A Közel-Kelet a történelem során nagyon ritkán volt egységes, a modern történelem során pedig szinte sohasem. A terület fekvése kiemelkedő jelentőséggel ruházza fel, ennek ellenére sokáig a globális hatalmak perifériára szorult része volt. A 20. században a fontossága azonban megváltozott, köszönhetően az egyre élénkebbé váló tengeri kereskedelmi útvonalaknak, valamint a régióban felfedezett kimeríthetetlennek tűnő ásványkincsvagyon miatt. Az állandó konfliktusok pedig jó alapot jelentettek a térségben befolyást szerezni kívánó hatalmaknak, hogy megosszák a közvéleményt és a saját érdekeiknek megfelelően alakítsák át a viszonyokat.
Oroszország 2022-ben, Ukrajna ellen indított háborúja egyre jobban elhúzódni látszik, ezért Moszkva arra törekszik, hogy a Kijev mögötti támogatást megtörje, ehhez pedig azokban az országokban kell magáról pozitív képet kialakítani, amelyek a billegő pozíciót foglalják el. A Közel-Kelet ilyennek számít, az izraeli-Hamász háború pedig külön kapóra is jött Vlagyimir Putyinnak.
Az oroszok kifejezetten beágyazottnak tekinthetőek a régióban, hiszen 2022 előtt ez tette ki az orosz fegyverimport második legnagyobb célterületét.
Ezen felül viszont Moszkva megjelent az olyan a szürkezónás területeken is, amelytől a Nyugat ódzkodott, viszont jelentős hatást lehetett gyakorolni vele. Az oroszok védelmi befolyásszerzési taktikája három fő pilléren alapszik a Közel-Keleten: fegyvereladások, hozzáférés katonai bázisokhoz, valamint félkatonai szervezeteket alkalmaznak néhány országban.
Fegyvereladás
A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) adatai azt mutatják, hogy az oroszok fegyverexportja már az ukrajnai háború kirobbanása előtt is csökkent. Ennek oka azonban nem a Közel-Keleten keresendő, hanem Dél-Ázsiában. Korábban India volt az orosz haditechnikai eszközök legnagyobb vásárlója, ám Újdelhi az elmúlt években elkezdett a saját fejlesztésű hadiipar felé tekintgetni, valamint igyekszik más országokkal is kapcsolatot kiépíteni a fegyvervásárlások tekintetében. Az iszlám országokban az orosz eszközök továbbra is a nyugati gyártók termékeivel vannak versenyben.
-s arms exports declined by whopping 31% & gained 14% (SIPRI)-I had stated that Russia should not fall for the trap setup by US:- exports declined for 2 reasons: Substandard military ware & supply of spare parts to Russia #Russia
— Insightful (Geopolitics) June 11, 2023
Moszkva pozíciója különösen Algériában erős, ahová a csúcskategóriás Szuhoj-57-es típusú vadászgépekből is szállítanak.
A 2022-es Ukrajna elleni invázió nagyban átírta a korábbi erőviszonyokat az térségben, mivel a nyugati szankciók miatt sokkal nehezebben tudtak csak kereskedni az oroszokkal a közel-keleti országok. Azok a kormányok, amelyek mégis ragaszkodnak az orosz technológiához, szintén komoly következményekkel nézhetnek szembe. A régióban az a félelem is eluralkodott, hogy Moszkva esetleg majd nem fogja tudni teljesíteni a korábban megkötött szerződéseket. Az aggodalmak eddig igazolódni látszanak, mivel – bár az orosz hadiipar jelentősen felpörgött – jelentős késések látszanak a megrendelések leszállítását illetően. A csúcsra járatott gyártósorok kapacitását jelenleg leköti az ukrajnai veszteségek pótlása.
