esetén újabb katonák (tíz)ezrei mozgósíthatók a NATO 40 ezer fős Reagáló Erejéből (NRF), melynek egyik támaszpontja, a Rudininkai légibázis alig 125 kilométerre található a térségtől.
Az, hogy egy limitált orosz-NATO háborúban melyik fél nyerne, egy külön cikket érdemel. Annyi talán megállapítható, hogy az ukrajnai invázió azért nem éppen mutatja azt a képet, hogy az orosz haderő pikk-pakk elkalapálná a NATO gyorsreagálású erejét, de persze az oroszok szerint az igazi keményfiúkat a NATO-nak tartogatja Putyin.
Címlapkép: Jeff J Mitchell/Getty Images
