orosz ukrán háború tankok tank páncélos orosz haderő
Globál

Megmentették Ukrajnát a NATO-fegyverek, de jött hirtelen 3 hatalmas probléma

Huszák Dániel
Mára szinte közhellyé vált, hogy a NATO támogatása nélkül Ukrajna Oroszország ellen viselt védekező háborúja közel sem állna ilyen jól. A Javelin, NLAW, Carl Gustaf páncéltörők nélkül jó eséllyel nem sikerült volna ilyen hatékonyan megállítani a háború elején indult tankrohamot, a Stinger vállról indítható légvédelmi rakétavetők nélkül sokkal nagyobb pusztítást tudott volna végezni az orosz légierő, a HIMARS-ek, Panzerhaubitzék nélkül nem lett volna ilyen sikeres az ukrán ellentámadás, most pedig az IRIS-T, NASAMS és Gepard légvédelmi rendszerek védik a nagyvárosokat az energiaellátást pusztító Sahed-drónoktól és cirkálórakétáktól. Az kétségkívül kijelenthető, hogy nem csupán jók a NATO-fegyverek, de az ukránok jól is használják őket, a háborúnak azonban nincs vége, a konfliktus intenzitása és elhúzódása miatt pedig a nyugati haditechnikai eszközök három hatalmas kihívással néznek szembe.

1. Fogyóban van a lőszer

m777
A NATO-országok által szállított tüzérségi eszközök lényegesen jobbak az orosz tüzérség gerincét adó, régi, szovjet technikánál, azonban az 155 milliméteres lőszerek ellátása hosszú távon nem megoldott. A fotón egy M777-es vontatott tarack látható. Forrás: Mil.gov.ua, CC BY 4.0, via Wikimedia Commons

Számos elemzést és harctéri beszámolót olvasni, melynek konklúziója az, hogy az orosz-ukrán háború elsősorban tüzérségi háború. Papíron az orosz haderő rendelkezik a világ legnagyobb önjáró tüzérségi járműparkjával, a nehézfegyverek kategóriáján belül pedig tüzérségi eszközökkel segítik az ukrán haderőt a legnagyobb darabszámban nyugati támogatóik (miközben Kijev a mai napig nem kapott még egyetlen egy nyugati tankot vagy lövészpáncélost sem).

Friss, amerikai becslések szerint az ukránok 4-7 ezer, az oroszok 20 ezer tüzérségi lövedéket lőnek el napi szinten.

Nyilván, a számokról lehet vitatkozni, de az világos, hogy ilyen intenzív tüzérségi háború az egész világon nem volt a koreai háború, sőt, talán a második világháború óta, a lőszerutánpótlási szükségletek pedig mindkét oldalra jelentős logisztikai terhet raknak.

Az ukrán oldalon a szovjet gyártmányú, 122 milliméteres és 152 milliméteres lőszerkészlet szinte majdnem teljesen, ha nem teljesen kifogyott, az ukrán tüzérség ma már elsősorban a NATO-országok által leszállított, 155 milliméteres tüzérségi eszközökre támaszkodik.

A nyugati médiában manapság egyre gyakrabban jelennek meg arról cikkek, hogy a NATO-országok hadiipara egyszerűen nem tudja tartani a lépést az ukrán fegyveres erők intenzív lőszerszükségleteivel. Az Egyesült Államok külföldre küldhető 155 milliméteres lőszerkészlete erősen fogyóban van, a csak szeptemberig Ukrajnába küldött 800 ezer darab lőszer utánpótlása jelenlegi gyártókapacitás mellett éveket vehet igénybe.

A 155 milliméteres lőszerek mellett fogyóban vannak a Stinger légvédelmi rakéták, illetve erősen kezdenek fogyni a HIMARS és M270 / MARS II MLRS-rendszerek által használt GMLRS-indítókkal kompatibilis rakéták, a HARM-rakéták és a Javelin páncéltörők is.

A nyugati országok még csak most kezdenek gondolkozni azon, hogy tudják felpörgetni a hadiipari vállalatokat, Joe Biden elnök nemrég egy 600 millió dolláros kapacitás-bővítési programot indított az amerikai fegyvergyártók támogatása végett, mire ez beérik, azonban hónapok, ha nem évek kérdése. Ezzel együtt Amerika elkezdett tárgyalni semleges országokkal az Ukrajnának való lőszerszállítás biztosításáról, a Dél-Koreától, különféle törvényi kiskapukkal kisakkozott, 100 ezres 155 milliméteres lőszerkészlet azonban csak „hetekre” lesz elég az ukrán tüzéreknek.

A háború azonban valószínűleg nem csak „hetekig” fog tartani, az ukrán tüzérség nyugati lőszerekkel való ellátása pedig hosszú távon egyszerűen nem megoldott.