Az orosz haderő teljesítménye Ukrajnában okoz kellemetlen meglepetéseket a moszkvai hadvezetés számára, ez pedig a világ más tájain sem marad észrevétlen. Ennek ellenére a közel-keleti érdeklődés az orosz fegyverek iránt nem csökken olyan mértékben, mint arra előzetesen számítani lehetett. Ennek oka az, hogy a térségi exporttermékek gerincét azok a technológiák jelentik, amelyek nem teljesítenek rosszul a háborúban. A helyi haderők fejlesztéseinél inkább az orosz rakétákat, vadászgépeket, hajtóművek technológiáját vásárolják meg. Hasonlóan értékelik az orosz légvédelmi rendszerek teljesítményét, amelyre szintén stabil maradt az érdeklődés. Ehhez külön kapóra jönnek a most zajló konfliktusok a Közel-Keleten. Minden szereplő felismerte, hogy néhány egyszerű, olcsó drónnal milyen károkat lehet okozni, ezért kiemelt figyelmet fordít mindenki a légtér védelmére. Ezzel kapcsolatban megfigyelhető némi elégedetlenség is a nyugati szankciókkal szemben, mivel szerintük ezek akadályozzák a kritikus fontosságú légvédelmi eszközök beszerzését. Nem véletlen, hogy az orosz hadiipari vállalatok rendszeresen a térségbe érkeznek különböző megbeszélésekre, vagy fegyver kiállításokra.
Vlagyimir Putyin személyesen látogatott el Szaúd-Arábiába és az Egyesült Arab Emírségekbe is 2023 végén, itt azt mondta, hogy ez a két ország Oroszország legfontosabb partnerei közé tartozik.
A háború azonban okoz kényelmetlen pillanatokat Moszkvának, 2023 második felében Egyiptommal kellett újratárgyalniuk egy rakétabeszerzéssel kapcsolatos szerződést. Az is felmerült, hogy Kairó több mint 40 ezer eszközt szállít Oroszországnak, mivel ott komoly hiány van a kulcsfontosságú fegyverekből.
A renegát állam
Oroszország régóta nagyon szoros kapcsolatot ápol Iránnal. Az együttműködés eddig főleg gazdasági-diplomáciai természetű volt, ám 2022 óta tagadhatatlanul a védelmi-biztonsági összeköttetések is szintet léptek a két hatalom között. Közös Moszkvában és Teheránban, hogy mindkét ország egyértelműen az Egyesült Államokat, valamint a Nyugatot nevezi meg legfőbb ellenlábasának. Az érdekszövetség eddig kölcsönös sikereket hozott: az oroszok hozzájutottak a kritikus fontosságú dróntechnológiához – ez korábban jelentős hiányossága volt az orosz fegyveriparnak –, míg Teherán a korszerű rakéták fejlesztésének ismeretét kapta meg az Moszkvától. Az elmélyülő viszonyt aggodalmakkal figyelik Washingtonban is, John Kirby, az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Tanácsának tisztviselője 2022 végén úgy fogalmazott erről:
Oroszország példátlan szintű katonai és technikai támogatást nyújt Iránnak, ami átalakítja a kapcsolatukat.
Az eddigi tranzakciók közül a Sahed drónok szállítása ismert; ezeknek a gyártási jogait is átadták a perzsák, ezért cserébe pedig Szu-35-ös vadászgépek érkezhetnek a közel-keleti országba. Ez utóbbi
hatalmas lépést jelentene Irán számára, mivel jellemzően az 1970-es évekből maradt elavult amerikai vadászgépekre épül jelenleg a légiereje.
Érdekes, hogy a teheráni légierő modernizálása két szempontból is az oroszok kezére játszana. Egyrészről egy jelentős hatalom kezdené el alkalmazni az orosz gépeket, amely presztízs szempontjából sem utolsó, másrészt az iszlamista ország riválisai pedig a légvédelmi vásárlások felpörgetésében lennének érdekeltek. Teherán körül az elmúlt időszakban egy nyugatellenes trilaterális szövetség kezd kialakulni, mivel Kína is egyre aktívabban vesz részt a helyi biztonsági tevékenységben, 2019 óta közös, hármas hadgyakorlatot is tartanak a felek az Ománi-öbölben.
Az iráni kapcsolat azért is különösen fontos az oroszoknak, mivel egyszerre több dolgot is el tudnak érni ezzel.
Teherán jelentős szereplő az iszlám világban, befolyásán keresztül pedig Moszkva is hozzáférést kap a régió kiterjedt hálózataihoz.
Ezeken keresztül Moszkva teret tud nyerni, valamint a nagyon kényes megítélését is tudja javítani. Az oroszok Szíriában több bázissal is rendelkeznek, amely megerősíti a kiterjesztett hatalmi játékukat, valamint Iránban terveznek létrehozni egy olyan kikötőt, amely kulcsfontosságú Oroszország nemzetközi kereskedelmi útvonalainak szempontjából.
