Kim Dzsongun Putyin
Globál

Szép csendben elveszti Putyin a legfontosabb barátait – De van öt ország, amelyre mindig számíthat

Kiss Csaba
Moszkvának mindeddig nem sikerült olyan nemzetközi szövetségi rendszert kiépítenie maga köré, amely révén a kollektív Nyugat valódi kihívójaként jelenhetne meg a világpolitika színpadán, ahogy erről lényegében a Szovjetunió szétesése óta álmodozik. Az ukrajnai háború kirobbantása nemhogy segítette volna ebben, hanem még azok az országok is elkezdtek kihátrálni mögüle, amelyek korábban szilárdan az orosz érdekszféra részeinek látszottak. Kína sem támogatja Oroszországot, sőt még profitál is annak a háború miatti gazdasági és geopolitikai visszaeséséből. Ha megnézzük, az ENSZ Közgyűlésének szavazásain mely országok voksolnak Oroszország mellett, érdekes listát állíthatunk össze. Melyik az az öt ország, amelyik a leginkább kitart Moszkva mellett?

Fogy a levegő Oroszország körül

Bár az ukrajnai orosz invázió kitörését követően akár arra is lehetett volna számítani, hogy új hidegháborús helyzet jön létre, ahol egyik oldalon állnak a Nyugat és szövetségesei, a másik oldalon Oroszország, Kína és más, a kollektív Nyugattal többé-kevésbé szembenálló országok, illetve lesz egy tömbje az el nem kötelezett országoknak,

az eddigi fejlemények azt mutatják, hogy alig néhány állam állt nyíltan Oroszország mellé.

Sokan várták, hogy Kína látványosan vagy kevésbé látványosan támogatja majd Oroszországot a háborúban, főleg, hogy Vlagyimir Putyin orosz és Hszi Csin-ping kínai elnök nem sokkal az invázió kezdete előtt találkozott egymással, ahol kijelentették: a két ország közötti együttműködésnek nincs határa. A világ második legnagyobb gazdasági hatalma ehhez képest semmivel nem támogatja Oroszországot, még ha a kínai állami média igyekszik is az egész háború felelősségét az Egyesült Államokra tolni.

Kína tartózkodása több szempontból is érthető. Egyrészt az ázsiai ország sokkal beágyazottabban jelen van a világgazdaság vérkeringésében, mint Oroszország, így ha a Nyugat ellene is szankciókat vezetne be Moszkva esetleges támogatása miatt, azt a zéró-Covid-politika miatt egyébként is nehéz helyzetben lévő kínai gazdaság rendkívül mód megsínylené. Sőt, nemcsak hogy nem érdeke Kínának Oroszország támogatása, valójában jól is jön neki, hogy Oroszország nemzetközi pozíciója látványosan gyengül, és egyre jobban megveti magát a korábban tisztán orosz érdekszférának tekintett Közép-Ázsiában. Emellett például kőolajat is olcsóbban tud venni Oroszországtól. Peking nyíltan ugyan nem ítélte el az ukrajnai háborút, az ENSZ-szavazásokon többnyire tartózkodik, ugyanakkor láthatóan Putyin nem is tudhatja maga mögött Hszi támogatását.

Közép-Ázsia volt szovjet tagköztársaságai egyre jobban távolodnak Oroszországtól.

Míg korábban legfeljebb félénk kísérleteket tettek arra, hogy kilépjenek az orosz érdekszférából, Moszkva gyengülését látva és Kínát maguk mögött tudva már nyíltan is szembe mernek szállni Putyinnal. Kazahsztán, Tádzsikisztán és Kirgizisztán például, bár Oroszország katonai szövetségének, a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének (KBSZSZ) a tagjai, nem hogy nem álltak Moszkva mellé, de vezetőik még nyíltan be is intettek az orosz elnöknek.

A vasárnap nagy többséggel újraválasztott kazah elnök, Kaszim-Zsomart Tokajev például a júniusi szentpétervári gazdasági fórumon Putyinnal szemtől szemben kijelentette: nem ismeri el a Donyecki és a Luhanszki Népköztársaság függetlenségét, és Putyin egy kitüntetését is visszautasította. Szeptember közepén Szadir Dzsaparov kirgiz elnök a kamerák kereszttüzében várakoztatta meg az orosz államfőt – korábban ilyen aligha fordulhatott volna elő.