Addig legalábbis biztosan nem, amíg a NATO-országok nem hajlandók saját haderejük készleteibe is mélyen belenyúlni. Saját védelmi képességeit pedig eddig úgy tűnik, még az Egyesült Államok, Ukrajna toronymagasan a legnagyobb támogatója sem hajlandó feláldozni Oroszország ellen.

Ukrajna szerencséjére az oroszoknak sincs végtelen lőszerük, ugyanakkor ezen a téren Oroszország egyelőre talán nagyobb mértékben támaszkodhat külföldi beszállítókra, hiszen Irán és Észak-Korea például elég jelentős, szovjet kaliberű tüzérségi eszközzel és lőszerkészlettel rendelkezik. Ezek a gazdaságilag nehéz helyzetben lévő országok pedig jobban rá vannak szorulva arra, hogy minden lehetséges bevételi forrást megragadjanak, szemben például egy Dél-Koreával.

2. Problémák a harcjárművek javításával

pzh 20002
A Panzerhaubitze 2000-esek rendkívül jól teljesítenek Ukrajnában, helyi szervizelésük azonban nem megoldott, az alkatrész-ellátás pedig akadozik. A képen a holland haderő PzH 2000-ese látható, Németország mellett a hollandok küldtek még ilyen tarackokat Kijevnek. Fotó: Master Sgt. John E. Lasky, U.S. Air Force

A háború intenzitásából fakadó, másik nagy probléma a haditechnikai eszközöket érő folyamatos terhelés és javítási, alkatrész-ellátási szükséglet. A NATO által leszállított fegyverek, ezen belül is a Panzerhaubitze 2000-es tarackok, az M142 HIMARS rakétarendszerek vagy a francia Caesarok tényleg nagyon jók (úgy néz ki, messze jobbak, mint a hasonló kategóriájú eszközök az orosz arzenálon belül), de állandó javításra és alkatrész-ellátásra szorulnak.

Hogy ez miért probléma, azt a Panzerhaubitze 2000-esek kálváriáján keresztül kiválóan nyomon lehet követni. Az ukrán fegyveres erők átlagosan napi 300 lövést adnak le egy ilyen önjáró tarackkal, ami azt jelenti, hogy extrém terhelésnek vannak kitéve ezek a fegyverrendszerek, ami szervizigényessé teszi mind a lövegrendszert, mind annak műszaki, elektronikai berendezéseit, mind magát a harcjármű-platformot.

Az ukrán haderő azonban nem rendelkeznek a megfelelő képességekkel és alkatrész-utánpótlással ahhoz, hogy ezeket az eszközöket a fronthoz közel tudják javítani, így Litvániába kell szállítani őket a karbantartási munkálatok elvégzéséhez.

Vagyis a szervízigényes tarackokat ki kell vonni a frontvonalról, át kell szállítani egész Ukrajnán, majd Lengyelországon, ezután a balti ország műhelyeibe kerülnek, ahol helyi szakemberek javítják meg őket, végül pedig egy hasonlóan komplikált útvonalon vissza tudják őket küldeni a frontra.

Ez azt jelenti, hogy egy-egy ilyen harcjármű javítása alsó hangon is heteket vesz igénybe, mindez pedig az ukrán fegyveres erők képességeiből jelentős erőforrásokat vesz el.

Explicit a Panzerhaubitzék esetében tetézi a problémát, hogy úgy néz ki, a német kormány elfelejtett gondoskodni a megfelelő alkatrészellátásról, ezért kannibalizálni kell azt a kevés önjáró tarackot, amit megkaptak a kijevi lojalista erők, de talán racionálisan feltételezhető, hogy a modern háborúkban lényegesen tapasztaltabb amerikai kormány ennél előrelátóbb volt, Ukrajna nyugati haditechnikai eszközeinek zömét pedig még mindig amerikai eszközök képezik.

Mindazonáltal akár a Panzerhaubitzéknél, úgy a HIMARS-eknél, a Caesaroknál, vagy éppenséggel a MaxxPro MRAP-eknél, M113-asoknál is gondoskodni kell a folyamatos alkatrész-ellátásról, a javításért felelős szakemberek szakképzéséről és a javításhoz szükséges, megfelelő környezeti körülmények meglétéről. Ezek pedig a téli hónapokban, miközben Ukrajna infrastruktúráját folyamatosan bombázzák az oroszok, egyre nehezebben lesznek fellelhető körülmények.

