Ahogyan a nyugati demokráciák esetében megszokottnak tekinthető, úgy az autoriter rendszerekben is folyamatos a verseny a hatalom megszerzéséért, és megtartásáért. Míg egy demokratikus berendezkedésű államban döntően pártok versengenek a kormányra jutásért, addig az egypártrendszerekben főként a párton belüli szereplők, különféle érdekcsoportok, személyek teszik ugyan ezt. A helyzet Kínában sem más, mindazonáltal felfedezhetőek mintázatok, érdekességek a Kommunista Párton belüli hatalmi harcban.
Gyakran tévesen úgy értékeljük Kína politikai berendezkedését, mint egy személyközpontú rendszert, melyben a regnáló pártelnök, hasonlóan például a sztálini Szovjetunióhoz, korlátlan hatalommal rendelkezik, ellenfeleit komolyabb erőfeszítés nélkül félre tudja állítani, akaratát pedig minden helyzetben képes keresztülvinni a pártapparátuson.
A gyakorlatban Kína sokkal inkább párt, mint személyközpontú berendezkedést épített ki a kommunisták 40-es évekbeli hatalomátvétele óta. A kínai politikai élet egyértelmű, és megkérdőjelezhetetlen középpontja minden esetben maga a párt, melyen belül kiemelt, de távolról sem érinthetetlen szerepet tölt be a regnáló pártelnök.
Signature Pro-val ezt a cikket is el tudnád olvasni!
Ez a cikk folytatódik, de csak Portfolio Signature előfizetéssel olvasható tovább. A Signature PRO szolgáltatás havi díja jelenleg 2490 forint, ami augusztus 13-tól 2990 forintra emelkedik. A hozzáférés egy évre is megvásárolható, amelynek díja 29845 forint, így tehát még jobban megéri éves előfizetésre váltani. További információ és csatlakozás az alábbi gombra kattintva!