Október közepén pedig Emomali Rahmon tádzsik elnök mondta azt szemtől szembe Putyinnak, hogy tiszteletet követelnek Oroszországtól. A posztszovjet térségben megmaradt orosz befolyás csökkenését mutatta a szeptember közepén újra föllángoló konfliktus Kirgizisztán és Tádzsikisztán, illetve a kaukázusi Örményország és Azerbajdzsán között is.

Vannak azonban olyan országok is, amelyek támogatják Oroszország ukrajnai háborúját.

Az utóbbi idők leglátványosabb támogatása a szintén nyugati szankciók sújtotta Irántól érkezik, amely százszámra adott el öngyilkos drónokat Moszkvának, és ballisztikus rakéták beszerzéséről is folyik tárgyalás.

Teherán sokáig titkolta a támogatást, és azóta is igyekszik nem nagy dobra verni.

A legjobban talán az ENSZ Közgyűlésében lezajlott szavazások mutatják, hogy mely országok állnak még nyíltan Oroszország mellett. Március 2-án az ENSZ Közgyűlése arról szavazott, hogy Moszkva fejezze be az ukrajnai agressziót. Ekkor Oroszország mellett négy állam szavazott nemmel az indítványra: Fehéroroszország, Szíria, Észak-Korea és az afrikai Eritrea. Október 12-én a négy ukrajnai megye (Herszon, Zaporizzsja, Donyeck, Luhanszk) orosz annexiójának elítéléséről szavaztak. Ekkor is négyen szavaztak nemmel az elítélésre Oroszország mellett: Fehéroroszország, Szíria, Észak-Korea és Nicaragua (Eritrea ezúttal tartózkodott). Ezek alapján elmondhatjuk, hogy Oroszországnak lényegében öt barátja maradt a nemzetközi térben: Fehéroroszország és Szíria, amelyek elnökei Putyinnak köszönhetik hatalmuk megmaradását, valamint három klasszikus páriaállam, mindhárom zárt és véres diktatúra: Észak-Korea, Nicaragua és Eritrea.

térkép1123 (1)
Az ENSZ Közgyűlésének szavazása a négy ukrán megye orosz annektálásának elítéléséről. Zölddel az elítélő nyilatkozatot megszavazó országok, sárgával a tartózkodók, pirossal a nyilatkozat ellen szavazók, kékkel a szavazáson részt nem vevők (ez egy inkább a nem felé húzó tartózkodásnak tekinthető). Forrás: Wikimedia Commons

Fehéroroszország

Aljakszandr Lukasenka, Fehéroroszország első és mindeddig egyetlen elnöke 1994 óta irányítja a volt szovjet tagköztársaságot, ahol az orosz nyelvet többen beszélik anyanyelvükként, mint a fehéroroszt. Fehéroroszország – Ukrajnához hasonlóan – sokáig a Lengyel–Litván Unió része volt, azon belül a Litván Nagyfejedelemséghez tartozott, később a cári Oroszország foglalta el, majd a Szovjetunió része lett önálló tagköztársaságként.

1918-ban és 1919-ben rövid ideig létezett egy független Fehérorosz Népköztársaság – ahogy egy Ukrán Népköztársaság is –, de ezt a szovjetek meghódították. A Fehérorosz Népköztársaság Radája (tanácsa) a legrégebbi, még mindig működő emigrációs kormány, zászlaja a vízszintes fehér-piros-fehér sávokból álló lobogó, amelyet a rendszerellenes tüntetők – legutoljára 2020-ban – használnak, szemben Fehéroroszország hivatalos, szovjet eredetű zászlajával. Fehéroroszország címere egyébként még ma is a tipikus szocialista címer búzakalászokkal és vörös csillaggal (ez klasszikus értelemben nem is címer, hiszen annak alapja a címerpajzs), ahogy a fehérorosz titkosszolgálatot még ma is KGB-nek nevezik.