Ahogy a lőszerigény, úgy természetesen a harcjárművek javítási szükségletei orosz oldalon egyaránt jelentősek, de egyrészt logikusan feltételezhető, hogy az ékegyszerű, többségében szovjet haditechnika javítása nem igényel akkora agymunkát, mint például egy magas fokon digitalizált Panzerhaubitze vagy HIMARS-rendszer, másrészt pedig az orosz hátország is sokkal közelebb van a műveleti területhez, mint éppenséggel Litvánia, vagy Szlovákia, ahol a németek épp javítóközpontot akarnak létrehozni. A jelentős orosz harcjármű-veszteségek egyetlen pozitív hozadéka az orosz haderőre nézve pedig az, hogy alkatrész-utánpótlásból sincs hiány, a hátrahagyott javítóüzemekből világosan látszik, hogy az oroszok előszeretettel kannibalizálják saját, sérült katonai járműveiket.

3. „Tél tábornok”

Az oroszok és rajongóik által közkedvelt mém, hogy majd a „tél tábornok” biztosan elhozza Oroszország győzelmét, ahogy ez fontos tényező volt a második világháborúban és a napóleoni háborúkban is. Ez az ukrán energiaellátási infrastruktúrát romboló támadások fő indoka is. Erős túlzás egyelőre Ukrajna totális összeomlásában reménykedni a következő hónapokban, hiszen a NATO-országok mindent megtesznek azért, hogy megfelelő mennyiségű téli egyenruhával, szélvédett sátorral, MRE-vel, sőt, öngyújtóval szereljék fel az ukrán katonákat, miközben folyamatosan érkeznek az országba az erőművek javításával megbízott technikusok. A szükséges téli ellátmány pedig - fogalmazzunk finoman -, nem biztos, hogy minden orosz gyalogsági alakulatnál biztosítva lesz.

Ami viszont egyre inkább problémássá kezd válni az időjárási változások kapcsán az, hogy úgy néz ki, hogy a közel-keleti „terrorellenes” háborúkra fejlesztett MRAP-ek, de még a kései hidegháborús Humveek sem igazán bírják az ukrajnai sarat. Szinte napi szinten kerülnek fel videók arról, hogy International MaxxPrók és más amerikai járművek ragadnak bele az ukrajnai sárba, vagy várnak balesetveszélyes módon irányíthatatlanná.

Nagy kérdőjel még, hogy mi lesz akkor, ha a modern, szofisztikált elektronikai rendszerek és különféle generátorok, chipek, akkumulátorok nélkül lényegében működésképtelen nyugati fegyverek szembe találják magukat komolyabb mínuszokkal. Azt mind tudjuk, hogy az elektronikai rendszerek és az extrém hideg nem éppen barátok, ugyanakkor fontos észben tartanunk, hogy katonai járművekről, nem pedig civil alkalmazásra fejlesztett elektronikáról van szó.

Ez akár azt is jelentheti, hogy még -20 fokban is simán működőképesek maradnak a HIMARS-ek, drónok, optikai rendszerek. Ezt viszont nem tudjuk biztosan, hiszen a modern, nyugati fegyverek többségét nem használták sohasem ilyen intenzíven, ilyen hosszú időn át, ilyen hidegben.

Maradva a fent is sokat emlegetett Panzerhaubitzéknél: a gyártó szerint ezek a tarackok „változatlan minőségben” tudnak működni még akár „extrém hidegben” is. Ezt viszont élesben még soha nem láttuk, ahogy ennek ellenkezőjét sem.

A háború korai szakaszában épp az elvileg télálló orosz haditechnikáról derült ki, hogy annyira mégsem bírják jól a változékony ukrajnai időjárást, itt az idő, hogy a NATO-felszerelések megmutassák, mire képesek „tél tábornokkal” szemben. A csúszkáló MaxxPrók és a sárba ragadt Humveek azonban eddig nem festenek túl jó előjeleket.

Címlapkép: Jeff J Mitchell/Getty Images

bull vs bear
Benzinkút
Microsoft logó felhőszoftver
nyugdij-2022-nyugdijemeles-nyugdijpremium-nyugdij-utalas-2022-mikor-jon-a-nyugdij-nyugdijasok-nyugdij-inflacio-nyugdij-rezsiemeles-nyugidjrendszer-nyugdijkorhatar
2022. november 30.
Agrárszektor Konferencia 2022
Hírek, eseményajánlók első kézből: iratkozzon fel exkluzív rendezvényértesítőnkre!
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Kiadó raktárak és logisztikai központok

A legmodernebb ipari és logisztikai központok kínálata egy helyen

Infostart.hu

Könyvelő munkatárs

Könyvelő munkatárs
Online kurzus
Akár 100 000 Ft-tal elkezdhető, hosszú távú megtakarítási módszer.
Könyvajánló
Alapmű mindenkinek, akit érdekel a tőzsde világa.
Ukrán Bmp pszh páncélos donbasz