A szürkezónás harcosok
Oroszország igyekszik kihasználni azokat a biztonsági réseket is, melyeken keresztül csökkenteni tudják a nyugati hatalmak befolyását a régióban. Ezekhez nem lehet a reguláris erőket nem lehet bevetni, mivel a nemzetközi közvélemény nem tekintene jó szemmel az aktív katonai szerepvállalásra. Ilyenkor jönnek jól azok a félkatonai szervezetek, amelyeken keresztül ki lehet terjeszteni a hatalmat, mégsem kap akkor figyelmet, mint egy reguláris erőkkel végzett, közvetlen beavatkozás esetén. Ezzel gazdasági-biztonsági-diplomáciai sikereket együttesen el lehet érni.
Moszkva tisztában van azzal, hogy a káoszba süllyedő országokban nagyon könnyű befolyást szerezni,
mivel nem kell attól tartania, hogy a korábbi gyarmatosító berögződések törnek a felszínre az országgal kapcsolatban. Ezenkívül a korábbi fegyverexport miatt stabil és jó a kapcsolat. A lehetőséget kihasználva pedig könnyen tud jelentős befolyásra szert tenni a stratégiai fontosságú régióban. A felemelkedő viszony az orosz flotta megerősödését is jelentheti a Földközi-tengeren. Szíriában már van Tartúszban egy haditengerészeti bázisuk az oroszoknak, de az elmúlt időszakban arra törekedtek, hogy Líbiában is dokkolhassanak az orosz hadhajók. A sor itt még nem ér véget, pletykálnak arról, hogy Moszkva szeretné elérni, hogy egy szudáni kikötőhöz is hozzáférést kapjanak, ezzel pedig a világ egyik legfontosabb tengeri kereskedelmi útvonalára lenne rálátásuk.
Tartus naval base is a busy one. This is where Russia's naval assets serving the Mediterranean are based and it is a transit port for needs of Russia's forces in Syria, with a high amount of shipping of both weapons, fuels and other stuff.Timelapse 2022-now. pic.twitter.com/K8JVROHHUv
— Markus (Jonsson) August 27, 2023
Korábban a Wagner zsoldoscsoport volt az, amely Putyin kezének meghosszabbításaként volt értelmezhető, ám a szervezet körüli 2023-as események hatására részben más félkatonai alakulatok vették át a helyüket a térségben. Ennek ellenére a módszer hasonló:
gazdasági befolyásért cserébe biztonsági szolgáltatást nyújtani a régió szereplőinek, elsősorban Oroszország érdekeit szem előtt tartva.
Összességében a fegyverszállítmányok mindig a Kreml egyik legfontosabb közel-keleti befolyásszerzési lehetőségét jelentették, ebben nincs változás ma sem. Az ukrajnai háború azonban komoly károkat okozott néhány orosz fegyvernem megítélését illetően, ezért várhatóan romlik a versenyképessége a nyugati technológiához képest. Az oroszok azonban folyamatosan fejlesztik a haderőt és újabb eszközöket vetnek be, amely egy modern háború tapasztalatának figyelembe vételével lett kidolgozva. Ez pedig vonzó lehet a világ minden részén, és átmeneti visszaesés után újra a csúcsra repítheti az orosz fegyverexportot. Ebben viszont kérdéses az, hogy meddig tart az ukrajnai háború és annak pontosan milyen kimenetele lesz.
Sokan kizárólag a fegyverkereskedelemtől teszik függővé az oroszok térségi befolyását, azonban a Száhel-övezet puccsai jelzik, hogy ennél sokkal összetettebb kérdésről van szó.
Az orosz propaganda ráadásul hatékony, könnyen tudja a helyi közvéleményt a maga oldaléra állítani. Az elmúlt évek eseményei jelzik, hogy Oroszország továbbra is stratégiai fontosságúnak tartja a Közel-Keletet és a muszlim világot, ez ellen pedig az Egyesült Államok gyakran nem képes fellépni. Ameddig néhány területen az oroszoknak viszont itt nincs valódi vetélytársuk, addig megállíthatatlanul fogják érvényesíteni a saját érdekeit. Washington pedig ezzel kapcsolatban komoly döntés előtt áll: hajlandó összepiszkolni a kezét, és megmártózni a káoszban, vagy tovább szemléli az oroszok térnyerését.
Címlapkép forrása: Ahmet Izgi/Anadolu Agency/Getty Images