Fehérorosz Népköztársaság
A Fehérorosz Népköztársaság 1918-ban. Forrás: Wikimedia Commons

Lukasenka kolhoz- majd szovhozelnökként kezdte pályafutását (magyarul a szocialista termelőszövetkezet rövidítése nyomán „téeszelnökként” szoktak rá hivatkozni), 1990-ben a Fehérorosz Szovjet Szocialista Köztársaság Legfelsőbb Tanácsába választották be, majd a függetlenedést követően 1994-ben megnyerte az ország első elnökválasztását. Tekintélyuralmi hatalmat épített ki, ami után már esély sem volt rá, hogy leváltható legyen posztjáról. A választások az oroszországiakhoz hasonlóan egyre kevésbé voltak szabadok, a valódi ellenzéki kihívókat börtönbe zárták vagy más módokon lehetetlenítették el.

Így történt ez a 2020-as elnökválasztáson is, amikor sikerült összezárnia a rendszerellenzéknek, és Szvjatlana Cihanouszkaja révén érdemi kihívót kapott Lukasenka. Eredetileg férje, Szjarhej Cihanovszki indult volna a választáson, de őt is koholt vádakkal letartóztatták, így lépett helyére felesége. A regnáló elnök hivatalosan nagy fölénnyel győzött ugyan, de számos csalásra derült fény, emiatt tüntetések kezdődtek 2020 nyarán.

Lukasenka hatalma komoly veszélybe került, de ekkor jött Putyin, és orosz beavatkozás segítségével sikerült leverni a fehérorosz „színes forradalmat”.

Lukasenka ezek után teljesen kiszolgáltatottá vált Putyinnak: míg korábban óvatosan különutakkal próbálkozott, hatalma megmentését követően lényegében teljesen az orosz elnök bábjává lett. Az ukrajnai invázió előtt közös hadgyakorlatot színlelve beengedte az orosz csapatokat országa területére, amelyek február 24-én Csernobil, majd Kijev ellen indultak meg. Bár az északi front azóta megszűnt, Fehéroroszország még mindig az orosz haderő felvonulási területe.

Bár hivatalosan államszövetség van Oroszország és Fehéroroszország között, némi mozgástere még maradt Minszknek. Lukasenka korábban sem a Krím orosz annektálását nem ismerte el, sem a nemrég törvénytelenül Oroszországhoz csatolt négy megyéét.

A fehérorosz haderő Putyin állítólagos kapacitálása ellenére eddig nem avatkozott be nyíltan az ukrajnai konfliktusba,

bár források szerint ez elsősorban a fehérorosz hadvezetés, nem Lukasenka ellenállásán múlott.

Ukrajna már többször hírt adott arról, hogy Oroszország hamis zászlós hadművelettel kényszerítené bele Minszket a háborúba, bár a gyenge fehérorosz haderő túl nagy segítséget nem jelentene. Lukasenka szerepe most leginkább az, hogy kardot csörtessen, fenyegessen és összeesküvés-elméleteket hangoztasson, illetve hogy északon lekösse az ukrán haderő egy részét, amely nem hagyhatja őrizetlenül az ukrán–fehérorosz határt.

Lukasenka Putyin jéghoki
Lukasenka és Putyin jégkorongos felszerelésben 2014-ben Szocsiban. Forrás: kremlin.ru / Wikimedia Commons

Szíria

A több mint tíz éve tartó szíriai polgárháború napjaink egyik legsúlyosabb és legtöbb életet követelő háborús konfliktusa, amelyben már több százezren haltak meg, és több millióan hagyták el az országot, előidézve a 2015-ös európai menekültválságot.

A szíriai polgárháború az „arab tavasz” néven ismert felkeléssorozat részeként indult 2011. március 15-én, azután, hogy Tunéziában és Egyiptomban a felkelők már elzavarták az ottani, évtizedek óta hatalmon lévő diktátorokat. Szíria elnöke, Bassár el-Aszad 2000 óta irányítja az országot, miután meghalt apja, aki 1971-től ült az elnöki székben. Az Aszad-dinasztia tehát idestova fél évszázada vezeti a közel-keleti arab országot.

ASZAD URALMA SOKÁIG KÖTÉLEN TÁNCOLT, MÍGNEM OROSZORSZÁG 2015 SZEPTEMBERÉTŐL NAGYRÉSZT LÉGICSAPÁSOKKAL BE NEM AVATKOZOTT A KONFLIKTUSBA A DIKTÁTOR MELLETT.

A szíriai elnök orosz támogatással az ország egyre nagyobb részét foglalta vissza a lázadóktól, akik között ott voltak az Iszlám Állam erői is, amelyek borzalmas népirtásokat hajtottak végre az országban, a több ezer éves kulturális örökség egy jelentős részét is megsemmisítve.

Oroszország és Szíria jó kapcsolata még a szovjet időkbe nyúlik vissza, és mára Szíria maradt Putyin egyedüli igazi közel-keleti szövetségese. Emellett a szíriai Tartúszban található Oroszország egyetlen földközi-tengeri kikötőbázisa is, és Szíria Oroszország legnagyobb fegyverkereskedelmi partnerei közé tartozik. Mindezek nyomós okot jelentettek Putyinnak arra, hogy beavatkozzon Aszad oldalán, ezzel egyszersmind borsot törve Amerika orra alá és jelezve, hogy Oroszország továbbra is megkerülhetetlen szereplő a világpolitikában.

Aszad Putyin
Bassár el-Aszad szíriai elnök Putyinnal 2020-ban. Forrás: kremlin.ru / Wikimedia Commons

Bassár el-Aszad – aki az arab világban is pária lett a polgárháború során, és vegyi fegyverek bevetésével is megvádolták – hatalmának Putyin segítette visszaszerzése révén újra szalonképessé vált a Közel-Keleten.

Ugyanakkor Szíria továbbra is harcok színtere, és változatlanul rendkívül kusza viszonyok jellemzik az országot. Oroszország továbbra is jelen van, ahogy egy kis katonai kontingenssel az Egyesült Államok is. A fénykorán bőven túllévő Iszlám Állam szintén működik, ellenük a Washington támogatta szíriai kurdok küzdenek a leginkább, akiket viszont a szintén NATO-tag Törökország terroristáknak tart. Recep Tayyip Erdogan török elnök éppen kedden jelentette be, hogy „tankokkal és katonákkal” fog föllépni a szíriai kurdok ellen. A síita Iránnak úgyszintén fontos érdekei vannak a szunnita többségű, de a síita alaviták vezette országban, Irán és Szíria ősellensége, Izrael pedig rendszeresen hajt végre rakétatámadásokat az ország ellen.

Szíria az ENSZ-ben következetesen támogatja Oroszországot, megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Ukrajnával, és elismerte a Donyecki és Luhanszki Népköztársaságok függetlenségét – igaz, ezek, illetve Herszon és Zaporizzsja megyék Oroszországhoz csatolását még hivatalosan nem. Moszkva Szíriában is toborzott zsoldosokat az ukrajnai háborúba. Az orosz hadvezetés jelentős része egyébként megjárta a szíriai háborút, így az ukrajnai műveleteket jelenleg vezető Szergej Szurovikin tábornok is, aki a szíriai célpontok válogatás nélküli bombázásának taktikája miatt érdemelte ki az „Armageddon tábornok” becenevet.

Észak-Korea, Nicaragua, Eritrea

A kelet-ázsiai Észak-Korea, a közép-amerikai Nicaragua és az Afrika szarván található Eritrea tipikus páriaállamok: zárt és véres diktatúrák, amelyekkel nyíltan szinte egyetlen ország sem barátkozik, a Nyugat szankciókkal sújtja őket, és Moszkva szövetségét keresve próbálnak kitörni a nemzetközi elszigetelődésből. Hármójuk közül Észak-Korea támogatja tevőlegesen is Oroszországot: feltehetően nagy számban ad el neki lőszereket, amit az tesz lehetővé, hogy az orosz és az észak-koreai haditechnika egy jelentős része is a szovjet haditechnikán alapszik.

A három ország vezetőjében közös, hogy ő vagy dinasztiájuk évtizedek óta hatalmon van: Észak-Koreában Kim Dzsongun az 1948 óta hatalmon lévő Kim-dinasztia harmadik generációját képviseli. A nicaraguai Daniel Ortega előbb 1981 és 1990, majd 2006-tól napjainkig áll országa élén. Isaias Afwerki 1993-ban függetlenedő országa első és mindeddig egyetlen elnöke.

Szintén közösek a három vezetőben a kommunista ideológiai gyökerek. Észak-Koreában ma is a sztálini típusú kommunizmus koreai hagyományokkal kevert ideológiája a kötelező világnézet. Ortega Fidel Castro kommunista Kubájában szívta magába a marxizmus-leninizmus téziseit, amelyeket aztán a szandinisták vezetőjeként is magáénak vallott, 2006-os újraválasztása óta azonban már nem képviseli ezt olyan hangosan. Eritrea diktátora a maói Kínában ismerkedett meg a kommunista elvekkel, de elnökként már egy kevésbé ideologikus uralmat épített ki.

Kim dzsongun putyin
Kim Dzsongun észak-koreai diktátor Putyinnal 2019-ben. Forrás: kremlin.ru / Wikimedia Commons

Szintén mindhárom országban jellemző a keresztény egyházak üldözése, ami abból a szempontból különösen érdekes, hogy Putyin rendszeresen igyekszik magát a kereszténység megmentőjeként lefesteni, az orosz ortodox egyház vezetője, Kirill pátriárka pedig nyíltan támogatja és „szent háborúnak” nevezi az ukrajnai háborút. Visszatérő retorikai elem, hogy Ukrajnában a hagyományos keresztény értékekért harcolnak a hitetlenek, sőt „sátánisták” ellen, miközben Oroszország örömmel veszi annak a három páriaállamnak a támogatását, ahol nyílt keresztényüldözés folyik.

A Christianity Today 2022-es listáján azon országok sorában, ahol a legnehezebb követni Krisztust, Észak-Korea a második, Eritrea a hatodik helyen szerepel. Észak-Koreában a Biblia birtoklása is tiltott. Nicaraguában az utóbbi hónapokban durvult be a római katolikus egyház üldözése: júliusban a kalkuttai Teréz anya által alapított Szeretet Misszionáriusai nevű rend apácái gyalog menekültek Costa Ricába, miután betiltották a rendet, augusztusban pedig egy püspököt, valamint több papját és szeminaristáját tartóztatták le.

Oroszország legszűkebb baráti körében láthatóan csak a nemzetközi közösség nagy része által kitagadott, részben Oroszországtól függő, részben Oroszország kegyeit kereső diktatúrák találhatók, nagyon szegény, jelentéktelen gazdasági és Észak-Koreát leszámítva katonai erővel bíró országok. Bár arra jók, hogy Oroszország fölmutassa az ENSZ-szavazásokon, hogy van néhány támogatója, érdemi segítségre nem igazán számíthat tőlük.

Címlapkép: Vlagyimir Putyin orosz elnök fogadja Kim Dzsongun észak-koreai vezetőt 2019. április 25-én Vlagyivosztokban. Forrás: Mikhail Svetlov/Getty Images

bull bear tőzsde
putyin shutter
tanker_olaj_shutter
orosz ukrán háború orosz haderő tüzérség tosz 1 tos-1 rakétatüzérség gyakorlat stock
Budapesti Értéktőzsde

Ricardo Hazlitt és az infláció

A nagyszerű Henry Hazlitt és az infláció természete címmel ma posztom olvasható a kiváló publicista, Seres László...

Online kurzus
Akár 100 000 Ft-tal elkezdhető, hosszú távú megtakarítási módszer.
Díjmentes online előadás
Hogyan csináld a gyakorlatban?
Portfolio hírlevél
Ne maradjon le a friss hírekről!
Iratkozzon fel megújult, mobilbarát
hírleveleinkre és járjon mindenki előtt.

Ügyvédek

A legjobb ügyvédek egy helyen

Infostart.hu

Könyvelő munkatárs

Könyvelő munkatárs
2023. március 21.
Agrárium 2023
Hírek, eseményajánlók első kézből: iratkozzon fel exkluzív rendezvényértesítőnkre!
putyin shutter